2017. november 20. hétfőJolán
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

24 óra, 24 perc és 24 másodpercen keresztül ünnepelt a Kolozsvári Rádió

Ambrus István 2017. november 02. 18:17, utolsó frissítés: 18:18

Egy éve, hogy november elsején beindult a 24 órás magyar adás a 98,8-as frekvencián. Ennek apropóján a négyes fogat élő adásban ünnepelt a hallgatókkal.


Hosszú évek tervezése után 2016 november elsején kezdetét vette az egész napos magyar nyelvű adás a Román Közszolgálati Rádió kolozsvári területi stúdiójának rövidhullámú frekvenciáján. Azóta eltelt egy év, a Kolozsvári Rádió szerkesztőségének csapata új tagokkal bővült, a műsorok stílusa közvetlenebbé vált, megőrizve az értéket közvetítő közszolgálati jelleget. A 24 órás műsormaraton szerda reggel 10 órakor kezdődött és csütörtök délelőtt 10 óra 24 perc és 24 másodperckor ért véget.

Az műsorvezetők Kovács Péter, a magyar szerkesztőség koordinátora, Kristály Bea, Ferencz Zsolt és Kovács Orsolya voltak. Az ünnepi műsor lehetőséget teremtett arra is, hogy a hallgatók telefonon, Facebookon vagy SMS-ben bekapcsolódjanak a műsorba, de a rendhagyó interjúk, a Rádió történetéhez kapcsolódó vetélkedő és a sok nyeremény is volt. Kovács Péter ennek kapcsán elmondta, a mostani több mint 24 órán át tartó ünneplés elsősorban a hallgatók részéről érkező visszajelzések, az azt megelőző szerkesztőségi csapatmunka, és a közösségi élmény szempontjából marad emlékezetes. A Transindex is kíváncsi volt arra, hogy milyen a hangulat egy több mint 24 órán át tartó születésnapi műsorban. A négyes fogat műsorvezetőit arról kérdeztük, hogy miben maradt emlékezetes a közszolgálati rádiómaraton.

A 24 óra, 24 perc, 24 másodperces születésnapi műsor házigazdái.


Kovács Péter: Nagyon fel vagyok dobódva, sokkal többet kaptam ettől a projekttől, mint amennyit reméltem. Arra törekszünk, hogy a megszokott kerékvágásból időről időre kikerüljünk, kezdve attól, hogy több év után a Kolozsvári Magyar Napok idején a Farkas utcából sugároztuk a műsorunkat, megújítottuk a vizuális identitásunkat, megújítottuk a Rádió jingle-parkját, amelyben mosolygósabbra, viccesebbre formáltuk az arculatot. Elkezdtünk egy olyan folyamatot, amelyben az olvasást próbáljuk népszerűsíteni.

Kovács Péter


Ebben a sorban most jött a 24 órás, 24 perces és 24 másodperces projekt. Azt tudom ígérni, hogy folytatni fogjuk, nem elég, hogy csak onair tudunk minőségi tartalmakat szolgáltatni, ki kell ebből mozdulni, más irányokat, más megközelítéseket is figyelembe kell venni. Ez a közösségi érzés szempontjából adott több tapasztalatot. Nem volt olyan, hogy mi négyen vagyunk és ők a többiek. Mi egyek voltunk akkor is, amikor négyen voltunk a mikrofonnál, és munkatársak a törődés előtte és utána is érződött. Még főztek is ránk. A televíziós kollégák és a Marosvásárhelyi Rádió munkatársainak hozzáállása, számos hallgatónak az üzenete, ez volt az a plusz. Mivel nincs anyagi keret a Rádió hallgatottságának felmérésére, sosem tudjuk, hogy mennyien hallgatnak minket, de ez a hihetetlenül erős, masszív és folyamatos 24 órán át tartó mellettünk állás nagyon kellemes meglepetés volt számomra, és a munkatársak számára is.

Krisyály Bea: Pont most mondtam Orsolya kollégámnak, hogy az éjszaka bekapcsolódott adásba egy rohammentős, akinek a munkaideje 24 órából áll. Nekünk ez kihívás volt, neki ez a munkája. Négyünknek különböző a személyiségünk, mindenikünknek máskor volt a holtpontja. Ez abban mutatkozott meg, hogy valamelyikünk egy rövid ideig nem volt annyira aktív az adásban. Ilyenkor a másik három kolléga segített. Néhány hónapja kezdtem rádiózni, ilyen szempontból ez a születésnapi műsor nagy kihívás volt, és nagyon sokat tanultam belőle.

Kristály Bea és Ferencz Zsolt


Azt, hogy hogyan koncentrálsz, hogy osztod be az idődet, hogy kérdezel. Nagy tapasztalat volt olyan téren, hogy megbízz másokban, amikor nem vagy annyira toppon, valamelyik kolléga tovább vigye a műsort, a beszélgetést. Mindannyiunknak felelőssége volt ebben, de voltak olyan pillanatok, amikor át kellett adni a vezető szerepet valamelyik munkatársnak. Ez csapatmunka, de nem csak a mi huszonnégyünk volt az, hanem az előkészületek is. A szerkesztőség tagjai segítettek, interjúkat, bejátszásokat készítettek. Folyamatosan azt éreztük, hogy nem csak mi négyen vagyunk, hanem van egy csapat mögöttünk, és így nem volt nehéz.

Válogatás a Kolozsvári Rádió aranyszalagtárából.


Kovács Orsolya: Nem vagyok annyira fáradt, mint amennyire gondoltam, hogy az leszek. Pont azt beszéltük az imént a kollégákkal, hogy most hazamegyünk, pihenünk valamennyit, eltelik pár óra, és nem az fog eszünkbe jutni, hogy voltak holtpontok, fáradtabb időszakok, hanem az, hogy mennyire vagány volt ez a 24 óra, 24 perc, 24 másodperc. Hírszerkesztőként dolgozom a Kolozsvári Rádiónál, ez volt az első alkalom, hogy műsort vezettem. Mondtam is az adás végén a társaimnak, hogy elnézését kérek, mert sokszor a szavukba vágtam. Hozzá kellett szoknom ahhoz, hogy hogy jelzünk egymásnak, hogy alakítjuk ki a megszólalások sorrendjét. A saját határaimat ismertem meg, még soha nem voltam ilyen helyzetben, hogy 27 órát rádiózzak egyhuzamban. Adás előtt pár órával már készültünk a műsorra. 27 órája vagyok talpon és még soha nem volt ilyen az életemben. Örülök annak, hogy ezt az akadályt is átléptem.

Kovács Orsolya


Ferencz Zsolt: Azt hiszem, hogy még bírnánk tovább is jelen lenni az éterben. Nagyon megszoktuk egymást, az éjszakai műsorvezetés pedig ráerősített erre, nyomatékosabbá tette az összetartozás érzését. Számítanunk kell egymásra, kezelnünk kell a műsorban adódó helyzeteket, például azt, hogy Péternek oda kellett ülnie a keverőpulthoz, ugyanis a technikus személyzet munkaideje este tízig tart. Ebben a helyzetben is fel kellett találnunk magunkat, de abban is, hogy egymást ébren tartsuk.

Voltak holtpontok, de tartottuk egymásban a lelket, akárcsak a hallgatók bennünk. Számomra a legjobb élmény az Orosz Lujza színművésszel folytatott beszélgetés volt. Őt a TIFF-en életmű díjjal tüntették ki, nem jelent meg a díjátadáson, de sikerült meggyőznünk, hogy a Kolozsvári Rádióban nyilatkozzon. Büszkénk vagyunk arra, hogy ő is büszke ránk, és folyamatosa hallgat bennünket. Örülök a rádiós játéknak, ami este 8-9 közt volt. Ebben a Rádió múltjával és jelenével kapcsolatos 24 kérdésre kellett válaszolni. A hallgatók meglepően sok mindent tudtak és nagyon sokan betelefonáltak.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS