2017. október 21. szombatOrsolya
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mitől válik a bukarestieknek egzotikummá Sepsiszentgyörgy?

Ivácson András Áron 2017. október 11. 13:11, utolsó frissítés: 2017. október 12. 12:21

Kisebbségiként számomra is érdekes és aggasztó is volt egyben sokszor saját kisebbségeink helyzetét látni. Azonban épp ez volt a lényege az október első hetében lezajlott ismerkedési és kulturális csereprogramnak.


Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala negyedik alkalommal szervezett sajtóban dolgozók számára kisebbségi körutat Románia területén, ezúttal Kovászna, Harghita, Brassó és Maros megye területén. A „Sokszínűség és kulturális örökség a média szemén keresztül. Látogatások és jó gyakorlatok átadása a Duna medence multietnikus régióiban. A kulturális turizmus, mint fenntartható turizmus a helyi fejlődés szolgálatában a Duna medencében. Jó gyakorlat- és tapasztalatcsere a Duna régióból származó projektpartnerek között, és tényfeltáró látogatások Brassó, Kovászna, Hargita és Maros megyékben” című program feltett szándéka volt különböző kisebbségek kultúrájának és jelenlegi helyzetének megismertetése a sajtó munkatársaival.

A program Kovászna megye székhelyéről, Sepsiszentgyörgyről indult, ahol első nap a Székely Nemzeti Múzeum és a Református Vártemplom került megtekintésre, illetve a második nap reggelén az Őrkő negyed néven ismert romatelep.

A Székely Nemzeti Múzeum a régió legrégebbi ilyen jellegű intézménye. 1875-ben alapította Zathureczky Emília és Vasady Nagy Gyula és 1911-12-ig nyilvános magángyűjteményként működött. Ekkor azonban Kós Károly tervezésében megépült a ma is a gyűjteménynek helyet adó épületcsoport, amely azonban az első világháború kitörése miatt nem készült el. Kós ugyanis nem csak magát az épületet tervezte, hanem ennek díszítését és belső elrendezését is megalkotta, amelyek mindössze az utóbbi években kerültek befejezésre. A múzeum alapító elgondolása az volt, hogy egy a régió sajátosságait bemutató, azonban a XIX. és XX. századok elvárásainak megfelelő múzeumot hozzanak létre.

A Székely Nemzeti Múzeum homlokzata


Ennek az elgondolásnak pedig mindmáig megfelel az intézmény, ugyanis az ország legnagyobb magyar vonatkozású gyűjteményével rendelkezik és olyan széles profilú programokat szervez, amelyek egyenként vagy egyszerre szolgálják ki a történelem, a néprajz, a régészet és a természettudomány iránt érdeklődők igényeit. Mindezt annak ellenére képes felmutatni, hogy olyan tragédiák érték a múzeumot, mint az, hogy 1944-ben Budapest utasítására a gyűjtemény legfontosabb tárgyait Zalaegerszegre szállítják a frontról, azonban amikor 1945 márciusában szovjet bombázás sújtotta az ottani állomás épületét, ahol ezeket tárolták, mindenik odaszállított tárgy megsemmisül. Az intézmény kivételes jellegét az is bizonyítja, hogy még számos román tisztviselő is látogatását tette itt, olyanok, mint I. Ferdinánd király vagy Constantin Sănătescu.



A múzeum legismertebb terme az 1848/49-es forradalomnak emléket állító terem, amelynek legfontosabb darabja Gábor Áron utolsó fennmaradt rézágyúja. 2010-ben kisebb belügyi vita tárgya volt, hogy maradhat-e a múzeum tulajdonában az ágyú vagy vissza kell vinni Bukarestbe, ahonnan felhozták egy időszakos kiállítás részeként, végül azonban itt maradt. Ezen kiállítás része még egy harang, ami modellül szolgált a Gábor Áron által kitalált ágyúöntéshez, illetve egy asztal is, amit maga Gábor Áron készített, lévén eredetileg asztalosmester. A teremben még látható Gyárfás Jenő, a múzeumhoz tartozó képtár névadójának, Gábor Áron halálát ábrázoló idealizált festménye, amely igazi műremek.

Gábor Áron rézágyúja


Ezen túl a múzeum nagyszabású állandó régészeti és történelmi kiállítást működtet, amely a régió lakóinak életét és kultúráját mutatja be egészen a paleolitikumtól a római korig és utána is. Az olyan köznapi leletek mellett, mint a különböző edények, vadászati eszközök, munkaeszközök, olyan díszítő- és részben luxuselemek is láthatóak, mint karperecek, fejdíszek, ékszerek, gyűrűk és természetesen különböző fegyverek és más hadászati eszközök, köztük olyan absztraktak is, mint pénzérmék. A kiállítás ezen részének legérdekesebb tárgya egy szinte teljes egészében feltárt és fennmaradt csontváz, amely szintén megtekinthető.

Régészeti kiállítás


Legalább ennyire érdekes a másik állandó kiállítás, amely a régió közösségeinek mindennapi életét mutatja be, házon belül és a házon kívül is. A kiállításon megtekinthető három teljes egészében rekonstruált és berendezett lakásbelső és az ezekhez szorosan köthető tárgyak a házbelsőktől egészen a ház körül használatos műhelyek - például lópatkoló műhely - tartozékaiig. Ezen túl a terem nagy vonzereje az a kazettás mennyezet, amely nem reprodukció, hanem eredeti összegyűjtött kazettákból készült és hű képet ad egy ilyen berendezés kinézetéről. Ezeken túl található egy a gyerekek és külön a fiúk és a lányok felcseperedését bemutató kiállítás, mindezek tartozékaival, amelyek nem csak tárgyak önmagukban, hanem olykor akár több szimbolikus renddel is keresztül vannak írva.

Csaba királyfit ábrázoló üvegfestmény


A Református Vártemplom egy jelenleg körülbelül 4000 hívővel rendelkező igencsak régi templom. Az első említése 1332-re tehető, azonban az eredeti templom, amelyre ez épült valamikor a XIII. századra tehető. Mostani formáját 1547-ben nyerte el, építtetője Daczó Pál patrónus volt, és azóta többszöri javításnak és újításnak volt kitéve. Története során három földrengést is túlélt, azonban az 1802-es földrengés során beomlott a plafon és a boltozat. Ez után a renoválás után a templomnak síkmennyezetet emeltek. A ma is látható torony a négy harangjával együtt 1829-ben épült. A régi tornyot, amely valószínűleg a templommal egy időben épült az 1738-as földrengés után bontották le, majd a második tornyot az 1802-es földrengés döntötte le.

A Református Vártemplom tornya


A templomot eredetileg két várgyűrű övezte, azonban ezek építésének ideje nem ismert. Több, mint valószínű, hogy valamikor a XVI. század során épültek. Szintén a vártemplomhoz tartozik egy temető, amelynek része egy tömegsír, amely az 1658, illetve 1661 évi török-tatár betörés áldozatainak a földi maradványait tartalmazza. Emlékükre az egyházközség 1975-ben kopjafás síremléket állított. A ravatalozóházat Kós Károly tervei alapján építették 1968-ban és a temető bejáratánál látható díszes székelykaput a Hasszmann testvérek faragták, amely 1981-ben került ma is látható helyére.

A templomudvar bejárata az emlékév hírével


A temetőben olyan helyi kiválóságok nyughelyei találhatóak, mint Gödri Ferenc lelkész (1788-1870), Kökössy Endre főgondnok (1839-1888), Révay Lajos lelkész (1837- 1889), Szász Tibor (1914-2004), Császár Bálint polgármester (1826-1892), Málik József polgári iskolaigazgató-főgondnok (1849-1901), Révay Pál lelkész (1840-1904), Gödri Ferenc polgármester-főgondnok (1862-1913), Váradi József és Bartalis Ferenc szabadságharcosok emlékműve.

Az Őrkő negyed olyan, mintha egy másik világba érkezne meg az ember, sajnos, mindannak ellenére, hogy Európai Uniós pályázatok segítségével javítanának az itt lakók körülményein. Ezekben a pályázatokban az önkormányzat, valamint a negyedben tevékenykedő civil szervezetek, többek közt az Amenkha Roma Egyesület, működik közre és 2020-ig több, mint 2500 ember lesz ezekben érintett. Az itt élők körülményei - fogalmazhatunk így - iszonyatosak, különösen azok számára, akik esetleg először szembesülnek ezzel. Jómagam voltaképp egy utcára tőlük nőttem fel, így volt némi fogalmam, hogy mi történik itt, de még számomra is elképesztő volt a dolgok ilyen szintű mélyére nézni.

Őrkő


Félkész, pénzhiány okán félbehagyott házak, nyomor, szemét, szabadon járó-kelő állatok, októberi hidegben mezítláb járkáló gyerekek, akiknek a legnagyobb örömük, hogy fényképezzük és filmezzük le őket („vetessen le, bácsi!”) és mivel nincs hová, még csak el sem kérik a fényképeket, csak akarnak látszani rajtuk. Sok esetben utak sincsenek a házak között és a mesélt történetek - többeket álmukban jól megtermett patkányok támadtak meg - egész egyszerűen csendet fagyasztanak az ember arcára. Illetve tettvágyat öntenek belé, amint Fekete Lovas Zsolt színész és az Amenkha Roma Egyesület tagja elmondta: utakat és új házakat fognak építeni, bővíteni az infrastruktúrát. Azonban olyan alapvető ellátások sem léteznek itt, mint a vízellátás: a telepen három kút van és az itt élők ezek segítségével próbálnak emberi körülményeket teremteni maguknak.

Őrkő


Ruja Pali, az Amenkha Roma Egyesület elnöke elmondta, hogy egyszerre próbálnak az emberek adminisztratív, papírkitöltési és lelki gondjaikon segíteni. Ugyanígy arra is kísérletet tesznek, hogy ha közülük valaki iszonyatosan szegény, még náluk is szegényebb, akkor gyűjtést szerveznek a számára, amibe mindenki, ahogy tud, úgy száll be: közös temetések, egyéb intézkedések, építkezésre való közös gyűjtés és közös munka (kaláka). Ezeket az intézkedéseket mindig megnehezíti az, hogy sokáig semmiféle hivatalos papírral nem rendelkeztek az itt élők, de az utóbbi években ezen a téren is változások kezdenek beállni, még akkor is, ha a negyedben több, mint 2500 ember él, többségük létminimum alatt.

Őrkői gyerekek


A kontraszt annál nagyobb, hogy az Őrkő negyed mindössze néhány utcányira van a „szentgyörgyi rózsadombtól”, így egyikből a másikba való átmenet egy igencsak meredek anabasis vagy katabasis. Hogy melyik melyikből melyikbe való átmenet, azt már döntse el ki-ki maga, de jó volna legalább egyszer mindenkinek látni az itteni körülményeket az agyarak kissé visszább vételéhez.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS