2018. szeptember 21. péntekMáté, Mirella
26°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Székely István: lassan beérhet az utca hangja

Balázsi-Pál Előd Kérdezett: Balázsi-Pál Előd 2018. március 13. 15:35, utolsó frissítés: 2018. március 19. 16:06

Mi van a PSD mélyrepülése, a PNL szárnyalása, az ALDE megtáltosodása és a PMP bukdácsolása mögött?


Hosszú idő óta most először nem egyértelmű, hogy a PSD lenne az ország legerősebb pártja. Az utóbbi hetek közvélemény-kutatásaiban is lemérhető változásról Székely István politológussal beszélgettünk.

Az elmúlt héten több közvélemény-kutatás látott napvilágot, amelyek azt mutatják, hogy – ahogy a hírünk címében fogalmaztunk – drámaian csökken a PSD támogatottsága. Nyilvánvaló, hogy a kormánypártok mindig erodálódnak valamennyire, de mennyire volt várható, hogy bekövetkezik egy ilyen nagymértékű csökkenés?

Székely István: – Ha végiggondoljuk az elmúlt valamivel több, mint egy évet, akkor egyértelmű, hogy a PSD megítélése, támogatottsága a kormány és főleg a pártelnök viselt dolgai okán csökken. A tendencia egyértelmű, lassan beérhet az utca hangja.

Természetes, hogy a sajtóban „drámai csökkenés”, „összeomlás” és hasonló kifejezéseket használnak, de én óvatosabb lennék az ilyen jelzőkkel. Hiszen csak azt látjuk, hogy a kormány kapkodása, az egymásnak ellentmondó, főleg sürgősségi kormányrendeletekkel való kormányzás, illetve az igazságszolgáltatás átszabása kapcsán kialakult közhangulat nem kedvez a PSD-nek, és ez egy olyan politikai légkört teremt, amiben a PSD támogatottsága csökken. Hogy milyen mértékben, azt csak egy hosszabb idősíkon lehet biztonsággal megállapítani.


Az ALDE megítélése érdekes módon nem mozog együtt a PSD-ével, ők nőni tudtak ebben a periódusban.

– Valóban, az ALDE megítélése nem követi ezt a trendet, több okból. Az egyik ok az, hogy azoknak a PSD-szavazóknak egy része, akiknek megrendül a bizalmuk szociáldemokratákban, a bizonytalanok táborát erősíti, illetve egy része a kisebb, kevésbé exponált koalíciós partner irányába megy. Feltételezem, hogy az ALDE-nak is csökkent a valamikori támogatói köre, csakhogy ez ki is egészül a PSD irányából átjövő támogatókkal. Ezzel magyarázom azt, hogy az a ALDE támogatottsága nem csökken a PSD-vel összhangban.

Általában jellemző szokott lenni a koalíciós kormányokra, hogy a kisebbik kormánypárt erősödik a nagyobbik rovására?

– Ott, ahol reális, hús-vér kormánypártokról beszélünk, ez elég gyakran előfordul, főleg akkor, ha jelentős különbség van a népszerűtlen vagy a közvéleményt megosztó intézkedések párthoz kötöttsége terén. A PSD megítélésénél tapasztalható romlás, negatív felhangok nagyon nagy mértékben hozhatók kapcsolatba Dragnea megítélésével, illetve egy-két olyan miniszter nyilatkozataival, tetteivel, amelyek valóban megosztják a társadalmat.

Tariceanu, amíg nem kezdett ebbe a PSD-s kalandba, számomra a legszimpatikusabb román politikus volt. Most már persze sok mindent tett azért, hogy ez ne így legyen, de akkor is egy inkább vállalható arca a kormánykoalíciónak, és ő azért is fontos, mert nem vesz részt a kormány tevékenységében, és nem is próbálja úgy kézi vezérléssel igazgatni a kormány tevékenységét, mint Dragnea.

A PSD-vel kapcsolatos negatív érzületnek egy hányada mindenféleképpen a kormány kapkodásával, illetve egyik-másik ellentmondásos vagy népszerűtlen döntésével magyarázható. Azt is látni kell, hogy ezeknek a kormányzati döntéseknek vagy parlamenti törvénymódosításoknak azért haszonélvezői is vannak, nemcsak az ellenérdekeltjei. És itt világosan látszik, hogy a mostani kormány és a PSD az elmúlt 27 évben a számára tradicionálisnak számító szavazóbázisra, a közigazgatásban dolgozókra próbál építeni, hiszen tőlük nagyon sok minden függ, főleg rurális környezetben.

E téren tapasztalható a fizetésemelések igen jelentős mértéke, és azt is, hogy ezzel a logikával sikerült megszólítani a fiatalok egy részét, az alig harminc évesek egy hányadát is, akik számára a jó anyagi feltételeket biztosító „állami” munkahely vonzóvá vált. Olyan feltételek mellett, hogy Románia talán egyedül van az Európai Unión belül azzal a sajátos helyzettel, hogy az államigazgatásban dolgozók javadalmazása nagyobb, mint a versenyszférában dolgozóké.

Bar Chart
Infogram


A PSD népszerűségének csökkenésével párhuzamosan az ellenzéki pártok támogatottsága is többnyire növekedni kezdett. Talán a PNL érzi ezt leginkább. Többről van itt szó, mint arról, hogy az emberek elégedetlensége a PSD-től a PNL fele viszi őket? Tett valamit a PNL annak érdekében, hogy nőjön a támogatottsága, vagy kivárta, hogy a sült galamb a szájába repüljön?


– Szerintem a PNL elsősorban a PSD és az általa képviselt politika elutasításának a haszonélvezője, hiszen részükről nem láttunk egy világos, koherens, egyértelmű programot, ami pozitív azonosulással növelné a szavazótáborukat.

Jelenleg, ha megnézzük, a közvélemény központi témája az igazságügy reformja, pontosabban az az állítás, hogy a PSD saját politikusai érdekének akar megfelelni, és ezáltal a törvénnyel összeütközésbe került személyek felmentésén dolgozik. Magyarán le akarja állítani a korrupcióellenes harcot. Az emberek jelentős része pedig azt gondolja, hogy ő azért él rosszabbul, mint ahogy nyugati társai, mert Romániában a korrupció mindent átsző, óriási forrásokat emészt fel, illetve nagymértékben csökken az államigazgatás, közigazgatás hatékonysága. Tehát "azért élnek rosszul az emberek, mert a politikusok ellopják a pénzt". Ez nagyon szép, egyértelmű megfogalmazású állítás, és ez tulajdonképpen ráfűzhető két nagyobb trendre.

Az egyik annak a felismerése, hogy a ’89 után kialakult politikai rendszer nem biztosítja a nyugathoz való gyors felzárkózást, és adós maradt a rendszerváltás talán legnagyobb ígéretével, a tömeges jóléttel. Ennek kapcsán az emberek felelősöket keresnek. És a felelősséget – annak ellenére, hogy az elmúlt huszonnyolc évben azért ez osztódik – most elsősorban a korrupcióban és a Szociáldemokrata Pártban találják meg. Ezeknek a személyeknek jelentős része eleve sem PSD-szavazó. Nem mondhatom például azt, hogy a magánvállalkozói réteg veszítette el a PSD-ben meglévő hitét, mert ők egyébként sem hittek a PSD-ben, ők a liberális párt vagy esetleg a demokrata párt környékén keresendők.

A másik trend, ami szerintem keretezi a történetet, az a populizmus térnyerése, elitellenességével, egyszerű magyarázataival, amely tovább rontotta a demokratikus intézményrendszerbe vetett hitet, bár ez eddig is alacsony szintű volt.

Az igazán nagy kérdés az, hogy a PSD támogatottságának a csökkenése eléri-e a PSD törzsszavazói körét, vagy pedig csak a PSD-hez különböző népszerű intézkedések kapcsán hozzácsapódott bizonytalanok, „vándorszavazók” számát növeli.

Székely IstvánSzékely István

A PNL mellett kisebb mértékben, de az USR támogatottsága is nőtt. Az USR esetében a legjellemzőbb dolog, hogy nagyon erősen kritizálják azokat az intézkedéseket, amelyek a közvélemény szerint a korrupcióellenes harc visszaszorítását szolgálják. Ennek köszönhető, hogy az USR növekedni tudott?

– Kétségtelen, hogy ennek is köze van az erősödésükhöz. Az USR növekedése szerintem nagymértékben függ attól, hogy adott pillanatban hány személy vallja magát a választások szempontjából aktívnak. Az USR támogatottsága éppen attól függ, hogy a fiatalabb korosztályok, elsősorban a nagyvárosi fiatalok milyen arányban mozgósítják magukat. Amennyiben olyan témák vannak napirenden, amelyek elérik ennek a rétegnek az ingerküszöbét, akkor az USR nő.

Azt is láttuk, hogy ez a réteg akkor mobilizálódik elsősorban, ha baj van. Ha nincs baj, nem érdekli különösebben a politika, nem vesz részt, apatikus, de ha értelmezésük szerint baj van, például akkora, hogy ki kell menni az utcára, akkor aktívak. Ez az az egymillió plusz szavazó, aki megjelent Johannis második fordulós elnökválasztásánál, ők a tüntetések legstabilabb résztvevői. Úgy tűnik, a fiatalok politikai szélcsendben eléggé inaktívak, de bizonyos témákban mobilizálhatók.

Az USR-t én egy életmódpártnak tartom, ami akár jó is lehet, hiszen így könnyebben tudja megszólítani a mostani huszon- vagy alig harmincéveseket, de ugyanakkor ez az életmódpártság magában hordoz nagyon sok olyan ellentmondást, amit ők még nem tisztáztak. Ezek nagy többsége akár ideológiai mezőben is értelmezhető. Én azt látom, hogy az USR fél ezektől a kérdésektől. Emlékezzünk vissza, majdnem pártszakadás lett a család fogalmát újrafogalmazó alkotmánymódosító kezdeményezés kapcsán, az elnök le is mondott. Ez egyértelmű ideológiai kérdés, de az életmódpárt azt is jelenti, hogy gyűjtőpárt. Ezek a fiatalok nagyon sok mindent gondolnak a saját jövőjükről, ami akár ideológiai konnotációval is jár, és ezeket az ellentmondásokat egyelőre nem tisztázták. Ilyen szempontból kérdés, hogy az USR hogyan tudja ezeket a kérdéseket lezárni, hogyan tud valamiféle konszenzust találni párton belül, ami segítene egy világosabb cél, politikai irány meghatározásában.

Tehát azt gondolom, hogy az USR kétségtelen haszonélvezője ennek a politikai közhangulatnak, és begyűjthet nagyon sok korrupcióellenes harcot folytatása melletti szavazatot, de ennek a rétegnek a legfontosabb kérdése a részvétel, és a részvétel függvényében változik az USR támogatottsága is.

Érdekes, hogy míg a két nagyobb ellenzéki pártnak felívelő pályán van a népszerűsége, aközben a Basescu-féle PMP süllyed. Ők alig csúsztak be a parlamentbe, a választások előtti közvélemény-kutatások rendszerint küszöb alatt mérték őket, és az utolsó száz méteren sikerült feltornászniuk magukat az 5% fölé. Most úgy tűnik, ismét visszacsúsztak 3-4% körülire. Ez mivel magyarázható?

– Nincs mondanivalójuk, és nem látszanak. Basescu a választások előtt politikai diskurzust váltott, amit egy erős kisebbségellenes, magyarellenes összetevő is jellemez, azzal tudnak egy pár pillanat figyelmet magukra irányítani. Ez a téma, a moldáv egyesüléssel kombinálva, önmagában kevés.

Egyébként eléggé rossz számunkra az, hogy ez a hangnem, ez a kérdésfeltevés továbbra is jelen van, ez inkább a Nemzeti Liberális Pártnál okoz gondot. A pártban volt egy vita ezelőtt két évvel, az éppen aktuális váltásnál az volt az egyik elv, hogy az egységesülő PNL képviseljen nemzetibb vonalat. Eléggé tragikus nemcsak számunkra, hanem a PNL számára is, hogy ezt nem pozitív értékeket felvállaló, azt képviselő patriotizmusban találták meg, hanem úgy gondolták, hogy Romániában a román nemzeti érdekeket felvállaló párt egy magyarellenes diskurzust jelent, és azóta ezt a vonalat folytatják, ami időnként egy liberális párt számára egészen furcsa módon akár a xenofób rasszizmus szintjéig is elmegy. Igen, az úgy van, hogy a mindenkori kormánytöbbség „magyarbarát”, bár ez talán túl erős kifejezés, az ellenzék „magyarellenes”, de ez a PNL-nél tapasztalható attitűd szerintem most túlmutat ezen.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS