2018. október 22. hétfőElőd
13°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A morális pánik és a média is fokozza a társadalmi feszültséget Romániában

Ambrus István Ambrus István 2018. január 31. 14:07, utolsó frissítés: 14:45

Az általános társadalmi elégedetlenség, vagy valóban az igazságszolgáltatás helyzete és a korrupció visszaszorítása miatt zajlanak a tüntetések Romániában? Szociológust kérdeztünk.


Január 20-án folytatódott idén az a tüntetéssorozat, ami múlt év elején kezdődött. Ennek egyik fő oka a korrupcióból fakadó elégedetlenség, az igazságszolgáltatás helyzete, valamint az az akut politikai válság, melynek eredményekeként újabb kormányváltás történt idén január végén. A tüntetések fő okairól, valamint az ezek mögött húzódó egyéb társadalmi feszültségek okairól kérdeztük Péter László szociológust, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszékének tanárát, aki szerint a média is nagy szerepet játszik ebben a társadalmi jelenségben.

A múlt év a tüntetések éve volt Romániában, idén is demonstráltak az emberek Bukarestben, ahová az ország több városából érkeztek résztvevők. Melyek a valós társadalmi okai ennek a jelenségnek?

Péter László
: 2017 január 31-től kezdődően egészen az év végéig egy folyamatos tüntetéssorozat zajlott. Ennek az intenzitása változó volt, december végére csúcsosodott illetve folytatódott idén január 20-án is, amikor hozzávetőlegesen 200 ezer ember tüntetett országosan. Ebből egyértelműen az derül ki, hogy a Dragnea körüli politikai elit nem akarja tudomásul venni, hogy a hatalom mindig a weberi értelemben vett legitimitáson nyugszik. Ez nem azonos a legalitással, annál több. Lényege, hogy az emberek bízzanak a hatalomban és jogszerűnek tartsák annak döntéseit.

A Dragnea és köre által fémjelzett hatalmi csoport már tavaly februárban elvesztette a legitimitását. Sok ember számára egyértelművé vált, hogy Dragnea alapvetően egy bábkormányt szeretne működtetni. Ebből következik, hogy az a népesség aki kivonul tüntetni, illegitimnek tekinti ezt a hatalmat. Még annak ellenére is, hogy a választásokon parlamenti többségének köszönhetően jogszerűen elnyerte ez a párt az országvezetés jogát.


Az elmúlt években, hónapokban lezajlott tüntetéshullám csak a korrupció, az igazságszolgáltatás módosítását célzó törvények ellen irányult, vagy vannak ebben egyéb társadalmi elégedetlenségek is?

Decemberi mérések alapján 2007 óta most történt meg először, hogy a lakosság valamivel több mint 70%-a gondolja úgy, hogy az ország rossz irányba halad. Ez az arány még a gazdasági válság idejében sem volt ilyen magas. Ez is jól mutatja, hogy a demokrácia folyamatos, mindennapos választás. A társadalmi csoportoknak folyamatosan újra és újra közös nevezőre kell jutniuk, például a közügyeket érintő problémák megoldásában. Ez a tárgyalásos folyamat nálunk nem működik. Amikor 600 ezer ember tüntetett az utcákon, akkor a legitimitás megkérdőjelezhető. Egy illegitim, bizalmi deficittel küzdő politikai csúcselitet mégis csak a újabb választásokkal lehetne leváltani.

Társadalmi szolidaritás tekintetében a demonstráló tömeg az elégedetlen állampolgárok csak egy kis része. Ha kivonul tüntetni 100-200 ember, akkor ezt a számot nyugodtan megszorozhatjuk ezerrel. Úgy gondolom, van egyfajta félelem főleg a fiatal városi, mobilis és magasabb iskolai végzettséggel rendelkező népesség körében, akik a tüntetők magvát adják.

Köréjük nagyon sok egyéb profilú népesség is tömörül. Ennek alapja a folyamatosan mediatizált korrupció problémája, aminek egy része konstruált, egy része pedig valós. Sokan úgy érzik, hogy az ország letér az európai útról. Ebben van jogos félelem, hiszen ha regionálisan tekintjük a problémát, akkor ott van Lengyelország esete, ahol az igazságszolgáltatás működését szabályozó törvények módosításában már drasztikusat lépett az ottani kormány, gyengítve a demokratikus intézmények hatékonyságát. Ebből kifolyólag, valamint a rossz gazdasági döntések miatt születnek azok a félelmek, amelyek mozgósítják a társadalom bizonyos rétegeit.

Ezek a társadalmi reakciók miként értelmezhetők? Egy demokratikusabb ország megteremtését célozzák, amelyet a törvényhozásra gyakorolt nyomás útján próbál elérni a tüntető tömeg?

Kétségtelen, hogy van ebben egy morális pánik is, amit a média felerősít, de ez nem teljesen alaptalan. Az igazságszolgáltatás működésének szabályozásáról szóló törvényben valóban vannak olyan elemek is, amelyek egy szűk csoportnak a gazdasági és politikai érdekeit szolgálja, akik korrupciós ügyekben érintettek. A tüntető tömeget alkotó emberek jelentős része biztosan nem olvasta ezeket a törvényeket, de azt látják hogy ezek mögött nincs politikai konszenzus. Ez több mint politikai kihívás, ugyanis az Európai Unióhoz való csatlakozás során a lisszaboni elveket Románia elfogadta, aminek az egyik sarkalatos pontja, hogy az igazságszolgáltatás intézményeit a politikumtól függetlenül kell működtetni.

Vannak nagy horderejű kérdések a társadalomban, amit nem szabad demokratikus kontextusban úgy elfogadni, hogy azok mögött a politikai spektrumnak csak egyik rétege áll ki, a másik meg vehemensen ellenzi.
A korrupció minden egyes társadalomban jelen van. A kérdés az, hogy milyen szinten. Romániában társadalom-történeti és pontatlan, rossz jogfogalmazási okokból a korrupció áthatja a rendszert. De megérett az idő arra is, hogy a korrupció elleni harcot átértelmezzük, és megnézzük ennek a negatív latens funkcióit. Ez csak akkor valósulhat meg, ha a politikai szereplők tárgyalások útján megpróbálnak konszenzust kialakítani, rendes társadalmi vitát támogatni, amiben több társadalmi szereplő vesz részt: a politikai pártok, civil szervezetek, média, különféle mozgalmak és nem utolsó sorban a szakértők.

A politikai elitnek az ilyen közös fellépése ebben a tekintetben teljesen hiányzik. Ebből azt érzékelik a tüntetők, hogy megvan az elméleti esélye, hogy az igazságügyi reform csak egy szűk, vagy egy bizonyos politikai réteg érdekeit szolgálja, ezért a román társadalomban erről racionális vitát folytatni sajnos már nem lehet. Radikalizálódott a két fél, a mostani kormánypártnak egy bizonyos része meg végképpen. Ebben a véleményvezérek, a politikai napirend meghatározását nem a régi vágású PSD-sek alakítják, hanem a Nagy-Románia Pártból átjött, és a PSD-t túszul ejtett szűk csoportosulás. Ez a törvény is elsősorban az ők érdekeiket szolgálná, ami sajnos elmossa a szükséges módosításokat is.

Megoldás lenne-e valamilyen szinten, ha leváltanák a korrupcióellenes ügyészség éléről Kövesit?

A mostani kormánypárt számára előnyös lenne, ha a korrupcióellenes ügyészség vezetőjét lecserélnék. A legnagyobb hiba, hogy nincsen dialógus a felek között. Erre kompromisszumos megoldás lenne, ha tematizálnák a DNA szerepét a politikai játszmákban. Ennek köszönhetően a mai hatalmi elit – értsd Liviu Dragnea és köre – feltehetően visszavenne a módosítási lendületéből. Önmagában a korrupcióellenes ügyészség intézménye ebből kifolyólag nem változna, hiszen egy legális, racionális uralmi formában, vagyis demokratikus körülmények között egy intézmény soha nem lehet azonos annak formális vezetőjével.

A múlt évi korrupcióellenes tüntetések miatt Romániát pozitív példaként emlegette a nyugati sajtó, ugyanakkor egyben riasztó is, hogy félmillió ember tüntetett csak Bukarestben.

Riasztó az, hogy ekkora törés van a mai román társadalomban, ugyanakkor pozitívum, hiszen azt mutatja, hogy a társadalomban vannak olyan közösségi, társadalmi tőketartalékok amelyek az ellenállás formáit jelenítik meg. A kritika, a proteszt mindig fontos, mert ez biztosítja a hatalmi kontroll egy részét. A kormányzat a civil szféra, az állampolgárok nevében gyakorolja a hatalmat, így az emberek jogosan fejezik ki a nemtetszésüket az aktuálpolitika vagy az egyéb társadalmi elégedetlenségek miatt. Ezt a nyugati sajtó is jól példázza, emellett a civil szférának az erejét és pozitív szerepét, „újjászületését” hangsúlyozza.

Ez pozitívum abban az értelemben is, hogy van társadalmi mobilizáció. Látszik, hogy vannak tőketartalékok, hogy létezik egy társadalmi kontroll a döntéshozók felett.Ezt a döntéshozók kénytelenek voltak megtapasztalni az elmúlt években.


Péter LászlóPéter László


Mekkora szerepet játszik ezeknek a tüntetéseknek a megszervezésében a civil széféra, illetve azok a megmozdulások amelyek a verespataki bányanyitás ellen irányultak?

A civil szféra Romániában erősen jelen van. Az egymás után következő kormányváltásoknak ez az egyik fő oka. Hogy miért erős, az egy nagyon jó kérdés. Ezeknek az embereknek szoros nyugati kötődéseik vannak, egy nyugati típusú életmintát képzelnek el maguknak és a gyerekeiknek. Másrészt meg ki kell emelni azt a folytonosságot, ami a környezetvédelmi Rosia Montana ellenes tüntetések során szocializált, felnőtt, profivá vált, generáció képvisel.

A Verespatak mozgalom egyfajta training ground volt. Ez termelte ki azokat a mechanizmusokat, sikerélményeket, amelyeket most gyakorlatba ültetnek a tüntetők. A szervezők profik, akik ugyanolyan technikákat, stratégiai elemeket használnak a tüntetések során, mint a nyugati zöld-progresszív társaik, akikkel szoros kapcsolatban vannak. Ha megnézzük a január 20-i tüntetésekről készült képsorokat, akkor a különböző városokban ugyanolyan szlogeneket, kesztyűt, transzparenseket használtak. Látszik, hogy emögött egy nagyon komoly marketing és taktikai szervezés van, ami a közösségi hálóval együtt mozgatja ezeket az embereket, akik hisznek abban az ügyben amit képviselnek.

A tüntetések kisebb-nagyobb megszakításokkal egy éve zajlanak. Kell-e tartani attól, hogy előbb vagy utóbb közömbössé válnak az emberek a felvállalt ügyek iránt?

Ha a nyarat nézzük, akkor azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a kifárasztás taktikáját alkalmazta a Tudose kormány. De nyáron is mindig volt valaki a kormányépület előtt, még akkor is ha a sajtó nem tematizálta ezt. Jelenleg ez megint felfutó ágon van, hiszen ha bekövetkezik valami esemény amit trigrer event-nek hívunk, akkor az sokkal több embert fog megmozgatni.

A tüntetéseken megjelentek a magyar nyelvű transzparensek, ami a közösségünk szempontjából fontos. Ezt a román média is pozitívan mutatta be. Másrészt ez olyan elem, amelyen keresztül a magyar civil szféra egy szimbolikusan kapcsolódni tud a román civil szférához. Ez egy etnikailag független, civil közös platform, ami azért fontos számunkra erdélyi magyaroknak, hogy egyre több civil ügyben tudjunk bekapcsolódni azokba a nagy vitákba, amelyeket a román társadalom tematizál.

Mondhatjuk, hogy a tüntetéseken keresztül szolidárisabbá válik egymással a román és a magyar közösség?

Országos szinten ez segíti a magyar közösség megítélését, mert ennek köszönhetően nem csak úgy jelennek meg a magyarok, mint akik a román érdekkel szemben akarnak valamit. Ezzel azt mutatjuk, hogy a jövő generáció számára vannak kapcsolódási pontok, amelyek mentén el tudnak fogadni mint egyenlő partnert. Ez azért is fontos, mert a tüntetők átlagéletkora sokkal alacsonyabb mint a politikai elité. Ezért is bízom abban, hogy Románia nem fog letérni arról az euroatlanti útról amelyet már jó ideje követ. Megvan az ereje ennek a generációnak ahhoz, hogy adott ponton a kedvezőtlen eseményeket visszafordítsa.

Minél kevésbé demokratikus egy társadalom, a benne élő kisebbségek számára annál rosszabb. Mi magyarok egyértelműen abban vagyunk érdekeltek, hogy az euroatlanti integráció útján maradjunk, és hogy ne kerüljünk az Európai Unión belül azon országok feketelistájára, amivel szemben az európai elitek negatív módon viszonyulnak. Nincs illiberális demokrácia alternatívánk, nincs keleti típusú alternatívánk, ezért létszükséglet számunkra az euroatlanti integráció.

Az igazságügyi törvények módosítása kapcsán most mindenki kivár, mindenki taktikázik. A kérdés az, hogy ez az új kormány mennyire lesz kamikaze, és a problémás intézkedéseket maga megsemmisülése által is véghez viszi-e, vagy elgondolkodik azon, hogy mi történik, ha ismét félmillió ember vonul ki tüntetni az utcákra.

A társadalmi beágyazódása jóval nagyobb ennek a problémának, mint amit amit a tüntető tömeg mennyiségileg reprezentál. Ez a tüntetéssorozat folyamatos jelzés, hogy a társadalom jelentős része elégedetlen, amitől nem lehet örökösen eltekinteni. Mint már mondtam, a legitimitásnak több forrása van, és a legitimitás nem azonos a legalitással. A tiltakozáshoz és gyülekezéshez való jog erős kontrolltényező. Erre Emil Boc és Victor Ponta politikai karrierje is jó példa. Ha eltelik néhány hónap vagy év, Liviu Dragneát is meg lehet kérdezni erről.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS