2019. október 17. csütörtökHedvig
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Továbbra is marad az orosz gázfüggőség Európa számára?

2018. április 26. 15:07, utolsó frissítés: 15:16

Milyen hatással van az Európai Unió energiabiztonságára a Szkripal-ügy, és vannak-e hosszútávú alternatívái Európának az orosz energiafüggőség leküzdésére? Szakértőt kérdeztünk.


A balti államok és Lengyelország továbbra is tiltakozik az Északi Áramlat 2 megépítése ellen, amelyen Németországba közvetlen módon egy újabb vezetéken keresztül juthatna földgáz.

A tervek szerint 2020-ban készülhet el az újabb gázvezeték, amelynek egyik célja, hogy hosszú távon kiiktassa Ukrajnát az energiahordozók tranzitországaként. A Balti-tenger mélyén húzódó Északi Áramlat mentén épülő új vezeték kapacitása szintén 55 milliárd köbméter lesz, amelyen keresztül Oroszországból közvetlenül Németországba történik a szénhidrogének importja Európába. Elviekben ez azt jelenti, hogy amennyiben teljesen üzembe áll az új vezetékrendszer, a Németországba érkező földgázt az Európai Unió többi országába is el lehet osztani, mindemellett Oroszország domináns helyzetbe kerülne a német piacon, ugyanis a jelenlegi részesedését 40 százalékról 60 százalékra emelné.

Energiapolitika szempontjából ez fontos lépés Európának, elsősorban Németországnak. Ugyanakkor az Északi Áramlat 2 megépítése tovább mélyíti az Oroszországtól való energiafüggőséget, másrészt az Európába érkező szénhidrogének jelentős része továbbra is Közép-Ázsiából jut a kontinensre, Oroszországon keresztül. A közép-ázsiai térségben az Egyesült Államok, Oroszország és az Európai Unió mellett Kína is egyre nagyobb befolyásra törekszik, amelyet elsősorban gazdasági befektetésekkel és olcsón szállított tucatáruval igyekszik elérni, mindemellett egyre nagyobb energiaimportőrré válik.

Szálkai Kingát, az Eötvös Lóránt Tudományegyetem társadalomtudományi karának adjunktusát, az Antal József Tudásközpont kutatóját arról kérdeztük, hogy milyen hosszútávú alternatívái vannak energiapolitika szempontjából az Európai Uniónak, illetve, hogy milyen hatással lehet az európai-orosz kapcsolatokra a Szkripal-ügy.


Hogyan befolyásolja az Északi Áramlat 2 megépítése az Európai Unió energiabiztonságát? A vezetékrendszer kiépítését a kelet-európai uniós országok jelentős része elítéli, azonban Németország ezáltal továbbra erősíti pozícióját az Unión belül, arról nem is beszélve, hogy a gázvezeték megépítése Oroszország, Ukrajna és az EU viszonyát is más alapokra helyezi.

- Ha az állami szuverenitás kérdései merülnek föl, akkor nagyon jó példa az Északi Áramlat 2 vezeték megépítése, ami közvetlenül kötné össze Oroszországot és Németországot, ahogy az az Északi Áramlat esetében már meg is valósult. Ez megmutatja nekünk, hogy ezek az uniós tagállamok alá tudják-e rendelni a saját közvetlen gazdasági érdeküket az energiaunió tervének, illetve az energiaügyi szolidaritásnak, ami az unió energiabiztonságának egy nagyon fontos építőköve, Európa földgázellátást illetően.

A Németországot és Oroszországot közvetlenül összekötő Északi Áramlat csővezetéke.A Németországot és Oroszországot közvetlenül összekötő Északi Áramlat csővezetéke.


A Németországot és Oroszországot közvetlenül összekötő Északi Áramlat rendszer elkerüli Ukrajnát, amin keresztül a hagyományos kiépített vezetékrendszerek földgázt szállítanak Európa területére és ezek az orosz-ukrán gázháborúk legfontosabb terepét képezték. Ezek a gázháborúk nem fejeződtek be 2009-ben, sőt, a jelenlegi orosz-ukrán helyzet azt feltételezi, hogy az ebből a helyzetből adódó zsarolási potenciál a továbbiakban is igen nagy szerepet fog játszani. Ha megépül az Északi Áramlat 2, és ennek a keretében helyettesíthetővé válik az Ukrajnán keresztül vezető rendszerek nagy része, az a kapacitás, ami ott beérkezik, helyettesíthető az Északi Áramlat két rendszerével, az azzal jár együtt, hogy az európai országok, az EU minden következmények nélkül kiállhat Ukrajna mögül egy esetleges feszült gázhelyzet esetében.

A szolidaritás, ami az Európai Unió alapvető építőköve sérülne ebben a helyzetben. Ha Németország közvetlenül vásárolhatna földgázt Oroszországtól olyan mértékben, hogy az elegendő legyen az Európai Unió szükségleteinek fedezésére, akkor Németországon keresztül ezek a földgázkészletek eloszthatóvá válnak olyan országokban is, amelyek eddig Ukrajnán keresztül kapták a földgázkészleteket.

Erről a helyzetről a kelet-európai uniós országok véleménye egyöntetű. Lengyelország vezetésével elítélik az Északi Áramlat 2 kiépítését, és minden eszközzel igyekeznek fellépni ez ellen. Az elmúlt hetek fejleményei azt hozták, hogy váratlan szövetségesre találhatnak az Egyesült Királyság személyében, hiszen a Szkirpal-féle mérgezéses ügy után a britek nagyon határozottan fellépnek Oroszország minden nemű befolyásnövekedése ellen és kifejezetten fontossá vált számukra az energiaügyi függetlenség megnövelése is. A britek ennél fogva ellenezni fogják az északi áramlat kiépítését, amely ügyben eddig leginkább a hallgatás volt a legjellemzőbb politika.

Németország mindeddig a racionalitás alapjára helyezkedve érvelt az Északi Áramlat 2 megépítése mellett, illetve olyan érv is felmerült, hogy ez növeli Európa energiabiztonságát. Bár a forrást nem diverzifikálja, az elérési útvonalat igen, ami mindenképpen biztonságosabbá teszi az energiaellátást. Ha érték alapon utasítjuk el az oroszokkal való együttműködést - különösen a Szkripal-ügy fényében - akkor ezek a gazdasági érvek nem fogják feltétlen megállni a helyüket.

Az északi áramlat kettő kérdése nagyon komoly próbaköve annak, hogy hogyan tud érvényesülni az európai szolidaritás, a kelet-európai északi áramlat kettőt vehemensen ellenző államok retorikájában nagyon gyakran megjelenik az, hogy Németország szembemegy a közös európai értékekkel, a szolidaritással és ezzel a lépésével gyakorlatilag nem megvalósíthatóvá teszi az EU diverzifikációs célkitűzéseit. Ezek igen kemény vádak Németországgal szemben. A kérdés pedig, ahogy a Szkripal-ügy begyűrűződése is mutatja, ez egyre érzékenyebbé válhat, és nem csak gazdasági, energiaügyi megfontolásokat, hanem más politikaterületeket is érint.

A közép-ázsiai térségnek megnyeréséért az Európai Unió, Oroszország, az Egyesült Államok és Kína is verseng. Az EU szempontjából alternatíva lehet-e ez a térség az Oroszországtól való energiafüggőségre?

- A közép-ázsiai régió a térség 5 államának a függetlenné válása óta fontos a világ nagyhatalmai számára. Ezeknek az országoknak az esetében világszinten is kiemelkedő mennyiségű kőolaj és földgáz készletekről beszélünk. A kőolaj különösen Kazahsztán, a földgáz pedig Türkmenisztán esetében fontos. Ami ebből Európa számára nagyon számottevő jelentőségű, az a földrajzi korlátok jelenléte. Ahhoz, hogy ezek a szénhidrogén készletek Közép-Ázsiából európai piacokra kerüljenek, egyrészt Oroszországon keresztül vezet az út, ami az európai céloknak megfelelően nem jelent megoldást, hiszen a forrás szempontjából nem diverzifikálná a gázellátást.

Az újabb vezetékek kiépítése csak részben jelentene megoldást az európai energiafüggőségre, mert az útvonalat tekintve ugyanúgy Oroszországon keresztül érkezne meg ez a szénhidrogén mennyiség, vagy ugyanúgy Oroszország befolyása alatt állnának a kőolaj és földgáz származási országai, valamint ezek útvonalai is Európa felé. Másrészt a Kaukázus is egy lehetséges alternatíva, de a Kaszpi-tenger, mint földrajzi korlát, igencsak behatárolja a szállítási lehetőségeket.

A nemzetközi helyzete a Kaszpi-tengernek nem rendezett és ezek a körülmények nem kedveznek egy tranz-kaszpi vezeték kiépítése révén létrejövő szállítási útvonalnak. Ezen keresztül tartályhajók általi szállítási infrastruktúra alakulhatna ki. Ennek eredményeként az, hogy a Közép-Ázsia készletek közvetlenül eljussanak Európába, földrajzi szempontból is elég komoly korlátokba ütközik.

A közép-ázsiai térség.A közép-ázsiai térség.


Ha Európa energiafüggőségéről beszélünk Oroszország kapcsán, akkor azt is megfigyelhetjük, hogy bizonyos időszakonként felröppennek megoldási lehetőségek a csővezetékek megépítésének ötletén túl is. Néhány évvel ezelőtt a palagáz kitermelésének kérdése merült föl, amely elméletileg forradalmasította volna Európa energiaellátását. Lelőhelyek tekintetében Európában Lengyelországban van a legnagyobb lelőhely, de politikai okok és a helyi lakosság ellenállása, környezeti kérdések, illetve a nagy szénhidrogén vállalatok fokozatos visszalépése azt eredményezte, hogy ez az alternatíva a gyakorlatban nem jelent meg.

Amiről még alternatívaként beszélnek, az a cseppfolyósított földgáz, amelynek a szállításához nincs szükség kiépíteni a nagyon költséges vezetékrendszereket. Ezek az átalakító terminálok révén érkezhetnek akár az Egyesült Államokból, akár Katarból, hogy a két legfontosabb partnert említsem. Ennek kapcsán is sok a kérdőjel, tisztán látni ebben a kérdésben akkor fogunk, ha Lengyelországban és Horvátországban kiépítendő terminálok teljes kapacitással fognak üzemelni.

Milyen reális alternatívái vannak az EU-nak, hogy legalább részben mentesítse magát az Oroszországtól való energiafüggőségtől?

- A megújuló energiáknak az egyre nagyobb mértékben történő felhasználása, illetve az új technológiáknak a folyamatos fejlesztése. Az Európai Unió az elmúlt években, különösen az energiaunió meghirdetésével 2015-től egyre inkább foglalkozik azzal, hogy milyen belső lehetőségei vannak az energiafüggőség felszámolására. A diverzifikáció felől egyre inkább arra irányul a figyelem, hogy hogyan lehetne az EU-n belül fellelhető energiahordozókat, a megtermelt elektromos energiát úgy felhasználni, illetve olyan technológiával megtermelni, ami alkalmas lenne arra, hogy ezeket a függőségi viszonyokat legalább bizonyos mértékben sikerüljön csökkenteni.

Egyrészt az energiahatékonyság növelésére kerül a hangsúly, nem véletlen, hogy az európai uniós dokumentumokban – legyen szó a 2011-es energiastratégiáról, az energiaunió dokumentumairól -, folyamatosan megjelenik az energiatakarékosság igénye. Azt ne felejtsük el, hogy ez a hatékonyság olyan energiamennyiség spórlását jelentheti, ami hatással lehet az Európai Unió külső igényeire is.

Az Európai Unió több országa, például Németország, nagyon elkötelezett amellett, hogy tiszta energiák felhasználásával megújuló energiákból fedezze a szükségletének minél nagyobb részét, és erre vonatkozóan nagy sikerekről is hallhatunk mostanában. Az alap probléma azonban megmarad, ami a villamos energia eltárolhatóságának a kérdéséből származik. Erre a jelenlegi technológiai ismeretek nem adnak olyan válaszokat, amelyek tulajdonképpen biztonságossá és kiszámíthatóvá tenné ezeknek az energiáknak a jelenlétét.

Ha egy naperőműre vagy szélerőműre gondolunk, akkor látható, hogy mennyire ingadozó az ilyen forrásból keletkező energiaellátás. Országokra lebontva ez megvalósítható lenne. Németország élen jár Északon a szélenergia, Délen a napenergia megtermelésében és felhasználásában. Ha ezt az EU egységében vizsgáljuk, akkor viszont sokkal kedvezőbb energiatermelési feltételekre juthatnánk, amennyiben egységes rendszer mentén zajlana az energiák felhasználása, illetve ha létrejönne egy olyan fejlett, intelligens elosztórendszer, ami képes lenne arra, hogy éppen a felhasználás helyére szállítsa az energiakészletet.

A jelenlegi elektromos infrastruktúrák az államok igényeinek megfelelően működnek, bár az elmúlt években egyre több interkonnektor, az ezeket összekapcsoló létesítmény jön létre. Az a lehetőség, hogy az államok közt áramolhat a villamos energia, erősen korlátozott. A cél továbbra is az, hogy az EU-n belül minél jobban megnöveljék az európai energiarendszerek összekapcsoltságát. Az egy másik kérdés, hogy az államok mennyire lennének hajlandóak az energiatermelés elosztás és felhasználás feletti szuverenitásukat magasabb szintre delegálni.

Miként alakultak a közép-ázsiai térség és Kína kapcsolatai az elmúlt időszakban és milyen befolyást gyakorol erre a régióra a világ legnépesebb országa?

- A közép-ázsiai térség számára Kína egy nagyon fontos partner. Az megint csak az elmúlt évek terméke, hogy Kína és Közép-Ázsia között egyre szorosabbak a kapcsolatok és ennek nagyon fontos komponense az energiapolitika is, a szénhidrogének értékesítése keleti irányba egy nagyon komoly perspektívát jelent Közép-Ázsia számára. Észak felé Oroszországgal például Türkmenisztán földgáz értékesítése több konfliktussal is terhelt volt, például 2009-ben volt egy komoly baleset, aminek a következtében nem is működtek ezek a vezetékrendszerek - ezt a balesetet pedig a türkmén kormányzat orosz közreműködésnek tulajdonította. Egy ilyen szinten terhelt kapcsolatrendszerben a közép-ázsiai államok fenntartásokkal viseltetnek afelé, hogy Oroszországon keresztül értékesítsék a rendelkezésre álló szénhidrogének egészét. Ebben az esetben is diverzifikációról beszélhetünk, csak éppen az értékesítés területén, ami növeli ezeknek az államoknak az energiabiztonságát.

A Kína felé való kapcsolatok szorosabbra vonása az egyébként is a gazdaság más területein is kedvező Közép-Ázsia számára. A térségben korábban visszafogott Kína az Övezet és út kezdeményezéssel egyre komolyabb szándékokkal fordul Közép-Ázsia felé. Ha végiggondoljuk, ez tulajdonképpen a szárazföldi selyemút koncepció egyértelműen azt feltételezi, hogy ez a térség a közvetítő régiója lesz a kínai gazdasági hatalomnak, ilyen szempontból pedig elsődleges fontosságú, hogy minél több szállal kapcsolódjon Kínához. Beleértve ebbe a szénhidrogéneken túl a kereskedelmi kapcsolatokat, illetve az infrastruktúra megfelelő közlekedési és értékesítési hálózatok kiépítését is.

Nyitókép: mno.hu

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS