2018. november 20. keddJolán
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kelemen Hunor: nincs olyan ellenzéki vezér, aki köré egy többséget lehetne szervezni

Balázsi-Pál Előd Balázsi-Pál Előd 2018. július 02. 14:31, utolsó frissítés: 14:31

Miért vonult ki az RMDSZ a bizalmatlansági indítvány szavazásáról, és miért szavazták meg mégis a szállításügyi miniszter elleni indítványt? A politika belülről műsorban kiderül.


A kormány elleni bizalmatlansági indítvány szavazásáról való kivonulás okairól, valamint a szállítási miniszter elleni egyszerű indítvány megszavazásáról is beszélt Kelemen Hunor A politika belülről című műsor friss kiadásában. A politika miértjeire és hogyanjaira válaszokat kereső, Balázsi-Pál Előd által vezetett műsor vasárnap, július 1-én 18:00 órától volt látható az Erdély TV-n, kivonatának első része pedig alább olvasható a Transindexen. A második részt kedden délelőtt közöljük.

Nagyon sok minden történt mostanság a politikában, és kezdjük talán a legfrissebb témával, a bizalmatlansági indítvánnyal. Az RMDSZ nagyon későn hozta meg azt a döntést, hogy miként fog viszonyulni ehhez a bizalmatlansági indítványhoz. Melyek voltak ennek az okai és hogyan születik meg egy ilyen döntés?

- Mi mindig a szavazás előtt szoktuk meghozni ezt a döntést, általában a szavazás napján, vagy az előtte lévő nap. A döntést az alapszabályzatunk és a frakciószabályzat szerint két együttes frakcióülésen hozzuk meg. Most is a szavazás előtt néhány órával hoztuk meg formálisan ezt a döntést, de már körvonalazódott az előző napokban is. Legalábbis az én fejemben és a kollégákkal való beszélgetésekből is ez körvonalazódott. Ugyanis volt néhány beszélgetés az ellenzéki pártok vezetőivel, és ezek a beszélgetések semmit nem hoztak, nem mutattak semmiféle alternatívát. Nem mutatták azt, hogy lenne többség, mert mindenki beszélt mindent, hogy a PSD-ből kiszakad egy rész, meg egyéb ilyen science fiction forgatókönyveket vázoltak fel, de ezt nem tudták semmivel igazolni. Nem volt miniszterelnök-jelöltjük, nem volt kormányprogramjuk, nem volt egy árnyékkormány-lista legalább a legfontosabb minisztériumokkal, hogy lehessen tudni, mi következik a holnapi naptól.

Márpedig a bizalmatlansági indítványnak van két fontos szerepe. Az egyik a politikai vita, a kormányt ellenőrizni lehet ezen keresztül. A második, ami ennél talán fontosabb, hogy le lehet váltani a kormányt. Ha valaki kormányváltásra készül, akkor alternatívát kell tudnia felmutatni. Igazából az volt a tapasztalatom, hogy a liberálisok nincsenek felkészülve erre, nincs elképzelésük, egyetlen olyan kérdésemre sem válaszoltak, ami arra vonatkozott, hogy mi lesz a holnapi napon. Az USR-sek elnökével is beszélgettem, ő igazából meg volt győződve, hogy a bizalmatlansági indítványnak semmi esélye nincs, de kihasználta, az élére állt, politikailag próbálta ezt kamatoztatni. A Népi Mozgalom Pártja nyilván egy külön történet, sok szót nem érdemes rájuk vesztegetni.


Tehát ilyen körülmények között igazából mi matematikai számításokat is végeztünk, mert tetszik, nem tetszik, ez számtan is, nem csak elvekről vagy programokról szól. Kiderült, hogy 152 aláíró van, ahhoz ha hozzátesszük a 30 RMDSZ-es szavazatot, az még mindig csak 182. Legyünk nagyon engedékenyek, tegyük hozzá a PSD-ből kiszakadt, Ponta által mozgatott 10 képviselőt, az még mindig csak 192. A 233-ig még nagyon sok van. Ezt nem kehet sehonnan előállítani. Másrészt a liberálisokkal nem tudtunk előrelépni semmiben. Ilyen körülmények között a bizalmatlansági indítványt megszavazni nem lehetett. Értelmetlen dolgokkal nem kell foglalkozni. A bizalmatlansági indítvány ellen sem lehetett szavazni, mert azért ennél a kormánynál jobbat én bármikor el tudok képzelni. Semmi olyasmiről nincs szó, hogy ezt a kormányt meg kellene nekünk védeni.

A döntésünket követően kiderült egyébként, hogy nélkülünk ennek a kormánynak megvan a többsége, illetve, ha mi ebben a játékban nem veszünk részt, mert ez egy hatalmi játék tulajdonképpen, és nem a jövőről, nem az országról, nem a polgárok életéről vagy a közpolitikákról szól, az erőviszonyok akkor is adottak. Ez is volt az egyik szempontunk, hogy ne keveredjünk bele egy olyan ügybe, ami nem a mi ügyünk, hiszen mi a kormányzati végrehajtó hatalmat nem tudjuk átvenni, esetleg annak a részesei lehetünk, hogyha olyan a helyzet. Másrészt, hogy látsszék azzal, ha távol maradunk, hogy mi az erőviszony. Ne legyen az, hogyha az RMDSZ ideáll, akkor így néz ki, ha odaáll akkor úgy néz ki, vagy hogy mi vagyunk a mérleg nyelve.

Persze rögtön következett ebből, hogy liberálisok meg még néhányan úgy próbálták beállítani a helyzetet, hogy az RMDSZ-en múlott. De hát a matematika, az matematika, még Ludovic Orbannál is a kettő plusz kettő négy kell legyen, és nem lehet 233. Ez az a fajta történet, hogyha valami nem sikerül a románoknak, azért a magyarok a hibásak, ha valami nem sikerül politikai színtérre leszűkítve az ellenzéknek vagy a kormánynak, akkor azért az RMDSZ a hibás. Hozzá vagyunk szokva, csak ezt nem szabadna a végtelenségig fokozni. Én azt mondtam, hogy bármilyen konstrukciót képesek vagyunk támogatni, ami a mostaninál jobb, és ami egy alternatívát jelent. Nincs egy olyan ellenzéki vezér, aki köré lehet előbb vagy utóbb egy többséget szervezni. Mert a PNL elnöke erre alkalmatlan, az USR elnöke úgyszintén, és hát Băsescuról hadd ne mondjuk, hogy éppen hol van.

Ezért is született ez a döntés, hogy nem tartózkodunk, nem bent vagyunk és biztosítjuk a kvórumot, hanem még a kvórumot sem, hogy lássák, nélkülünk is ez egy világos történet. Ezért az én beszédem után kivonultunk a teremből, és hiányzónak írtak be a szavazási névsorolvasásnál.

Nyilván az, ahogyan egy politikai alakulat egy bizalmatlansági indítványon szavaz, vagy nem szavaz, üzenet a választók fele is. Mit üzent ezzel az RMDSZ a választóinak?

Azt, hogy bennünket az érdekel, hogy beszéljünk a társadalom reális problémáiról. Ne mindenféle politikai szlogenről beszéljünk, és azokon kívül ne legyen semmi. Ezért is fejeztem úgy be a fölszólalásomat, hogy majd amikor a társadalom, és azon belül a magyar embereknek a problémáiról fogunk beszélni, akkor jelen leszünk, és számíthatnak ránk. Az, aki ilyen vitát indít, az számíthat a jelenlétünkre. Ezt akartuk üzenni, nem csak a magyar, hanem a román embereknek is. Ezt akartuk üzenni a társadalomnak, hogy olyan parlamenti vitában részt veszünk bármikor, amely a valós kérdésekről szól, amely a társadalom valós problémáiról szól.

Hogyan zajlik egy ilyen megbeszélés vagy találkozó például Ludovic Orbannal? Főleg azért is kérdezem, mert a PNL elnöke a találkozót követően kiállt a kamerák elé, és azt mondta, hogy magyar ügyekben nem hajlandó engedményeket tenni. Ha jól tudom viszont, a találkozó nem is szólt magyar ügyekről.

Nem volt szó, mert én a következőképpen kezdtem: az első kávézásunk alkalmával, ami 12-13 percet tartott, én azt mondtam, hogy nézd, engem a bizalmatlansági indítvány utáni dolgok érdekelnek. Kormányfő, többség, program, miniszterek. Van egy olyan kérdés, amit ha minden egyebet megbeszéltünk, akkor még mindig meg kell beszélnünk, ez a többség-kisebbség, PNL-RMDSZ, magyar-román viszony. Mert tulajdonképpen az elmúlt hónapokban rengeteg olyan gesztust tettek – a római katolikus iskola törvényének a megtámadása az alkotmánybíróságon, és sorolhatnám – ami tisztázásra szorul. De mondtam neki, hogy nem akarom ezzel kezdeni, ez maradhat a végére. Az mondtam neki, hogy „ha minden egyébről meggyőztél, ha minden egyéb kérdésben olyan választ kaptam, ami meggyőző, akkor biztos, hogy ezt is meg fogjuk tudni oldani. Ezért ne kezdjük ezzel!” És ezért nem is beszéltünk semmilyen kérdésről, sem küszöbről, sem nyelvhasználatról, sem közigazgatási törvénykönyvről. Sem az első, sem a második találkozónkon. Mert tulajdonképpen két találkozóról van szó. Az első, valamikor május 20-án volt, a második a szavazást megelőző napon.

Az, hogy ő mivel próbálta magyarázni, hogyan próbálta ezt az egész dolgot rendezni, az az ő problémája, nem az enyém. Én ezért is mondtam, hogy őszintén, transzparensen kell erről a kérdésről beszélnünk, mert másképpen most és később is lehetetlen a továbblépés.



Említette, hogy azért ennél a kormánynál el lehetne képzelni jobbat is, és ez szerintem hatványozottan igaz a szállítási miniszterre is, akiknek az elmúlt évek egyik legszerencsétlenebb politikai nyilatkozata volt akkor, amikor azt mondta, hogy Romániának nincs szüksége autópályákra, hiszen akkor megnőnének a fizetések, és elmennének a multinacionális vállalatok az országból.

Volt egy egyszerű indítvány a miniszter ellen, és bár az egyszerű indítványoknak nincs feltétlenül jogi következménye, de ha átmegy, akkor illik leváltani a minisztert. Volt már olyan az elmúlt években, hogy átment egy egyszerű indítvány, és nem váltottak az akkori kormányok minisztert, mert alkotmányos kötelezettség ilyen értelemben nincsen.

A szállítási miniszternek a nyilatkozatát azonban nem lehetett szó nélkül hagyni. Nem lehetett elfogadni azt, hogy 2018-ban azt mondja egy miniszter, hogy nem kell autópálya, mert akkor nőnek a bérek, ha nőnek a bérek, akkor elmennek a multik. Milyen multik? Azok, amelyek nem jöttek ide, mert nincs autópálya? Szóval mi, akik évek óta minden egyes alkalommal, költségvetéstől kezdve egészen a különböző politikai támogatásokig, az autópálya kérdését mindig fölvetettük, így például észak-erdélyi autópálya ügyét is, nem hagyhatjuk szó nélkül ezt a nyilatkozatot. Most mindegy, hogy kontextusból ezt hogy ragadták ki, szerintem egyébként ez a kontextusban is pont ilyen rosszul hangzott el, kérdeztem a kollégámat, aki ott volt a bizottsági ülésen. Ezért megszavaztuk ezt az egyszerű indítványt. Így próbáltuk büntetni ezt a minisztert. Az, hogy a mi szavazatainkkal sem ment át az egyszerű indítvány, az pontosan azt mutatta, hogy mi szavazhatunk az ellenzékkel, tokkal-vonóval, akkor sincs elég szavazatunk egy egyszerű indítványt átvinni. Nemhogy egy bizalmatlansági indítványt. Viszont itt volt az a pillanat, nem hagyhattunk szó nélkül egy ilyen nyilatkozatot.

Szerintem le kellene cserélniük a szállítási minisztert, mert ezzel a nyilatkozattal ő már elrendezte magát, annyira hiteltelen, hogy nem lehet így a szállításügyi tárcát vezetni. Bizonyára ezt a kormány meg fogja lépni az elkövetkező időszakban.

Az egyszerű indítvány néhány órával a bizalmatlansági indítvány előtt volt és voltak akkor néhányan, akik azt kérdezték, hogy jó, akkor most mi van: az egyiknél így szavazunk, a másiknál úgy szavazunk? Mondtam: igen, mert a szállításügyi miniszternek ezt a nyilatkozatát nem lehet menteni. A matematika pedig azt bizonyította, hogy egy egyszerű indítványhoz nem tudott az ellenzék velünk együtt többséget felmutatni.

Önnek biztosan jobb rálátása van azért, hogy ez a miniszter így gondolatban, szóban, cselekedetben is az autópályák ellen van vagy csak így tényleg egy elszólása lehetett?

Ő azt mondta, hogy csak elszólás, odajött hozzám, hogy akkor most mi van, hogy miért szavazunk ellene? Mondtam, hogy ezt nem szabad így megközelíteni, ez nem arról szól, hogy akkor más ügyekben mit tett, hanem arról szól, hogy egy ilyen nyilatkozatot nem lehet szó nélkül hagyni. Ő elmondta, hogy pedig ő mindent megtesz, hogy épüljenek az autópályák, hogy nem tudom mennyi licittel indult, mennyi kisajátítással van elakadva az autópálya tervezés-építés, mennyi kisajátítást elvégeztek. Mondtam, hogy ez mind-mind rendben van, de ma az egész világ úgy tudja, nem csak Románia, hogy Romániában azért nem építünk autópályát, hogy nehogy nőjenek a bérek, nehogy elmenjenek a nagyvállalkozások máshová, ahol nincs autópálya, ahol alacsonyabbak a bérek. Volt egy ilyen beszélgetés, ő azt állítja, hogy egy szerencsétlen mondat volt, én mondtam, hogy akkor rögtön helyére kellett volna tenni, nem kellett volna várni két hetet, meg hát azt állítja, hogy ő valóban dolgozik azért, hogy az autópályaépítés beinduljon, de hát most mondjam én is azt, hogy ilyen a popszakma? Nem lehet ezzel a dologgal viccelni. Lehet, hogy ő nem pont így gondolja, de egy miniszter ilyet nem nyilatkozhat.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS