2018. február 21. szerdaEleonóra
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Eckstein: vannak inkompetens bírák, de nincs „magyarüldözés” az igazságszolgáltatásban

Balázsi-Pál Előd kérdezett:Balázsi-Pál Előd 2018. január 31. 19:14, utolsó frissítés: 20:17

Eckstein Kovács Péter ellenzi az igazságügyi törvények módosítását. Szerinte nincs szó „magyarüldözésről” az igazságszolgáltatásban, hiszen az RMDSZ-nek még mindig a legkisebb arányban gyűlt meg a baja az igazságszolgáltatással.


Nagy birkózás van a közéletben az igazságügyi törvények módosítása kapcsán, amelynek részeként Bukarestben volt egy nagy tüntetés is a jogállam védelmében, amelyre ön együtt utazást hirdetett meg a kolozsváriaknak. Nagyon sokat dilemmázok ennek kapcsán: beszélhetünk-e egyáltalán jogállamról Romániában?

Azon el lehet vitatkozni, hogy mi a jogállam. Feltétlenül van egy kerete ennek Romániában is, de hogy mennyire van kitöltve, az kérdéses.

Ami a személyes véleményemet illeti az igazságügyi csomaggal kapcsolatban: én ezt egy nagyobb csomagnak látom. Van három alaptörvény az igazságszolgáltatásról, amelyek 2004-ben lettek elfogadva, Románia EU-csatlakozása előtt, és amelyek nagyrészt eurokonformak, mert úgy fazonálták az igazságszolgáltatást szabályozó törvényeket, hogy azok legyenek. Jó, eltelt az idő, tizenvalahány év, és kiütköztek ezeknek a törvényeknek a hibái is, tehát hozzányúlni nem alapvetően bűnös dolog.

Viszont az egy meglehetősen példátlan, pávatáncnak nevezhető megoldás, amit a kormány és az igazságügyminiszter választott. Ilyen fajsúlyos, közérdeklődésre igényt tartó törvényeknél az a normális, hogy a kormány megbeszéli, a szakminiszter előterjeszti, a kormány beterjeszti, és ezzel kvázi politikai felelősséget is vállal. Nincs rendben, hogy a kormány nem tárgyalta meg a tervezetet, hogy a miniszter képletesen az asztal alatt nyújtotta át a különleges bizottságnak... Amikor azt hallom, hogy különleges bizottság, a hajam szála az égnek áll. Az igazságszolgáltatást és a büntetőtörvénykönyvet szabályozó törvények a jogi bizottság belső udvarához tartoznak. Mi az, hogy különleges bizottság? Úgy hülyeség, ahogy van! Az, ahogy előadták ezt a dolgot, már eleve gyanús.


Az, hogy a parlament két házelnöke közül az egyik jogerősen el van ítélve és van három további bűnügyi dossziéja, a másik ellen pedig eljárás folyik, már messzemenően azt jelzi, hogy itt pro causa akarnak valamit csinálni. Nem buta fiúk.

Térjünk vissza a csomaghoz. Szerintem a csomagba beletartozik az ANI kiherélésének a törvénye is, amely 8 RMDSZ-es szavazattal lett megszavazva – egyébként a három alaptörvény szintén nem ment volna át RMDSZ-es támogatás nélkül. És kopogtat az ajtón a btk. és a büntetőper-rendtartási törvény módosítása. De már az eddig megszavazott módosítások is segítik őket. És itt nemcsak Dragneáról és Tariceanuról van szó, mivel itt egy tekintélyes mennyiségű parlamenti képviselő, miniszter, erős fiú, megyei tanácselnök érdekelt. Ahogy az orvosok összefognak egymással – az ügyvédek is egyébként –, volt alkalmam tapasztalni azt, hogy a parlamenti képviselők, a szenátorok is zárnak. Mert lehet, hogy épp nem róluk van szó, de lehet, hogy két hét vagy két év múlva róluk lesz szó. Meg egyáltalán, a kollégájukról van szó.

Ebben a kontextusban nekem az, hogy az RMDSZ teljes mellszélességgel kiáll a három törvény mellett, és félszájjal az ANI-s törvény mellett is - ami alkotmányellenes, és azzá is fogják nyilvánítani -, számomra egy meglehetősen nagy problémát jelent.

Nekem volt már problémám az RMDSZ-szel igazságszolgáltatási kérdésekben. Vagy három évig voltam a jogi bizottság elnöke a szenátusban, és amikor az ANI-törvény egy korábbi megkurtításáról volt szó, és az RMDSZ szerintem rossz oldalra állt, akkor lemondtam a bizottsági elnökségről. (Egyébként Verestóy Attila alkudta ki nekem a bizottsági elnökséget, isten nyugtassa.)

Amikor Kolozsváron a verespataki tüntetésekre jártam, illetve mostanában az igazságszolgáltatással kapcsolatos tüntetésekre, ha nem is mindig jártam végig az útvonalat a Marasti-negyed vagy a Györgyfalvi-negyed végéig, de 6-tól 7-ig általában ott voltam a Fő téren, és rengeteg magyar szót hallottam, rengeteg ismerőssel találkoztam. És ismeretlen ismerőssel is, akik magyarul beszéltek. Ekkor jött az ötlet, hogy jó lenne, ha egy pár magyar hang is csatlakozna a másik ötvenezer hanghoz ezen a nagyobbnak ígérkező bukaresti tüntetésen, és akkor feltettem a Facebookra egy hirdetést.

Értem, hogy fenntartásokkal kell kezelni ezeket a törvénymódosításokat már csak azért is, mert a koalíció két pártelnökének gondjai vannak az igazságszolgáltatással. De ha nem ők, akkor ki? Voltak demokratikusnak nevezhető választások, amelyen ők nyertek. Ön is azt mondja, nem ördögtől való dolog hozzányúlni ezekhez a törvényekhez. Ugyanakkor meg ha megnézzük az ellenzéki pártokat, egyik sem vállalná be, hogy bármiféle módosítást eszközöljön az igazságügyben, miután retorikailag ők is nagyon ellenezték ezeket a módosításokat.

Kérdezték tőlem azt, hogy mik a konkrét ellenvetéseim. Nagyjából leírtam. Például azt, hogy egy külön bűnüldöző szervet hozzanak létre a bírók és ügyészek részére, az Alkotmánybíróság alkotmányosnak tekintette. Én soha nem mondtam, hogy ez ne lenne alkotmányos. Viszont egy ilyen testület létrehozásának véleményem szerint nincs helye, és lehetőséget ad arra, hogy a bírákat és ügyészeket elbátortalanítsa. Ezt mondtam és mondom.

Abban, hogy az államelnököt kigolyózzák a kinevezések zöméből, ami az igazságszolgáltatási tisztségeket illeti, szintén hátsó szándékot érzek, mert a Bírói Tanácsban, a CSM-ben az erőviszonyok egy kicsit átmentek a „nem reformista” irányba. És azzal, hogy az államelnöktől elveszik a hatásköröket, gyakorlatilag utat nyitnak olyan embereknek, akik nem fognak merni/akarni tenni.

Itt a fő célpont nem a bírák, hanem az ügyészek voltak. Mert legalábbis a büntetőügyekben a bírák nem hivatalból kezdik el tárgyalni az ügyeket., A nyersanyagot az ügyészek hozzák. És az ügyészek sebezhetőbbek, mert egy hierarchiába vannak szervezve., Én őket látom a módosítások fő célpontjának.

Úgy gondolja, hogy az államfő beleszólása a kinevezésekbe nagyobb függetlenséget biztosíthatna? Ha Romániában elnézzük az elmúlt 28 év államfőit, ritka az, akiről el lehetne mondani, hogy függetlenként viselkedett államelnökként. A romániai demokrácia történetében mindig politikai játékosok voltak az államfők.

Jó. A módosításoknál ez volt az, amely leginkább mérlegelésre adott okot az én szemszögemből, mert végső soron ha a CSM az, amelyik kimondja a tutit, az elfogadható. De Romániában az államelnököt közvetlen választással választják meg, és azt, hogy csak egy falusi jegyzői szintű aláírási szerepet kellene adni neki, ezt azért én megkérdőjelezném.

Volt a Szabadság hasábjain egy kimerítő vitájuk Csoma Botond képviselővel. Volt esetleg valami, amivel egyetértett az ő érveiből?

Természetesen. Itt, főleg a btk-végrehajtás esetében léteznek olyan alkománybírósági határozatoknak a becikkelyezései, amelyekkel maradéktalanul egyetértek, de ha nem értenék egyet, akkor is helyénvalók. És vannak olyan előírások, amelyekkel szintén egyetértek. Például a bilincsező játékkal kapcsolatosan: azokat az előzetes letartóztatásban lévő embereket, akik egyébként nem közveszélyesek, és nincs rá indícium, hogy megszöknének, megalázzák és bilincsben mutatják fel a sajtónak. Meghurcolják a vád alá helyezett személyeket, akik nincsenek elítélve: hogy amikor kijönnek a DNA-tól, élő adásban a szájukba nyomják a mikrofont. Az, ahogy ezt a sajtó tálalja, szerintem megengedhetetlen. Azzal a módosítással, ami erről be lett terjesztve, száz százalékig egyetértek.

Nekem nem Csoma Botonddal van vitám, őt jóindulatú embernek ismerem, nem látok hátsó szándékot a megnyilatkozásában. Az, hogy szerintem a rossz oldalon áll, az más tál tészta. De nekem nem vele van vitám.

Itt van egy rettentő nagy kérdés számomra, és nemcsak számomra. A vizsgálat alatt lévő, esetleg elítélt RMDSZ-es tisztségviselőknek a kérdése. Én itt általában rettentő óvatos vagyok, mert ügyvéd vagyok, és tudom azt, hogy úgy nyilatkozni, hogy nem ismered az iratcsomót, nem ismered a bizonyítékokat, nagyon kockázatos. Itt egy ügy van, ahol azt mondom, hogy a kezemet a tűzbe teszem, az Markó Attila ügye. Mert ott ismerem az iratcsomót, ismerek a hátterét.

Markó Attilával kapcsolatban én magam feljelentettem magamat a DNA-nál, mert azt mondtam, hogy én kezdeményeztem, hogy a Székely Mikót adják vissza. Ha Attila bűnös, én is bűnös vagyok. Nem mondták két hét után, hogy rendben vagy, vártam másfél évet. De oda tudtam adni Attilának a végzést, amiben elmagyarázták, hogy miért nem indítanak ellenem eljárást.

Antal Árpáddal elmentem Sepsiszentgyörgyről az ügyészségre, Marosvásárhelyre, hogy mellette legyek. Horváth Annának felajánlottam a szakmai és emberi segítségemet – nyilván, a törvényes keretek közt.

Én ezekhez az emberekhez ragaszkodom, ezeket az embereket szeretem. Itt az egyik nagy kérdés az, hogy ezeket az embereket állambiztonsági lehallgatási rendeletekkel hallgatták le, és végül ezzel küldték bíróság elé. Én nem igazán tudok arról, hogy az RMDSZ az elmúlt években kezdeményezte volna, hogy ezeket a lehallgatási rendeleteket szűrjék meg – bár ott van egy jó néhány jogászuk a parlamentben. Nehogy már Horváth Anna vagy Antal Árpád legyen nemzetbiztonsági kockázat Romániában. Ezirányban nem történt lépés. Ott volt egy emberünk húsz évig a SRI-t felügyelő bizottságban. Eszközeink vannak, és nagyon jó, hogy létezik a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat, amelyik véd, de sokkal proaktívabbak kellene legyünk ebben a kérdésben. Meg kellene védeni az embereket: felülvizsgálatot kezdeményezni, jogsegélyt adni, törvénymódosítást kérni.

Az anyanyelvhasználat az igazságszolgáltatásban megint fixa ideám, és ebben is sárosak vagyunk: megmódosítottuk az alkotmányt, és elméletileg kiterjesztettük az anyanyelvhasználat jogát az igazságszolgáltatásban. Nem elég a tolmács által elősegített kommunikáció, mert az jár az afgánnak, az amerikainak, mindenkinek. Mostanában több székelyföldi bíróságon, törvényszéken jártam, és azt tapasztaltam, hogy nem tárgyalnak magyarul. Nincsenek magyarul beszélő bírók és ügyészek. Nem kell föltétlenül magyarok legyenek, de egy ilyen környezetben beszéljenek magyarul. Itt vissza van szorulva az anyanyelvhasználat. Ne beszéljünk most 1918-ról, de az embereknek a szabadsága, a vagyona, a gyerekük jövője függ attól, hogy hogyan tudják magukat kifejezni, hogy hogyan tudnak kommunikálni egy bíróságon. Ez nincs megoldva, és valahogy nem is szól róla a fáma. Én csak mondom, mondom, de ezzel maradok.

A beszélgetés elején említette az ANI működésének módosítását, aztán Horváth Anna is szóba került. És neki is volt egy ANI-s problémája, a Kincses Kolozsvár Egyesülettel kapcsolatban. És bár ő bizonyította, hogy nem állt fenn összeférhetetlenség, a bíróság mégsem neki adott igazat.

Ahányszor erről beszélek román és magyar sajtóban, mindig elmondom, hogy vannak inkompetens ügyészek és bírák, találkoztam mindkét állatfajtával. Ahogy a társadalomban is vannak erősen nacionalista vagy még annál is rosszabb emberek, úgy a bírói és magisztrátusi karban is léteznek nagyon elfogult emberek, ez kétségtelen. Ha nagyon megszorítanának, neveket is tudnék mondani a saját praxisomból.

Azt viszont visszautasítom, és nem értek egyet azzal, hogy az igazságszolgáltatás részéről magyarüldözés lenne. Vannak rossz ítéletek, vannak vitatható ügyek, amelyekben még nem született helyes vagy helytelen ítélet, és az is drámai, hogy valaki évekig pereskedik és rajta van a gyanú árnyéka, ha végül fel is mentik ... Beszéljünk megint Horváth Annáról: elveszíti a beosztását, veszélyeztetve van a karrierje. De hogy magyarüldözés lenne, attól függetlenül, hogy a magyar kormány is ezt mondja, az RMDSZ is ezt mondja, én ezzel nem értek egyet.

Nem azt állítom, hogy magyarüldözés lenne, de ilyenkor, amikor azt mérlegeli az ember – főleg egy kívülálló – hogy mennyire működik vagy nem működik egy rendszer, akkor az általa ismert esetekből indul ki. És azok az esetek, amelyeket én közelről ismerek, olvastam a periratot, vagy sokat tájékozódtam róluk: a Markó Attiláé, a Nagy Zsolté, a Horváth Annáé, az Antal Árpádé. Nyilván, ezekből nem arra kell következtetni, hogy egy nagy összeesküvés van, aminek az a célja, hogy 1,2 millió erdélyi magyar börtönben üljön. De az általam ismert esetekből azt olvasom ki, hogy baj van.

Nézzük meg, hogy a különböző parlamenti pártok helyi és központi tisztségviselői milyen arányban lettek bíróság elé citálva, vagy elítélve. Az RMDSZ parlamenti csoportja esetében ezek Markó Attila és Olosz Gergely.

Oloszról nem is mondja senki, hogy a magyarsága miatt lett volna elítélve.

A minisztereknél Nagy Zsolt van, és államtitkár még van egy-kettő. Kevesen vannak. És még ott vannak a székelyföldi városok elöljárói, akik valamilyen módon problémás helyzetbe kerülnek. De ha megnézzük százalékarányosan, az RMDSZ még mindig tisztább, mint bármelyik másik párt, egy olyan párt, amelynek a legkisebb arányban gyűlt meg a baja az igazságszolgáltatással, tehát szerintem az nem állja meg a helyét, hogy üldöznék őket.


Székelyföldön óriási probléma az, hogy az önkormányzatokban pontosan azért nem működik rendesen semmi, mert az emberek félnek. Félnek aláírni bármit is, mert jön a DNA, jön a számvevőszék, jön az ANI. Nem mernek dolgozni.


Ez probléma, de a puding próbája az evés. A DNA sikerességi mutatója a bírósági ítéletekben nyilvánul meg. Ha vádirattal bíróság elé küldtél valakit, és a bíróság felmentette, az azt jelenti, hogy te vastagon tévedtél az ügyben, és az nem megbocsátható. Más országokban is van ilyen, nem mindenkit ítélnek el. Ezek a mutatók jók nálunk. Itt végső soron a bírói hatalom függetlensége a nagy kérdés, ugye. Ha a bírói hatalom működik, akkor a DNA, PNA, a számvevőszék, a CNCD mind hozhat döntéseket. Ha azok a bírósági szűrőn nem mennek át, az azt jelenti, hogy ezekkel a szervekkel baj van. Itt az, hogy a bírók félnének az ügyészektől, nem valós.

Egyesek szerint az is probléma, hogy túl magas ez a 90% fölötti sikerességi mutató.

Lehet, hogy lesz ez kisebb is...

Térjünk vissza a törvénymódosításokra.

Többek közt azt akarják, hogy az ügyészek, bírák ne nyilatkozzanak semmiféleképpen a többi hatalmi ágról, de az ügyekről se. Az igazságszolgáltatás szereplői eddig is lakattal a szájukon sétálgattak a városban, főleg a bírók, hiszen ha egy bíró előre elmond egy véleményt, akkor ki kell állnia az ügyből. Nem szabad ítélethozatal előtt véleményt nyilvánítania. De számomra felfoghatatlan, hogy ott van Ghita, Udrea, Bica, Mazare, akik nap mint nap ott vannak a tévékben, és a saját ügyükkel kapcsolatosan kritizálják, mocskolják az igazságszolgáltatást, és azt állitják, hogy az igazságszolgáltatás korrupt. Olyan emberek, akik nincsenek még elítélve; azután, amikor elítélik őket, húzzák el a csíkot. És ezt az igazságszolgáltatás hagyja. Hát stopp! Akkor engedd meg, hogy a másik fél is elmondja, hogy a gyanúsítottat nem azért küldtem bíróság elé, mert szőke bretonja van, hanem azért, mert hat tanú azt állította, hogy zsebre vágott több millió eurót. Itt is kell egy középutat találni, és nem Romániában kell ezt kitalálni, mert ezek nagyjából ki vannak találva a normálisabb országokban.

Több alkalommal is részt vettem Horváth Anna ügyének a tárgyalásán. Ami legelőször feltűnt, amikor beléptem a terembe, az az, hogy van egy pódium, azon ül a bíró, középen, és a balján, két-három méterre az ügyész. Mindenki más, beleértve az ügyvédet, szemben, a teremben. És a bíró még meg is kéri a ügyvédet, hogy ő küldözgesse be a terembe a vád tanúit. Nagyon jelképesnek tűnt számomra, hogy a bíró és a vád képviselője a pódiumon foglal helyet. Ez azt sugallja, hogy a vádlott nem indul egyenlő esélyekkel, hiszen az ügyvédje jelképesen sincs egy szinten az ügyésszel.


Ez az egyik olyan módosítási javaslat, amellyel messzemenően egyetértek, amelyik megszüntetné ezt a helyzetet azért, hogy az ügyész és az ügyvéd szimbolikusan is egyenlő legyen. Ezt egyébként bíróságok és tárgyalótermek helyzete válogatja. Sok helyen a bírók fent ülnek, és általában két asztal van: az egyiknél az ügyvédek ülnek, a másiknál, ha van ügyész, az ügyész, ha nincs ügyész, akkor ott is ügyvédek ülnek. De ez már egy bírósági elnöknek vagy menedzsernek a szerepe, hogy ezt hogy oldja meg. Vagy van szeme és érzéke ehhez, vagy nincs. De a tervezetben ez az egyik pozitív dolog, hogy kötelez arra, hogy mindenki egyforma szintű szimbolikus helyet foglaljon el.

Volt egy alkotmánybírósági döntés, hogy titkosszolgálati lehallgatásokat nem szabad más ügyben felhasználni, de Horváth Anna esetében mégis ez történik.

Itt két dolog van. Lehallgatást lehet mandátum, tehát meghatalmazás alapján végezni, és azt hosszú ideig a titkosszolgálat végezte el, lévén az egyetlen olyan intézmény Romániában, amelyik technikával rendelkezett, és amelyik a törvény szerint lehallgatást eszközölhetett. Jött az Alkotmánybíróság, és azt mondta, hogy ez alkotmányellenes, és az ügyészség legyen szíves és szerezze be a technikát, hogy elvégezhesse a lehallgatást. Szerintem az Alkotmánybíróságnak ez a döntése helyénvaló volt. Itt arról van szó, hogy az Alkotmánybíróság döntése előtt, ha volt mandátuma a SRI-nek lehallgatott, és az úgy is maradt, kereszt rajta, a döntés után már nem hallgathatott le a SRI. Ténylegesen lehallgathat, de a felvételt nem lehet felhasználni a tárgyaláson.

Amitől az ember haja szála megint az égnek áll az az, hogy a tervezet szerint, hogyha létezik egy házkutatási mandátum, amit az ügyész kér és a bíró rendel el, és belemásznak a gépedbe – mert egyre fontosabb, hogy a számítógépedben mit tárolsz, meg a sticken mit tárolsz –, akkor, ha például csalásért adták ki ezt a lehallgatási/számítógépvizsgálati végzést, ha mást találnak, azt nem lehet felhasználni ellened. Ha valakinek például egy gázolás miatt néztek bele a számítógépébe, és onnan kiderül, hogy pedofil az illető, akkor ne tudhassák bizonyítani, hogy az illető pedofil?

Ugyanez van a térfigyelő kamerákkal is. Le kell szabályozni, hogy mit lehet, mit nem lehet. Létezik valamelyes szabályozás, de nem terjed ki mindenre. A térfigyelő kamera kihelyezése nem egy politikai aktus. A bukaresti metrós gyilkosság esetében, ha nem használhatták volna a térfigyelő kamerákat, mi lett volna?

A számítógépes dolgot én nem látom egyértelműnek. Kicsit olyan ez, mint amikor a tanár meg akarja buktatni a diákot: úgyis tud olyan kérdést feltenni, amire a diák nem tudja a választ. Mindenknek a gépén van szerintem olyan dolog, ami, ha nem is törvénytelen, de tűnhet annak, vagy kompromittáló. Például egy letöltött film, ami alapján beindul egy eljárás, és aztán persze idővel, fél év múlva, egy év múlva bebizonyosodhat, hogy igazából nem lopott, de addig is gyanúba keverhető vele valaki. Ha valaki ügyet akar csinálni, ügyet tud csinálni ebből is.

Egy másik probléma, hogy rettentően sokat romlott a színvonal. Ezek az arcok, akik most az igazságügyi törvénycsomagot megjelenítik, nem igazán szakemberek. A jogászdiplomát ma már meg lehet venni. Nicolicea estin végezte a jogot, Turnu Severin-ben. Iordache egy minősített szélhámos. Ezek ilyen, a pártba beszivárgott külvárosi vagányok, akik fel tudnak hozni érveket, de akik életükben nem voltak bent egy tárgyalóteremben. Nemcsak Irodache-ről van szó, tudnék még neveket mondani. És a PSD futtatja őket, ők a parlamentben a jog megjelenítői. Sok jogásszal volt szerencsém vagy szerencsétlenségem találkozni a szenátusban, lehet, hogy elfogultak voltak: ha a párt azt mondta, ezt most át kell vinni, átvitték, de azért a jogelveket tiszteletben tartották. Ma ez már nincs így.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS