2018. október 20. szombatVendel
17°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Részvételi költségvetés Kolozsváron: rossz lépés volt az online térbe költöztetni?

Dobrai Zsolt Levente 2018. augusztus 03. 14:56, utolsó frissítés: 2018. augusztus 08. 16:56

A bírálók szerint a polgármesteri hivatalt inkább a projekt PR-hozadéka érdekli, és hibát követett el azok kizárásával, akiknek nincs internet-hozzáférése.


A részvételi költségvetés Kolozsváron már második éve működik, a története azonban jóval régebbre nyúlik vissza, 2013-ban a város egyik negyedében, a Monostoron kezdték el. A tavalyi győztes projektekből nem sok minden valósult meg, még a tervezési fázisban van a nagy részük. A tervezési és kísérleti szakaszban dolgozó emberek véleménye változó az elért eredményekre vonatkozóan.

A keretprogramot Carmen Greab a Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar (FSPAC) tanára, Szakáts István az Altart Alapítvány igazgatója, Tiberiu Ciolacu a Planwerk építészeti és urbanisztikai iroda munkatársa, Norbert Petrovici a Szociológia Tanszék tanára, Irina Ana Kantor szintén a FSPAC tanára, Adrian Dohotaru aktivista (most független parlamenti képviselő), valamint Alexandru Boguș aktivista közreműködésével vitatták meg először.
Az ankét első részét itt olvashatják.

Körinterjúnk második részében Alexandru Boguș közösségi facilitátor és aktivista, illetve Adrian Dohotaru kolozsvári független parlamenti képviselő válaszait közöljük. Válaszaikból a kolozsvári RK történetének néhány fontos gyakorlati és elvi részletébe nyerhetünk belátást.

D. Zs. L.: Részt vettél a részvételi költségvetés bevezetéséről folyó tárgyalásokon 2013-ban. A projekt kísérleti szakaszának helyszíne a Monostor lakónegyed volt. Hogyan értékeled azokat a tárgyalásokat tekintettel a kísérleti szakaszban eredetileg megfogalmazott javaslatok és az önkormányzat által megvalósított projekt viszonyára?



Alexandru Boguș: A kezdeti beszélgetések jól indultak, ha azt vesszük, hogy milyen formátuma volt a tervezési folyamatnak abban az időben. A városháza nyitottsága, a munkacsoport létrehozása, a közpolitika koncepciójának és dokumentumainak körvonalazása mind ígéretes előjelek voltak, még akkor is, ha teljesen világos volt, az alapvető követelésnek, hogy a városlakók szabadon/közvetlenül rendelkezhessenek a helyi költségvetés egy töredékével, semmilyen formában nem fognak eleget tenni. Nyilván mindez egy igen kényes jogi problémának bizonyult, hiszen azok, akik az erre vonatkozó döntéseket meghozhatták volna, az érvényes jogszabályok értelmében, jogi tanácsadók.

Alexandru Boguș, közösségi facilitátor/aktivistaAlexandru Boguș, közösségi facilitátor/aktivista


Tehát, ha létezett volna az a szándék, hogy valódi hatalmat engedjenek át a város lakóinak, ők az országos jogszabályokba ütköztek volna, amelyeket helyi szinten nem lehet módosítani. Viszont ez a szándék nem létezett és nem is létezik. Épp ellenkezőleg, a városházának inkább az volt az érdeke, hogy ezt az alapvetően demokratizáló folyamatot csak szimulálja, semmint, hogy valós gyakorlattá tegye. A következő években ez a hozzáállás még meredekebben, még hangsúlyosabban mutatkozott meg, az a program, ami ma létezik a részvételi költségvetés kigúnyolása vagy karikatúrája. Ellenben, az eredetileg javasolt folyamat formája abban a tekintetben bizonyult ígéretesnek, hogy lehetővé tette volna, hogy idővel az eredeti szocio-gazdasági gyakorlat irányába fejlődjön, nem a városháza elképzelésének irányába. Az alapvető probléma tehát az, hogy mit értünk, mit ért a helyi kolozsvári bürokrácia a részvétel alatt. Az ezzel kapcsolatos tévedés akkor válik világossá, ha észrevesszük, hogy a jelenlegi részvételi folyamat eszköze (a projektek megszavazása) vált annak céljává.

Adrian Dohotaru: A részvételi költségvetés az a folyamat, amely lehetővé teszi az állampolgárok számára, hogy részt vegyenek a város költségvetése elosztásának folyamatában. Ha csak a véleményüket kérik ki, akkor nem beszélhetünk részvételről. Amennyiben magas standardoknak megfelelően valósítják meg, az RK egy kiváló korrupcióellenes eszköz, amely a helyi adminisztráció tevékenységét képes átláthatóbbá tenni. Ahhoz viszont, hogy ez így legyen, az kell, hogy az RK nagyobb finanszírozást kapjon, és az is, hogy a lakosságot tájékoztassák a helyi költségvetés elosztásának arányairól, felhasználásának módjáról általában.

A részvételi költségvetés kolozsvári színvonala rendkívülien alacsony. A rá fordított összegek alacsonyak. A Monostoron 2013-ban költségvetés nélkül történt minden. A Dacia moziról azt mondták, hogy a participatív folyamat nagy eredménye. Azonban a sorsára hagyott épület felújításának szándéka már az RK kísérleti szakasza előtt megvolt, hiszen a beavatkozó cégek pályáztatása, illetve a rá fordítandó összegek félretétele még azelőtt megkezdődött. Az emberek különféle tevékenységek/események szervezésre is alkalmasnak találták az épületet, voltak erre vonatkozó javaslataik, viszont nem történt semmi, mivel az városháza alkalmazottai pártközeli emberek és nem állt érdekükben, hogy egy élénk közösségi központtá alakítsák azt.

Az a civil csoport, amelyik 2013-ban közreműködött a participatív folyamat tartalmának körvonalazásában, elhatárolódott a városházától, mivel észrevettük, hogy a városháza eltér attól, amit megbeszéltünk, és inkább csak PR-célokból foglalkozik az RK-val, annak elveinek betartása nem érdekli. Mindennek ellenére, bár én a Monostoron élek, azt gondolom, hogy a kísérleti projektet meg kell ismételni, költségvetéssel természetesen, más negyedekben is, ott ahol nincs vagy kevés az infrastruktúra, mint amilyen a Békás (Bună Ziua), Európa negyed vagy a Györgyfalvi új részei.

A kísérleti projekt után minden félbemaradt, de sosem tudtuk meg, pontosan miért, mivel a városháza nem indokolta meg. 2014-ben nem történt semmi, 2015-ben viszont egy teljesen más modell szerint indult, és az már a részvételi költségvetés nevet kapta, noha nem volt az. Amikor Kolozsvár Európai Ifjúsági Főváros volt, fiatalok egyesületeinek adtak maximum 1000 eurót, hogy kisebb rendezvényeket szervezzenek. 2016-ban ismét nem történt semmi, nem tudni miért.

D. Zs. L.: 2017-ben a városháza kiterjesztette a részvételi költségvetést Kolozsvár egészére. Néhány hónapnyi bizonytalanság után végül idén is újraindult. Hogyan értékeled a múlt évi keretprogram eredményeit? Mit gondolsz a részvételi költségvetés jelenlegi formájáról, milyen mértékben valósul meg a lakosság tájékoztatása, illetve konkrét részvétele/bevonása a döntéshozás folyamatába?

Alexandru Boguș: A jelenlegi részvételi költségvetés, amint mondtam, egy karikatúra: ha a projekt kísérleti szakaszában még megvolt a tájékoztatás, a mozgósítást, sor került a lakossági gyűlésekre és vitákra, most ezekről szó sincs, de egyáltalán (illetve van egy egyszeri alkalommal szervezett vita, hiszen a városháza, ugyebár, nyitott és meghallgatja a civil szféra felől érkező kritikákat is, és meg is érti, hogy árt, ha a részvételt az online dimenzióba száműzik stb.); a részvétel az online szavazásban merül ki és kész. Persze, a részvétel nem a szavazásról szól, hanem arról, hogy az emberek részt vesznek egy közösségi tanácskozó folyamatban.

Az is egyértelmű, hogy a városháza elképzelése egy liberális elképzelés: egyesek projekteket dolgoznak ki és benyújtják azokat, mások pedig megszavazzák az alapján, hogy számukra mennyire tűnik, mennyire mutatkozik jónak és hasznosnak. A részvételi elképzelés szerint azonban, legalábbis aszerint, amelyik történetileg a szocialista ideológiai hagyományból származik, azt feltételezi, hogy a felvetett javaslatok ne egy üres térből érkezzenek, ahonnan valamilyen fantasztikus teremtő géniusz által kidolgozott javaslatokkal lehet előállni és felmutatni azokat a műveletlen plebsz előtt, hanem hogy egy olyan deliberatív (tanácskozó) és közösségi folyamatként kellene működjön, amelyben a különböző nézőpontokat meg lehet vitatni és az esetleges konfliktusokat meg lehet oldani tanácskozás révén.


Például: ha két (mind az anyagiak, mind az erőforrások és a hatás szempontjából) versengő javaslat merül fel, a részvétel azt követeli meg, hogy megvitassuk, pontosan miben különböznek, illetve hogy olyan megoldást találjunk, amelyik mindkettőt valamilyen formában érvényesülni engedjük, prioritásokhoz igazítjuk stb. Ezzel szemben a liberális megközelítés egyszerűen kikiáltja, hogy: az győz, az a legjobb, amelyik viszi a legtöbb szavazatot! Azzal, hogy a költségvetést az online szférára koncentrálták, azok bevonásáról, akiknek nincsen Facebook-profilja, akik nem regisztráltak a szavazáshoz, akiknek nincs vagy ritka az internet-hozzáférése, szóval ezekről az emberekről teljesen lemondtak.

Adrian Dohotaru: Amit 2017-ben csinált a városháza, az egy olyan projekt, amelyik valamivel jobban figyelembe veszi, miről kéne szóljon ez a folyamat. Viszont ez egy online RK, amelyet az e program tanulmányozásának céljából általam meglátogatott országok tisztviselői is kritikával illetnek, de nem csak ők, hanem az ezzel kapcsolatos szakirodalom is. A kritika arra vonatkozik, hogy az online verzió esetében mellőzhető az alapos vita, illetve, hogy rendkívülien kevés a ráfordított összeg, a kolozsvári költségvetés jóval alacsonyabb, mint a porto alegrei vagy más Európán kívüli városok erre szánt költségvetése. Én javasoltam is a városházának egy új modellt, amelyet azokra a már kipróbált kísérletekre alapoztam, amelyek a legjobb eredményekkel jártak, viszont nem kaptam választ. Mielőtt még az eredmények értékelésébe kezdenénk, amit mindenképp el kell végezni, az az alapelveknek a leírása:

1. A projektek területi felbontására, vagyis az adott negyed lakosságának számához viszonyított összegekre van szükség.
2. Fontos, hogy az elosztásnál az életszínvonal minőségéhez is igazodjunk. A kevesebb javakkal és közterekkel rendelkező negyedek nagyobb támogatásokban részesüljenek.
3. A kivitelezésre javasolt projektek közvitára bocsátása nagyon fontos, hogy az egyénileg kidolgozott projektek versengése helyett inkább konszenzus legyen. A fővárosi, a kolozsvári vagy a nagyváradi hivatalok által működtetett részvételi költségvetésre az jellemző, hogy egy nagyon erős információs asszimmetria áll fönn a projekteket ellenőrző-jóváhagyó városházi szakbizottságok és a szavazó lakos között. Hiányzik egy a projektek kiválogatására vonatkozó világos kritériumrendszer, és nincs róluk érdemi lakossági vita.
4. Fontos, hogy a javasolt projektek köré vonjuk be az érintett mikroközösségeket.

D. Zs. L.: Szerinted a jelenlegi program javítható? Ha igen, milyen feltételeknek kellene teljesülni és milyen irányba kellene elmozdulnia?

Alexandru Boguș: Mindenképp javítható, csakhogy alapvetően a városháza szándékán múlik. És mivel a mediatikus potenciálját felélte, a közreműködésért járó csillagocskákat megszerezte, kevés esélyt látok rá, hogy a városháza javítani fog az RK-n. Amíg megteheti, hogy Brüsszelben különösebb aggályok nélkül hivatkozzon arra, hogy Kolozsváron bezzeg részvételi költségvetés van, nem lesz ténylegesen érdekelt abban, hogy bővítse a programot; már csak azért sem, mert az szembemenne azokkal az elvekkel, amelyeket a jelenlegi adminisztráció képvisel. Az irány, amelybe el kellene mozdulni viszont világos: vissza kellene térni az eredeti folyamathoz, majd annak további bővítésén kellene dolgozni, illetve a vonatkozó országos jogszabályok megváltoztatásáért is kampányolni kéne. Végül pedig olyan vegyes bizottságok (képviselők, szakemberek és delegált lakosok) felállítására is szükség volna, amelyek döntései kötelező érvényűek legyenek a városi tanácsra nézve (nyilván csak akkor, ha azok érvényes jogszabályokat, építkezési és urbanisztikai kritériumokat nem sértenek).

Adrian Dohotaru: Azok az önkormányzatok, amelyek elkezdték bevezetni a részvételi költségvetés folyamatát – Bukarestben, Nagyváradon, Nagyszebenben – a kolozsvári gyengébb modellt vették át. Remélem, hogy az új pártok, a DEMOS, USR, Platforma România Împreună, POL, Pentru Iași stb. tanulni fognak az elkövetett hibákból és nyomást gyakorolnak majd a régi adminisztrációkra annak érdekében, hogy azok dolgozzanak ki egy magasabb színvonalú RK-t.

Adrian Dohotaru, kolozsvári parlamenti képviselőAdrian Dohotaru, kolozsvári parlamenti képviselő


Világos, hogy az RK-val kapcsolatos tájékoztatást jóval komolyabban kell venni: a polgármestertől kezdve, utcai plakátok kiragasztásán, a helyi tanácsosok, a lakóközösségi egyesületek, a civil szféra és az egyetemi szakemberek bevonásáig. Még a program szabályai és feltételei is módosításra szorulnak:

• a helyi költségvetés 10%-át kellene a részételi költségvetés mechanizmusainak fínanszírozására fordítani
• az online szavazás korhatára a 16. életévét betöltő fiatalokra is terjedjen ki
• a lakossági gyűléseket az iskolák sporttermeiben, közösségi központokban, szabad ég alatt vagy bármely más helyen tartsák, ami az adott közösség lakókörnyezetében (negyedében) található
• olyan online felület biztosítása, amely lehetővé teszi a visszajelzést hozzászólások formájában
• egy lakossági küldöttet kétszer egymás után ne lehessen újraválasztani – csak két év szerepvállalási szünet után
• A részvételi költségvetéssel kapcsolatos tájékoztatást postán és e-mailen keresztül kell lebonyolítani minden költségvetési ciklus előtt. Ezt a polgármester, a városi tanács és a Részvételi Költségvetés Tanácsa írja alá. Mindemellett a lakóközösségekkel való találkozások során arról is tájékoztatni kell őket, hogy melyek a polgármesteri hivatal hatáskörei más intézményekhez viszonyítva annak érdekében, hogy mindennemű félreértés elkerülhető legyen.
• a tematikus kategóriák esetében két projektre lehessen szavazni
• a közberuházásoknak garantálniuk kell a közjavakhoz való hozzáférést is (pl. egy iskola felújítását követően az iskolának meg kellene engednie, hogy az udvarát a helyi közösség is használja a tanítási lejártával és/vagy hétvégenként, szünidőkben)
• minden egyes benyújtott projekt elutasítását írásban kell megindokolni
• a Részvételi Költségvetés Tanácsa a benyújtott projekt javítása céljából javaslatokat (technikai, költségvetési) tehet anélkül, hogy a projekt célján vagy kijelölt helyszínén változtatna, ha az nem indokolt.
• a Részvételi Költségvetés Tanácsának küldöttei 50% nők legyenek, hogy biztosítva legyen a nemi egyenlőség
• az RK keretében benyújtott projektek a városháza tulajdonává válnak, a benyújtók nem hivatkozhatnak többé szerzői jogokra
• közösségi facilitátorok alkalmazására van szükség, akik segítségére lesznek a közösségeknek abban, hogy a gyűlések, a tanácskozások és a döntéshozás folyamatait kialakítsák.

Nyitókép: AltArt. A Get Up (Kelj fel) szlogen a francia Les Frères Ripoulain művészcsoport alkotása a kolozsvári Grigorescu negyedben és a kolozsvári AltArt Alapítvány kezdeményezésére készült, az európai ACT Democ(k)racy projekt keretén belül.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS