2018. november 18. vasárnapJenő
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Eckstein és Márton a BETK módosításairól

Ivácson András Áron Ivácson András Áron 2018. június 29. 14:37, utolsó frissítés: 16:33

A büntetőeljárási törvénykönyv módosítása nem kis port kavart a hazai román és magyar médiában, így jónak láttuk utánamenni a legvitatottabb pontjainak.


A büntetőeljárási törvénykönyv módosítása éles vitákat váltott ki a román és a magyar sajtóban egyaránt. Számos olyan pontot hangsúlyoztak ki a médiában, amelyek sok esetben egymástól radikálisan eltérő és sokszor téves értelmezésre adnak lehetőséget. Ezen tévedések és félreértések elkerülése végett kérdeztük Eckstein Kovács Péter és Márton Árpád jogi végzettséggel bíró politikusokat, hogy segítsenek nekünk ezen vitatott pontok között eligazodni.

Az első vitatott felvetés, hogy az ügyészségeknek automatikusan le kell zárniuk az ügyet minden olyan bűnvádi eljárásban, amelynél egy éven belül nem sikerült vádat emelniük.

Eckstein Kovács Péter: „Ez azért problémás, mert vannak igencsak komplex ügyek, amelyek valószínű, hogy nem futnak ki egy év alatt. Az, hogy legyen egy ajánlott egy év, az elfogadható, mert senkinek nem elfogadható, hogy húzzák a nyomozást, mint a rétest. Mindenképp teret kell, kellett volna vagy kéne nyitni annak, hogy amennyiben annyira komplex az ügy, akkor valaki mondja meg, hogy lehet két év, másfél év, vagy az ügyészség mondja meg, hogy még mennyit kell húzni. Ez az egyéves merev határ nem egészséges meglátásom szerint.”

Márton Árpád: „Szó sincs erről. Eredetileg a büntetőeljárás leírásában volt egy cikkely, ami arról szólt, hogyha elkövetnek egy bűncselekményt, akkor, ha nem ismerik a tettest, elindítják az eljárást, nem az elkövető, lévén ez ismeretlen, hanem a cselekedet ellen. Ezt 2016-ban Prună asszonyság ama ominózus éjszaka kiadott 16 oldalas Hivatalos Közlöny apró kicsi betűs törvénymódosítása révén megfejelte egy olyan mondattal, hogy akkor is, ha ismert a tettes. Ezt a cikkelyt módosították úgy, hogyha elkövetnek egy bűncselekményt, elindítják az eljárást a cselekedet ellen, és természetesen amint van egy feltételezett, vagy gyanúsított személy, akkor a személy ellen is a nyomozást. Ez a cikkely arról szól ebben a módosításban, hogyha elkövetnek egy bűncselekményt, akkor egy éven belül kell döntsön az ügyész arról, hogy folytatja a nyomozást egy gyanúsított ellen, vagy lezárja az ügyet.


Erre természetesen lehet mondani azt, hogy lehet egy csomó olyan bűncselekmény, amit úgy követnek el, hogy nem derül ki, hogy ki a tettes, és mi lesz azokkal. Nyilván, amikor megjelenik valami olyan bizonyíték vagy jel, ami alapján valaki gyanúsítottá válhat, akkor folytatható a nyomozás. A gond itt az volt eddig ezzel a kiegészítéssel, hogy volt gyanúsított, ugyanis a legtöbb perben van egy személy, aki valamilyen úton módon gyanúba fogható. Természetesen ha a nyomozás során kiderül, hogy ő ártatlan, akkor ejtik ellene a vádat, nyomozás közben kiderülhet, hogy más a tettes. Azonban nagyon sokszor csináltak úgy, hogy elindítottak egy eljárást csak a tett kivizsgálása okán, behívtak tanúkat, a tanúk kötelesek ugye mindent elmondani, aztán pedig tanúskodás után bilinccsel a kezén vádlottként távozott. Ezek visszaélések, és sokszor évekig tartottak ilyen helyzetben kivizsgálásokat: ez egy zsarolási eszköz volt. Ennek a kiküszöbölésére került ez a cikkely, hogy igenis, ha van egy gyanúsítható személy, akkor tessék elindítani ellene az eljárást.”

Fotó: Stiri de ClujFotó: Stiri de Cluj


A második pont, ami a sajtóban kering, hogy a fellebbviteli bíróság nem marasztalhat el egy első fokon felmentett vádlottat, csak ha új bizonyítékok merülnek fel, vagy megismétli a bizonyítási eljárást.

Eckstein Kovács Péter: „Megint egy erősen vitatható dolog. Egyezzünk meg, én ügyvéd vagyok, én a barikádnak a vádlott oldalán állok, ha nem is a polgári fél oldalán, de semmiképp az ügyészség oldalán. Kétségtelen, hogy fellebbezésben a bíróság egészében felülvizsgálja az ügyet: úgy a bizonyítási eljárást, mint a besorolást. Megtiltani, hogy egy felmentést felülbíráljon egy magasabb fokú bíróság, megint egy ilyen bűnözőbarát előírásnak tartom.”

Márton Árpád: „Az a cikkely arról szól, hogy ha felmentettek alapfokon egy személyt, akkor a fellebbviteli bíróság csak abban az esetben ítélheti el a személyt, ha valóban új bizonyíték kerül elő, vagy újraértelmezi a létező bizonyítékokat. Tehát ha ugyanolyan értelmezést ad a létező bizonyítékoknak, mint amilyen értelmezést adott az alapfokú tárgyaláson a bíró, akkor hogy lehet egy felmentő ítéletből elítélés? Ugyanolyan bizonyítékok és ugyanolyan értelmezés mellett, hogy mondhatta egyik, hogy ártatlan és a másik pedig, hogy bűnös?

A harmadik pont az, hogy csak azokkal a feljelentőkkel köthető vádalku, akik az elkövetéstől számított fél éven belül tanúskodnak egy bűncselekményről.

Eckstein Kovács Péter: „Maga a vádalku intézménye egy vitatott amerikai stílusú eljárás a büntetőjogban. Számomra, európai ember számára ez az eljárás kétséges. Ugyanakkor azt mondani, hogy egy fél évet adni erre, megint erősen vitathatónak látom. Itt, ami gátat szab a feljelentésnek is az elévülés: ha olyan régi az ügy, amiben a feljelentés történik, hogy elévült, ehhez nem kellett volna véleményem szerint törvényt módosítani. Ez a félév rettentő rövid is, valamint a gyakorlatba ültetése is gondot fog okozni. Ismétlem, a vádalku intézményével szembeni ellenszenvem mellett is ezt mondom.”

Márton Árpád: „Jelenleg is van egy olyan előírás a törvénykönyvben, hogy valaki, ha feljelentést tesz egy bűncselekmény elkövetéséről még mielőtt az a bűncselekmény kitudódik, akár ha tettestárs is, akkor teljes mentességet élvez. A vádalku nyilván egy enyhébb változata, nem kap teljes mentességet, hanem egy könnyebb büntetést, de az nincs rendben, hogy valakinek nyolc év múlva jut eszébe, hogy történt valamikor valahol valami és pusztán azért, mert valakit el akarnak ítélni, akkor ráveszik, hogy hat-hét-nyolc évvel ezelőtti ügyekkel kapcsolatosan elítélésre váró személyek ellen tegyenek feljelentést, hogy ott bűncselekményt követtek el. Gyakorlatilag rávettek az ügyészek, hogy valljál valaki ellen és akkor kapsz egy enyhébb büntetést. Ez nincs rendben. Ha valaki tud egy bűncselekményről, amúgy is kötelessége feljelentést tennie. Egy fél év mégis elég kéne legyen arra, hogy az illető, aki tud egy bűncselekményről, megtegye a feljelentését és ráadásul akkor a vádalku arról szól, hogy ő megteszi a feljelentését. A cél kizárni azokat a visszaéléseket, amikor az ügyész azt mondja az embernek, aki most már nagy valószínűséggel komoly börtönbüntetésre számíthat, hogy ha feljelented xy-t, akkor enyhébb büntetést kapsz.”

A negyedik pont, hogy az előzetes letartóztatásba helyezéshez nem lesz elégséges az alapos gyanú megléte, már eleve bizonyítékok szükségesek.

Eckstein Kovács Péter: „Ez elfogadható módosítás, mert az egész előzetes letartóztatás véleményem szerint csak igen indokolt esetekben tehető meg. Az emberek szabadsága egy alapérték, a legfontosabb érték véleményem szerint. Ha pedig azt mondják, hogy itt ne csak egy gyanú legyen, hanem legyen azért alátámasztva valamivel, ezt elfogadhatónak tudom tartani. Egyáltalán az előzetes letartóztatásnak a kerete eddig is egy meglehetősen normális keret volt, amit gyakran túlléptek ügyészek és bírok, amikor azt mondták, hogy akkor kell előzetes letartóztatáshoz folyamodni, amikor erős gyanú van arra, hogy újabb bűncselekményt fog elkövetni, a tanúkat befolyásolná. Általában az erőszakos bűncselekményt elkövetőknek a kivonása a forgalomból az eljárás legfőbb funkciója és oka.”

Márton Árpád: „Ez így van. Annyi, hogy a román és a magyar kifejezések közti különbség miatt is nehéz a fordítás, ugyanis a román nyelvben nem az van, hogy alapos gyanú. Az alapos gyanú valamire alapoz. Azt mondja, hogy suspiciune rezonabilă és ez ésszerű gyanú, nem alapoz valamire. Az indicii temeinice az alapos gyanú, tehát vannak valami konkrét jelek, amelyekre alapozva én feltételezek valamit. Légből kapott dolgokra, hogy az ügyész úgy gondolja hogy alapon azért mégsem kéne előzetes letartóztatásba vinni embereket minduntalan, akiknek egy részét aztán felmentik, de előtte ott tartják fél évig előzetes letartóztatásban. Lásd a kézdivásárhelyiek esetét: kiszabnak rájuk egy akkora büntetést, amennyit ültek előzetesben, hogy ne jöjjön ki rosszul az igazságszolgáltatás. Volt nekik egy alapos gyanújuk, hogy december elsején robbantani akarnak, amennyire alapos volt az a gyanú, aminek alapján őket elvitték és hosszú hónapokig börtönben tartották. Na ezeket mi ki akarjuk zárni, hogy legyen valami kézzel fogható dolog, ha valakit előzetes letartóztatásba akarnak hurcolni.

Ugyanez a kifejezés szerepel akkor is, amikor különböző bírói felügyeleti intézkedéseket foganatosítanak: bírói felügyelet, azaz nem mehet be a munkahelyére négy hónapig, például a marosvásárhelyi katolikus gimnázium igazgatója, ezért ott a tanárok nem kapnak négy hónapig fizetést. Merthogy ki tudja mit tüntet el a nagy bűncselekmény bizonyítékából, nevezetesen abból, hogy létrehozták az iskolát. Tehát ezeknek a kizárására kell valami konkrét jel, ami arra mutat, hogy az illető elkövethet bűncselekményt, el akar lógni, meg akarja fenyíteni a tanúkat.”

Fotó: covasnamedia.roFotó: covasnamedia.ro


Az ötödik pont, hogy mindenik eljáráshoz külön lehallgatás szükséges, egy lehallgatás nem használható fel többféle ügyben, illetve az, hogy a törvénytelenül szerzett bizonyítékok semmisnek minősülnek.

Eckstein Kovács Péter: „Ez ismét egy erősen vitatható dolog. Ha sikkasztás miatt kérem a lehallgatást és kiderül, hogy az illető gyermektipró vagy terrorizmust akar elkövetni, akkor azt ne lehessen felhasználni, ez így nincs rendjén. A lehallgatásoknál van alkotmánybírósági határozat és itt az ilyen nemzetbiztonsági lehallgatások rettentő nagy száma, és ilyen alapon kéri ezeket az ügyészség és rendeli el a lehallgatásokat a bíró, akinek ez a feladata. Utána pedig csirkeperekben használják fel, ez nincs rendjén és valahogy egy kicsit részletesebben, bővebben szabályozva kellene elfogadni. Nincs rendjén, hogyha lopásért hallgatnak le, a rablást ne tudd vele bizonyítani. Ez így nem állja a helyét, mint ahogy a módosítások tekintélyes része sem, de így összességében úgy értékelem, hogy ezek nagy része személyre szabott intézkedés. Vádlottak, elítéltek esetében Dragnea ugye a legismertebb példa. Ezen kívül pedig elvonni az erőt a bűnüldözés testéből, ezzel márpedig nem lehet egyetérteni. Ha nem volt lehallgatási végzés a bírótól, akkor nem lehet egy lehallgatást felhasználni bizonyítékként. A törvénytelenül szerzett bizonyítékokat sehol nem fogadják el, de itt másról van szó.”

Márton Árpád: „Törvénytelenül szerzett bizonyítékok a világon mindenütt semmisnek minősülnek, számtalan amerikai film szól erről, hogy kizárnak bizonyos bizonyítékokat, amelyekhez törvénytelenül jutottak hozzá. Ez a jogállamisághoz hozzátartozik. A lehallgatásokkal kapcsolatosan és a bizonyítékokkal kapcsolatosan a gyakorlat tette szükségessé ezt a módosítást. Elméletileg, ha tisztességesen és jóhiszeműen alkalmazták volna a törvényt, valószínűleg nem jutottak volna az emberek ilyen következtetésre. De amikor több százezer lehallgatási engedélyt adtak ki nemzetbiztonsági okokra hivatkozva, amikor a nemzetbiztonsági rizikófaktorok között szerepel a teljes magyar közösség és a sajtó, és itt a fedett ügynökök bedobásánál is ugyanez a téma, akkor az, hogy évekig lehallgatok valakit, mert ő egy ilyen fenyegető személy, hogy aztán majd hátha kapok valamit, ami miatt le lehet tartóztatni, nincs rendben. Ha felmerül a gyanú a nemzetbiztonsági lehallgatás során, hogy az illető teszem azt emberkereskedéssel, fegyverkereskedéssel foglalkozik, akkor kérek erre lehallgatási engedélyt: arra a bűncselekményre, amit akarok követni. De nem úgy, hogy általában kiadom a nemzetbiztonsági lehallgatási engedélyt, aztán majd lesz valami, vagy kiadom a házkutatási engedélyt és majd kapok valamit, és ha nem, akkor majd úgy csinálok, mint a híres filmben, hogy én csempészek be egy valutát a könyvbe, ami miatt én fogom elvinni az illetőt.

A házkutatásnál, elektronikus vizsgálatnál és a fedett ügynökök esetében is kell legyen valami, amire alapozva beépítenek olyan "rizikós közösségekbe", mint a magyarság vagy a sajtó, mert különben ott a felsorolt nagy nemzetbiztonsági veszélyek között, miután ezeket felsorolta, még hozzáteszi, hogy ’valamint bármilyen olyan bűncselekedet esetén, amely hét évig terjedő börtönnel sújtható’. Például zsarolás: egy sajtóorgánum ellen könnyen lehet egy ilyen megalapozott gyanút hozni, hogy zsarolásra használják, és akkor beépítenek oda valakit. Ahogy értelmezték, ahogy kiragadták a lehallgatásokat és aztán másra használták fel, erről számtalan esetet tudunk, most is zajlanak perek. Igen, csak arra lehet használni, amire kiadták a lehallgatást és teljes terjedelmében. Ne csak a román fordítását, hanem az eredeti szöveget, megvágatlanul és ha nem tesz eleget a kritériumoknak, akkor ki kell vágni a bizonyítékrendszerből. Még egy dolog, hogy a védelem is hozzá kell tudjon férni a lehallgatás teljes anyagához, nem beszélve arról, hogy egy idő után tudatni kell a személlyel, hogy lehallgatták és azokat is, akiket közben lehallgattak, mert az előbbi személyt lehallgatták. Azért jönnek ki eltérő számok a lehallgatásokról, mert nem csak azt a személyt hallgatják le, mert egyedül nem beszélne, hanem mindazokat is, akik őt felhívták abban az időben, amíg folyt a lehallgatás.”

A hatodik pont, hogy a büntetőeljárás során tilos nyilvánosságra hozni az eljárás tárgyát képező tényekkel és személyekkel kapcsolatos információkat.

Eckstein Kovács Péter: „Ez a bűnüldöző szervekre vonatkozik és én sem vagyok az ilyen tévé-igazságosztás pártján. Ezt megtiltani az ügyésznek, de megtiltani a médiának is bizonyos szinten. Azt nem lehet, hogy estéről estére nem hónapokon, hanem éveken keresztül megvádolt vagy elítélt emberek sározzák az igazságszolgáltatást. Mindenki a saját bűntelenségét hangoztatja, de ennek egy olyan teret adtak, amely közhangulatot teremtett. Erre, hogy ne legyen lehetősége, hogy válaszoljon a másik fél, szintén nem egy fair eljárás.”

Márton Árpád: „Ez sem pontosan így van. Ez a legérdekesebb ebben az egészben: ezt akarják megtámadni az alkotmánybíróságon. Ez azért annyira éles dolog, mert ama bizonyos ártatlanság vélelméről szóló irányelvből fakad, amelynek törvénybe nem iktatása miatt kötelességszegési eljárás indult Románia ellen. Itt a lényeg arról szól, hogy mindaddig, amíg egy személyt véglegesen el nem ítélnek, addig az illető személyről nem lehet úgy beszélni, mint egy bűnözőről és nyilvánvalóan nem lehet bilincsbe verve mutogatni. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet bilincset tenni rá, meg hogy nem teperhetik le a rendőrök, hanem azt jelenti, hogy nem vesszük filmre és mutatjuk hetvenhét tévécsatornán, és amikor az illetőt esetleg felmentik majd, akkor a világban az marad, hogy látták, hogy őt hurcolták bilincsben. Ugyanebben a cikkelyben benne van az, hogy a tiltás nem vonatkozik azokra az esetekre, amikor azért adnak ki információt, hogy megelőzzenek egy bajt, amikor társadalmi elégedetlenség születhet, vagy kérik a segítségét a lakosságnak, hogy elfogják a tettest. A legtöbb félretájékoztatás, mert nagyon sok kérdésben szándékos félretájékoztatás van, azt használja fel, hogy kiragad egy félmondatot, negyed mondatot és nem a törvény egészét mutatja be. Ez pedig félelmetesnek tűnhet így önmagában, azonban ha megnézzük, hogy mely további cikkelyek szabályozzák azt az adott ügyet, amelyről úgy gondoltuk, hogy nincs szabályozva, akkor láthatjuk, hogy nem pont úgy van az.

Ilyen volt például az, ami mostanában szintén nagy felháborodást keltett, hogy azt mondják, hogy a gyanúsított a tanúkihallgatásokon jelen lehet és micsoda disznóság ez, mert megfélemlítheti a tanúkat és így tovább. Körülbelül hét cikkely van a büntetőtörvénykönyvben, amelyek leírják, hogy amennyiben akár a sértett fél, áldozat személyét, akár a tanúkat bármiféle veszély fenyegeti a gyanúsított részéről, akkor milyen intézkedéseket kell foganatosítani a védett tanútól addig, hogy a hivatalos jegyzőkönyvbe vételkor hamis címet, hamis nevet iktatnak be. Ezek a cikkelyek le vannak írva mind szépen, ám nyilván ha én csak azt látom, hogy a vádlott jogai közt szerepel az, hogy jelen lehet a tanúk kihallgatásakor, akárcsak a peren is ahogy ott van, hacsak nem védett tanúról beszélünk, akkor csak részben ismerem a helyzetet. Azonban ezek a cikkelyek pontosan leírják, hogy a tanúk miként lehetnek védettek a vádlottal szemben és mi ennek az eljárásnak a lefolyása.”

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS