2017. december 17. vasárnapLázár, Olimpia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége: a tankönyvkiadás centralizációja rossz irány

Ivácson András Áron 2017. október 27. 17:20, utolsó frissítés: 17:20

Az RMPSZ a közvitán lévő törvénytervezet kapcsán fogalmazta meg aggályait.


A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége tartott sajtótájékoztatót az épp közvitán lévő új oktatási törvény kapcsán. A sajtótájékoztatón részt vett Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke, Dr. Fóris-Ferenczi Rita egyetemi oktató, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatója, Dr. Péntek János nyelvész akadémikus és az Erdélyi Tankönyvtanács kuratóriumának elnöke, valamint Dr. Köllő-Zsófia az Erdélyi Tankönyvtanács ügyvezetője.

Első felszólalóként Burus-Siklódi összegezte az RMPSZ tevékenységét annak tekintetében, hogy tavaly ünnepelte a szervezet a huszonötödik évfordulóját. Mint elmondta a szervezet azzal a szándékkal jött létre, hogy ellássa a magyar nyelvű kisebbségi oktatással kapcsolatos vállalásokat és érdekvédelmet, azonban a rendszer működéséből adódó rendszerszintű hibák miatt mindössze több-kevesebb sikerrel tudott megfelelni e célnak. Elmondása szerint a legfontosabb mozzanatnak az számított mindig, hogy megoldják a szervezet területi lefedettségét.

Ennek, és ezen területi lefedettség megerősítése érdekében partiumi, közép-erdélyi és székelyföldi székhelyű különböző oktatási és módszertani központokat hoztak létre. Az első két terület esetében a Gál Kelemen nevét viselő központokról van szó, míg a harmadik esetében a Székelyföldi Oktatási Központ, amely nem csak Háromszék, hanem a csángóvidék és a bukaresti kisebbségek problémáival is foglalkozik. Ezen kívül létezik egy országos kiterjedtségű Teleki Oktatási Központ, amelynek Szovátán található a székhelye.

Felhívta a figyelmet, hogy már a kilencvenes évek elején megfogalmazódott egy igény, egy elvárás és ezek következtében egy elképzelés is a kisebbségi tankönyvkiadás irányába, amelynek következtében létrejött Péntek János és Székely Győző kezdeményezésére az Erdélyi Tankönyvtanács. Ez egy kuratóriumi vezetéssel irányított különálló szervezeti egység, amelynek az RMPSZ elvállalta az intézményi háttér biztosítását. Annál is inkább, mondta, hogy most az új tankönyv- és tanügyi törvény egy olyan korszak után kerül közvitára, amelyet a piaci alapú tankönyvellátás jellemzett.


Az RMPSZ felvállalja annak szükségességét, hogy újra kell gondolni a tankönyvkiadás problémáját. aminek első lépése egy különböző intézmények közötti kapcsolatháló kiépítése. Ennek egy korai példája, amikor már 2010 végén, 2011 elején kötöttek egy együttműködési megállapodást az akkor Daniel Funeriu által vezetett oktatásügyi minisztériummal, ami egy járulékos törvény kidolgozását tette meg célul. Noha a törvény rengeteg olyan kedvezményezést tett lehetővé, amelyekkel élni lehetett és kellett volna, Burus-Siklódi szerint ezek politikai alkuk miatt nem valósultak meg. Többek közt ennek következtében nem jöttek létre a megállapodás által egyébként támogatott kisebbségi támogatási központok a minisztériumban, illetve amely kevés meg is valósult, máig teljesen ellehetetlenített állapotban van. Az utóbbiak közé tartozik például a neveléstudományi intézet kisebbségekkel foglalkozó részlege.

Péntek János és Burus-Siklódi BotondPéntek János és Burus-Siklódi Botond


A helyzet javítására az RMPSZ egy munkacsoportot hozott létre, amely az intézményesített kapcsolatok megerősítése érdekében kíván lobbitevékenységet folytatni. Ilyen volt egy szakmai egyeztetéssel eltelt találkozó a jelenlegi oktatásügyi minisztériummal, azonban a találkozón benyújtott beadványnak nincs még konkrét terve sem a megvalósítás fázisát illetően - még csak előrevetítés szintjén sem. Ugyanennek a csoportnak lesz a feladata az Erdélyi Tankönyvtanács struktúrájának újragondolása és újraszervezése, mindenekelőtt egy tartalomfejlesztéssel foglalkozó részleg kialakítása. Hosszabb távú célok között szerepel az akut tankönyvprobléma orvoslása is. Ennek érdekében tervezik felvetni egy háttérintézmény kialakítását, azonban egyelőre ez civilszervezeti és munkacsoporti szinten működik. Mindezek mellett fejlesztési stratégiákat akarnak kidolgozni, és vállalható, működtethető megoldásokat találni. Az RMPSZ mindennek nem csak intézményi, hanem anyagi hátteret is kíván nyújtani.

Köllő Zsófia konkrétan az említett akut tankönyvproblémára tért rá, ugyanis egész évfolyamok kényszerülnek arra, hogy magyar és egyáltalán kisebbségi tankönyv nélkül tanuljanak. Elmondása szerint a harmadik osztályosoknak nincs egyáltalán magyar nyelvű használható tankönyvük, a negyedikeseknek egy ilyen tankönyvük van, az ötödikeseknek maximum három ilyen tankönyv jut - maximum, ez azt jelenti, hogy ha az illető nem római-katolikus, akkor még annyi sem.

Kihangsúlyozta, hogy most, amikor egy új tankönyv- és tanügyi törvény van közvitára bocsátva, még fontosabb ezekben a kérdésekben konkrét problémákat megfogalmazni. Szerinte el kell érni, hogy a kisebbségi oktatás problémája megoldásra leljen az új törvényben Az ennek érdekében létrehozott munkacsoport az RMPSZ kollégáiból és szakembereiből áll, valamint a tankönyv- és tantervfejlesztésben jártas szakembereken túlmenően civil szervezetek tagjaiból is. Utóbbiak közül különösen fontos a Civil Elkötelezettség Mozgalom, akik korábban már jogi eljárásokat is indítottak annak érdekében, hogy ez a diszkriminatív helyzet megszűnjön, valamint annak érdekében, hogy tankönyvek szakmai, nyelvtani és tartalmi szempontból is minőséget képviseljenek.

Az említett munkacsoport egy konkrét törvénymódosítási javaslatot is benyújtott annak érdekében, hogy az újjáalakuló Központi Tankönyvkiadó, amely minden romániai tankönyv kiadásáért felelős lesz egyrészt vegye figyelembe a kisebbségi, de különösen a magyar szempontokat is, valamint, hogy a kiadó orvosolja azt a helyzetet, hogy nincs magyar szerkesztője annak ellenére, hogy kisebbségi tankönyveket is meg fog jelentetni.

Péntek János két fontos hírrel kezdte mondandóját. Az egyik az, hogy Romániában úgy szervezik át az oktatást, hogy erős centralizációs és államosítási tendenciát mutat, a másik, hogy az országban jelenleg súlyos tankönyvhiány van. Péntek összefüggést lát a két helyzet között, mint mondta: az elmúlt években a piaci szereplők csődbe vitték a tankönyvkiadást azáltal, hogy a piaci konkurencia a szakma teljes figyelmen kívül hagyásával anarchiát teremtett a tankönyvpiacon, a minőség pedig eltűnt ebben a versengésben. Ennek következtében szabályozni kell a tankönyvkiadást, ugyanis a tankönyvhiánynál is nagyobb probléma az, hogy a piac tele van használhatatlanul rossz minőségű tankönyvekkel, amelyek azonban a profitért hajtott versenyben szabadon megjelentek.

Köllő Zsófia, Fóris-Ferenczi Rita és Péntek JánosKöllő Zsófia, Fóris-Ferenczi Rita és Péntek János


Mint mondta, a kisebbségi tankönyvkiadás miniszteri rendelettel történik, amely az Andrei Marga és Mircea Miclea oktatási minisztersége alatt igencsak liberálisan közelítette meg a kisebbségek kérdését. Az akkori tanügyi törvények egészen odáig mentek, hogy azt is biztosították, hogy a kisebbségek tankönyveinek kiadását és az ezekért való felelősséget az adott kisebbségi államtitkárságra bízták. Ez elméletben azt jelentette, hogy a magyar tankönyveket a magyar testületek kellett ellenőrizzék - még akkor is, ha gyakorlatban ez kevésbé valósult meg.

Az új törvénytervezet Péntek szerint összemossa a kisebbségi tankönyvkiadást a fogyatékkal élők tankönyvkiadásával, ami nem csak valótlan, hanem egyenesen sértő is. Annál is inkább, hogy elmondása szerint nem lehet minden kisebbség tankönyv kiadását egy kalap alá venni és a különböző kisebbségek számára különböző törvénytervezet szükségeltetik. Az új tankönyvtörvény felveti azt is, hogy teljesen leállni a nyomtatásos tankönyv kiadással és áttérni száz százalékban digitális tankönyvekre, amely Péntek szerint egy jó cél lehet, de nem lehet egyik-napról a másikra, főleg nem most megvalósítani. Meglátásában ez elképesztő mértékben megnövelné az iskolai szegregációt, nem csak diákok, hanem tanárok között is, illetve nem csak anyagi, hanem korosztályi szinten is. Valóban hatalmas pozitívumai lehetnek, azonban jelenleg és vaktában sokkal több kárt okozna, mint előnyt.

Ugyanakkor arra is kitért, hogy 2014 után törvényileg is előírták, hogy a kisebbségi tankönyveket jóváhagyással le kell fordíttatni, akár csak a tanterveket. Péntek szerint ilyen megalázó centralizációs kísérlet még a Ceaușescu korszakban sem volt. Példának a nemrégiben megjelent magyar nyelv és irodalom tankönyvet hozta el, amelynek borítóján románul is szerepel a cím, illetve a tankönyv a román himnusz román szövegével kell előírás szerint kezdődjön - különösen az utóbbi kitét ad igencsak mély aggodalomra okot.

Fóris-Ferenczi Rita elmondta, hogy Romániában a tankönyvszerzés előtervezés és hatásvizsgálat nélkül történik, ami nem csak a nyugati mintának, hanem a józan észnek is ellentmond - itt szinte „csak úgy” írnak egy tankönyvet. A legtöbb pályázat által kétszáz nap van kiszabva egy tankönyv megírására, azonban ezeket a pályázatokat a kiadók köti, miközben a lényegi munkát nem ők, hanem a tankönyvet írok végzik. A kétszáz nap pedig egy iszonyatos vesszőfutássá válik, különösen a kisebbségi tankönyvszerzők számára, hiszen az ők esetükben nem csak a tankönyv megírása, hanem lefordítása is meg kell történjen.

Aggodalmát fejezte ki a tekintetben, hogy az országban egyáltalán nem megfelelően működik az oktatásfejlesztés. Egyre messzebbre kerül a megoldástól úgy a kisebbségi, mint a szakmai probléma, különösen a centralizáció következtében eltűnő alternatív tankönyvek és a Magyarországról behozott tankönyvek eltűnésének következtében. Elmondása szerint épp, hogy az ehhez hasonló centralizációs törekvésekkel ellentétes irányba kellene haladni: semmiképpen nem szabad engedni ennek a tendenciának.

Ennek következtében pedig az említett munkacsoportnak az is célja, hogy nem csak az országos tendenciákat vizsgálja és ezekben érvényesítse a kisebbségi szempontokat, akárcsak és főleg a szakmai szempontokat. Ugyanis egy tanterv sosem érvényes tíz évekig, így a tantervfejlesztés csakis hatásvizsgálatok alapján kellene történjen, akárcsak a tankönyvkiadás: mindenképp szükséges egy nagyon komoly szakmai szűrő. A munkacsoport explicit célja, hogy ezeket akkor is elérhetővé tegye, ha a kormány ezeket nem biztosítja.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS