2019. szeptember 17. keddZsófia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kelemen Hunor: nem várható változás a Fidesz-RMDSZ viszonyban

szerk. 2018. május 01. 09:47, utolsó frissítés: 09:50

A vásárhelyi katolikus iskoláról, a félresikerült közigazgatási törvénykönyv-tervezetről, a Minority SafePackről és a magyarországi választásokról az RMDSZ elnökével.


Aktuális témákról beszélgettünk Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével A politika belülről friss kiadásában. A beszélgetés második részének átirata alább olvasható, az első, a MOGYE éa a Petru Maior egyetemek egyesüléséről szóló rész ide kattintva érhető el.

Balázsi-Pál Előd: Hogy áll jelenleg a marosvásárhelyi római katolikus iskola helyzete?


Kelemen Hunor: – Az alkotmánybíróság döntését követően leültünk a kormánykoalíció vezetőivel és a tanügyminiszterrel, hogy milyen megoldást lehet találni. A megoldás ott van a törvényben. 2017-ben módosítottuk a törvényt, és beiktattunk egy kiegészítést, amely arról szól, hogy amennyiben nincsen egy közigazgatási egységre oktatási hálózat elfogadva – amit az önkormányzatnak kell elfogadnia –, akkor a miniszter rendeletben dönthet az oktatási hálózatról. Idáig volt a törvény, és itt jön a kiegészítés: azzal egészítettük ki, hogy dönthet, beleértve iskola létrehozását, iskola megszüntetését, iskolák összeolvasztását, iskolák szétválasztását, óvodától egészen a posztliceális szintig. Ez minden egyetem előtti oktatási formára vonatkozik, osztályokat, csoportokat, minden alegységét beleértve az oktatási intézménynek.

Ez az a lehetőség, amihez mi folyamodunk. Mert nincs Marosvásárhely esetében oktatási hálózat, a legutolsót talán 2015-ben fogadták el, azóta az önkormányzat nem hozott határozatot oktatási hálózatról. A határidő rövidesen le fog járni, és ha nem lesz addig önkormányzati döntés az oktatási hálózatról, márpedig úgy látom, hogy nem lesz, akkor a miniszter kezébe kerül a döntés. És a miniszter a törvény adta lehetőséggel kell, hogy éljen, azaz amikor az iskolahálózatot jóváhagyja, akkor meg tudja alapítani miniszteri rendeletben a katolikus iskolát. Ebben a fázisban vagyunk most. Egyelőre még a május 30-i határidőn belül vagyunk, ez az a határidő, amíg az önkormányzatoknak az iskolahálózatot el kell fogadniuk, és a minisztériumba el kell küldeniük az erről szóló határozatot.



Megvan ez a szándék a miniszterben?


– A politikai szándék megvan a kormánykoalíció vezetői részéről, ezt a miniszter tudja, hiszen ott volt ő is a tárgyaláson, és én azt gondolom, hogy ha van politikai szándék, akkor azt lehet és kell érvényesíteni, elvégre azt akarom hinni, hogy az országot mégis a politika vezeti és nem más intézmények, és egy politikai szándékot kell tudnia érvényesítenie egy kormánynak. Ha nem tudja érvényesíteni, akkor meg miért kormányoz, hogyan kormányoz, vagy egyáltalán mi értelme van a kormányzásának?

Itt a politikai szándékot látom. Erre ígéret született, ezt végigbeszéltük alaposan, és akarom hinni, hogy ezt a lehetőséget a miniszter ki fogja használni. Mi azon leszünk, hogy erre őt rávegyük, illetve, ha rávettük, akkor tartsa is az ígéretét. Várjuk meg a végét.

Ha nem, akkor nyilván ott van még az önkormányzati út, de az a 2018-19-es tanévet nem éri el, az már csak a következő tanévre lenne esedékes. De ott sokkal több buktató van, abba már belekóstoltunk, tudjuk, hogy milyen akadályai lehetnek egy ilyen történetnek. Még akkor is, ha az önkormányzatban a politikai többséget tudjuk garantálni, továbblépni nagyon nehezen lehet, és ezért azt gondolom, hogy most ezt kell tudnunk kihasználni, amit a törvény megenged: a törvény előírja a miniszternek, hogy döntsön abban az esetben, ha az önkormányzat nem tudott dönteni.

Arról, hogy miként és hogyan kormányoz ez a koalíció, nagyon sokat lehetne beszélni. Én egy téma kapcsán beszélnék most erről, és ez a közigazgatási törvénycsomag, amely jelenleg a szenátusban van, és amellyel nagyon sok fenntartása van az RMDSZ-nek.

– Amikor ezt a közigazgatási törvénykönyvet a parlamentbe beküldték és elolvastuk, akkor mi is szörnyülködve néztük, hogy mi ez. Vannak olyan részei, amelyek teljesen elfogadhatatlanok, nem javítani kell rajtuk, hanem teljesen át kell írni, ki kell venni, el kell felejteni. És mondtuk a kormánykoalícióból egy-két miniszternek, hogy né, mit csináltatok, mi ez? Ők ekkor vették észre, hogy mekkora butaságok, ostobaságok maradtak ebben a törvénytervezetben. Számomra az derült ki, hogy nem is olvasták el, ami eleve egy hiba, hogy úgy küldöd be a kormányülésre, hogy a miniszter nem ismeri minden egyes mondatát. Aztán kiderült, hogy ezt a közhivatalnokok készítették, a kormány elé tették, elmagyarázták, hogy ez rendben van, ők meg aláírták.

A kormány a saját tervezetéhez száz módosító javaslatot tett le. Gondoljunk bele: oké, leteszek egyet, kettőt, hármat, mert valahol valami mellécsúszott. De százat? Az azt mutatja, hogy nem volt átgondolva, és utólag jöttek rá, hogy ez így nem maradhat. Mi is letettünk hetven módosító javaslatot, létrejött egy bizottság, ez június 7-ig kellene a szenátusban szavazásra terjessze a jelentését, utána jön a képviselőházba.

A prefektusokkal kapcsolatban van néhány olyan dolog, ami elfogadhatatlan, hiszen a prefektusokat megerősítené ez a tervezet, az alkotmányos előírásokat is túllépve szerintem, és az önkormányzatok, a választott testületek fölé helyezné a prefektust – ez elfogadhatatlan. A mi elvünk és álláspontunk az, hogy nincs szükség prefektusra, de addig, amíg az alkotmányt nem tudjuk módosítani, legalább ne növeljük és ne bővítsük a prefektusok hatásköreit. Ott mindenféleképpen módosítani kell.

A másik rész, ami elfogadhatatlan, hogy a jegyző, a legmagasabb rangú köztisztviselő cenzúrázza a politikai testület elképzeléseit, ugyanis azt írja a tervezet, hogy a jegyző aláírása nélkül még közvitára sem lehet bocsátani egy tervezetet. Elfogadhatatlan, hogy a politikai választott testületnek az elképzeléseit egy közhivatalnok cenzúrázza. Azt el tudom fogadni, hogy a törvényességért kell felelnie, és a törvény ezt írja elő, de nem a közvita előtt, nem a közvita alatt, hanem akkor, amikor a közvita után egy tervezet bekerül az önkormányzati ülésre.

Itt is javítani kell ,és ott is javítani kell, ahol azoknál a döntéseknél, amelyekhez ma kétharmados döntés szükséges, le akarja hozni fele plusz egyre. És ott is, ahol a centralizáció-decentralizáció kérdése merül föl, mert mi a szubszidiaritás és a hatalommegosztás jegyében erős decentralizációt akarnánk ebben a törvénytervezetben látni, és a törvényben is, amikor a parlament megszavazza, itt pedig olyan apró kiskapukat és kerülőutakat nyitnak meg, amelyek a decentralizációt ellehetetlenítik. Ugyanis a tervezet lehetőséget ad a kormányzatnak, hogy elbírálja, hogy egy önkormányzat egy szolgáltatást tud működtetni, vagy nem tud működtetni, egy kompetenciával tud élni, vagy nem tud élni. És mindig lehet millió egy ürügyet találni, hogy egy olyan önkormányzattól, amellyel a kormányzatnak van valami baja – vagy egyáltalán, ha a kormányzatnak olyan a szándéka, hogy centralizálni akar – elvesz hatásköröket, mondván, hogy nem tudja azt a hatáskört gyakorolni, azt a szolgáltatást nem megfelelő szinten biztosítja, és egyetlen kormányhatározattal a centralizációt fogja erősíteni, nem a decentralizációt. Ezen is változtatni kell, nem lehet így elképzelni azt, hogy megosszuk a hatásköröket, de utána,vagy a megosztás közben vagy előtt a kormányzatnak azért lehetősége van eldönteni, hogy melyik önkormányzatnak ad, és melyiknek nem ad különböző hatásköröket és kompetenciákat.

Csak három-négy példát mondtam, érzékeltetni kívántam azt, hogy szinte nincsen olyan fejezete ennek a törvénykönyv-tervezetnek, amelyet ne kellene módosítani. Bízom benne, hogy a vita után mégiscsak jobb lesz ez, elfogadható, támogatható lesz, mert ebben a formájában mi nem tudjuk megszavazni, nem is akarjuk megszavazni, és nem is fogjuk tudni támogatni.

Maros megyében épp most van folyamatban a prefektusváltás. Az RMDSZ-nek van-e, volt-e lehetősége beleszólni ebbe a folyamatba, egyeztetés történt-e a kormánypártokkal arról, hogy ki legyen az új prefektus?

– A PSD-ALDE, amikor együtt elindultak a kormányzás útján 2016 végén, 2017 elején, egymás között elosztották a prefektusi, alprefektusi tisztségeket, ahogy ez mindig történni szokott. A kormányzatban ez így működik. A tavaly nyár óta tudjuk, hogy az ALDE magkapta a Maros megyei prefektust, és keresik az embert, és cserélni akarnak. Nekünk ebbe nincs beleszólásunk, mert nem vagyunk kormányon, nem vagyunk a kormánykoalíció tagja, nincs ahogy mi eldöntsük, hogy ők egymás között hogy egyeztek meg.

Viszont volt egy olyan egyezség, hogy ahol nekünk alprefektusunk van, ahhoz nem nyúlnak hozzá. És itt, Maros megyében van alprefektusunk, és még néhány megyében van alprefektusunk. Bízom benne, hogy ezt az ígéretet fogják tartani, és a mi alprefektusunkhoz nem nyúlnak hozzá, nem fogják lecserélni, nem fognak váltani.

Egyébként a régi prefektus valóban rég megérett a cserére, én ezzel teljes mértékben egyetértek. Az hogy ki kerül a helyére, és ő milyen ember… én nem ismerem, nem tudom, nem vagyok Maros megyei, marosvásárhelyi, nem ismerem személyesen ezt az embert, de az ALDE színeiben, vagy az ALDE javaslatára kerül a tisztségbe. Ugye a prefektusok nem politikusok, de Romániában tudjuk, hogy ez hogyan történik. Az ALDE tesz informálisan javaslatot a belügyminiszternek és a közigazgatási miniszternek.

Azt kértem, hogy legyen olyan ember, aki a többség-kisebbség, román-magyar párbeszéd híve, érti, tudja, nem rosszindulatú. Meglátjuk, bízom benne, hogy jobb lesz, mint aki eddig volt, bár ugye szokott fordítva is történni, hogy azt hisszük, jobb lesz, aztán rosszabb lesz az, aki jön.

Április 3-án zárult a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés aláírásgyűjtése. Összesen 1 319 000 aláírás gyűlt össze, ebből Romániában több mint 300 ezer. Ez elég nagy teljesítmény az RMDSZ részéről.

– 250 ezer aláírást ígértünk, hogy gyűjtünk, mi általában ennyit szoktunk gyűjteni a különböző választásoknál, ahol van aláírásgyűjtési kötelezettség. 250 ezernél nem álltunk meg, azt mondtuk, hogy kell egy bizonyos plusz ahhoz, hogy biztosak lehessünk, mert a tapasztalat az, hogy az európai polgári kezdeményezések esetében a nemzeti hatóságok, amikor a támogatók listáját megnézik, akkor körülbelül 10 százalékot ki szoktak ütni, az ilyen vagy olyan ok miatt hibás aláírásokat. Egyrészt ez volt az oka, hogy folytattuk az aláírásgyűjtést, hogy ne legyen ilyenfajta problémánk, ne jöjjünk egymillió alá.

Másrészt pedig a tapasztalat az volt, hogy nehezen indult, el kellett tudni magyarázni az embereknek, mi az, hogy Minority SafePack, mi az, hogy kisebbségvédelmi csomag, mit jelent az, hogy az Európai Unióban egy ilyesmit kezdeményezünk, de miután elmagyaráztuk, szívesen aláírtak, és minden további nélkül a 300 ezer fölé tudtunk menni anélkül, hogy megerőltettük volna magunkat.

Az a jó, hogy nem hét államban, hanem 11 államban gyűlt össze az a minimum, amely szükséges ahhoz, hogy tovább lehessen menni. Ez azt mutatja, hogy ennek a kérdésnek Európa-szerte vannak támogatói és lesznek támogatói, és ez egy olyan kérdés, amellyel az Uniónak foglalkoznia kell. Az Uniónak nemcsak azzal kell foglalkozni, amivel foglalkozik, hanem egy ilyen átalakuló világban, egy reform idején, amikor a hatásköröket újragondolja, akkor az a meggyőződésem, hogy az őshonos kisebbségekkel kapcsolatos álláspontot is újra kell gondolni.

Mert Európa ilyen szempontból nem egységes, hanem megosztott, és ez nem jó. Azok, akik a kommunizmust nem élték meg, a kommunista blokkon kívül voltak, az elmúlt 50-60 évben rendezték ezt a kérdést, Dél-Tiroltól Finnországig vagy Spanyolországig. Azok, akik a vasfüggönyön innen voltak, nem rendezték, illetve az elmúlt esztendőkben nem tudták úgy rendezni, hogy maga a kisebbség mondja azt, hogy elégedett a rendezés módjával és tartalmával. Ezért mi azt mondjuk, hogy az EU-ban egységesen kellene az őshonos kisebbségekhez viszonyulni: ami jó Nyugat-Európában, mondjuk Dél-Tirolban, vagy jó Finnországban, az legyen jó Romániában, Szlovákiában, legyen jó később Szerbiában, Ukrajnában, vagy bárhol a régióban, és ehhez kell európai uniós jogszabály.

Az aláírások több mint kétharmada magyaroktól származik, Magyarországról, Erdélyből, Felvidékről. Ez jó vagy nem jó?

– Ez azt mutatja, hogy az európai őshonos kisebbségek közül a magyar kisebbség helyzete a legkevésbé rendezett, éppen azért, amiről az előbb beszéltünk: ezek a történelmi, őshonos kisebbségek sajnos a kommunista blokkba szorultak a második világháború után.

Igenis, azt gondolom, hogy ez egy fontos üzenet, és ezt a többi őshonos kisebbség érti. A döntéshozóknak is meg kell érteniük. Ez nem egy olyan kérdés, hogy jó vagy rossz, ez nem egy etikai kérdés, hanem egy ténykérdés. Arról szól, hogy ez a hatalmas kisebbség, amely számbelileg sok embert jelent, Szlovákiában, Romániában, Szerbiában (Szerbia nem uniós tagállam, de tagfelvétel előtt áll), Szlovéniában és Horvátországban nagy számú magyar kisebbség él, és úgy érzi, hogy rendezetlen a helyzete, vagy nem olyan mértékben rendezett, ahogyan szeretné. Ezzel, hogy itt sokan támogatták a kezdeményezést, nincsen semmi baj, ezt hozta a történelem, ezt nem úgy kell tekinteni, hogy jó, vagy rossz.

Románia korábban elég sokat kapálózott a Minority SafePack ellen, kétszer is pert indítottak az Európai Unió bíróságán. Az aláírásgyűjtés befejezése után érkezett bármilyen jelzés az állam vagy a kormány részéről az önök irányába?

– Nem, semmilyen visszajelzés nem volt. Amikor leadtuk az aláírásokat Bukarestben, a népességnyilvántartóban, akkor kedvesen fogadtak, elmondták, hogy körülbelül mikorra várható a válasz. Tudni kell, hogy amikor ezt a polgári kezdeményezést elfogadták a tagállamok, akkor választhatott minden tagállam, hogy az ellenőrzési mechanizmust hogyan végzi. Két módozat volt, az egyik a szúrópróba szerű (ezt választotta Spanyolország), a másik, hogy minden egyes aláírást ellenőriznek. Románia és a tagállamok nagy többsége ezt választotta, minden egyes aláírás hitelességét meg fogják vizsgálni. Ez hosszú folyamat, főleg úgy, hogy több, mint 300 000 aláírást adtunk le digitálisan és papír formájában, azt gondolom, hogy a három hónapot ki fogja ülni. Azt kértük, hogy valóban csak technikai, adminisztratív ellenőrzés legyen, bízom benne, hogy így fognak eljárni.

Balázsi-Pál Előd műsorvezetőBalázsi-Pál Előd műsorvezető

Április 8-án országgyűlési választások voltak Magyarországon. Több szám is elhangzott azzal kapcsolatban, hogy Erdélyből, illetve a határon túli területekről hányan éltek szavazati jogukkal. Mi az a végső szám, amit tudni lehet?

Most fejből beszélek, de Erdélyből a 185-186 000 szavazatot látom reálisnak, én az elején azt mondtam, hogy 190 000 lesz, és közel van hozzá a szám, érzékeltem a regisztrációból , a szavazati részvételi kedvből, van egy csomó paraméter, amit az ember ilyenkor szokott használni, és nagyon közel lettünk ehhez a számhoz. Ez egy jelentős szám, több, mint négy évvel ezelőtt.

A választási törvény bonyolultságából következően négy éve két mandátumot hoztak a határon túli voksok, most nem eredményeztek egyet sem a Fidesz javára, bár sokan arra számítottak, hogy idén is kettő, akár három lesz ez a szám. Ez valami módon befolyásolja azt, hogy hogyan ítéli meg a Fidesz a határon túliak szavazati jogát?


– Egyrészt biztosan nem befolyásolja, másrészt én nem értek egyet ezzel. Én nem értek egyet azzal, hogy egy választási rendszerben a leadott szavazatokból nem lesz mandátum. Már hogyne lenne, hát ne vicceljünk. Matematikailag sok mindent be lehet bizonyítani, például azt, hogy ha nincs ez a 200 000 szavazat, akkor is 199 fős lenne a parlament, és akkor is ugyanez az eredmény lett volna, és be lehet azt is bizonyítani, hogy ezekkel a szavazatokkal lett ilyen az összetétele a parlamentnek.

Sem politikailag, sem morálisan nem tudom elfogadni, hogy azt üzenjük, hogy a te szavazatodból nem lesz mandátum, mert ez nem igaz, ez a tényeknek nem felel meg. Minden leadott szavazatból mandátum lesz. Azon most lehet agyalni, hogy a kiegyensúlyozott részvétel és a magyarországi magas részvétel miatt hogy néz ki, meg arányaiban hova ment, de ekkora butaságot állítani, hogy a leadott szavazatból nem lett mandátum, nem lehet, nem is hasznos, sem morálisan, sem politikailag, mert ezzel azt üzened az embernek, hogy nem kell elmenni szavazni, mert úgysem ér semmit a szavazatod. Én ezt nem tudom elfogadni, mi mindig azt üzentük, hogy a leadott szavazatból mandátum lesz, annál a pártnál, akire szavaznak az emberek.

Valóban bonyolult folyamat ennek a kiszámolása, én csak bízni tudok azokban, akik ezt végigvették és végigszámolták, és ők állítják, hogy közvetlen formátumban nem eredményezett ez mandátumot. Nyilván lehet erről vitatkozni, és politikai szempontból értem is, amit ön mond. Egyébként ön hogyan viszonyul a Fidesz újabb kétharmadához?


– Én a népben bízom, a népet nem lehet lecserélni. Én csak szórakozni szoktam azon, amikor egyesek azon sopánkodnak, hogy jaj, szegény olaszok, hogy szavaztak, le kellene az olasz népet váltani, mert az Öt Csillagra szavaztak, meg az Északi Ligára. Máskor meg óbégatnak, hogy na, ezek az osztrákok is jól néznek ki, né, kire szavaztak. Meg a lengyelek, meg a csehek, hogy megint visszaválasztották azt az elnököt.

Foglalkozzunk saját magunkkal, egyrészt, másrészt értsük meg, a népnek igaza van, politikus nehogy már azon kezdjen óbégatni, hogy a népnek nincs igaza. Azt gondolom, erre így kell tekinteni, és nem ettől kell félteni egy-egy országot, sem az olaszokat, sem a magyarokat, sem a lengyeleket, sem az osztrákokat, aztán meg amikor elkezdünk aggódni Amerikáért, az még érdekesebb kezd lenni. Romániából aggódunk, hogy szegény amerikaiak már megint mit csináltak. Azt gondolom, hogy nekünk lenne mivel foglalkoznunk ezeken kívül is. Másrészt meg most kormányozni fognak ezek a vezetők, ha jól kormányoznak, azt értékelni fogják a választók a következő választáson, ha nem, akkor meg nem fogják értékelni. Nem kívánom én ezt túlságosan boncolgatni, mert politikusként el kell fogadnod azt, ha demokrata vagy, hogy az emberek akarata érvényesüljön.

Ön egyébként hol követte a választásokat?

– A telefonomon. Este kint voltam Budapesten, napközben a családommal voltam. De meghívtak, és ott voltam a Bálnában (itt volt a Fidesz eredményvárója -szerk. megj.)

Mit feltételez ez az RMDSZ – FIDESZ további viszonyában?

– Azt gondolom, hogy semmi újat nem fog hozni, marad minden a régiben, nekünk most már van egy több éve tartó korrekt, partneri kapcsolatunk, én azt hiszem, hogy ez a következő időszakban nem fog változni, és nincs is miért változnia.

Tud ön valamit arra nézve, hogy Magyarországon hol tart a kormányalakítás folyamata, mennyire van kőbe vésve, hogy kik lesznek az új miniszterek, államtitkárok?

– A felvétel idejében már tudjuk, mert ma bejelentette Havasi Bertalan kormányszóvivő, hogy lezárultak az egyeztetések, most olvastam a hírekben, hogy közzétették azoknak a nevét, akik a kabinetben miniszteri tisztséget fognak betölteni. Az államtitkárokról, helyettes államtitkárokról egyelőre nem lehet tudni. Tehát igen, olvastam, tudom, ha ez beigazolódik, akkor látszani fog, hogy hol lesz változás, és hol nem.

Mennyire fontosak ilyenkor a személyes kapcsolatok? Fontos a miniszter, vagy államtitkár személye önök számára?

– Jó, persze, a személyes kapcsolatok mindig fontosak, nemcsak a politikában, hanem a világon bárhol, nemcsak a magyar-magyar viszonyban, hanem, hogy nekem például milyen kapcsolatom volt Martensszel, nyugodjon békében, vagy Isturizzal, vagy milyen kapcsolatom lehet bármelyik európai néppárti politikussal, csak hogy a mi politikai családunkról beszéljek. A személyes kapcsolatokat az ember próbálja kamatoztatni a közösség javára, ha lehet. Másrészt fontos, hogy mit képzel el a kormány, mert ott már nem a személyes kapcsolatok működnek, hanem, hogy milyen közpolitikákat művel, milyen irányba viszi el az ország és a nemzet ügyeit. Ezekre a személyes kapcsolatok kevésbé vannak befolyással, de azt mondani, hogy a személyes kapcsolatoknak nincs semmi jelentősége, nem lenne igaz.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS