2018. aug. 15. szerdaMária
21°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Csoma Botond: semmi nem indokol egy ilyen széleskörű lehallgatási apparátust

Ivácson András Áron Ivácson András Áron 2018. június 05. 15:51, utolsó frissítés: 15:54

A hírszerző szolgálat tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság RMDSZ-es tagja szerint indokolatlan a hírszerzésben található hatalmas emberállomány.


Mint a napokban beszámoltunk róla, Claudiu Manda, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság elnöke azt nyilatkozta egyik jelentésük ismertetésekor, hogy Romániában 2005 és 2016 között több mint hatmillió személyt hallgattak le. Ovidiu Marincea, a SRI szóvivője azonban válaszában azt állította, hogy Manda pontatlan adatokat közölt mindenféle nem hivatalos blogokra hivatkozva. Csoma Botond parlamenti képviselőt és a hírszerző szolgálat tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság RMDSZ-es tagját kérdeztük.

Csoma szerint az első fontos megértendő dolog az, hogy a hat millió az elsősorban egy becsült szám, tehát nem teljesen pontos, de ekkorára tehető a lehallgatottak száma. Mivel számára is nagyon magasnak tűnt ez a jelentés első fejezetében szereplő szám, rá is kérdezett, aminek következtében megtudta, hogy „az említett időszakban összesen 311.000 lehallgatásokra vonatkozó bírói engedély volt érvényben. Ez magában foglalja a nemzetbiztonsági alapon történő lehallgatásokat és a nem nemzetbiztonsági alapon történő lehallgatásokat is, amelyeket az ügyészség kért például korrupciós vagy más bűncselekmények esetében.

Figyelembe kell venni azt, hogy volt olyan bírói jóváhagyás, amelyen kilencven célszemély szerepelt, vagyis az említett jóváhagyás kilencven személy lehallgatását engedélyezte. A szakértők, akik összeállították ezt a jelentést, azt is figyelembe vették, hogy volt olyan jóváhagyás is, amelyen csak öt vagy tíz név szerepelt. Vettek egy középarányost, noha nem egyértelmű, hogy miként jutottak épp a húszas számhoz. Ha pedig a 311 ezret megszorzod hússzal, az adja ezt a hatmilliós számot
.”

Csoma szerint ez a mértékű lehallgatás, ha az aktív lakosság kilenc milliójához számítjuk, akkor nagyon sok: közel kétharmada. Mint mondta, még akkor is sok lenne - lévén csak egy becsült szám-, hogyha épp ötmillió lenne, és különösen az, ha hét. Kérdéses, hogy mivel lehetne igazolni ezt a tömérdek lehallgatást, különösen annak tekintetében, hogy nem tudjuk, hogy ezek többsége milyen eredményre vezetett, mit előzött meg ezzel a hírszerzés, mit tudott elhárítani hatmillió ember lehallgatásával. Mind olyan kérdések ezek, amelyeket fel kell tenni, azonban egyelőre még a hírszerzés tevékenységét vizsgáló bizottságnak sincsenek válaszai.


Mint mondta: „Volt egy olyan periódus, amikor kizárólag egy legfelsőbb védelmi tanácsi határozat értelmében végeztek bizonyos lehallgatásokat. Egyértelműen az fogalmazódott meg, hogy a másik bizottságban, ahol majd módosítani fogjuk a nemzetbiztonságra vonatkozó jogszabályokat, talán pontosabban meg kellene alkotni a lehallgatásoknak a jogi keretét.”



Az, hogy egy lehallgatási engedéllyel hány embert hallgatnak le, az a bírói engedélyből tudható: konkrétan meg lehet nézni, hogy hány ember lehallgatására állítottak ki. Csoma elképzelhetetlennek tartja, hogy Románia olyan nemzetbiztonsági kockázatoknak lenne kitéve, hogy egy olyan széles lehallgatási és hírszerzői apparátussal kellene rendelkezzen, amely nagyobb, mint Franciaországé, Németországé vagy az Egyesült Államoké. Azt szerinte érdemes megnézni, hogy mekkora az állománya a belső hírszerzésnek, mert emellett természetesen léteznek még az egyéb szolgálatok is: külső hírszerzés vagy épp a katonai hírszerzés. „Azon is érdemes elgondolkodni, hogy mindaz a hatalmas emberállomány, amelyet a hírszerzésben találunk, véleményem szerint indokolatlan, ha Románia nemzetbiztonsági helyzetét vesszük figyelembe” - tette hozzá.

Csoma azt sem érti, hogy Marincea miért nyilatkozik ilyeneket, hogy a vizsgálóbizottság különböző nem hivatalos blogokról értesült volna ezekről a számokról, ugyanis ez tényszerűen igazolhatóan nem így történt. Ezek az adatok kihallgatásokból, különböző dokumentumokból származnak: sem a hírszerző szolgálat, sem ennek a tevékenységét vizsgáló parlamenti bizottság nem blogokból dolgozik.

A hírszerzésnek volt egy ilyen kijelentése, hogy nem ilyen magas a lehallgatások száma és ők egy egészen kis számot mondtak. Igen, mert ők csak a nemzetbiztonsági alapon kért lehallgatásokat vették figyelembe és nem beszéltek azokról, amelyeket nem nemzetbiztonsági, hanem más bűncselekmények kivizsgálásra, vagy megelőzési kísérletére rendeltek el. Így jön ki a hatmillió. Ilyen szempontból a hírszerzés kijelentése csak félig igaz. Az egyik kihívás ebben a bizottságban éppen az, hogy miként hámozzuk ki a jelentésekből az igazságot: ez nem egy könnyű dolog. Az Egyesült Államokban sem könnyű a CIA-t ellenőrizni. Ez mindig egy komoly kihívás, különösen ha egyik fél egyet állít, a másik mást, és nem igazán vannak írásos bizonyítékok. Most akkor mit lehet tenni egy ilyen helyzetben?

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS