Kelemen Hunor: nagyon kevesen szavaznának egy vegyes pártra
Balázsi-Pál Előd 2018. július 03. 11:48, utolsó frissítés: 11:50A politika belülről friss részében Kelemen Hunor Eckstein kilépéséről, a BTK és BTEK módosításairól és az egyik legnagyobb politikai félelméről is beszél.
A büntetőtörvénykönyv és büntetőeljárási törvénykönyv módosításáról, Eckstein-Kovács Péter kilépéséről, a Minority Safepack jelenlegi helyzetéről és sok más fontos témáról beszélt Kelemen Hunor A politika belülről című műsor friss kiadásában. A politika miértjeire és hogyanjaira válaszokat kereső, Balázsi-Pál Előd által vezetett műsor vasárnap, július 1-én 18:00 órától volt látható az Erdély TV-n, kivonatának második része pedig alább olvasható a Transindexen. A előző részt hétfőn közöltük.
Forró téma volt az utóbbi hetekben a büntetőeljárási törvénykönyv módosítása. Ennek kapcsán, ugye, a közhangulat is eléggé felforrósodott és az RMDSZ-en belül is történtek bizonyos mozgások, konkrétan most Eckstein-Kovács Péter az RMDSZ-ből való kilépésre gondolok. Hogyan viszonyul ön ehhez az egész témakörhöz.
Azt gondolom, hogy a büntetőeljárásban azok a módosító javaslatok, amelyeket mi is megszavaztunk - mert vannak olyanok is, amelyeket nem szavaztunk meg bár ez nem jelentette azt, hogy ez nem ment át, mert többsége van a PSD-ALDE koalíciónak -, a korrupcióellenes harcot semmilyen formában nem befolyásolják. Vannak olyan dolgok, amelyekről lehet beszélni, hogy így jó, vagy úgy jó, egyik államban így van, a másikban meg úgy, de nem írja felül a büntető-törvénykönyvben a különböző cikkelyeket, a különböző bűntényeket nem mozdítja meg. A büntetőeljárásban hoz némi változást, ezek jelentős része azért van, hogy azt az Európai Uniós bizottsági, illetve parlamenti döntést átvegye a jogharmonizáció során Románia, amelyet nem vett át, és emiatt már elindult egy szabálysértési eljárás Románia ellen.
Másrészt pedig az Alkotmánybíróságnak is voltak döntései, amelyek a büntetőeljárást kifogásolták, illetve alkotmányellenesnek minősítettek ezek közül néhányat, és ezek mind-mind egy helyre kerültek, erről pedig racionálisan már rég nem lehet vitázni. Ebben a pillanatban a másik nagy probléma ez, hogy nem tudunk racionálisan beszélni ezekről a kérdésekről, mert vagy fehér vagy fekete, vagy az egyik vagy a másik oldalon állsz. Egyébként én azt gondolom, hogy ha az alkotmányos próbát kiállja, akkor meglátjuk. Most az Alkotmánybíróság előtt van és ez jó, hogy oda került, ezt én helyesnek tartom, és utána majd mehet az elnöknek kihirdetésre. Ha nem állja ki a próbát, akkor módosítani kell rajta, de azok a mindenféle megfogalmazások, hogy az erőszaktevők szabadon vannak, meg hogy lehet-e a tanút a meghallgatás során a bűnelkövetővel együtt meghallgatni vagy sem, ezek mindig csak részigazságok, mert mindig csak a cikkely egy részét idézték. És mi ezt leírtuk, megpróbáltuk elmagyarázni, elmagyaráztuk, hogy például ebben a cikkelyben írja, hogy amennyiben a tanú nem kívánja, – és ez jelenleg is így van –, nem kell részt vennie a gyanúsított meghallgatásán, illetve nem lesz ott a gyanúsított, a vádlott sem a kihallgatáson. Minden egyes pont esetében helyükre tudtuk tenni az árnyalatokat, tudtunk racionálisan érvelni, én azt gondolom, hogy a bűnüldözésben a legfontosabb jogok nem sérültek: sem a korrupcióellenes harc, sem a terrorizmusellenes harc, sem az emberkereskedelem elleni harc - mert ez a másik, amit mindig említenek -, sem a fegyverkereskedelem elleni eljárások nem sérültek a módosításokkal. Én azt gondolom, hogy ez egy vállalható módosítás.
A problémám számomra az, hogy mindkét oldalról kettős mércét alkalmaznak, mindkét oldalról ferdítenek. Akkor, amikor ezt a büntetőeljárást Cioloșék sürgősségi kormányrendelettel fogadták el, módosították 2016-ban, akkor senki nem háborodott fel. Én szerintem az sem volt egy helyes dolog, hogy sürgősségi rendelettel módosítsák. Én mindig annak voltam a híve, hogy parlamenti vitán kell módosítani, most is ennek a híve vagyok. A büntetőtörvénykönyv módosítása folyamatban van, ott is rengeteg vitás kérdés létezik.
Igazából ezeken belül egyetlen igazán kényes kérdés merül fel, amin mindenki rugózik, ez a hatalommal való visszaélés cikkelynek a rendezése, amelyet az Alkotmánybíróság több mint egy évvel ezelőtt alkotmányossági szempontból kifogásolt. Mindenki arra kíváncsi, hogy azzal mi fog történni. Ezzel kapcsolatban az álláspontom az, hogy semmiféle értéket nem kell betenni. A bíróra kell bízni, hogy eldöntse, hogy a károkozás az súlyos vagy sem, mert ugye itt folyik a vita arról, hogy az USR ezer lejt javasolt, a bírák egyik egyesülete 12 átlagbérnyi összeget, volt aki kétszázezer lejt, volt aki kétszázezer eurót. De mivel egyrészt racionálisan nem lehet erről vitázni, másrészt pedig a bírónak meg kell adni azt a lehetőséget, hogy mérlegeljen, én azon az állásponton vagyok, hogy nem kell semmiféle határérték, sem kicsi, sem nagy. Azt a bíró majd eldönti, hogy történt súlyos károkozás vagy nem történt. Illetve a többi részét a törvénynek az alkotmánybírósági megfogalmazások alapján lehet módosítani, hogy a hatalommal való visszaélésnél fontos az, hogy törvénysértés történt, hogy hasznot vagy kárt okozzon és így tovább. De tisztába kell tenni, mert ma a bírók nem tudják, hogy mit csináljanak. Vannak bírók, akik minden olyan dossziét, amelyben a hatalommal való visszaélés megjelenik, elutasítják, visszadobják, mert az Alkotmánybíróság döntését a parlament még nem ültette át gyakorlatba, és ezért ők úgy tekintenek erre, hogy ez nem létezik, mások várnak, húzódnak a különböző büntetőeljárások és én úgy gondolom, hogy ez nem jó, ez sincs rendben.
De mondom, a legnagyobb baj az, hogy racionális vitát nem lehet folytatni, mert felmerül az a jogos, alapos és érthető gyanú, hogy egynémely politikus – és nem a politikusok általában –, próbálják menteni magukat és ügyeiket rendezni ezzel. Lehet, hogy ez egyiknek, másiknak a fejében így van, de én nagyon határozottan állítom, hogy az, aki ma ezekben a kérdésekben így próbál eljárni, hogy mentse magát, a legnagyobb hibát követi el és ezt nyilván nem lehet támogatni.
Hogyan viszonyult ön Eckstein-Kovács Péter azon kijelentéséhez, hogy kilép az RMDSZ-ből? Ugye, Eckstein-Kovács az RMDSZ szenátora, miniszter is volt, régi motorosnak számít a szervezetben és bár az utóbbi években nem vállalt aktív politikai szerepet, mégiscsak például a román média számára továbbra is a magyar közösség egyik leghangosabb képviselője volt, hiszen nagyon gyakran szólaltatták meg, nagyon gyakran szerepelt román televíziók meghívottjaként...
Én minden kilépést, távozást vagy egyáltalán távolodást sajnálok. Ez az első megállapításom, és azt is sajnálom, hogy Eckstein most, ebben a pillanatban lépett ki. A kontextust nyilván próbálom értelmezni, mert nem mindegy, hogy hogyan lépsz ki. Péter már nagyon rég nem ért egyet az RMDSZ-szel, ennek most már idestova tizenakárhány éve. Ő még sokkal korábban azon a véleményen volt, hogy nem szabad bemenni a keresztény-demokrata unióba, nem szabad bemenni a Néppártba, mindig azon a véleményen volt, hogy a liberálisokhoz kell menni. Ezzel a véleményével mindig alulmaradt, illetve volt olyan véleménye is, hogy az Európai Parlamentben minden képviselő más frakcióba üljön be, ami megint csak ilyen nagyon science fiction helyzet, hogy az egyik a liberálisoknál ül, a másik a szocialistáknál s a harmadik a Néppártnál. Á, ne vicceljünk!
Szóval ő ezekkel a kérdésekkel rég vitában állt az RMDSZ-en belül a többséggel, nem feltétlenül velem, velem is, de ugye ez nem 2011 után kezdődött. Viszont a kontextus, a helyzet, a mód, ahogy bejelentette, értelmezésre szorul. Készül a vegyes párt, a Most-Híd Párthoz hasonló: két forgatókönyvről tudunk a különböző elbeszélésekből. Az egyik az, hogy egy külön pártot csinálnak, a másik az, hogy az USR-t és a POL-t hangolják át Erdélyben egy vegyes párttá. Én azt gondolom, hogy Péter a kilépésével ezt az utat választotta: egy vegyes pártnak lesz az arca és a jövő évi parlamenti választásokon kiderül, hogy igazam volt-e vagy sem. Ez egy lehetséges út, amit én nem támogatok. Most mindegy, hogy Eckstein-Kovács Péterről vagy másról van-e szó, úgy gondolom, hogy Erdélyben egy vegyes román-magyar párt, vagy egy annak tűnő párt, semmi újat nem hoz. A többi az mind mellékes.
Miért gondolja úgy, hogy nem hozhat újat egy vegyes párt?
Azért, mert ismerem az erdélyi társadalmat és nagyon kevesen szavaznának egy vegyes pártra, mert a vegyes pártok mindig a román logikát fogják követni, mindig használni fogják a magyar arcokat, de soha nem fogják vállalni a magyar kérdésnek a rendezését. Ez így igaz az USR-re és millió példát tudok mondani a parlamentből, amikor az USR-sek a liberálisokhoz hasonlóan kirohantak, időnként visszafogták magukat, mert nekik mindig fontosabb az, hogy a román társadalom, a román közvélemény mit gondol róluk. Az az egy-két magyar díszmagyar, és mindegy az, hogy egy-két-három ezer szavazat jön vagy nem jön.
A múlt héten zajlott a FUEN-kongresszus Hollandiában, amelyen ön is részt vett, amelynek az egyik központi témája a Minority Safepack kezdeményezés volt. Egyrészt egyfajta ünneplése volt az elért eredménynek: az egymillió háromszázezer aláírásnak, másrészt pedig egyfajta jövő tervezés is zajlott a kongresszuson. Önnek ezzel kapcsolatban, illetve azzal kapcsolatban, hogy a Minority Safepack következő lépései mik kell legyenek és mikor, elég határozott álláspontja és elképzelései voltak. Vázolná ezeket?
Azt gondolom, hogy a sikeren túl - mert ugye ez ugyan csak egy lépés, és messze vagyunk még, hogy a folyamat végére érjünk, de már eleve siker az, hogy össze tudtunk gyűjteni ennyi aláírást, hiszen a FUEN ma az európai intézményekben számít -, tehát mindezeken túl az, hogy a FUEN elnökét, vezetőjét meghívják különböző országokba, különböző parlamentekbe, intézményekben részt vehet a vitákban, és elmondhatja a véleményét, ezt én is nagyon fontosnak tartom, de nyilván ezen túl kell lépni. Beszélve biztosokkal, beszélve a Bizottság körüli emberekkel, Úgy ítéltük meg, hogy ez a Bizottság biztos, hogy nem fogja pozitívan elbírálni a kezdeményezést. Akkor, amikor befogadták, már volt egy vita, a román biztos és a spanyol biztos nem szerették volna, hogy befogadja a Bizottság, de az ülést tartó Timmermans azt mondta, hogy betartják a luxemburgi bíróság döntését és befogadják, és a politikai vitát majd akkor kell elrendezni, amikor összegyűjtötték az aláírásokat.
Ez a Bizottság, ebben a formában biztos nem fog kockáztatni, nem fog a mandátuma végén egy ilyen döntést meghozni, ugyanis egy év sincs az európai parlamenti választásokig. Lassan a Bizottság is, a Parlament is, az európai uniós tagállamok pártjai is beállnak egy választási logikába, és ebbe ezek a kényes kérdések nem férnek bele. Meg vagyok győződve róla, hogy a választások után egy politikailag sokkal kiegyensúlyozottabb Bizottsággal lesz dolgunk, és azt gondolom, hogy egy újonnan kinevezett Parlamentnek, egy újonnan megválasztott Bizottságnak kell megadni azt az esélyt, hogy ebben a kérdésben mondjon valamit. Illetve nekünk, a kezdeményezőknek is meg kell adni az esélyt, hogy egy új Parlament és Bizottság előtt érveljünk, és ne a választási és kampánylogika nyomjon egyik vagy másik irányba döntéseket
Közben pedig még nekünk is időre van szükségünk, hogy a tagállamok döntéshozóit, döntés-előkészítőit meggyőzzük. Mert van olyan tagállam, amelynek a kisebbségi ügyekkel foglalkozó államtitkára - persze nem Közép-Kelet-Európában -, úgy tudta, hogy már mindenki ratifikálta a nyelvi chartát, és akkor minden rendben van, nincsen semmi probléma, az akkor automatikusan a belső jogrend része lett. És akkor már nem kell egy ilyen párhuzamos utat megnyitni. És amikor elmondtuk neki, hogy nincs így, akkor ő csodálkozott a legjobban, hogy: "Tényleg? Nem ratifikálta mindenki?" Szóval vannak olyan problémák, amelyek így menet közben kerülnek elő, és nekünk is még időre van szükségünk, hogy meggyőzzünk különböző tagállamokban különböző döntéshozókat és ezt fogjuk tenni a következő időszakban.
Ez a racionalitása annak, hogy nem sietünk. Hamarabb, mint szeptember vége vagy közepe nem is tudnánk leadni az aláírásokat, mert augusztus vége előtt biztos, hogy nem kapjuk meg az összes tagállamból az igazolásokat. Ugyanis ezek a határidők adminisztratív határidők, vannak olyan tagállamok, amelyek a határidő végéig fogják húzni a válaszadást. Nem azért, mert húzni akarják, hanem mert azt az eljárást választották, annak idején, amikor a polgári kezdeményezést bevették a belső jogrendszerükbe, hogy az aláírásokat egyenként ellenőrzik. Van ahol szúrópróbaszerűen ellenőrzik, pl. Spanyolországban, és onnan már megkaptuk a visszaigazolást. De vannak olyan tagállamok, ahol a nemzeti hatóságok minden egyes aláírást meg fognak vizsgálni. És ott, ahol van néhány 100 ezer vagy akár csak néhány 10 ezer is, azért ez nem egy gyors munka – különösen akkor, amikor papírformán kapják és azt még nekik be kell gépelniük. Ahol digitálisan van, azért ott talán egyszerűbb.
A beszélgetés első felében említette azt, hogy egyre inkább feketében vagy fehérben látják a világot, és ezen belül a politikát is. Én is ezt tapasztalom egyébként, hogy egyre ritkább a reális párbeszéd és egyre több a sárdobálás. Kíváncsi vagyok arra, hogy van-e valamilyen stratégiája az RMDSZ-nek arra, hogy ezen megpróbáljon túllépni. Most pl. a MIÉRT-es fiatalok edzőtáborába tart az elnök úr, és ott, hogyha felmerülnek ilyen kérdések vagy ilyen ellentétek, mondjuk a fiatalok egy része úgy látja majd, hogy a PSD-vel semmilyen formában nem szabadna együttműködni, vagy nem lenne szabad olyan törvényeket támogatni, amelyek egyesek meglátása szerint a korrupcióellenes harcot gyengítik, mit tudna ezeknek a fiataloknak mondani?
Nekünk érvelni kell. De nemcsak nekünk, mindenkinek. Használni kell a saját fejünket. Nem szabad engedni, hogy manipuláljanak. Nagy mértékű manipuláció van mindkét oldalról - tehát nem igaz az, hogy csak az egyik oldal manipulál. Ami az önálló gondolkodást, az önálló okfejtést, érvkeresést szinte ellehetetleníti, mert hát az emberek nagy többsége nem azzal foglalkozik, hogy reggeltől estig a politikáról gondolkozzon. Azzal többnyire csak a politikusok foglalkoznak, illetve azok, akik a politikusokat követik és elemzik a mondataikat, vagyis a politikai elemzők. Ezért én azt tudom mondani mindenkinek, hogy gondolkodjon, gondolja végig, tegye a tényeket egymás mellé, próbáljon racionálisan dönteni. Mindegy, hogy mi a döntés, de próbálja racionálisan végiggondolni. Ne hagyja, hogy manipulálják!
És hogyha valamiről úgy gondolja, hogy igaza van, akkor álljon ki az igazáért. Ha nem ért velem egyet, nincs az égegyvilágon semmi baj. Én soha nem haragudtam meg azokra, akik velem nem értettek egyet, de attól még meg kell tanulnunk megbeszélni a dolgokat. Mindenki elmondja az érveit, lehet, hogy közelednek az álláspontok, lehet, hogy nem, de a gyűlöletet, megbélyegzést, ha nem tudjuk félretenni, akkor szerintem ma óriási veszély van, óriási veszély előtt áll ez a társadalom. Én ezt szoktam mondani, és ezt tudom használni, mint felelős ember, felelős politikus, hogy érveket hozok, az igazamért megpróbálok küzdeni és próbálom meggyőzni a másikat. Ha sikerül jó, ha nem sikerül, nincsen semmi baj. De civilizáltan vitatkozzunk, és fogadjuk el azt, hogy valaki más véleményen van, van, aki mást gondol. Engem meg lehet győzni sok mindenről, és azt gondolom, én is meg tudok győzni embereket sok mindenről, és hogyha ezt civilizáltan tesszük, azt gondolom, hogy a dolgok a helyén vannak.
Én attól félek, attól tartok ma Romániában – és ez nem a erdélyi magyarságról szól -, hogy előbb vagy utóbb elő fog állni egy népvezér, egy olyan ember, aki rendszerellenes, aki nagyon karizmatikus, és meg fogja próbálni megszólítani azokat, akiket sem a PSD nem tud, sem az USR, sem Cioloș, sem Ponta, a liberálisok meg végképp nem tudnak megszólítani. És előállhat egy olyan helyzet, hogy meg fog jelenni egy ilyen vezér. Miért gondoljuk, hogyha ez a kérdés egész Európát érinti, Románia érintetlen marad az idők végezetéig? És a kérdés az, hogy milyen ember lesz? Olyan ember lesz-e, mint mondjuk a Cíprasz, aki valóban rendszerellenes retorikával kampánnyal tört be, szerezte meg a hatalmat, de utána egyensúlyban tartotta Görögországot, és most el fogja veszíteni a választást. Vagy egy olyan ember lesz, aki utána, ha megszerezte a hatalmat, akkor egyik vagy a másik oldalon teljesen a szélre csúszik. Én ezért mondom azt, hogy az ellenzék felelőssége is nagy, a mi felelősségünk is nagy, hogy alternatívát tudjunk felmutatni, és nyilván a kormányzó oldal felelőssége is nagy, hogy megoldják azokat a problémákat, amelyek miatt ma sérülékeny, vagy támadható vagy bírálható, vagy vállalhatatlan egyesek számára a baloldal, vagy az, ami magát baloldalnak nevezi.
Ugye, a múlt héten Dăncilă miniszterelnök széke is egy picit billeget, Dragnea széke folyamatosan billeg, nemrég egy újabb ügyben született alapfokú ítélet börtönbüntetésről, de ugyanakkor a másik oldalon meg Kövesinek a széke is billeg, illetve a Johannis-é is, hiszen folyamatosan szó van arról, hogy felfüggesztenék az államelnököt. Hogyan viszonyul az RMDSZ ehhez a kérdéshez?
Nem támogatjuk. Sok mindenben nem értünk egyet azzal, amit az elnök tett és tesz, sok mindenben egyetértünk, de nem támogatjuk a felfüggesztést. Ma semmiféle ok nincs arra, hogy az elnököt felfüggesszék. Én ezt elmondtam a kollégáknak, ismerik az álláspontunkat, egy ilyen politikai kalandban nem veszünk részt, mint ahogy azt sem támogatjuk – bár nyilván nem rajtunk múlik, mert nem vagyunk bent a kormányban – hogy sürgősségi kormányrendelettel módosítsák a büntető-törvénykönyvet vagy a büntetőeljárásit. Ezt a legrosszabb megoldásnak tartom. Azt gondolom, hogy ezzel érdemben nem kell foglalkozni, nincs is tudomásom szerint ma egy ilyen előterjesztés előkészítve, de soha nem lehet tudni. Mi nem támogatnánk.
Az államelnök nem sértette meg az alkotmányt, mert abban a kérdésben, amit neki felrónak, abban az alkotmánybíróság döntése ugyan valóban kötelező, általános érvényű és be kell tartania az elnöknek is, ezen a véleményen vagyok, itt nincs pardon. És az alkotmánybíróságnak mindig ilyen volt az összetétele, mindig is ilyen lesz ezután is, tehát nem lehet ezt másképpen kezelni. Viszont, hogy az elnök ezt mikor teszi meg, ez a dolog, ahol van egy joghézag: nincsen határidő. Akkor, amikor alkotmányossági konfliktus van két állami intézmény között, az alkotmánybíróság igazságot oszthat egyiknek vagy a másiknak, de a határidők hiányában nem tudja azt mondani, hogy eddig az időpontig ezt rendezni kell. Tehát ilyen értelemben nincsen alkotmánysértés.
Másrészt még az én értelmezésemben még benne vagyunk abban az időszakban, amikor az elnök tanulmányozhatja a kérdést, ez egy rezonábilis időintervallum. Nem látok tehát okot az elnök felfüggesztésére. Azon kívül pedig minden egyébről lehet beszélni, lehet beszélni bizalmatlansági indítványról ismét, lehet beszélni arról, hogy kinek hol inog a széke. De én azt gondolom, hogy az intézmények nem függhetnek egyetlen embertől. Az az intézmény, amely egy embertől függ, az egy instabil intézmény. Most mindegy, hogy melyik intézményről beszélünk, kormányról, parlamentről, DNA-ról vagy a másik ügyészségről, egy intézménynek akkor is működni kell, amikor vezetőt váltanak. És vezetőváltás így is úgy is lesz, ha nem most, akkor egy fél év múlva, vagy jövő áprilisban, májusban, amikor lejár a mandátuma. Egy intézménynek a hitelességét, az erősségét az adja, hogy olyan szabályok vannak, olyan szabályozások tartják életben, olyan törvények szerint működik, olyan keretek között, hogy az egyik vezető jön, a másik vezető megy, de az intézmény marad és működik.