Nők a református egyházban: milyen szerep jut nekik?
Ambrus István 2018. április 19. 12:21, utolsó frissítés: 2018. április 20. 15:56Egy friss kutatás szerint a konzervatívabb közösségek nehezebben fogadják el a női lelkészeket. Ilyen körülmények között megoldást jelenthet-e az általános lelkészhiányra, ha több nőt vesznek fel a teológiára?
Maté István kalotaszegi lelkész 20 éve szolgál, de emellett kutat is: kutatási témája a kalotaszegi lelkipásztorok életútja, karrierlehetőségei, kapcsolati hálója, amelyből az is kiderül, hogy a református egyházon belül milyen szerepet töltenek be a lelkésznők és lelkészfeleségek Kalotaszegen és annak peremvidékén.
A kutatása összegzése szerint az Erdélyi Református Egyházkerületben jelenleg 520 lelkész szolgál, amelynek 10%-a nő, a Kalotaszegi Egyházmegyében pedig 31 személyből 5 lelkésznő, a Kolozsvári Egyházkerületben pedig 49 lelkészből csak 4. A presbitériumokban, a falvakban nagyon kevés a női egyházi vezető, a városokban pedig kétharmad-egyharmad arányban oszlik meg a férfiak illetve nők aránya. Az egyházi vezetők tekintetében
a legnagyobb presztízsű egyházmegyei tanácsokban, sem a kalotaszegi sem a kolozsvári egyházmegyében nincsenek nők.
A lányok teológiai képzése a múlt századtól kezdődően indult meg a református egyházon belül, a rendszerváltást követően a református teológián tanuló női hallgatók száma növekedett. A kutatás alapján a Kalotaszegen szolgáló lelkésznők első generációs értelmiségi családokból származnak.
Máté következtetései alapján az egyházon belüli tevékenységükre alapvetően két típusú viszonyulási mód jellemző. Az egyik, hogy vállalják a férfias imázst annak érdekében, hogy minél eredményesebben végezhessék lelkészi kötelezettségeiket. A másik lehetősége a nőiesség felvállalása, amely bizonyos esetekben szintén előítéletekbe ütközik. Máté szerint a tradicionális környezet nehezen fogadja el azt, hogy lelkészek szerepében nők jelenjenek meg és ők irányítsák a közösséget. Ennek ugyanakkor pozitív hozadéka, hogy az egyházra jellemző maszkulin jelleget a nőiesség felvállalásával árnyalni is lehet. Összességében a lelkésznőkről is elmondható, hogy minél magasabb a képzettségük, és minél nagyobb, az egyházon kívülre is kiterjedő kapcsolatrendszerük van, annál megbecsültebbek a közösség körében.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szerint a nők egyenjogúsága tekintetében az egyháznak sajátos törvényei és feladatai vannak. Bár néha ilyen tekintetben kritika éri az egyházat, tény, hogy a protestáns egyházak úttörőnek számítanak, ugyanis kisebb számban ugyan, de alkalmaznak lelkésznőket, mindemellett a női lelkészséget egyenjogúnak ismeri el a református egyház.
A katolikus és az ortodox egyházzal ellentétben az erdélyi református egyház lassan 100 éve, hogy elfogadta a női ordinációt, a lelkészi szentelést. A társadalom és a közösség az elején ezt nehezen vette tudomásul, főként a '89 előtti időszakban, de a rendszerváltás után ismét elkezdődött a lelkészképzés, amely során nagyobb arányban biztosítottak helyet női teológus hallgatók számára is.
Kató kérdésünkre elmondta, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa minden évben megállapítja a Teológiára felvételizők esetében a női kvótát. “Ennek az az alapja, hogy a jelenlegi egyházi struktúrában hány nőt lehet alkalmazni. Ilyen téren jelenleg pozitív diszkrimináció folyik, az Igazgatótanács keresi azokat a megoldásokat, amelyeknek köszönhetően több lelkésznőnek biztosíthat szolgálati lehetőséget”- fejtette ki a püspök. A Református Egyház kolozsvári székhelyű Teológiai Fakultásán jelenleg 17 hallgató tanul első éven, ebből 4 lány és 13 fiú, ugyanakkor a jelentkezők száma az elmúlt években csökkent.
A teológiai hallgatók számát a jelentkezők számától függetlenül többek közt aszerint határozzák meg, hogy hány lelkész vonul nyugdíjba, mekkora a lemorzsolódás aránya, és hogy hány gyülekezetben kell betölteni lelkészi állást.
Az ortodox és római katolikus egyházakban az ősi hagyományok alapján továbbra sem szolgálhatnak nők, és azokon a vidékeken, ahol ez a fajta egyházi struktúra képezi a többséget, ez a mentalitás a református közösségekre is hatással lehet.
"A Református Egyház részéről a női és férfi lelkészek egyenjogúsági kérdésébe tevőleges beavatkozás jelen körülmények között indokolatlan lenne, mivel a sajátos társadalmi és szociális helyzet kényszere következtében, a pozitív eredmény nem szavatolt. Ezekben a tradicionális közösségben fennáll a veszély, hogy a vázolt szubjektív okok miatt, a lelkésznők esélytelenül pályáznának”- fejtette ki ennek kapcsán a püspök.
A lelkész választási procedúra kapcsán elmondta, hogy református egyházban a gyülekezet pályázati meghívás útján töltheti be az egyházközség üresedésben levő lelkészi állását. Amennyiben meghiúsul a pályázat, az egyházi törvények értelmében a püspök hatáskörébe tartozik a kihelyezendő személy megnevezése. Különösen kisebb falvak esetében fordul elő, hogy nem jelentkezik senki a pályázatfelhívásra, ilyen helyekre a püspök csak olyan frissen végzett lelkipásztort nevezhet ki, akinek még nincs meg a választhatósághoz való joga, és nem tett második lelkészképesítő vizsgát, illetve nem szentelték fel.
“Míg Nyugaton a lelkésznők "elférfiasodásának" kérdése egy közkedvelt teológiai séma, talán túlzás lenne azt mondani, hogy a jelenség Erdélyben is érvényes lenne. Hazai tájainkon a lelkésznők életére inkább azon sajátos helyzet bír meghatározó jelleggel, hogy faluhelyen többnyire a XX. század első felére jellemző környezetben kell szolgálatukat végezniük, olyan körülmények között, amelyektől sok férfi lelkész is próbál mielőbb szabadulni. Ebben a közegben a lelkésznők fokozottabban ki vannak téve az elmagányosodás veszélyének.
Az elszigetelt falusi környezetben nem akad, aki sorsközösséget vállalna velük. Nem is beszélve a vidéki mindennapok sokszor férfierőt is meghaladó kihívásairól. Egyházunk azon törekvése, hogy az ilyen helyzetektől próbálja megkímélni a gyengébb nem képviselőit, vitathatatlanul tekinthető pozitív diszkriminációnak. Ettől függetlenül léteznek kivételek, továbbá az adott gyülekezetnek lelkészéhez való viszonyulása is változó. Amennyiben megszeretik a kihelyezett lelkészt vagy lelkésznőt,
a hagyományokból fakadó előítéletek ellenére is sok mindent elfogadnak.
Egyik ilyen pozitív példa, egy háromszéki kolléganőnk helyzete, aki amellett, hogy eleget tesz a lelkészi hivatásának, hat gyermeket nevel. Ebben a témában mindenképp szeretném hangsúlyozni, hogy az egyházon belül egyenlőnek tekintjük a férfiakat és a nőket, kizárva bármilyen megkülönböztetést, eltekintve attól, amikor női lelkészeink érdekében pozitív diszkriminációt alkalmazunk. Mindez a keresztyéni lelkületből, az egyház tanításából, dogmáiból fakad"- nyilatkozta Kató.
A püspök elmondta, alapelvei egyike, hogy intézmények működtetésével jobban összetartható a magyar közösség. Ezeknek az intézményeknek szimbolikus jelentőségük és megtartó erejük is van egyszerre. Az egyházhoz való tartozás öndefiníció is egyben, hiszen az erdélyi magyarság intézményeiben él, és abban tud megmaradni.
„Ha valaki elveszti az anyanyelvét, nem tud az adott közösséggel kapcsolatot tartani, ezért nekünk mindent meg kell tenni, hogy a magyar szülők gyerekei magyar anyanyelvi közegben tudjanak felnőni, mert különben az egyház is elveszíti a híveit” - hangsúlyozta a püspök, aki kitért az egyházon belüli lelkészhiány gondjának ismertetésére is.
Elmondása szerint ennek elsődleges oka, hogy a '90-es évek elejétől a kivándorlás és a népességcsökkenés miatt a református egyház elveszített 150 ezer hívet, ami azt is eredményezi, hogy csökken a Protestáns Teológiai Intézetbe jelentkező leendő teológiai hallgatók száma. Az Egyházkerületen belül jelenleg 40 megüresedett lelkészi állás van. Ez a magas szám részben abból adódik, hogy a legtöbb nagyvárosi gyülekezetben egy lelkipásztor képtelen ellátni a rá háruló feladatokat, ezért az állást kettőzni kellene.
A vidéki lelkészhiányra részleges megoldást jelenthet,
hogy társegyházzá válik több kisebb falu egy nagyobbal, vagy akár egy városi gyülekezettel, oly módon, hogy ezekben a körzetekben ugyanaz a lelkész szolgál. Mindez azt mutatja, hogy az egyház struktúrája változóban van.
„A mostani helyzet kialakulásához az is hozzátartozik, hogy napjainkban a lelkészi pálya kevésbé vonzó hivatás, mint korábban volt” - véli Kató. Ugyanakkor hozzátette, hogy a református egyházon belül a női lelkészekre vonatkozó negatív diszkrimináció kritikája teljesen megalapozatlan. "A női lelkészség problematikáját illetően, a református egyház más felekezetektől eltérően, nagyon progresszív és a továbbiakban is az marad"- tette hozzá az Erdélyi Reformárus Egyházkerület püspöke.