2020. július 12. vasárnapIzabella
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az erdélyi magyarok közel fele hiszi, hogy több a magyar Erdélyben, mint román

G. L. 2018. augusztus 02. 20:04, utolsó frissítés: 20:14

Pedig ez a kijelentés már 100 évvel ezelőtt se nagyon volt igaz. Szociológusok mérték fél, hogyan érezzük magunkat mi, és ehhez képest a románok.


Soha nem látott részletességű és mélységű felmérést készítettek az RMDSZ megbízásából az erdélyi magyarok általános közhangulatáról, az intézményekben való bizalmáról, jövőképéről, az etnikai párhuzamosság kérdéséről, illetve az etnikumközi viszonyokról. Az eredmények pedig nem túl szívderítők:

* egyre kevésbé beszélünk például románul
** teljesen torz az önképünk, a többségünk például még mindig hisz a 2 millió erdélyi magyar toposzában
*** az Európai Unióba vetett bizalom jelentősen csökkent
**** ami azzal is összefüggésben lehet, hogy egyre inkább csak magyarországi médiát fogyasztunk
***** és sokkal pesszimistább jövőt vizionálunk, mint a romániai átlag, és még hosszan lehetne sorolni.


A romániaiakra (az erdélyi magyarokat is tartalmazza arányosan), az erdélyi románokra és a romániai magyarokra nézve reprezentatív mintát 2018 januárjában mérték fel. Összességében 1636 román nyelvű és 1433 magyar nyelvű kérdőívet kérdeztek le. A felmérés eredményeit Kiss Tamás és Barna Gergő szociológusok, a projekt koordinátorai mutatták be csütörtök délben.

Az erdélyi magyaroknak pesszimistább a jövőképe,

mint a romániai átlagnak, ez elég egyértelműen látszik az adatokból. Az erdélyi magyarok 29 százaléka gondolja úgy, hogy az elkövetkező 20 évben csökkenni fog a demokrácia szintje (romániai átlag 16 százalék), 58 százalékuk véli, hogy nőni fog a korrupció (romániaiak 50 százaléka gondolkodik hasonlóan), 38 százalékuk mondta azt, hogy csökkenni fog az életszínvonal (romániai átlag 28 százalék), 57 százalékuk szerint nőni fog a szegények és gazdagok közötti egyenlőtlenség (romániai átlag 48 százalék), míg 75 százalékuk vélekedése szerint az országból kivándorlók száma is emelkedni fog (romániai átlag 51 százalék). Negatívabban gondolkodnak ugyanakkor az egészségügyi ellátás várható minőségéről (33 százalékuk szerint fog csökkenni szemben a romániaiak 20 százalékával), illetve az oktatás minőségének a változásáról is (26 százalékuk szerint fog csökkenni szemben a romániaiak 20 százalékával). A család esetében inkább vizionálják annak a modellnek az elterjedését, ami szerint később kötnek az emberek házasságot, és kevesebb gyereket vállalnak majd az emberek (53 százalékuk szerint fog növekedni az aránya ilyen embereknek szemben a romániaiak 43 százalékával).

Barna szerint az legmeglepőbb számára, hogy mind a romániaiak, de főleg az erdélyi magyarok jelentős része gondolja azt, hogy csökkenni fog az életszínvonala. A szociológus elmondása szerint főleg a vidéki és kisvárosi lakosok, illetve a középkorú korosztályhoz tartozó rétegek gondolkodnak így.

Az erdélyi magyarok 83 százaléka tartja kívánatosnak, hogy csökkenjen a nem európai bevándorlók száma (59 százalék a romániaiak esetében ez az arány), illetve 84 százalékuk szerint csökkennie kellene a kivándorlásnak az országból (60 százalék a romániaiak esetében ez az arány). Barna szerint a kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy az erdélyi magyarok ugyanolyan fontosnak tartják az ország nemzetközi tekintélyének a növekedését, az ország fejlődését, mint a romániaiak (82 százalékos arányt mutat mindkét mérés). Magyarország nemzetközi tekintélyének a növekedését az erdélyi magyaroknak a 87 százaléka szeretné, a romániaiak esetében ez az arány 35 százalék, ami az szociológus szerint egyáltalán nem elhanyagolható szám.

Ugyanakkor felmérték az erdélyi magyarok etnikai jövőképét is. Az oktatás tekintetében a legoptimistábbak, a gazdasági helyzetben viszont nem gondolják, hogy lemaradnának a gazdasági fejlődésben. A kisebbségi (elsősorban a nyelvi jogokkal) kapcsolatban jobban megoszlanak a vélemények, nagyjából fele-fele arányban gondolják, hogy javulni, illetve romlani fog ezek helyzete. A decentralizáció kérdésköréhez a többség negatívan áll, a magyaroknak nagyjából negyede bízik benne, hogy ez végbe fog menni.



Rosszabb az erdélyi magyarok közérzete,

mint a romániaiak közérzete. A szociológusok szerint a legutóbbi felmérés szerint a romániai közhangulat általánosan pesszimista, voltak sokkal jobb időszakok is, de az erdélyi magyarok így is rendre elmaradnak az országoshoz képest. Barna szerint akkor rezonál a román és a magyar közvélemény, ha gazdasági kérdésekről van szó, ennek a legjobb példája a gazdasági válság időszaka, amikor nagyon közel került egymáshoz a román és a magyar közhangulat. A szociológus azt is kiemelte, hogy a politikai változásokra (főleg az utóbbi időben) a romániai magyarok kevésbé reagálnak. Legutóbb Johannis megválasztásakor volt megfigyelhető a magyarok körében is kiugró adat, de sem a Cioloș-, sem a Ponta-kormány hivatalba lépésével nem javult a magyarok közhangulata.




Az egyéni életszínvonallal (iskolázottság, egészség, munkahelyével) kapcsolatos kérdésekben a magyarok elégedettebbek az országos átlagnál, sokszor még az erdélyi románoknál is.



A demokrácia alapintézményeiben nagyon alacsony a romániai magyarok bizalma,

de ezzel nincsenek egyedül, hasonlóan alakul az országos átlag is. Az egyházakban bíznak a leginkább (83 százalékuk), utána jönnek a helyi önkormányzatok (54 százalék). Az utóbbi jelentősen eltér a romániai átlagtól, ahol általánosabb az önkormányzatok iránti bizalmatlanság. A kutatók kiemelték ugyanakkor, hogy a romániaiak bizalma is egyre erősebb a helyi önkormányzatokban, ami decentralizációs törekvések szempontjából lehet fontos.



Szintén jelentős különbség van a romániaiak és az erdélyi magyarok bizalomindexében az Európai Unió, a média és korrupcióellenes ügyészség iránt, ezekkel szemben ugyanis általában bizalmatlanabbak vagyunk. A politikai pártokból való kiábrándulás mind a romániai magyarok, mind a romániaiak tekintetében jelentős.



A szociológusok a közelgő európai parlamenti választások kapcsán az Európai Unió iránti bizalomvesztést emelték ki, amely a felmérés készítésekor mélypontján volt. A szociológusok szerint az ezredfordulót követően Kelet-Európa szerte általános volt, hogy az Európai Uniós csatlakozás fontos eleme volt a jövőképnek, akár intézményes, akár a hétköznapi emberek szintjén. A hétköznapok szintjén az emberek az Európai Uniós csatlakozást, majd egy ideig az Uniós szerkezetekhez való hasonulást a gazdasági fejlődéssel kapcsolták össze és elterjedt volt az az elképzelés, hogy ezeken keresztül megtörténhet a nyugati mag-országokhoz való felzárkózás. Románia esetében ez tükröződött az EU-ba vetett nagymértékű bizalomban, ami először a gazdasági válság következményeként kezdett el csökkenni.



A szakemberek szerint a kisebbségek (nem csak Romániában, hanem a környező országokban is) szempontjából az is fontos, hogy a többséghez képest fokozott várakozással (utolsó védvonalként) tekintettek az Európai Unióra, általánosan nagyobb arányban is vettek részt a választásokon. A romániai magyarok esetében ez különösen a 2007-es és 2009-es választások esetében volt szembeszökő. A mostani kutatás eredményei viszont azt mutatják, hogy a magyarok EU-ba vetett bizalma jelentős mértékben, mintegy 18 százalékban már a romániai átlag alá csökkent. A szociológusok szerint nyilván közrejátszhatott a változásban a magyarországi médiából jövő Európai Unió ellenes hangulat is, de ennek a mértékét nem tudják megmérni.

Az erdélyi magyarok a Tăriceanu-kormányban bíztak a leginkább,

azóta szinte folyamatos a bizalomvesztés, a Ponta-kormány esetében volt pozitív változás a bizalomban. A parlament esetében is hasonlóan alakult az erdélyi magyarok bizalmi indexe. A pártpreferenciák tekintetében azt hangsúlyozták, hogy a román pártok iránti szavazási hajlandóság folyamatosan csökkent az elmúlt évtizedben. Klaus Johannis államelnöki kampánya körül volt egy nagyobb bizalomnövekedés a Nemzeti Liberális Párt (PNL) felé, de azóta már az is alábbhagyott.






A szociológusok vizsgálták a román és a magyar társadalom közötti párhuzamosság mélyülését, azt mérték, hogy a társadalom alrendszerei, intézményei mennyire szerveződnek etnikai szempontból, az erdélyi magyarok mindennapjai mennyiben kötődnek a(z erdélyi) magyar intézményrendészérhez. A mostani felmérésben az erdélyi magyarok médiahasználatát, a román nyelvtudást és a politikai tértől való eltávolodását mérték, de nyilván sok eleme van az etnikai párhuzamosságnak.

Relatíve csökken a romániai magyarok román nyelvtudása,

bár abszolút értelemben az elmúlt évtizedekben nem nagyon változott azoknak az aránya, akiknek gyenge vagy jó a román nyelvtudása. A szociológusok szerint viszont romlott a felsőfokú végzettségűek nyelvtudása 2002 és 2018 között (87 százalékról 80 százalékra esett vissza a jól beszélők aránya), illetve romlott a fiatalok román nyelvtudása is (64 százalékról 56 százalékra esett vissza). A médiafogyasztás tekintetében pedig ennél is radikálisabbak a változások, míg 1999-ben az erdélyi magyaroknak körülbelül negyede fogyasztott dominánsan magyar médiát (főleg természetesen televíziót), addig mára kétharmad fölé ment az arány. A domináns román médiahasználat ezzel egy időben jelentősen csökkent.



Az erősödő etnikai párhuzamosodással függ össze a magyarok demográfiai és közösségi önképének az alakulása, tehát az, hogy mennyire látják a saját társadalmukat párhuzamosnak (kompaktnak) és kiterjedtnek Erdélyen belül, illetve (a csak részben indokolt) a demográfiai stressznek a kérdése is. Elmagyarázzuk: például a vegyes házasságokkal korántsem az a helyzet, amit az erdélyi magyarok gondolnak. Ugye a magyarok közel háromnegyede gondolja, hogy az elkövetkezendő 20 évben nőni fog a vegyes házasságok gyakorisága, holott egyre ritkábbak, mert egyre inkább tömbökben (Székelyföldön és Partiumban) élnek a magyarok. Tehát az önképnek ez az eleme nem felel meg a valóságnak. És nem csak ebben a kérdésben látják torzan a helyzetüket az erdélyi magyarok.

A magyarok önképe a legkevésbé reális, évtizedekkel ezelőtti számokról beszélnek,

de még románok is felülbecsülik a magyarok számát. A közösség méretét tekintve tovább is átlagosan 2 millió erdélyi magyarral számoltak a megkérdezett magyarok, holott már korántsem vagyunk annyian. Ezzel párhuzamosan a románok számát pedig jelentősen alulbecsülik, míg a romákat jelentősen felülbecsülik. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet becslése szerint például míg 1,3 millió roma élhet az országban, addig a magyarok 2,3 millióra becsülik a számukat.



A kutatásból kiderül, hogy az erdélyi magyarok fele gondolja azt, hogy a románok aránya nőni fog a következő két évtizedben, és szinte teljes a konszenzus a romák arányának a növekedésében. Ezzel párhuzamosan a romániai magyarok arányának a csökkenését vizionálja a következő két évtizedre a megkérdezett magyarok 55 százaléka. Holott, Kiss Tamás elmondása szerint, a magyar nyelvi közösség tekintetében egyfajta aránytartás valószínűsíthető.




A torz önkép a demográfiai stresszel függ össze, ami ugyanakkor jelentősen befolyásolja a közösség már korábban is említett - és ebben a tekintetben is releváns - jövőképét. Kiss szerint a demográfiai stressz önbeteljesítő jóslatként tud működni például a kivándorlás tekintetében.

Szintén a torz önképpel függ össze, hogy jelentős arányban alulbecsülik azt, hogy a magyar családok hány százalékában beszélnek magyarul, és még inkább azt, hogy a magyar gyerekek mekkora százaléka tanul magyar nyelven, de az is összefügg ezzel, hogy jelentősen felülbecsülik a magyarok számát Erdélyben: a megkérdezett erdélyi magyarok közel 40 százaléka gondolta azt, hogy többségben vannak a magyarok a térségben, holott 100 évvel ezelőtt sem voltunk abban.





A szakemberek szerint a torz önképhez az is hozzájárul, hogy a különböző régiókban élő magyarok nagyon keveset tudnak egymásról, „tudásuk” pedig gyakran a tényekkel teljesen párhuzamos sztereotípiákra épül. Például sok székelyföldi magyar a Partiumot szórványként reprezentálja, vagy nagymértékben felülbecsüli az asszimilációs folyamatok erejét a székelyföldi területeken kívül. A szociológusok szerint a leginkább elgondolkoztató eredmény, hogy a románok minden tekintetben reálisabban látták a magyarokat, mint azok saját magukat.



A szakemberek felhívják a figyelmet arra is, hogy a migrációs potenciál mind a magyarok, mind a románok körében elég magas (20 százalék körüli) összességében, de nem mindig valósul meg a kivándorlás szándéka. Ami érdekes, hogy a migráció formája szerint különbözik a dolog etnikum és régió szerint, tehát az erdélyi románokat és a magyarokat nagyobb mértékben jellemzi, hogy néhány hétre vagy hónapra mennének külföldre, tehát az ő migrációjuk nagyobb arányban ciklikus. A románokat, és főleg az erdélyi románokat jellemzi az, hogy néhány évre mennének külföldre, míg végleges kitelepedés az erdélyi románoknál a leggyakoribb. A szakemberek szerint a migrációs formák leginkább a célországok határozzák meg, a magyarok esetében Ausztria és Németország vezet célországként, ahol a migrációs politika leginkább az időszakos munkavállalást támogatja. Magyarország már csak végleges kitelepedés szempontjából jelent célországot a romániai magyarok számára.




Szintén nagy mértékben összefügg az etnikai párhuzamossággal az interetnikus viszonyok konfliktusos percepciója, tehát az, hogy 15 éves távlatban

az erdélyi magyarok egyre inkább növekvő mértékben látják a román-magyar viszonyt konfliktusosnak.

Jelenleg az erdélyi magyarok relatív többsége, 41 százaléka véli úgy, hogy konfliktusos a román-magyar kapcsolat. Ezzel szemben a románoknál ez az arány 20 százalék, és folyamatosan növekvő tendenciát mutat azoknak az aránya, akik együttműködésesnek látják a két nép kapcsolatát. Ez a párhuzamosság aszimmetrikus jellegével magyarázható a kutatók szerint. A két etnikum közti társadalmi távolság növekszik, és ez a románok számára nem jelenik meg mindennapi tapasztalatként, az ő világukat kevésbé érinti, abban a magyarok nincsenek jelen, vagy láthatatlanok. A magyarok szempontjából viszont a merevebb etnikai határfenntartás egyben több súrlódással jár, hisz a többségi társadalom lététől ők nem tudnak elvonatkoztatni.





A kutatásból az is kiderül, hogy a romániai románok az erdélyi magyarokat leginkább barátként tudják elfogadni, családtagnak kevésbé. Kevéssel távolságtartóbbak az erdélyi magyarok a románokkal szemben. A kutatók arra hívták fel külön a figyelmet, hogy hiába gyakori a „táposozás” az erdélyi magyarok egy magyarországi magyart elfogadnának családtagként. Ezzel szemben a románok egy moldovai románt is inkább már legfeljebb barátként tudnak elképzelni, és Kiss Tamás szerint valószínűleg ehhez a képhez lehet hasonlítani a magyarországi magyarok erdélyi magyarokkal szembeni távolságtartását is.



A kutatás arra is rámutat, hogy a társadalmi távolságok az elmúlt 20 évben növekedtek, mind a romákkal, mind a románokkal szemben.



A mostani kutatás egyik más új tanulsága, hogy az erdélyi románok minden tekintetben megengedőbbnek a különböző kisebbségi jogosítványok elfogadásával kapcsolatban, mint a románok összességében. Általánosan az autonómiatörekvésekkel a leginkább elutasítóak az erdélyi és összromániai románok is, de a nyelvi jogokkal kapcsolatban is jelentős az elutasítás, így a különböző intézményekben (polgármesteri hivatal, bíróság) való használhatósággal kapcsolatban is.



A felmérésnek volt a magyarok és a románok centenáriummal kapcsolatos attitűdjeit is felmérő része, azt külön mutatjuk majd be.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS