Vass Levente: jogosak a családorvosok követelései
kérdezett: B. P. E. 2017. december 28. 15:18, utolsó frissítés: 15:18De attól még nem a pácienseknek kellene megfizetniük az egészségbiztosító és a szakszervezetek közti konfliktus árát.
Január 3-tól fizetés ellenében juthatnak hozzá az eddig térítésmentes egészségügyi szolgáltatásokhoz is a páciensek. A családorvosi konzultációért, a receptfelírásért, a beutaló/küldőpapír írásáért fizetni kell majd, ha nem oldódik meg a családorvosok, az Országos Egészségbiztosító Pénztár és a kormány közti patthelyzet.
A családorvosok már novemberben utcára vonulta, az egészségügyi alapellátásra szánt összeg növelését és kevesebb bürokráciát követelve. A kormány és az egészségbiztosító pénztár (CNAS) munkacsoportot állított fel a követelések kielégítése érdekében, de nem sokra jutottak: a családorvosok szervezetei szerint nem történt reális előrelépés, ezért arra biztatják a családorvosokat, hogy ne írják alá a keretszerződést kiegészítő dokumentumokat, amelyek lehetővé tennék a költségeik elszámolását az egészségbiztosítónál. Akik pedig szívni fognak ebből, azok a betegek.
Vass Levente képviselőt, a képviselőház egészségügyi szakbizottságának titkárát kérdeztük arról, hogyan oldható fel ez a konfliktus.
Mennyire jogosak a családorvosok követelései, és hogyan fajult idáig a helyzet?
– Jogos kérés évről-évre a családorvoslásra szánt költségvetési keret növelése, és mi, az RMDSZ szakpolitikusai ezt támogatjuk is. Idén a mi kezdeményezésünkre a képviselőház egészségügyi szakbizottságában, majd a költségvetési bizottságban 190 millió lejjel sikerült kiegészíteni ezt a keretet. Egy családorvosra számítva ez az éves költségvetésének mintegy 17 ezer lejjel való kiegészítését jelenti. Nagyon örvendtem, hogy ezt is kikövetelhettük a szakmánk számára az RMDSZ parlamenti koalíciójának és munkánknak köszönhetően.
Idén 15%-kal növelte a kormány az összesített egészségügyi költségvetést, sajnos ennek nagy része nem az ellátás minőségének javításáre, hanem egyszerűen a kórházi fizetésemelésekre lesz elköltve. Ezen belül mindössze 4,88%-kal növelték a családorvosoknak szánt költségvetést, amit sikerült a módosítási javaslatunkkal 17%-ra növelni. A családorvosok ennél többet szeretnének.
Egy új rendelkezés értelmében az idei szerződéseket meg lehet hosszabbítani 2018 márciusáig, Mennyiben jelent ez megoldást?
– Az egészségügyi rendszer működését a 95/2006-os törvény, a periodikusan megjelentetett keretszerződés és annak metodológiája biztosítja. Márciusban jelenik meg általában az új kerettörvény, addig pedig a családorvosok és a Biztosító Pénztár közötti szerződéseket meg kell hosszabbítani. Ennek a visszautasításával egyoldalúan felfüggesztenék a családorvosok ideig-óráig az ingyenes betegellátást.
Nem fog végleges megoldást hozni, hiszen az egészségügyi reformok elmaradása a családorvosi, de főképpen a kórházi szektorban azt eredményezi, hogy a betegek nem fognak érdemi javulást érezni az ellátásban. Ez pedig folyamatosan demotiválja, elbizonytalanítja a bátrabb egészségügyi szakmenedzsereket és szakpolitikusokat is, akik a maguk során nem tudják érvekkel alátámasztani az általuk a szektor számára követelt összköltségvetési kiegészítést a politikusok irányába.
A konfliktusnak előreláthatóan a páciensek isszák meg a levét. Ez elkerülhető lenne valamilyen formában?
– A "szakszervezeti harc" egyik formája ez, mely sajnálatos módon a betegeket hozza nehéz helyzetbe, és a tetejében családorvos helyett sem fogja senki elvégezni a munkát, tehát rajtuk marad, sőt, összegyűl az el nem végzett, vagy elhalasztott orvosi ellátás. A beteget arra kényszeríteni, hogy kénytelen-kelletlen fizessen, legalább annyira elítélendő, mint az orvosi ellátás kórházi kondicionálása. Nem tartom jónak és nem tartom célravezetőnek sem, hiszen a minisztérium és a CNAS munkatársai hozza vannak szokva, hogy van egy "sztrájk" télen, és egy tavasszal.
A számukra jóváhagyott költségvetési összeg, az egészségügyi keret 5,8 %-a jócskán elmarad a kért 10%-tól. Románia a legkevesebbet költ egészségügyre egy lakosra számítva az EU-ban. Véleményem szerint, a mostani állás szerint az egészségügyre szánt költségek 8%-át fordíthatnánk az alapellátásra – családorvosi ellátásra. Természetesen ez erőfeszítést jelentene a minisztériumnak, de cserében elvárásokat is támaszthatna a családorvoslásért, a betegek érdekeinek védelméért.
Hogyan lehetne orvosolni a helyzetet?
– Az egészségügy összesített költségvetésének növeléséért kellene minden orvosnak és betegnek egyaránt összefognia, ez lenne a miniszter feladata is. Szívesebben látnám ezért a célért az utcán az embereket, akik tudatosan követelik párhuzamosan a fizetések emelésével az ellátás minőségének javulását, a betegjogok ismertetését, a szolidaritás elvén alapuló, de egyéni egészségbiztosítási szerződéskötés bevezetését és, miért ne, a kondicionálás elítélését, a hálapénzes rendszer kiküszöbölését.
A családorvosok számára elengedhetetlennek tartom, az általuk kidolgozott 20 pontos reformcsomag bevezetését, amely arról szólna saját vállalásukkal, hogy miben javítanák az alapellátást, ha 8-10% között részesednének az egészségügyi költségvetésből. Nem akarok számukra irányt szabni, de –akár szimpátiavesztést is kockáztatva – én szakpolitikusként elvárnám, hogy valamilyen területi kötelezettség is legyen, hogy a permanencia központ biztosítása általános érvényű legyen a megszorult betegeknek az ünnepek folyamán és a hétvégék alatti ellátásáért.
Sorolhatnám még, de ahogy mondtam, ezt ők tudnák, mi tudnánk orvosokként a legjobban megfogalmazni, ha azzal a gondolattal ülnénk le a munkaasztalhoz megreformálandó a rendszert, hogy mi lenne jó számunkra valamikori 70-80 éves nyugdíjas betegekként. Ilyen, a magunk számára összeállított elvárásokkal a kezünkben meggyőződésem, hogy össztársadalmi támogatottságot tudnánk szerezni a kéréseinknek, és ezzel már lehetne érvelni évszaktól függetlenül.