2019. október 22. keddElőd
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

101 éves filozófus a kormányellenes tüntetések egyik arca

Horváth-Kovács Szilárd Horváth-Kovács Szilárd 2018. július 13. 15:00, utolsó frissítés: 16:12

Az elmúlt két hétben gyakran szerepelt a hazai lapok címoldalain Mihai Sora, a ,,Romániánál is idősebb filozófus" , nem csak mert idős és kritikus, hanem mert kérdés lett, hogy milyen szerepet játszott a diktatúra sötét éveiben.


Hetek óta foglalkoztatja a román sajtó jó részét a civil szféra kormányellenes tüntetései egyik hangadójának, a 101 éves román filozófus és esszéista, Mihai Șora esete. Előbb szenzációként, érdekességként kezelték az újságírók, hogy Romániánál egy évvel idősebb értelmiségi támadja a kormány döntéshozását. Aztán drámaibb hangvételt kapott a történet, amikor hirtelen kórházba került és meg kellett műteni. Ennek egy gyenge visszhangja a nemzetközi térben is lett (lásd: itt és itt).

A sajtóvisszhang aztán ismét áthangolódott, amikor nyilvánosságra kerültek olyan dokumentumok az aktivista filozófus életéről, amelyek megosztják a román közvéleményt. Kiderült, hogy 1948-1951 között a Román Kommunista Párt tagja volt, és agitátorként tevékenykedett az országban.



A 101 éves filozófus


Mihai Șora 1916 novemberében született az akkor még Osztrák-Magyar Temesjenőben, egy ortodox pap fiaként. Már fiatalon elkezdi érdekelni a filozófia, klasszikus nyelveket tanul, így aztán 1934-ben beiratkozik a Bukaresti Egyetemre filozófiát tanulni. Olyan jelentős személyek előadásait hallgatja, mint Nae Ionescu és Mircea Vulcănescu, majd három évig Mircea Eliade szemináriumait vezeti. 1939-ben Francia állami ösztöndíjjal Párizsba megy, ahol Pascal filozófiájából diplomázik (La notion de la grâce chez Pascal).

A közeledő német hadsereg elől Párizsiból délre, Grenoble-ba megy a háború végéig, és mint meggyőződéses antifasiszta, részt vesz a francia ellenállásban (la Résistance), illetve csatlakozik a Francia Kommunista Párthoz. Ekkor írja meg az első kötetét, Du dialogue intérieur: Fragments d’une antropologie métaphysique címmel (A belső párbeszéd: töredékek egy metafizikai antropológiából), amely egy sajátos szintézise a neotomizmusnak, egzisztencializmusnak, fenomenológiának, perszonalizmusnak és a marxizmusnak. A háború után Párizsban, a Centre National de la Recherche Scientifique kutatója lesz.

Filozófiai karrierje 1948-ban megtörik, amikor hazalátogat Romániába, ám nem engedik vissza többé Franciaországba. Ana Pauker közvetlen parancsára a Román-Magyar határnál leszállítják a vonatról. Ekkor még őszintén hisz a kommunista eszmében, de lassan ráébred, hogy ez az ország egy sötét diktatúra.

De intellektuálisan nem tudja a rendszer megtörni, és mélyen gyökerező értelmiségi lendülete erőt ad, hogy a körülményekhez képest dolgozzon. Különböző szerkesztőségekben dolgozik, de mindenhol kiderül, hogy a „nép ellensége”; és kirúgják. Majd 1959-ben újraindítja a Biblioteca pentru toți sorozatot, amely a román és világirodalom nagyjait adja ki, olcsó, bárkinek elérhető formában, nagyon magas példányszámmal, és több mint ezer kötettel.

Húsz évig tartó hallgatás után ismét írni kezd, 1968-ban egy folyóiratban kezd közölni egy készülő kötetéből, a Sarea pământuli-ból (A föld sója), de a könyvet csak 1978-ban adják ki. Bizarr, hogy az Írók Egyesülete egy díjjal kitünteti: ám nem a könyvre, hanem egy riport ürügyén kapja. Időnként csak álnéven közölhet, Rousseau és Sartre könyveket fordít, és folyamatosan megfigyeli a Securitate. 1985-ben ismét megjelenik egy könyve, az A fi, a face, a avea (Lenni, tenni, birtokolni).

A forradalom után úgy érzi, végre szabadon dolgozhat, így a rendszerváltás után, az ideiglenes kormányban szerepet vállal: oktatásügyi miniszter lesz, s erőteljesen dolgozik az oktatás újraszervezésén. 1990-ban ő az egyetlen a kabinetben, aki aláírja a Temesvári Kiáltványt, de végül a fekete március és a bányászjárás miatt nem vállal többé politikai szerepet, mert elfogadhatatlannak tartja a történteket. Inkább a civil szférát támogatja: tagja lesz az Csoport a Társadalmi Párbeszédértnek (Grupul pentru Dialog Social), hetente közöl a Revista22-ben, de belép a Civil Szövetségbe is (Alianța Civilă). 2012-ben a Román Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választja.

Majd sokak megdöbbenésére 2014-ben, 98 évesen másodszor is megnősül (első házassága 72 két évig tartott, felesége, Mariana Șora haláláig), és továbbra is aktív részese a román kulturális közéletnek. 2016-ban Johannis kitünteti Románia Csillaga érdemrenddel (Lovag), miközben ő felfedezi a Facebookot, ahol több mint 111 ezer követője van. Érzékenyen figyeli a politikum és társadalom működését, és nagyon határozottan reagál: ha éppen nem tud elmenni a tüntetésekre, akkor a közösségi médián bátorítja az embereket az aktív, reflektív civil életre, a demokráciában való részvételre.

A becsületes és kompetens kormányzat szolgál, nem ural

A 2016-os választások alkalmából egy videó üzentben mondta el, hogy számára milyen egy elfogadható politikus: becsületes és kompetens.

"Én azt várom el egy olyan embertől, akit a szavazatommal a parlamentbe küldök, hogy legyen becsületes és kompetens. A becsület olyan valami, ami eredendően, gyökeresen a személyhez tartozik. A kompetenciát erőfeszítés által meg lehet szerezni. Nyilvánvaló, hogy a becsület az alapvető erény, amelyet a kompetencia majd megtámogat. Egy nem becsületes, ám kompetens ember a saját érdekei után mehet, kívülről nehezen észlelhetően, pedig az lenne a küldetése, hogy a közjóra figyeljen, ügyeljen; nem az, hogy a saját érdekeit képviselje. És hogy megtegyen minden tőle telhetőt a közjó megvalósulása érdekében. A becsület önmagában dicséretes dolog, akárhogyan jelenjen is meg, de nem visz messzire: nem küldhetsz a parlamentbe olyan képviselőt – még ha a legjobb szándék vezérli is – amelyik nem érti, mihez-hogyan kell folyamodjon és pontosan mit kell tegyen, hogy teljesítse küldetését."

Ugyanebben az időben, egy interjúban (republica.ro) mindezt még kiegészíti azzal, hogy a kormánynak „legyen füle és hallgasson (a népre). Legyen szeme és lásson, és vonja le a következtetéseket. Nem szabad anélkül kormányozzon, hogy a kormányzott nép akaratával nem hangolódik össze. Egy kormány szolgál(ja a népet), nem ural(ja)!” – vonja le a következtetést.

Nemrég arra a kérdésre, hogy miért megy ki 101 évesen többedmagával tüntetni, azt válaszolta, hogy „Az összes visszás dolog miatt, amelyekre az állampolgárok tüntetéssel kell válaszoljanak. Hiszen azért vagyunk állampolgárok, mert minket érdekel az államiság sorsa. (...) Mert nagyon fontos a becsület, és az igazságszolgáltatás. Mert mit érnénk az igazságszolgáltatás nélkül? Oda juthatunk, hogy tolvajok és gazemberek fognak vezetni”.

Mihai Șora: Amikor az igazságtalanság törvény lesz, akkor az ellenállás kötelességé válik (Forrás: FB)Mihai Șora: Amikor az igazságtalanság törvény lesz, akkor az ellenállás kötelességé válik (Forrás: FB)


Egy nappal a bizalmatlansági indítványról való szavazás előtt a következőket osztotta meg a Facebook-oldalán:

"1 éve, 5 hónapja és 22 napja tűrjük.
Még egy fél év sem telt el azóta, csak 538 nap.
E közben egyetlen gondjuk az volt, hogy megmentsék a bőrüket, biztonságba helyezzék vagyonukat, és tetteikkel és szavaikkal gyalázzák a demokrácia eszméjét. (...) tanulmányoztuk a büntetőjogi eljárásokat, nagyítóval és ceruzával a kezünkben olvastunk törvényeket, rendeleteket, határozatokat. Éjszaka közepén a képernyőkre meredve vártuk a bírói döntéseket... Télen, nyáron, éjszaka és nappal tüntetésekre mentük. A helyett, hogy a saját dolgainkkal, gondjainkkal, családjainkkal foglalkoztunk volna, ahogy lennie kellene, ha az ország vezetése nem került volna néhány tolvaj kezébe – megtévesztve, kiszolgáltatva és kihasználva azokat, akik rájuk szavaztak, és azokat, akik hanyagságból, felelőtlenségből nem voltak szavazni. (...)
Holnap el fogok menni a Forrás parkba és nézni fogom azt a rettenetes épületet, ahol eldöntik Románia sorsát. Remélem, sokan leszünk.
PS: Kedves barátok, ne feledjétek az esernyőket: most esik, az ég sötét, be van borulva."

De másnap korházba került. A műtét sikerült, a 101 éves filozófus visszanyerte az öntudatát, bár műtét közben kisebb komplikációk is adódtak az idős kora miatt, ezért még egy ideig a kórházban kell maradnia.

A román sajtó és közvélemény pedig türelmetlenül várja, hogy ismét nyilvánosság elé lépjen. Egy részük egy hiteles, tapasztalt, gondolkodó embert lát benne, aki ha erejéből telik, ismét a tüntetések hangadójává válhat; mások ezért, hogy tisztázza a román diktatúra legsötétebb éveiben betöltött szerepét.

De olyanok is akadnak – mint például a Partidul Neamului Romănesc, akik Soros szolgáját látják benne, aki a román nemzetre tör: ezért nyílt levélben fordultak a Gabriela Fireahoz, Bukarest polgármesteréhez, hogy vonja vissza a fővárosi díszpolgárságát.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS