2018. június 18. hétfőArnold, Levente
19°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kelemen Hunor a MOGYE-Petru Maior egyesülésről: ameddig tárgyalni lehet, tárgyalni kell

Balázsi-Pál Előd Balázsi-Pál Előd 2018. április 30. 10:23, utolsó frissítés: 10:23

A magyar oktatóknak kell megmondaniuk, mit képzelnek el hosszú távon az orvosképzés és az orvosok számára, és az RMDSZ ezt tudja támogatni – hangzott el A politika belülről új kiadásában.


A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a Petru Maior Egyetem egyesítésének szándéka jócskán felborzolta kedélyeket. Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével többek közt erről a témáról beszélgettünk A politika belülről friss kiadásában az Erdélyi Magyar Televízióban. A beszélgetés első, MOGYE-ről szóló részének átirata alább olvasható, a második részt kedden közöljük.

Balázsi-Pál Előd: Hogyan alakult ki ez a helyzet, hiszen mintha a semmiből jött volna a két egyetem egyesítésének a terve? Mi az RMDSZ álláspontja ebben a kérdésben?

Kelemen Hunor: – Arra, hogy hogyan alakult ki ez a helyzet, nem tudok válaszolni, de úgy értettem, hogy körülbelül egy éve tervezik és készítik elő az egyesítést. De hogy kinek a kezdeményezése volt, azt nem tudom. Azt tudom, hogy a Petru Maior annak idején a Babes-Bolyai Tudományegyetemmel is próbálkozott, illetve a kolozsvári Műszaki Egyetemmel is, de nem járt sikerrel.

Mi azt gondoljuk, hogy jó lett volna ezt az előkészítési fázisban a magyar résszel alaposan átbeszélni, hogy mielőtt a szenátus döntése megszületik, tisztázzák az elégedetlenségeket, az elvárásokat, és egy olyan állásponttal lépjenek tovább, amely az orvosi egyetem esetében, illetve az új egyetem, a Petru Maiorral kiegészült egyetem esetében a magyar oktatást nem gyengíti, hanem erősíti, mert a törvény is ezt írja elő, a hagyomány is ezt kívánná meg, és azt gondolom, a jóérzés is egy olyan megyében, egy olyan városban, mint Maros megye és Marosvásárhely.


Hogy ez hogyan alakult, erről inkább az orvosok, a tanárok, a professzorok tudnánk beszélni az egyetemről. Én azt mondtam, hogy ez egy rossz döntés, azért, mert a magyar fél igényeit, elvárásait nem vette figyelembe.

Itt van egy régi bizalmatlansági probléma. Tulajdonképpen ha a törvényt alkalmazta volna az egyetem úgy, ahogy a BBTE alkalmazta, vagy a Művészeti Egyetem alkalmazta, tehát a főtanszékek, a departmanok létrejöttek volna, akkor bizonyára ezt az abszorpciót – mert tulajdonképpen az történik, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem beszippantja magába a Petru Maiort – , ezt a fajta változást kevesebb szkepszissel és kevesebb fenntartással kezelné a magyar közösség. De mivel itt lassan hat éve, a törvény életbe léptetése óta van egy áldatlan helyzet, ezért a magyar fél bizalmatlansága ilyen szempontból is érthető, és kell tudni ezt kezelni.

Másrészt a szenátusok döntése megszületett. Most arról lehet és kell vitázni, hogy hogyan jutottunk el idáig, de visszafordítani ezt, azt gondolom, nem lehet. Lehet akadályozni, lehet fékezni, de nem vagyok biztos, hogy vissza lehet fordítani. Viszont akkor ki kell használni a lehetőséget, és ha van helyzet, ha van tárgyalásra lehetőség, akkor kellene tárgyalnunk, mielőtt a kormány kormányhatározattal szentesíti az egyetemek szenátusainak döntését, illetve mielőtt az új Chartát elfogadja az egyetem. Mert új Chartára is szükség van.

Úgy látom, mivel a 2019-2020-as tanévtől lesz funkcionális ez az új egyetem, tárgyalni kell. Meg kell próbálni elmozdulni arról a holtpontról, amelyen most vagyunk, és meg kell próbálni elérni, hogy legyenek meg a departmanok a gyógyszerészetin, az orvosin, ha lehetséges, akkor ez már legyen beírva az új Chartába, és ennek lehetőségét meg kell próbálni megteremteni. Másrészt, hogyha orvosmérnöki képzés indul, ott legyen magyar képzés. Valószínűleg ebbe az irányba fog elmozdulni az évek során az egyetem. Nem egyik napról a másikra, de a kifutó évfolyamokat minden bizonyára úgy fogják kiegészíteni, hogy mindenféle, az orvosláshoz, a medicinához kapcsolódó mérnöki szakokat indítsanak. Meg kellene próbálnunk az előnyünkre fordítani ezt a folyamatot, vagy valamelyest a pozíciónkat megerősítve kikerülni a két egyetem összeolvadásából.

Mivel a kormányhatározat még nem született meg, és úgy látom, hogy van valamennyi idő. Meg kellene próbálni az asztalra tenni egy elképzelést, hogy mit vár el a magyar oktatói csoport a magyar oktatással kapcsolatosan az egyetemtől. És megpróbálni leülni az egyetem vezetőségével, a rektorral, és egy tárgyalást folytatni. Nekem volt lehetőségem Nagy Előd professzor úrral, a rektorhelyettessel és néhány kollégájával beszélni, és minden bizonyára a következő egy hónapban még ők is megvitatják a tanszékeken belül ezt a kérdést, és megpróbálnak egy olyan tárgyalást elindítani az egyetem vezetőségével, amely, ha két-három lépést is előre tudunk lépni, már több lesz, mint ami most van. Ha nem próbáljuk meg, akkor meg így is, úgy is el fog menni ez a dolog, úgy látom.

A közigazgatási bíróságon meg lehet ugyan támadni – bizonyára meg is fogják támadni azok, akiknek van perbeli minősége – mind a szenátusi határozatot, mind a kormányhatározatot, ha úgy látják, hogy szükség van erre. Én magam azt mondtam, hogy meg kell támadni a szenátusi döntést, ha van benne hiba, ha támadható, de van egy olyan érzésem, hogy ezzel csak lassítani lehet a folyamatot, visszafordítani nem.

Nem szabadna hagyni, hogy a magyar oktatás elsorvadjon, nem engedhetjük ezt meg, nem szabadna kivonulni az egyetemről, és ott belül kellene pozíciókat építeni. Nem lesz egyszerű. Ennek van egy etnikai vonzata, amely nagyon erős, itt Marosvásárhelyen az orvosi egyetemen egyértelműen látszik, de ugyanakkor szakmai, az orvosszakmára vonatkozó része is. Ott is vannak olyan dolgok, amelyeket mi kívülről nem is ismerünk talán, csak ha bekerül az ember, és beszélget az ott tanítókkal, a klinikákon dolgozó professzorokkal, tanárokkal, akkor látja, hogy azért vannak más típusú szakmai súrlódások, konfliktusok is, ezeket együtt kellene tudni kezelni. Én azt mondtam, hogy ebben partner leszek.

Abban tudunk segíteni, akár a kormányhatározatban, akár az egyetemmel való egyeztetés során, amit a magyar oktatók akarnak. A magyar oktatóknak kell megmondaniuk, hogy mi az, amit el tudnak fogadni, mi az, amit nem tudnak elfogadni, mi az, amit elképzelnek hosszú távon egyrészt az orvosképzésre, másrészt nyilván az orvosok számára, akik kikerülnek az egyetemről, a rezidensi vizsgáig és azt követően. Tehát ez egy komplexebb kérdés, és próbáljuk meg kihozni belőle, amit ki lehet hozni. Lássuk, mi fog történni.

Gyakorlatilag kész tényként kezelendő, hogy a két egyetem egyesülni fog?


– A szenátus döntése megszületett mindkét oldalon, és hogyha a közigazgatási bíróságon meg fogják támadni az oktatók vagy a diákok, akkor majd kiderül, hogy a bíró mit fog dönteni. Nekik van perbeli minőségük, nekünk nincs. Mi meg akartuk támadni a döntést, az RMDSZ ezt fontolóra vette, de megnézték a jogászok, és azt mondták, hogy hiába támadnánk meg, nem fogadná el a bíróság, mert nekünk nincsen perbeli minőségünk. Az támadhatja meg, aki közvetlenül érintett.

Kétharmados döntés kellett volna az orvosi szenátusában, és itt van egy ilyen vita, hogy volt kétharmad, vagy nem volt, volt döntőképes szenátus, vagy nem volt döntőképes szenátus – én ezt kívülről nem tudom. A magyar oktatók egy része azt mondja, hogy voltak formális, procedurális hibák is, tehát támadható. Meglátjuk, hogy a bíró mit fog dönteni.

De ha a bíró visszafordítja, akkor ők elölről fogják ezt kezdeni. Azt látom, hogy nagyon elszántak abban a kérdésben, hogy megtörténjen ez az egyesülés, ami az egyetem szempontjából bizonyos mértékben érthető. Azt látom, hogy a szándék az, hogy öt év alatt fölvigyék egy tízezres nagyságrendű egyetemmé a marosvásárhelyi egyetemet, ami egy más kategória, mint ami most van, finanszírozási szempontból, mindenféle szempontból. Másrészt pedig szándékuk, hogy hosszú távon az orvos-, fogorvos- és gyógyszerészképzés mellett olyan mérnök-orvosokat képezzenek, akik például az orvosi műszerek gyártásában, készítésében specializálódnak. Mindenféle olyan mérnöki szakma kapcsolódik az orvosláshoz, amelyeket szinte be se tudunk fogni laikusként kívülről nézve, és z lehet a céljuk, hogy ezek mind egy helyen legyenek. Ilyen szempontból ez érthető.

Olyan szempontból is érthető a szándék, hogy a Petru Maior egyetemnek számottevő ingatlanvagyona van, amelynek egy részét a MOGYE jelenleg is használja, bérli.

– Hatalmas ingatlanvagyona van, és a MOGYE-nek erre szüksége van.


Az angol és a német vonal felépítésével nem szabadna engedni, hogy a magyar vonal, a magyar orvosképzés és gyógyszerészképzés elsorvadjon, sőt, azt erősíteni kellene. Ez a mi szempontunk.

El kell érni, hogy az új szakokon, amelyeket indítanak, legyen magyar képzés. Mert fognak indulni új szakok. Ezért azt gondolom, hogy ameddig tárgyalni lehet, addig tárgyalni kell. Amikor a tárgyalások véget értek, akkor egy más helyzetben vagyunk, és hogy mit lépünk tovább, az annak a függvénye, hogy mivel zárulnak a tárgyalások. De ma én azt gondolom, hogy tárgyalni kell.

Ismerve az egyetemi autonómia rendszerét, mennyire tudja kívülről befolyásolni az RMDSZ vagy bárki más, hogy milyen új szakok indulnak, és indul-e magyar nyelvű képzés az új szakokon?

– Kívülről befolyásolni ezt elég nehéz, pontosan az egyetemi autonómia miatt. De ha a tárgyalások alatt sikerül a Chartát úgy alakítani, akár a kormányhatározatba belefoglalni azt, amiről most mi beszélünk, akkor szerintem jó eséllyel többek leszünk, mint most amennyik vagyunk, illetve amilyen helyzetben vagyunk.

Ezzel a kérdéssel van egy rossz tapasztalatunk. 2012-ben az Ungureanu-kormány kormányhatározattal próbálta rávenni az egyetemet, hogy alkalmazza a törvényt. Nekünk igazunk volt, hogy a kormányhatározatot próbáltuk eszközként használni, de nemcsak hogy megbukott egy kormány, hanem később a közigazgatási bíróság is semmissé nyilvánította azt a kormányhatározatot.

Tehát az egyetemi autonómia fölé nagyon nehezen tudsz lépni, viszont az egyetemi autonómia nem jelentheti azt, hogy a törvényt semmibe veszed. Én nem tudom elfogadni azoknak az érvét, akik bíráltak engem, amikor én azt mondtam, hogy az egyetemi autonómia nem lehet sem a törvény, sem az alkotmány fölött. Azért bíráltak engem, hogy az egyetemi autonómiát miért kezdem ki, amikor mi közben autonómiát kérünk. Lassan ebben az országban mindenkinek autonómiája van, csak nekünk nincs. Van az egyetemeknek, van az intézményeknek, a szakszervezeteknek, a gazdasági vállalkozásoknak, mindenkinek autonómiája van ebben az országban, de a törvényeket be kell tartani. Mert az autonómia nem azt jelenti, hogy a törvények és az alkotmány fölé helyezel egy intézményt, például a MOGYE-t.

De az biztos, hogy egy szenátus döntését kormányhatározattal nem fogjuk tudni fölülírni. Amennyiben hibás ez a szenátusi döntés procedurális vagy formális okok miatt, akkor, azt gondolom, hogy a közigazgatási bíróságon kell keresni az igazságot, és meg kell próbálni elérni, hogy rendben legyenek a dolgok. Ezért azt gondolom, hogy ebben az időszakban, amikor még tárgyalni lehet, akkor tárgyalni kell.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS