2018. február 21. szerdaEleonóra
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Messze állunk az igazságszolgáltatási reformtól

kérdezett: B. P. E. 2017. december 18. 13:25, utolsó frissítés: 2017. december 20. 15:47

A módosításokat egy megkérdőjelezhető integritású parlament akarja bevezetni, de adminisztratív szempontból jobb működést biztosítanának, véli Molnár András ügyvéd.


Ön szerint szükség van az igazságszolgáltatás reformjára?

Molnár András: – Mindenképpen szükség van az igazságszolgáltatási rendszer javítására, optimizálására. Személyesen a reform szót nem szívesen használnám, tekintettel arra, hogy jogrendszerünk alapja több évszázadra (évezredre) nyúlik vissza, hiszen az egész világon a jogrendszer alapja a római jog. Reformról beszélni ilyen körülmények között, úgy érzem, túlzás. Az tény, hogy az igazságszolgáltatás kerekei lassan és nehézkesen mozognak, a határozatokat későn szövegezik, egy határozat megfellebbezésekor a felsőbb bíróság akár fél év múlva ír ki tárgyalási időpontot. És még tudnám sorolni a problémákat.

A bírák és ügyészek jogállását szabályozó törvény módosításának szándéka számos indulatot gerjesztett. Ön szerint mennyire mélyrehatóak a tervezett változtatások, valóban lényegi pontokon módosul a törvény?

– Úgy gondolom, hogy a törvénymódosítások túlnyomó része inkább szervezési és működési változásokat eszközöl az igazságszolgáltatásban. Téves az a megközelítés, hogy politikai kontrollt tesznek lehetővé, hiszen nem történik egyéb, mint jelképesen szólva megolajozzák az igazságügy gépezetét, amelynek sajnos néhány fogaskereke nem működik megfelelően.

Sokan mögöttes szándékot feltételeznek abban, hogy a törvénymódosításokat most akarja átvinni a kormánykoalíció. Befolyással lehet a módosítás a két pártelnök, Dragnea és Tariceanu folyamatban lévő ügyeire?

– Tény és való, hogy a módosítások által elvesznek bizonyos kompetenciát a Korrupcióellenes Ügyészség vezetőjétől, hiszen ezentúl csak a Legfelsőbb Bírói Tanács beleegyezésével lehet majd ehhez az ügyészséghez ügyészeket áthelyezni, illetve munkapontokat vagy osztályokat létrehozni, de ezek a változtatások az ügyészek munkáját nem befolyásolják.

A kritika egyik sarkalatos pontja, hogy a tervezet megszünteti az ügyészek függetlenségét. A módosításba átemeltek egy passzust az alkotmányból, amely arról szól, hogy az ügyészek kinek a fennhatósága alá tartoznak. Miért kell egy törvénybe átemelni valamit az alkotmányból? És ha már átemelték, ez min változtat jogi szempontból? Ezen kívül van olyan pontja a módosításnak, amely az ügyészi függetlenség megszüntetéseként értelmezhető?

– Az alkotmány, mint alaptörvény, azonnali hatállyal alkalmazható, és felülír bármilyen vele nem kompatibilis jogszabályt. Elméletileg nincs szükség arra, hogy egy törvényben megjelenjen az, ami egyszer már az alkotmányban szerepel. Abszolút semmit nem változtat jogi szempontból egy ilyen átemelés, esetleg gyakorlatilag könnyebb lesz hivatkozni rá, ha más jogszabályra is hivatkozunk ugyanabból a törvényből. Ami az ügyészek függetlenségét illeti, erre nem látok veszélyt, mivel pontosan ahogy eddig is, az ügyészek az állam-, a közösségi érdeket kell képviseljek ezután is, és csakis annak a hatóságnak vannak alárendelve, aki kinevezi őket.

A bírákat és ügyészeket a tervezet szerint a Legfelsőbb Bírói Tanács fogja kinevezni. Ön szerint ez veszélyeztetheti bármilyen formában a függetlenségüket?

– Semmiképpen. Ameddig a Legfelsőbb Bírói Tanács tagjait a szakmabeliek jelölik ki és választják meg, addig nem beszélhetünk politikai függőségről. Ezt a tényállást a jelenlegi módosítás nem változtatja meg. Sajnos ezzel a kérdéssel kapcsolatban rengeteg félretájékoztatás és ferdítés kering a közbeszédben.

Az RMDSZ többek közt azzal érvelt a tervezet megszavazása mellett, hogy ez a hatalmi ágak valós szétválasztását szolgálja. Ön egyetért ezzel a megállapítással?

– A törvény valóban segít ebben a folyamatban, hiszen függetleníti a politikától az igazságszolgáltatást, de még messze nem elegendő. Sokkal nagyobb lesz a szakmai testületek súlya és átláthatóbbá válik az egész rendszer. Ez azonban nem elegendő ahhoz, hogy bizonyos lépések esetében ne merülhessen fel a politikai ráhatás gyanúja; tovább kellene menni a szabályozások tisztábbá tételével.

A tervezet szerint külön ügyészség fogja kivizsgálni a bírák és ügyészek által elkövetett törvénysértéseket. Mi szükség van egy ilyen szerv létrehozására, és mennyire garantálható ennek a függetlensége?

– Tapasztalatból tudjuk, hogy a bírák és az ügyészek ma személyes felelősségvállalás nélkül dolgoznak. Magyarul ezt azt jelenti, hogy nincsenek számon kérve, hogyha hibáznak. Ebből pedig az következik, hogy a bírák és ügyészek hibáinak következtében az egyetlen számonkérhető jogalany maga az állam, amelyet újabban egyre több bírság kifizetésére köteleznek. És akkor még nem is volt szó a hivatali mulasztások számonkérhetőségének egyenlőségéről, amikor a közalkalmazottakról van szó. E két helyzetet valamilyen formában fel kellett oldani. A megoldás ezúttal ez az ügyészség, ám ennek a megoldásnak a hatékonyságáról csakis a gyakorlat, az idő tud majd nyilatkozni.

A tervezet kötelezővé tenné, hogy az állam kártérítési eljárást indítson azon ügyészek vagy bírák ellen, akik "rosszindulatból, vagy súlyos hanyagságból" hoznak helytelen döntéseket. Egyetért ön ezzel?

– Visszatérek ahhoz a gondolathoz, hogy amennyiben egy közalkalmazott anyagilag is számon kérhető a hivatali visszaélések vagy mulasztások esetében, egy bíró vagy ügyész is ugyanilyen szinten számonkérhető kell legyen, hiszen ők is az államot képviselik. A kártérítést most az állam fizeti, ezután az állam visszakérheti majd a pénzét attól, aki hibázott.

Vannak-e ilyen vagy ehhez hasonló mechanizmusok Európában, amelyekkel felelősségre vonhatják az ügyészeket és a bírákat a döntéseik miatt?


– Az európai szemlélet ebben a témában eléggé egyértelmű. Az Európai Bírák Tanácsadó Bizottsága már 2002-ben kimondta, hogy támogatja a bírák felelősségre vonását, amennyiben a felelősség, egyrészről egy jól meghatározott fegyelmi vagy büntetőjogi eljárás keretén belül kerül megállapításra, másrészről bizonyított rosszhiszemből vagy súlyos gondatlanságból ered. A Velencei Bizottság is ezen az állásponton van, több dokumentumban hivatkozva a bírák személyes felelősségére, kiemelve a felelősséget megállapító eljárás fontosságát. Németországban, Portugáliában az államnak lehetősége van a bírák felelősségre vonására, de például az angolszász jogrendszerekben ilyenfajta nem létezik, sőt, elvi szinten utasítják el azt.

Mi alapján lehet megállapítani jogi szempontból, hogy egy bíró “rosszindulatból vagy hanyagságból” hoz döntéseket? Ez akár teljesen szubjektív módon is megnyilvánulhat.

– Egyértelmű, hogy a rosszindulatot vagy a hanyagságot csakis egy jól szabályozott eljárás által, peres úton lehet bebizonyítani. A nagy előrelépés az, hogy egyáltalán létezik az a lehetőség, amely által el lehet indítani a folyamatot, mert eddig erre semmi módozat nem volt. Természetesen nem lehet előre látni, hogy a gyakorlatban milyen eséllyel indul majd egy effajta per.

Milyen alkotmányjogi kérdések merülhetnek fel abban az esetben, ha mindkét ház megszavazza az ügyészek és bírák jogállására vonatkozó törvénytervezetet? (az interjú készítésekor a képviselőház még nem szavazta meg - szerk.)


– Amennyiben mindkét ház megszavazza a törvénytervezetet, az az államelnök asztalára kerül. Neki három lehetősége van, az alkotmány szerint, vagy kihirdeti, vagy visszaküldi a parlamentbe, ezt csak egyszer teheti meg, vagy pedig értesíti az Alkotmánybíróságot. A felmerülő alkotmányjogi kérdések, úgy gondolom, a törvénytervezet előterjesztésének módjára, illetve, a közösségi jog elsőbbségének tekintetében, a Velencei Bizottság előzetes véleményezésének hiányára vonatkozhatnak.

Ön szerint a tervezet az igazságszolgáltatás valós reformját szolgálja?

–Én azt látom, hogy bármennyire is jó vagy hasznos módosításokat akar bevezetni a parlament, tekintettel arra, hogy integritásuk kérdőjeles, ezért a jó ügyeket nem tudják megfelelően képviselni. De ha ezen túllépünk és eltekintünk a populizmustól, akkor a módosítások főleg adminisztratív szempontból szolgálják az igazságszolgáltatás jobb működését.

Az ártatlanság vélelme kapcsán több politikus is arra panaszkodott, hogy ez az ellenük indított eljárás során ez nem érvényesül. Erről mi a véleménye?

– Sajnos a korrupciós eljárások esetében sokszor összemossák a dolgokat. És itt nagy szerepet játszik a média. Kizárt dolog, hogy ne érvényesüljön az ártatlanság vélelme. Ez a jogi rendszerünk egyik alappillérre. A politikusok sokszor farkast kiáltanak, de kétségtelen, hogy a média is ugyanolyan gyakran kiált ki bűnbakokat. Az igazságszolgáltatásban igenis érvényesül az ártatlanság vélelme, de a közbeszédben ez nincs így. Már a gyanú is elegendő egy személy hírnevének tönkretételére. Sokszor még a vádemelést se várják meg. Nem is beszélve arról, hogy az már senkit se érdekel, hogyha valakit a bíróság felment a vádak alól. Rendszerint erre az állapotra reagálnak a politikusok.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS