Egy évig ünnepli az unitárius egyház a vallásszabadságot
2018. január 09. 16:36, utolsó frissítés: 16:36Az emlékév során a vallásszabadság első kinyilvánítását szeretnék megismertetni a világgal.
Az 1568-as tordai országgyűlés 450. évfordulója alkalmából a vallásszabadság évének nyilvánította 2018-at a Magyar Unitárius Egyház, és azzal a kéréssel fordul a magyar Országgyűléshez, Románia parlamentjéhez és az Európai Parlamenthez, hogy nyilvánítsák január 13-át a vallásszabadság napjává - jelentették be keddi sajtótájékoztatójukon az egyház elöljárói. Ugyanakkor bemutatták a vallásszabadság éve kapcsán szervezett kiemelt ünnepi programot.
Az 1568-as tordai országgyűlés január 13-án iktatta a világon elsőként törvénybe a vallás- és lelkiismereti szabadságot. A Magyar Unitárius Egyház intézményi fennállását pedig az országgyűlés vallásügyi határozatának kihirdetésétől számítja.
„A vallásszabadság törvénye Erdély egyik legértékesebb szellemi kincse.
Azt ezt szavatoló 1568-as törvény 450. évfordulójának megünneplése lehetőséget nyújt nekünk arra, hogy tudatosítsuk ezt az értéket. A Magyar Unitárius Egyház ettől a dátumtól számítja intézményi létét, így ez az esztendő egyben a vallás közösség négy és fél évszázados évfordulója is. A vallási türelem eszméjéből és az erdélyi felekezetek több évszázados békés együttélésének példájából erőt és hitet meríthetünk a jövő kihívásainak leküzdésére. Ebből a szempontból e kettős értelemben vett ünnepi év lehetőség arra is, hogy hazai és nemzetközi szinten egyaránt felhívjuk a figyelmet a vallás szabad gyakorlásának áldásos hozadékaira” – mondta Bálint-Benczédi Ferenc püspök.
A vallásszabadság eszméjéről és a vallásszabadság napjának parlamenti megerősítésének a tervéről Kovács István, az egyház közügyigazgatója beszélt. „Az Erdélyi Országgyűlés 1568-as vallásügyi határozata, amely a szabad prédikátorválasztás jogát biztosította a gyülekezetek számára, egy olyan pillanat, amely radikálisan új szemléletet – a vallásszabadság lehetőségét biztosította. A jubileumi évvel az a célunk, hogy a 450 évvel ezelőtt élők szellemiségét ragadjuk meg, illetve, hogy hajtsunk fejet történelmi léptékű döntésük előtt” – mondta Kovács, majd hangsúlyozta, hogy a vallásszabadság eszméjének nincs nemzetisége vagy felekezete.
„Nem lehet azt mondani, hogy az igazság ennek vagy amannak a közösségnek a tulajdona.
A 2018-as év folyamán arra kell törekednünk, hogy magyarok, románok, szászok és más nemzetűek, katolikusok, ortodoxok, lutheránusok, reformátusok, unitáriusok és más vallásúak közösen ünnepeljük meg e világraszóló határozatot. Ezért kezdeményeztük azt, hogy a jubileumi évet január 13-án nagyszabású felekezetközi és össznemzeti ünnepséggel nyissuk meg Tordán, az erdélyi magyar és szász történelmi egyházak közös rendezvényeként, de jelen lesznek a román egyházi és politikai elöljárók is” – nyilatkozta Kovács, és ezt követően azt is elmondta, hogy a tordai ünnepség alkalmával egy előterjesztés keretében kezdeményezik azt, hogy Magyarország Országgyűlése, valamint Románia Parlamentje és az Európai Parlament méltassa a tordai ediktum korszakalkotó jelentőségét, és január 13-át nyilvánítsa a vallásszabadság emléknapjává.
A sajtótájékoztatón Farkas Emőd, a Magyar Unitárius Egyház főgondnoka az egyház intézményi megalakulásának 450. évfordulójának fontosságára hívta fel a sajtó figyelmét, és kijelentette, hogy pótolni szeretnék az elődök álmát, amelyek eddig a 20. század katasztrófái miatt nem valósulhattak meg.
„Szobrot kívánunk állítani egyházalapító püspökünknek, Dávid Ferencnek
Sepsiszentgyörgyön (novemberben) és Kolozsváron (december 8-án, a zsinati ülés keretében). Továbbá szintén ebben az évben újul meg az unitárius püspöki ház is, amely nem csak a láthatók szintjén, hanem új rendeltetéssel – Vallásszabadság Házaként – nyílik meg a tágabb közönség előtt. Igazi megújulás és pezsgés körvonalazódik a jubileumi évben, amely egyfelől a gyülekezeti események révén, másfelől viszont épületeiben is láthatóvá válik. 2018-ban templomok újulnak majd meg, amelyekben élő gyülekezetek ünnepelhetnek, óvodák és bölcsődék létesülnek a kicsik számára" - mondta Farkas.
A gondnok arról is beszélt, hogy a jubileumi ünnepségek és fejlesztések fő támogatója Magyarország Kormánya, amely 1,04 milliárd forinttal járul hozzá a jubileum megünnepléséhez.
Gyerő Dávid főjegyző, az Unitárius Univerzalista Nemzetközi Tanács (ICUU) elnöke a vallásszabadság ünnepének nemzetközi vonatkozásairól beszélt. Elmondta, hogy a világ több mint harminc országában mintegy félmillió ember vallja magát unitáriusnak vagy univerzalistának. És ugyan egyházak különböző korokban és különböző módon jöttek létre, valamennyien az egyházuk bölcsőjeként tekintenek Erdélyre. Számukra Kolozsvár azt jelenti, mint a római katolikusok számára Róma, Tordára pedig úgy tekintenek, mint a keresztyének Betlehemre. Gyerő szerint így
a vallásszabadság tordai ediktuma a világon élő minden unitárius ünnepe.
„A mi közösségünk is része annak a nemzetközi hálózatnak, amely a világon élő unitáriusokat egybekapcsolja. Az év folyamán ezek a közösségek velünk ünnepelnek majd. A nagy-britanniai és amerikai unitáriusokkal évszázados kapcsolatokat ápolunk, amely jelen pillanatban a száznál is több testvér-gyülekezeti viszonyban valósul meg a leglátványosabban. Ezt a testvér-egyházközségi partnerséget szeretnénk kiegészíteni olyan teológiai, vallási párbeszéddel, amely a különböző kultúrájú, de vallásilag hasonlóan gondolkodó személyek kölcsönös gazdagítását célozza meg” – jelentette ki Gyerő Dávid.
Az egyházi főjegyző ezt követően hozzátette: a világon élő unitáriusokat tömörítő Unitáriusok és Univerzalisták Nemzetközi Tanácsa (International Council of Unitarians and Universalists, azaz ICUU) idén egész éves teológiai párbeszédsorozatot kezdeményeznek, amely a 450 éves tordai határozat szellemében kíván a jelen kihívásaira és problémáira reflektálni. Ennek a párbeszédnek egyik kulcsfontosságú pillanata az a júliusban zajló kolozsvári konferencia is, amelyen a világon élő unitárius közösségek képviselői vesznek részt, olyan előadásokat hallgatva, melyek az eszmei közeledést célozzák meg.
Az 1568-as határozat történelmi háttére
A 16. század meghatározó eszmei áramlata a protestáns reformáció, amelynek kialakulóban levő felekezetei és a római katolikus egyház küzdöttek egymással. Az általános európai szokás a cuius regio, eius religio (akié a terület, azé a vallás) elve volt, amely lehetővé tette az uralkodóknak, hogy saját vallási nézeteiket ráerőltessék a fennhatóságuk alatt élőkre, akár a másképp gondolkozók meghurcoltatása, kínzása, kivégeztetése, vagy – enyhébb esetben – a területükről való elűzés eszközeivel. A kisebb-nagyobb vallási háborúk, az „eretneknek” minősített személyek nyilvános kivégzése, bizonyos tanok elítélése visszatérő jelensége volt a kor Európájának. Abban az esetben, ha egy adott területen különböző felekezetű vagy gondolkodású csoportok éltek, az uralkodók általános megoldása a feszült vallási kérdésre valamelyik közösség felkarolása, a másiknak pedig az üldözése volt. A vallási pluralizmus eszméje jószerivel ismeretlen volt az adott korban, s ha elő is fordult, az csupán annak tudható be, hogy a felek nem voltak biztosak erőfölényükben.
A fiatal, török beleegyezéssel, de viszonylagos függetlenséggel rendelkező Erdélyi Fejedelemség a 16. század közepére szinte teljes mértékben protestánssá vált. A római katolikus egyház csupán a Székelyföld bizonyos régióiban, s egyes főurak udvaraiban maradhatott fenn. A protestantizmusnak viszont megannyi áramlata megtalálható volt a törékeny stabilitású országban. Az erdélyi szászok önálló püspökségbe szerveződve szabályozták a vallási kérdést, tiltva minden olyan nézetet, amely eltért a lutheri reformáció eszméitől. A magyar és székely náció egyfelől a helvét, református elveket, másfelől a Dávid Ferenc püspök által is hirdetett unitárius nézeteket vallotta. A döntéshozók belátták, hogy az Európában elterjedt vallási feszültségből kinövő esetleges fegyveres konfliktus katasztrofális következményekkel járna a két ellenséges nagyhatalom találkozási területén fekvő, amúgy is eléggé instabil helyzetben levő országra. Ilyen körülmények között a kérdés megoldása mindenképp égetően fontos feladat volt az országgyűlés számára.
A feszültség feloldásának módja viszont páratlan a korabeli Európában, ugyanis az erdélyi rendek nem a többségi nézetet erősítették meg, a többiek kárára, hanem elvi, bibliai alapon oldották meg a problémát, törvény által rögzítve a közösség választási jogának a biztosítását.
Az 1568. évi tordai országgyűlés vallásügyi határozata: „Urunk őfelsége miképpen ennek előtte való gyűlésibe országával közönséggel az religio dolgáról végezőtt, azonképpen mostan és ez jelen való gyűlésébe azont erősíti, tudniillik, hogy midőn helyökön a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint, és az község ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kényszerítéssel ne kényszerítse az ü lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő néki tetszik. Ezért penig senki az superintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa, ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől, az elébbi constitutiók szerént, és nem engedtetik ezt senkinek, hogy senki fogsággal, avagy helyéből való priválással fenyőgessön az tanításáért, mert a hit Istennek ajándéka, ez hallásból lészön, mely hallás Istennek igéje által vagyon.”