2019. július 17. szerdaEndre
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Eltűntek a fékek: miért lettek gyakoribbak az antiszemita megnyilvánulások Romániában?

Ambrus István Ambrus István 2018. augusztus 22. 11:12, utolsó frissítés: 11:21

A holokauszt hosszú ideig tabu téma volt Romániában és a diszkriminatívan megnyilvánuló politikusok még mindig megússzák egy bocsánatkéréssel. Schwartz Róbertet, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnökét kérdeztük a jelenségről.


Az elmúlt években ismét egyre több antiszemita megnyilvánulás történt Romániában, legutóbb az irodalmi Nobel-díjas író, Elie Wiesel szülőházát rongálták meg: zsidóellenes szövegeket festettek az épület falára. Az eset két hónappal azután történt, hogy Klaus Johannis államfő kihirdette az antiszemitizmust elítélő törvényt, amelynek értelmében 3-tól 10 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az, aki a zsidók ellen irányuló gyűlöletet kelt, verbális vagy fizikai gyűlöletkeltő megnyilvánulást tanúsít. Emellett súlyosan büntetik az antiszemita jellegű szervezetek alapítását, ezek támogatását, vagy az ezekhez való csatlakozást is. Ezentúl az antiszemita tartalmú szövegek kiadását és terjesztését is bünteti a törvény, ezért 1 évtől 5 évig terjedő börtönbüntetés szabható ki. Az antiszemita szimbólumok készítéséért, birtoklásáért és árusításáért is 3 év börtönbüntetés szabható ki.

A néhány hónapja hatályban lévő törvények elfogadása előtt is volt érvényes jogi keret a Romániában élő kisebbség védelmét illetően, ezek jelentős részét 2000 után fogadta el a parlament. Emellett pedig a nemzetközi egyezmények elfogadása is hozzájárult az országban élő nemzeti kisebbségek védelméhez. A diszkrimináció megelőzéséről és büntetéséről szóló törvényt 2000 augusztusában fogadták el, a büntetőjog terén pedig 2002-ben született meg az a sürgősségi kormányrendelet, amely megtiltja a fasiszta, rasszista vagy idegengyűlölő szervezetek működését, illetve az emberiség elleni bűncselekményt elkövetett személyek kultuszát.

A meglévő törvényi keret ellenére is gyakoriak a kisebbségeket, ezen belül a zsidó közösséget érintő diszkriminatív megnyilvánulások. Ezek egyik fő oka, hogy az esetek többségében következmény nélküliek, legalábbis ami a politikusokat illeti. Ezt jól példázza Mihai Tudose volt kormányfő székelyzászlós kijelentése, amelyben kétértelműen arra utalt, hogy a székely zászlót kitevő személyek mellette fognak lógni. A mezőgazdasági miniszter, Petre Daea sertéspestissel kapcsolatos kijelentése is valódi következmények nélküli volt a politikusra nézve, pedig egy televíziós műsorban vont párhuzamot a pestis következtében elpusztult állatok és az auschwitzi haláltábor között. A nyilvános bocsánatkéréstől eltekintve ezeknek a megnyilvánulásoknak nem lettek egyéb következményei, annak ellenére sem, hogy többen is követelték Petre Daea lemondását.

A múlt évben a kolozsvári zsinagóga épületét is megrongálták ismeretlen tettesek, akik horogkeresztet és antiszemita szövegeket festettek az épület falára. Az antiszemita megnyilvánulások nem csak Romániában gyakoriak, az elmúlt időszakban több kutatóintézet statisztikája is azt mutatja, hogy Európa több országában is egyre erősebbé válik az antiszemitizmus. De mindez nálunk annak ellenére történik, hogy az országban élő zsidó közösség kis létszámú. 1992-ben a Romániában élő zsidók csupán a lakosság 0,03%-át tették ki, a zsidó kisebbség száma jelenleg nem éri el a tízezret sem.


Schwartz Róbert, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke a Transindexnek elmondta, az antiszemita megnyilvánulásokat sok esetben nehéz konkrétan meghatározni, például temetőrongálások nem csak a zsidó, hanem az evangélikus hitközösség temetőiben is előfordultak, így nem lehet egyértelműen bizonyítani a rongálások antiszemita jellegét. A legtöbb ilyen bűncselekmény Galacon, Bukarestben történt, de ezek többségében nem sikerült a rendőrségnek beazonosítania az elkövetőket.

„5-6 évvel ezelőtt még úgy ítéltem meg, hogy az antiszemitizmus Romániában latens módon él, de valamiféle féknek köszönhetően ez nem nyilvánult meg külsőleg, ezért ez nem volt hangsúlyos probléma”- mondta a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke. Hozzátette, az utóbbi években azonban egyre gyakrabban voltak ennek konkrét megnyilvánulási formái, amelyek egyrészt épületek vagy a zsidó temetők sírköveinek megrongálásában nyilvánultak meg országos szinten.

Szerinte az elkövetők felelősségre vonása azért is nehézkes, mert ahhoz, hogy egyértelműen bizonyítani lehessen a cselekmény indíttatásának fő okát, a tettesnek nyíltan fel kell vállalnia, hogy antiszemita meggyőződése miatt követte el a bűncselekményt.

Schwartz továbbá kifejtette, nem vonható párhuzam a romániai magyarság és a román többség közti viszony, valamint a romániai zsidó közösség helyzete között. Az irigykedés, félelem és gyanakvás kevésbé határozza meg az országban élő zsidók és a román többség helyzetét, az évszázadosnál is régebbi antiszemitizmus ugyanakkor továbbra is fellelhető nemcsak a román, magyar, hanem a többi európai nemzetállam esetében is - mondta a hitközség elnöke.

Elmondása szerint a holokausztot illetően a román köztudatban az a narratíva volt a hangsúlyos, hogy a második világháborúban elkövetett népirtásért elsősorban Magyarország, vagy az Erdélyben élő magyar lakosság a felelős. Annak ellenére, hogy állami szinten és a történetírás szempontjából is egyre többen megcáfolják ezt az állítást, időnként még mindig az a megközelítés válik hangsúlyossá, amely igyekszik felmenteni a román társadalmat a felelősségvállalás alól.

Ezzel kapcsolatosan Schwartz Róbert kifejtette, hogy ez a román-magyar ellentét eredménye, ugyanakkor emiatt hosszú ideig tabu téma is volt Romániában a holokauszt. Ennek az egyik oka, hogy alapul véve az 1800-as évek végét, az 1900-as évek elejét, itt sokkal erősebb volt az antiszemita gondolkodás. Véleménye szerint ebben a kérdésben mindkét országnak megvolt a saját felelőssége, a román területeken véghezvitt atrocitásokért, amelyek például Jászvásáron, Bukarestben vagy Brăilan történtek, nem Magyarország volt a felelős, a Romániában működtetett halálvonatok esetében elsősorban az akkori román hadsereget terheli a felelősség. Az antiszemitizmus és a magyarellenesség tekintetében azonban elmondható, hogy a zsidóellenesség sokkal régebbre nyúlik vissza, de a magyarellenesség problematikája jelenleg aktuálisabb és ennél fogva hangsúlyosabb is.

A Nyugat-Európában felerősödő antiszemitizmus jelensége kapcsán Schwartz elmondta, hogy véleménye szerint ez nemcsak az elmúlt években lett kiemelten hangsúlyos. Több országban is erősen jelen volt, és a sztereotípiákkal ellentétben a zsidóellenesség Európában nemcsak Németország térhódításával terjedt el, amit a második világháború után bekövetkezett események is igazolnak.

"Az antiszemitizmust nehéz mérsékelni és lebontani, azt sem mondhatjuk, hogy csak idő kérdése, ugyanis már elég sok idő eltelt ahhoz, hogy ez kikopjon az emberek gondolatából - az egyetlen módja ennek a hatékony oktatás. Az antiszemitizmus kapcsán elmondható, hogy vannak olyanok, akikben negatív érzelmek is társulnak az ilyen megnyilvánulásokhoz, vannak olyanok is, akik tájékozatlanságból tesznek bizonyos kijelentéseket, de nehéz meghatározni és elválasztani a kettőt egymástól" - mondta Schwartz Róbert.

Hozzátette, hogy a nacionalizmus eszméin keresztül közelítve meg ezt a kérdést elmondhatjuk, hogy az antiszemitizmus is hasonló a román-magyar közösség közt lévő ellentéthez. A romániai zsidó közösség azonban kis létszámú az országban élő magyarsághoz képest, ezért a Romániában élő zsidó közösséget kevesebb atrocitás éri.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS