2018. december 18. keddAuguszta
-1°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

"Mihály király halálával lezárult Románia történetének egy fontos korszaka"

Balázsi-Pál Előd kérdezett: Balázsi-Pál Előd 2017. december 08. 09:51, utolsó frissítés: 2017. december 11. 12:34

A dinasztia fontos és biztos pillére volt a román politikai életnek. Novák Csaba Zoltán történészt a király történelmi szerepéről és a monarchia-kultuszról kérdeztük.


Mihály király kétszer volt Románia uralkodója, először 1927-1930 közt, majd 1940-1947 között. Reális hatalma azonban csak rövid ideig volt. Mikor volt reális hatalom a kezében?

Novák Csaba Zoltán: – Az első uralkodási ciklusban Mihály gyerek, mindössze hat éves volt, helyette egy ún. régensi tanács töltötte be a politika szerepet. A királyság, mint intézmény, mint állami szimbólum működött ebben az időszakban. 1940-től, a második ciklusban váltakozó időszakok voltak, de valós, reális hatalomról nem igazán beszélhetünk. Olyan diktatúrák vagy átmeneti rövid időszakok voltak ezek, ahol a királyság intézménye és maga az uralkodó nem tölthette be az alkotmány által előírt és szavatolt szerepkört. Ilyen körülmények között a király elvétve élhetett pozíciójával. Az 1944-es kiugrásban viszont vezető szerepe volt, köré csoportosult Antonescu ellenzéke, és ő tehette meg azokat a lépéseket, amelyekkel letartóztatták a marsallt. Szóval, egy-egy röpke időszakban villant fel az a lehetőség, hogy a király megmutathasson valamit politikai tehetségéből, pozíciójából.

1940-ben, a történelem egyik legviharosabb periódusában lépett másodszor trónra. Mennyire egyértelmű a szerepe, amit betöltött a második világháború idején?

– A valós hatalmat a Ion Antonescu vezette kormány töltötte be – egy rövid ideig a legionáriusok kooptálásával –, a király szerepe inkább szimbolikus volt. A fontos döntéseket a marsall és a katonai tanácsa hozták meg. A királynak azon lehetősége sem működött, hogy miniszterelnököt nevezzen meg, amennyiben Antonescu töltötte be az ún. vezetői szerepet. A politikai-katonai irányvonalat a Németországgal egyeztető Antonescu határozta meg. Ebben az esetben a leginkább morális kiállást vagy annak, bizonyos esetekben teljes vagy részleges hiányát kérhetné számon a történelem.


A nyugati sajtó Mihály király halálakor a Románia II. világháborús átállásában és a háború lerövidítésében játszott szerepét emelte ki. Mennyire tulajdoníthatóak neki ezek az érdemek?

– A Németország oldalán (történelmi kényszerből) harcba lépő kis kelet-európai államok politikai elitjének egy része egy adott idő után érzékelte a helyzet súlyát, zajlottak tárgyalások a nyugati szövetségesekkel. Mihály király és szűkebb köre felmérte a helyzetet, és a király bevállalta a kockázatos lépést, hogy lemondassa az országot irányító Ion Antonescut. Kockázatos kimenetelű, de végül is sikeres lépés volt. Románia átállása részben valóban lerövidítette a háborús cselekményeket és sokat javított az amúgy a vesztesek oldalán helyet foglaló Románia későbbi nemzetközi megítélésén, és én azt sem tartom lényegtelen elemnek, hogy ezzel a lépéssel a román csapatok, majd utánuk a közigazgatás, visszatérhettek győztesként („felszabadítóként”) Észak-Erdély területére.

Egy romaszervezet azzal vádolja a királyt, hogy szerepe volt a romák deportálásában. Mit tudni erről?

– Tudomásom van arról, hogy létezik egy ilyen per, amely évek óta húzódik a nemzetközi fórumokon. Vitatható és nehezen bizonyítható. Részletekről nincs tudomásom. 1940 szeptember 9-én Mihály király kézjegyével szentesítette a legionárius állam létrejöttét. A döntéseket, mint említettem, az Antonescu rezsim hozta meg, a határozatokat, rendeleteket is az esetek döntő többségében valamely felelős miniszter írta alá, és a marsall vagy helyettese ellenjegyezték.

A kommunisták hatalomra kerülése után a király marginalizálódott, majd lemondásra kényszerítették. Mik voltak ennek körülményei?

– A háborúból való kiugrásban fontos és vezető szerepe volt, de az azt követő időszakban a nemzetközi, európai és ennek következményeként a román politikai élet alakulása egyre jobban marginalizálta. Szovjet nyomásra kénytelen volt kommunista-barát miniszterelnököt kinevezni, az 1946-os választásokat nem sikerült befolyásolnia, a hagyományos történelmi pártok lassú felszámolását sem. Sőt, az alkotmány előírásait megszegve sem mondott le Petru Groza miniszterelnök a király felszólítására. Próbálkozott ún. királyi sztrájkkal is, sikertelenül. A házasságkötése után is visszatért még az országba, de végül a kommunista hatalomátvétel után, 1947 végén lemondásra kényszerítették. Ez egy történelmi kényszerhelyzet volt, amely meghaladta a király politikai, diplomáciai lehetőségeit.

Románia történelmi léptékben mérve rövid ideig volt királyság, az 1989-es fordulatot követően azonban úgy tűnt, ennek ellenére nagy a monarchisták száma, és erős a király kultusza (lásd Mihály király első romániai látogatásait a fordulat után). Mivel magyarázható ez a kultusz, és a király személyének vagy a monarchiának a kultuszáról beszélhetünk inkább?

– Való igaz, hogy történelmi léptékben mérve Románia rövid ideig volt királyság, de ez az ország modern kori történetének legsikeresebb szakaszát jelentette. A 19. század végén a monarchia intézménye fontos szerephez jutott. Stabilizálta a teljes szétzilált román politikai életet, amelyben egyensúlyi szerepet töltött be, és nem elhanyagolható a királyi családnak a nemzetközi diplomáciában betöltött szerepe sem. A román politikai elit a királyi dinasztia időszakában és vezetésével hozta létre Nagy-Romániát, és az ország szintén a dinasztia éveiben élte meg a sikertörténetként elkönyvelt két világháború közötti időszakot. Habár a kommunista diktatúra igyekezett minimalizálni a király szerepét, a második világháborúból történő kilépésben is főszerepet vállalt a dinasztia képviselője, Mihály személyében.

Én ezzel magyarázom a király személyét, pontosítva a monarchiát övező kultuszt, de hozzátenném, hogy 1990 után inkább hangos volt ez a kultusz, mintsem egy valós, tömegbázisra épülő mozgalom. Az 1947-1989 közötti időszakban felnőtt generációk nem sokat tudtak a dinasztiáról, annak szerepéről. A román politikai elitben sem volt valós szándék arra nézve, hogy visszaállítsák a királyság intézményét.

Mihály román király halálával de facto is lezárult Románia történetének egy fontos korszaka. A királyság, mint államforma, berendezkedés gondolata már elvi szinten is érvényét veszítette. Azt, hogy a királyság, mint intézmény mennyire jelenthetett volna biztos és kiegyensúlyozó pontot a kommunizmus utáni átmenetben, abban a román politikai életben, ahol a parlament, illetve az államelnöki hivatal (személytől függetlenül) meg az államapparátust mozgató mély állam közötti egymásnak feszülés állandó, most már nem tudjuk meg. Tény, hogy – Károly kilengéseitől eltekintve – a dinasztia fontos és biztos pillére volt a román politikai életnek, és jelentős mértékben hozzájárult Románia 19-20. századi politikai sikereihez.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS