Elfogult lenne a magyarokkal szemben az igazságszolgáltatás?
összeállította: D. ZS. L. és A 2018. július 09. 16:02, utolsó frissítés: 17:02Horváth Anna pere, Bánffy-erdők, Batthyaneum, „székely terroristák”. Van összefüggés? Stefano Bottonit, Fancsali Ernőt, Kádár Hunort, Porcsalmi Bálintot és Székely Istvánt kérdeztük.
Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt 5-5 év szabadságvesztésre ítélte múlt héten a Legfelsőbb Bíróság, amely potenciális terroristaként kezelte a vádlottakat. Mindez egy olyan kontextusban történt, ahol több erdélyi magyart is – a közvélemény szerint igen csak jogtalanul – sújtottak bírósági ítéletek. Körkérdésünkben arra kerestük az erdélyi magyar közélet aktív résztvevőinek válaszát, hogy mit gondolnak a mostani ítéletről, illetve látnak-e összefüggést, rosszhiszeműséget.
1. Hogyan értékeli, van-e arra valamiféle érthető/értelmes magyarázat, hogy nemrég a legfelsőbb bíróság megváltoztatta Beke István és Szőcs Zoltán perében az ellenük felhozott vád büntetőjogi besorolását?
2. Lát-e valamilyen feltételezhető összefüggést vagy intézményi szándékot az elmúlt időszakban hozott bírósági döntések sorozatában, amelyek a romániai magyar közösséggel vagy annak valamelyik tagjával kapcsolatosak?
Stefano Bottoni, történész
1. Nem vagyok büntetőjogász, és nem vonható kétségbe a Legfelsőbb Bíróság azon joga sem, hogy megváltoztasson egy korábbi ítéletet. De a nyilvánosságra került lehallgatási jegyzőkönyvek és a sajtóban megjelent egyéb információk alapján nyugodtan kijelenthető, hogy az elítéltek nem terrorcselekményre készültek, így különösen érthetetlen az újabb ítélet szigorúsága.
2. Nem kellene - mert bízni kellene az igazságszolgáltatás professzionális működésében és politikai pártatlanságában - de sajnos nem tehetek másképp. A romániai igazságszolgáltatást részben a múlt rendszertől örökölt, részben az utóbbi 10-12 évben kifejlesztett "rendszer" sújtja. Magyar kérdésekben pedig egyértelmű az elmozdulás az etnikai semlegesség elvétől (sőt nem egy esetben egyfajta preferenciális bánásmódtól, ami főleg a korrupciós ügyekben volt szembetűnő) egy rosszindulatú megközelítés felé. Ezt látjuk nem első ízben a restitúciós ügyekben, a köztisztviselők "levadászásában", Beke Istvánnék esetében pedig az eddig ismeretlen szintű terrorista-váddal. Aki ismeri Székelyföldet, tudja, hogy a fegyveres ellenállásnak és az állami intézmények elkövetett szabotázs-akcióknak nincs hagyománya az utóbbi évszázadban. De félő, hogy ha a hatalom tovább feszíti a húrt, miközben fokozódik Székelyföld gazdasági lemaradása és társadalmi válsága, egyesek számára vonzóvá válhatnak korábban elképzelhetetlen erőszakos cselekmények. Ezt a súlyos bizalomvesztési spirált azonnal meg kellene állítani. Csakhogy a Centenárium évében nem látom az ehhez szükséges román partnert, miközben a magyar politikai érdekvédelmem is soha nem látott bizalmi válságon megy át.
Fancsali Ernő, politikus, Erdélyi Magyar Néppárt
1. Értelmes magyarázatot nem nagyon látok, azon kívül, hogy ez kezdettől fogva egy politikai koncepciós per volt, tehát a bizonyítékokból is látható volt, hogy ez az ügy nem vehető komolyan, legalábbis annak alapján, ahogyan ezt előterjesztik. Az illetékes szerveknek ezzel az a céljuk, hogy a magyarokat egységesen diszkreditálják a román közösség előtt és felmutassák, hogy lám, a székelyeknek is vannak terroristái. Úgy tűnik, hogy a per eddigi fejleményei megnyugtatták a magyar közösséget és most váratlan meglepetésként érte, hogy új bizonyítékok bevonása nélkül megváltoztatták az ítéletet. Öt év, szerintem, nagyon erős ítélet.
2. Azt hiszem ezek között nagyon sok összefüggés van, és az a közös bennük, hogy előre megfontoltan hozták a döntéseket és mindenképp az volt a céljuk, hogy a magyar közösséget hátrányosabb helyzetbe hozzák. Továbbá azt is megemlíteném, hogy bizonyára sokszor figyelemelterelés szándékával használják ezeket az ügyeket. Azt is gondolom, hogy ezek az ügyek egyfajta próbatételek, ugyanis a magyar közösség tűrésküszöbét akarják általuk bemérni: mi az az ügy, ami felháborítja a közösséget és mi az ami fölött, bár súlyos ügyről van szó, elsiklik a figyelem és a közvélemény. Mindenképp igazságtalan döntéseknek tartom a felsoroltakat [Horváth Anna pere, Beke Istvánék pere, Batthyaneum-ügy, Péter Ferenc megyei tanácselnök megbírságolása], mert nem megalapozottak. És arra a súlyos problémára utalnak, hogy az igazságszolgáltatást ennyire befolyásolhatják politikai vagy akár titkosszolgálati tényezők.
Kádár Hunor (büntetőjogász, egyetemi adjunktus):
1. A per ismertének hiányában erről nem kívánok nyilatkozni.
2. Ugyanígy születtek olyan döntések is, amelyek a roma közösség számára is kedvezőtlenek. Nem látom, hogy ezt valaki szándékosan tenné. Például a Batthyaneum ügyében sem lehet kijelenteni, hogy a katolikus egyház számára kedvezőtlen döntés, vagy a magyar közösség elleni irányuló döntés lenne. Illetve, az, hogy ez a döntés kedvezőtlen, valamint mind az egyház, mind a közösség szempontjából veszteség, az tény, de hogy ennek nemzetiségi háttere lenne, azt nem merném kijelenteni. Horváth Anna pere kapcsán is lehetne hasonló összeesküvés-elméleteket gyártani, hogy azért fordul elő vele, ami, mert magyar politikus lenne. De számtalan román politikus ellen is zajlik büntetőeljárás.
Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke
1. Először is, ezt egy igazságtalan döntésnek tartom. Az ellenük felhozott vádak alaptalanok. Azt is látni kell, hogy a bizonyítékot telefonbeszélgetésekre, illetve eléggé nevetséges fizikai bizonyítékokra alapozták. Az, hogy terrorakciót terveztek, fenntarthatatlan, teljesen alaptalan. Ha megnézzük például az elmúlt hónapokban a médiában megjelent híreket, akkor azt is láthatjuk, hogy Daniel Dragomir, aki volt SRI tisztként többször nyilatkozott erről az ügyről, azt mondta, hogy ez egy kitaláció. Ha politikai szempontból nézzük a dolgot, akkor azt tudom mondani, hogy Romániában is kellett egy terroristaper, és találtak két embert, akiket be tudtak ebbe mártani. Továbbá ezzel az a baj, hogy azt a látszatot kelti, mintha az egész magyar közösség bajkeverő volna. Igazából, és mi ezt többször mondtuk, kollektív megbélyegzésre használják fel ezt az ügyet.
2. Újabb megnyilvánulását látjuk annak a hosszú trendnek, ami évek óta zajlik: ügyészségi és igazságszolgáltatási eszközökkel próbálják a megszerzett jogainkat korlátozni. Ami a tulajdonjogot, a visszaszolgáltatásokat illeti, ma már nem csak próbálkozásokról beszélünk, hanem konkrét esetekről, tényekről is, arra vonatkozóan, hogy a tulajdonjogi kérdések rendezésébe beleszóljanak, belenyúljanak. Az egyik ilyen jól ismert ügy a Székely Mikó Kollégium ügye, és most itt van a Batthyaneum is. Évek óta erről beszélünk: hogy igazságszolgáltatási eszközökkel próbálják egyrészt a jogokat korlátozni, másrészt pedig visszafordítani olyan folyamatokat, amelyek a magyar közösség jogos igényeinek törekszenek eleget tenni.
Székely István, politológus
1. Nekem az a feltételezésem ennek kapcsán, hogy példát kellet statuálni, tulajdonképpen a konkrét ügy egyes részletein túli szempontokat látok érvényesülni a legfelsőbb bíróság a döntésében. Természetesen ez feltételezés. Egyrészt van egy terrorizmussal kapcsolatos általános, főleg európai tendencia. Ez a mostani, Romániában egy olyan történet, ami beleilleszthető ebbe a nagy összeurópai tablóba. Ugyanakkor azt sem zárom ki – anélkül, hogy bizonyítani tudnám – hogy itt a különböző intézmények és a SRI közötti protokollum nyilvánosságra hozatala kapcsán a lakosság jelentős részének a bizalma megrendült az azt aláíró intézményekben. Ez a Beke-ügy magában hordozza annak a lehetőségét, hogy egyféle legitimitást, vagy többletlegitimitást biztosítson az ebben az ügyben érintett szerveknek.
Emlékezzünk vissza, hogy '89 decemberében egy tollvonással megszüntették az összes olyan intézményt, amely az akkori hatalom értelmezése szerint a '89 előtti elnyomó gépezet része volt. Ilyen szempontból a hírhedt Securitatét is megszüntették. A marosvásárhelyi pogrom kellett ahhoz, hogy a titkosszolgálatokat egy más formában újra életre hívják. Ugyanakkor több olyan román kutató, politológus is van, aki azt mondja, hogy a '89 előtti állami rangra emelt kisebbségellenességet - ami elsősorban magyarellenességet jelent - ez az intézmény örökítette át a "89 utáni társadalmi berendezkedés feltételei között. Miért van szükség olyan nagy létszámú munkatárssal és olyan hatalmas költségvetéssel a SRI-re? Azért, hogy megvédjen bennünket a terroristáktól. A per kapcsán a sajtóban is azt látjuk, hogy nem teljesen világos, hogy a terroristákról, vagy általában a magyarokról van szó.
2. Nagyon nehéz konkrétan rámutatni ezekre az összefüggésekre, hiszen különböző intézmények hoznak egy irányba mutató döntéseket. Azonban, ha a nagy tablót nézzük és az elmúlt tizenvalahány év történéseit, akkor megfogalmazható az az állítás, hogy minél erősebb a SRI, az az intézmény, amely '89 utánra átörökítette a magyarellenességet és ennek politikai felhasználását - annál jobban szaporodnak az ilyen típusú döntések.
Ez úgy kezdődött, hogy a magyar jogköveteléseket elkezdték igazságügyi úton leállítani. Például arról is folyik a vita, hogy a városháza vagy a megyeháza magyar nyelvű felirata helyénvaló-e. Nem politikai úton vitatkoznak erről, hanem egyszerűen bíróság útján támadják meg ezeket az elképzeléseket. Ezek komoly problémát is okoznak látható módon az RMDSZ-nek, amely az elmúlt évtizedekben megtanulta azt a módszert, amely mentén politikai úton érvényesíteni lehet egy közösségi akaratot. A román politikusok is nagyjából megértették azt, hogy a magyar kisebbség követeléseivel valamilyen szinten foglalkozni kell, és ezekre megoldásokat kell találni. De ugyanakkor azt látom, hogy az RMDSZ is tanácstalan, amikor ezeknek a jogköveteléseknek az elakadása nem politikai úton, hanem az igazságszolgáltatás útján történik. Többek között azért is, mert a független igazságszolgáltatás döntéseit nem, vagy nagyon nehezen lehet politikai úton szóvá tenni. A Nyugat is másként ítéli meg ezt a helyzetet, ha az látszik, hogy független igazságszolgáltatás hoz olyan döntéseket amelyek megakadályozzák az RMDSZ magyar közösség érdekében tett törekvéseit.
Nyitókép: MTI