Részvételi költségvetés Kolozsváron: kecskedrazsé drazsédobozban?
Dobrai Zsolt Levente 2018. augusztus 01. 14:12, utolsó frissítés: 16:42A részvételi költségvetést a térségben egyedi kezdeményezésnek harangozta be a polgármester. De mit gondolnak róla azok, akik a tervezési fázisban részt vettek, főleg úgy, hogy a tavaly megszavazott projektek még távol állnak a megvalósítástól.
A részvételi költségvetés Kolozsváron már második éve működik, a története azonban jóval régebbre nyúlik vissza, 2013-ban a város egyik negyedében, a Monostoron kezdték el.
A tavalyi győztes projektekből nem sok minden valósult meg, még a tervezési fázisban van a nagy részük.
A tervezési és kísérleti szakaszban dolgozó emberek véleménye változó az elért eredményekre vonatkozóan. Van, aki úgy látja, hogy az RK hiányosságai ellenére ebben a formájában is egy jó kiindulópontnak számít és fejleszthető.
Viszont olyan is van, aki eleve elhibázottnak tartja a városháza hozzáállását és a Kolozsváron alkalmazott koncepciót.
Mivel idén is indul a részvételi költségvetés (Bugetare Participativă) Kolozsváron (az online részvételi keretprogram idei határidőkeretét nemrég tette közzé az önkormányzat a költségvetési projektek online fórumának honlapján. A Kolozs megyei RMDSZ pedig magyar nyelvű közleményben értesített róla július 16-án) arra gondoltunk megkérdezzük azokat, akik segítettek ennek az elképzelésnek a körvonalazásában, hogyan értékelik a program eddigi pályáját.
A részvételi költségvetés első, kísérleti fázisa 2014-ben indult Kolozsváron, és akkor még csak a Monostor lakónegyedet fedte le. A keretprogramot Carmen Greab a Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar (FSPAC) tanára, Szakáts István az Altart Alapítvány igazgatója, Tiberiu Ciolacu a Planwerk építészeti és urbanisztikai iroda munkatársa, Norbert Petrovici a Szociológia Tanszék tanára, Irina Ana Kantor szintén a FSPAC tanára, Adrian Dohotaru aktivista (most független parlamenti képviselő), valamint Alexandru Boguș aktivista közreműködésével vitatták meg először. A program tervezési fázisában Emil Boc polgármester azt mondta, hogy Közép- és Kelet-Európai viszonylatban egy egyedüli demokratikus kísérletről van szó, amelyet elsőként Kolozsváron vezetnének be. Ezzel szemben a program bevezetését szorgalmazó szakemberek és aktivisták árnyaltabban értékelik az önkormányzattal folytatott vitákat és többé-kevésbé kritikusak azok végeredményét, azaz a részvételi költségvetés jelenlegi – a részvételt a projektbenyújtásra és az online szavazásra szűkítő – formáját illetően.
2017-ben a részvételi költségvetést kiterjesztették az egész városra. Akkor a 338 benyújtott tervezet közül 125 bizonyult megfelelően kidolgozottnak és kivitelezhetőnek. Ezekből 30 projekt került a döntőbe, és 15 nyerte meg a regisztrált szavazók támogatását. A nyertes projektek között azonban még mindig sok olyan található, amely nem kapta meg az idei évre elnyert és beígért finanszírozást. 11 projekt még a „tervezés fázisában” dekkol. A Tóközi negyed ún. Keleti parkjáról (Parcul Est vagy Parcul Înte Lacuri) például a városvezetés egyrészt azt állítja, hogy a kivitelezéshez szükséges előkészítési fázisban áll, pontosabban a terület tulajdonviszonyainak feltérképezése zajlik, másrészt viszont, Emil Boc egy lehetséges gondosan karbantartott zöldövezet helyett – amely a tervek szerint nem mellesleg a város legnagyobb parkját képezné – nemrég újabb sportövezetek és egy Aquapark megépítésének szándékáról nyilatkozott. Ezzel a polgármester, annak dacára, hogy a részvételi költségvetésre minden lehetséges alkalommal úgy hivatkozik, mint egyik legfontosabb megvalósítására, saját magát hazudtolja meg. 2013-ban még azt nyilatkozta, hogy a városvezetésnek szándékában áll finanszírozni a park kialakítását, hiszen a szóban forgó terület a város egyik „zöld tüdejeként” funkcionál. Azóta a Park Lake nevű ingatlanbefektetői vállalkozás zavartalanul terjeszkedni a környéken, föld alá temetve kisebb tavakat és csökkentve a megmaradt három nagyobb tavat összekötő természetes környezetszövetet.
Információink szerint az Oktatási és kulturális infrastruktúra kategória győztes projektje, a Nicolae Titulescu gimnázium oktatási központtá bővítését célzó tervezet sem kapta meg az önkormányzattól a megnyert összeget, így ennek a projektnek is függőben a sorsa. Úgy tűnik, hogy az egységesen pozitív médiavisszhang ellenére a részvételi költségvetés projektje egyelőre nem hozta meg azokat a remélt/ígért eredményeket, amelyre a városháza kommunikációja alapján sokan vártak.
Megkérdeztük tehát azokat, akik körülbelül öt évvel korábban ültek le a hatóságokkal tárgyalni és/vagy kidolgozni a keretprogram tartalmát, mit gondolnak a projekt jelenlegi formájáról, eddig elért eredményeiről. A megkérdezettek válaszait két részben közöljük. Ebben a részben Tiberiu Ciolacu a Planwerk építészeti iroda munkatársát és Szakáts István az Altart Alapítvány igazgatójának válaszait olvashatják.
D. Zs. L.: Ön részt vett a részvételi költségvetés bevezetéséről folyó tárgyalásokon 2013-ban. A projekt kísérleti szakaszának helyszíne a Monostor lakónegyed volt. Hogyan értékeli azokat a tárgyalásokat tekintettel a kísérleti szakaszban eredetileg megfogalmazott javaslatok és az önkormányzat által megvalósított dolgok viszonyára?
Tiberiu Ciolacu: A projekt előkészítésének szakaszában nem születtek konkrét javaslatok arra vonatkozóan, hogy hol és milyen módon kéne beavatkozni a lakónegyed épített környezetébe. Mi pusztán a lehetséges opciókat mutattunk be a szervezőknek, létező példákra hivatkozva. A második világháború utáni évtizedekben épült tömbházak, kollektív lakások felújítása meglehetősen nagy érdeklődés tárgyává vált az elmúlt húsz évben Európában és igen érdekes megoldásokhoz vezetett. Továbbá azt is megpróbáltuk, hogy a monostori gyűlések résztvevői előtt is ismertessük a lakóövezetek életminőségét befolyásoló tényezőket, azok javítására alkalmas általános lehetőségeket, és különös tekintettel voltunk a közterekre is. Az életminőség javításának szempontjából már voltak látható eredmények (Dacia mozi, aszfaltutak, utcabútorok stb.) közvetlenül a kísérleti szakaszt követően is. A monostori kísérleti szakaszban elvégzett munka megismétlése, nyilván, még több eredményhez vezethet.
Szakáts István: A beszélgetések kezdetben nagyon is előremutatóak voltak. Létrejött egy nagyrészt civilekből, társadalomtudósokból és közgazdászokból álló csoport, amelyik a városházán gyűlésezett, és kidolgozta az RK (részvételi költségvetés) koncepcióját és projektjét. Ez történt januárban. Körülbelül márciusra már láttuk, hogy valami nem stimmel. Az egyik gond az volt, hogy a városháza zavaróan kis mértékben kapcsolódott be a közös munkába: egyetlen embert osztottak ki a feladatra, Adrian Chircă urat, és világos volt, hogy részükről nem is lesznek többen sem a tervezés, sem a kivitelezés fázisában. A tervezés fázisáról: fura volt, ahogy ott ültünk a gyűléseken, 10-15 ember, jórészt civilek, és gőzerővel írtunk valamit, ami a városháza projektje. Enfin. A kivitelezésről: egy a Kolozsváréhoz képest kisebb lakosságú párizsi kerületekben megvalósított modellt elemeztünk, ahol az RK korábban bevezetésre került. Abban a modellben 30 ember dolgozott. Szóltunk Chircă úrnak, hogy ide még kell majd munkaerő, mire ő azt felelte, hogy nincs, és nem is lesz, de ti, civilek majd megoldjátok, ez a ti projektetek, jó lesz. Rendben, mondtuk: pénz van? – kérdeztük; hát, nem nagyon – felelte – nem lehet pontosan tudni mennyi lesz, inkább nincs. Ezzel az emberek elszivárogtak, és akik ott maradtunk, megpróbáltuk átírni a projektet úgy, hogy egy önkormányzati alkalmazottból induljunk ki és idővel bővíthetővé tegyük a létszámot. Erre a város fél év múlva a félnormával alkalmazott Chircă úr mellé, a negyednormás Diana Apant is bevonta. Vivát! Szóval, a humán kapacitás az induló (párizsi) modell 7%-a maradt, az adminisztratív büdzsé pedig kevesebb, mint 1% alatt volt. Ez a helyzet mára sem változott.
A másik probléma az RK narratív horizontjával van. A világon több száz városban bevezetett RK létezik, de nincs vegytiszta, univerzális ideológiai receptje. Amit mi először elemeztünk és megpróbáltunk továbbgondolni, az a porto alegrei RK-modell volt. Ott az RK a részvételi demokrácia eszközeként működik. Tehát, azok a RK-ek, amelyek ebből az elvből indulnak ki, megmaradnak a részvételi demokrácia narratív horizontján belül. Vagyis az RK nem egy közvélemény-kutatás. Nem az a lényeg, hogy „a pógárok javasolnak, osztán a város dönt és megcsinájja”. Persze ez is hozzátartozik, de ez a teljes elképzelés/modell kevesebb mint egyharmadát jelenti. A hátralevő kétharmad részét maga a döntéshozás és a tulajdonhoz való viszony képezi.
Ki dönt? A városháza vagy a lakosság? Hogy döntenek? Szavazással? Konszenzusos alapon? Hogy aggregáljuk a véleményeket? Képviselőkkel? Küldöttekkel? stb. Ezek nem részletkérdések, ezek azok a tulajdonképpeni központi kérdések, amelyeket egy kitartó munkát igénylő hosszabb folyamatban, a lakosságot bevonva el kell végezni ahhoz, hogy elmozduljunk a képviseleti demokrácia felől a részvételi demokrácia irányába. Nos, hogy finoman fogalmazzak, a munkacsoportban a városháza képviselője ezt a dimenziót nem értékelte. Nu, domne’! A lakosság javasol, a város dönt, oszt jó lesz. De hát ezzel megcsonkítjuk az RK-t – mondtuk. Nem-nem, a kolozsvári RK narratív horizontja nem a részvételi demokrácia, hanem az, hogy kisebb-nagyobb beavatkozásokkal javítsunk a városrészek életszínvonalán – felelte Chircă úr. És lőn vita, és lőn megegyezés. Megegyeztünk abban, hogy ez a tervezet egy folyamat kell legyen, kezdjük kisebb lépésekkel, aztán később tovább fejlesztjük a megfelelő irányba. Ezzel verte át a városvezetés a munkacsoportot. De nagyon. Augusztusra a csoport írt egy közös állásfoglalást, amiben az állt, hogy amit a városvezetés csinál, nem RK, javasoljuk a következőket, stb. Találkoztunk is Chircă úrral, érveltünk, újra megegyeztünk, aztán ő jobbra el, és maradt minden a régiben. Ez volt a munkacsoport hattyúdala, a csoport azóta többet nem ült össze.
A döntéshozás mellett, amint említettem, a másik sarkalatos kérdés a tulajdonhoz való viszony. A közös döntéseket közös felelősségvállalás követi, közös a munka és közös a munka eredménye is. Ha az RK felveti a közös döntés kérdését, fel kell vesse a közös tulajdonformák kérdését is, nem? Ez így logikus. Na de a városvezetésnek ez sem tetszett. Mi az, hogy új tulajdonformákról kezdjünk beszélni? A lakossággal? Nu, domne’! Összegezve: a kolozsvári RK demokratikus ideológiai horizontja a bányató békájáé, a kezdetektől napjainkig. Demokratikus potenciálja a nullához közeli. És fájdalmas, hogy a kolozsvári várospolgárnak fogalma sincs, hogy amit RK-nek adnak el neki, az nem az. Kecskedrazsé drazsédobozban.
D. Zs. L.: 2017-ben a városháza kiterjesztette a részvételi költségvetést Kolozsvár egészére. Néhány hónapnyi bizonytalanság után végül idén is újraindult. Hogyan értékeli a múlt évi keretprogram eredményeit? Mit gondol a részvételi költségvetés jelenlegi formájáról, milyen mértékben valósul meg a lakosság tájékoztatása, illetve konkrét részvétele/bevonása a döntéshozás folyamatába?
Tiberiu Ciolacu: Nem követtem elég közelről a részvételi folyamat lebonyolítását, viszont a nyertes projektek listája egy nagyon jó röntgenképet nyújt a városlakók szükségleteiről. El lehet különíteni a rendszerszintű projekteket, amelyek a város egészének működésére vonatkoznak, és azt jelzik a városvezetés felé, hogy szükség van az innovatív politikákra vagy felhívják a figyelmet azoknak a nélkülözhetetlen foglalkozásoknak a hiányára, amelyek minden kortárs városban léteznek már. Másfelől pedig ott vannak azok a partikuláris projektek, amelyeket viszonylag kis, de környezetük jobbá tételéért aktív szerepet vállaló közösségek dolgoztak ki. Ebben a tekintetben biztató a Parcul Est/Tóközi Park által elért nagyon jó eredmény, hiszen ez a projekt egyszerre reagál egy jelentős méretű közösség (Györgyfalvi, Mărăști, Tóköz) konkrét igényére, valamint Kolozsvár általánosabb strukturális kihívásaira.
Szakáts István: A tavalyi „részvételi költségvetés” eredményesen viszi tovább a „kolozsvári RK” kecskedrazsé-hagyományát. Lehet-e azt mondani, hogy ez egy derék jó online poll, amivel a pógárok szavazgattak, és azt, hogy a demokratikus párbeszéd eszköze? Lehet hát. És persze vannak is elegen, akik ezt mondogatják. Talán még el is hiszik.
D. Zs. L.: Ön szerint a jelenlegi program javítható? Ha igen, milyen feltételeknek kellene teljesülni és milyen irányba kellene elmozdulnia?
Tiberiu Ciolacu: A részvételi költségvetés online felületének egyértelmű előnye az, hogy alkalmas a különböző elképzeléseket nagy létszámú felhasználó előtt megjeleníteni, és az azokra adott visszajelzéseket értékelni – ezért nem kell róla lemondani. Másrészt meg azt gondolom, hogy bármely participatív folyamat elengedhetetlen részét képezi az RK projektek gyűléseken történő közvetlen megvitatása azokkal, akikre a projektek vonatkoznak.
E folyamat másik nélkülözhetetlen eleme a tájékoztatás. Mind a részvételi költségvetés, mind az integrált városfejlesztés olyan nemzetközi gyakorlatok, amelyek hozzájárulnak a szakértelem növeléséhez és kiváló eredményekhez vezetnek. Egy nagyobb léptékű tájékoztatás és ismeretterjesztés elősegítheti a helyi szintű folyamatok beindítását úgy a részévétel működtetésének lebonyolításában, mint a következtetések összesítésében.
Szakáts István: A „kolozsvári RK”-n, véleményem szerint, már nem lehet segíteni. Ami anno akut tévedés volt, mára idültté vált. A városvezetésnek ez így pont jó, a város polgára nem tudja. Nem is igazán érdekli. A „kolozsvári RK” a cuki városszépítgetés mellet egy dologra azért mégis jó: a városvezetés és városlakók viszonyának patológiáját lehet vele illusztrálni.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!