2020. február 29. szombat
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

100 év Romániában: melyek voltak a magyarságot érintő sorsfordító események?

Ambrus István Ambrus István 2018. augusztus 29. 14:50, utolsó frissítés: 17:51

Lönhárt Tamás történész szerint a erdélyi magyarságra a kommunista hatalomátvétel után bekövetkező államosítás, az intézményrendszerek megszüntetése és a magyar oktatás ellehetetlenítése jelentette a legnagyobb csapást.


Erdély Romániához való csatolásának centenáriuma mellett több olyan évforduló is van idén, amely az erdélyi magyarság történelmének szempontjából jelentőséggel bír, és amely események rávilágítanak arra a fontos kérdésre is, hogy mit nyert Románia az 1918-as egyesítés során - hangzott el a Kolozsvári Magyar Napok keretében tartott előadáson. A Lönhárt Tamás, a Jelenkor Történeti Intézet oktatója által tartott előadáson azokról a sorsfordító eseményekről esett szó, amelyek az 1918-as, az első világháborút lezáró békediktátum, illetve a második világháború után következtek be a magyarság életében.

Az előadáson elhangzott, hogy az általánosan elterjedt nézőpontokkal ellentétben az egyik igazán nagy töréspont az erdélyi magyarság életében az 1918-as események után, a második világháború és az 1948-at követő időszakban történtek. Ez azzal magyarázható, hogy az addig meglévő és bár nehéz körülmények között működő magyar intézményrendszerek fennmaradtak egészen a kommunista hatalomátvételig, illetve a magyarságot érintő megtorló intézkedésekig.

Meglátása szerint ezek a töréspontok az 1948-as, a kommunista hatalomátvétel után bekövetkező államosítás, az 1956-os események után bekövetkező megtorlások sorozata, a Bolyai Tudományegyetem összevonása 1959-ben, valamint az 1968-as megyésítés tervének megvalósítása voltak.

Az erre vonatkozó, 1920 és 1944 közötti időszakról szóló kutatásokból kiderül, annak ellenére, hogy ebben az időszakban az addig a magyar állam által fenntartott intézményrendszerek, szövetkezetek, bankok nem működhettek zavartalanul - ugyanis nem részesültek állami támogatásban -, az erdélyi magyarság intézményhálói önfenntartóakká váltak és továbbra és megőrizték funkcionális jellegüket. Ebbe beletartoztak az akkori iskolahálózatok is, amelyek annak ellenére, hogy az 1923-as alapjog szavatolta az oktatáshoz való jogot a román és a magyar gyermekek számára is, ez a gyakorlatban mégsem valósulhatott meg a magyar közösség számára, mert a magyar iskolák nem részesültek állami támogatásban.


Már az 1918-as időszakra jellemző román nemzetépítés során is egyértelművé vált, hogy a kulturális reprodukció legfontosabb eleme az anyanyelven való oktatás, ezért már ebben az időszakban az oktatás kérdése a román és a magyar közösség közti frontvonal egyik fontos elemévé vált. A két világháború közötti időszakban a magyar oktatás az egyházak által nehezen fenntartott iskolákban zajlott, annak ellenére is, hogy az 1925 és 1927-ben bevezetett törvények nehezítették ezek működését.

A szövetkezeti, illetve az erdélyi bankok hálózata a székely, illetve a kalotaszegi és az egyéb régióban élő magyar emberek erőfeszítésének köszönhetően túlfeszítve, de működtek, így ennek köszönhetően fennállt egy egészséges versenyhelyzet is, ami elősegítette ezeknek az intézmények, így ezen keresztül a magyar közösség megmaradását is.


1948-tól az'58-as megtorlásig

Az 1948 utáni eseménysorozat, a kommunista hatalom megszilárdulása, az államosítás során megszűntek az addig létező magyar intézmények. Annak ellenére, hogy a kommunista ideológia proletár, internacionalista, többnemzetiségű kommunizmust hirdet, a valóságban nemzetépítés történik, amelynek egyik fontos eleme, hogy az addig kiépített iskolahálózatot, illetve az oktatási intézmények épületeit a román állam birtokba veszi, és a kommunizmus kiépítésének szellemében az iskolákban megkezdődik az intézményesített átnevelés a marxizmus jegyében, amely során a nemzeti identitás nevelése is elkezdődik.

Az 1952-ben elfogadott alkotmány előírja a Maros Magyar Autonóm Tartomány létrehozását, amely tulajdonképpen a Szovjet központú közigazgatás helyi leképződése. Ennek egyik sajátossága, hogy a létrehozott közigazgatási egységen belül teljes mértékben magyarul működtek az intézmények, ugyanakkor ennek nem volt működési szabályzata, így egy sajátosan működő, fentről lefelé építkező hierarchia épült ki, amelynek a vezetőjét Bukarestből nevezték ki. Ennek további sajátossága, hogy a pártvezetés belátta, a magyarok által lakott régiókban akkor igazán hatékony a kommunizmus építése, ha az erre vonatkozó kommunista ideológiát, a propagandát magyar nyelven közvetítik. Ugyanakkor arra hivatkozva, hogy létezik Romániában egy önálló státussal rendelkező közigazgatási egység, az ezen kívüli iskolákon, egyetemeken és egyéb intézményeken még erősebb asszimilációs politikába kezdtek.



1956-tól Kádár kolozsvári beszédéig

A kommunizmus kiépítése során létrejött normarendszer volt az oka annak, hogy a magyarországi eseményekkel párhuzamosan Erdélyben is szervezkedni kezd a magyarság és a budapesti események mentén Romániában is történnek a rendszer megdöntését célzó cselekmények. Az általános vélekedéssel szemben nem csak a magyarországi események voltak ennek a kiváltó okai, hanem az erdélyi magyarságot ért sérelmek is.

Az ebből következő megtorláshullám pedig még erőteljesebben célba vette a magyarságot, ennek következtében a hatalom bebörtönözte a vezető értelmiségieket és megvalósult a Babeş és a Bolyai egyetem összevonása, de ennek mentén a még meglévő magyar intézményi hálózatrendszereket is tovább bontják. Az egyetem összevonását megelőzően a helyi megyei pártvezetés tett egy kísérletet az Ady Endre és a Gheroghe Şincai kollégium egyesítésére, 1958-ra pedig teljes mértékben érvényesült a megfélemlítés és a mézesmadzag politikája, amelynek végkifejleteként a Kádár János Romániában tett látogatása során tartott beszéd követően a román hatalom arra a következtetésre jutott, hogy teljes mértékben szabad kezet kapott a romániai kisebbségi helyzet rendezésére.

Nicolaie Ceausescu 1965-ben hatalomra kerül, ezt követően 1968-ban megvalósul a megyésítés terve Romániában, de már ezt megelőzően megfogalmazódik az az álláspont, hogy a szeparatizmus elleni küzdelem jegyében Erdélyben a magyar iskolákat meg kell szüntetni. Ennek keretében olyan sajátos, a magyarságot kirekesztő törvények születtek, melynek értelmében magyar osztályokat csak abban az esetben lehet indítani, ha a tanulók létszáma eléri a 40-et.

Kolozsváron 1948 után rejtett közösségé válik az etnikai kisebbség egy része

Az 1948-as időszakot követően Kolozsvár lakosságának összetétele is jelentősen megváltozott, a zsidó és a német ajkú lakosság rejtett közösséggé vált, a 60-as évekig a zsidó lakosság száma jelentősen csökkent. 1956-ban a zsidó lakosság száma 4530 volt, a német lakosságé 5545, a magyar 74.155, a román lakosságé 74 033. A város környékén lévő román falvakból való betelepítések következtében 1977-ben a román lakosság száma 173.033 volt, a magyaroké pedig 86.215.

Ebben az időszakban a mennyiségi textussal megváltozott Kolozsvár minőségi textusa is, a tömbháznegyedek építésével pedig elkezdődik a történelmi város arculatának megváltoztatása, amely sajátos stratégiát követ, ugyanis a belváros köré kezdenek felépülni a tömbháznegyedek, amelyeket a későbbi építkezés során a külvárosból a város központja felé kezdenek kiterjeszteni.

Az etnikai arányok megváltoztatása nemcsak az oktatás frontvonalán történik, ugyanis az 50-es évek közepére az etnikai kiszorítósdi a munkásosztályon belül is megjelenik. Ezen belül a tömbháznegyedekben a munkások egy sajátos kulturális identitást alakítanak ki, létrejön egy sajátos munkástársadalom, amelynek a legmagasabb fokozatát az ipari munkások töltik be. Ebben a közegben, amelyben belső hierarchia jött létre, amelyből munkásként individualista módon lehetett kiemelkedni.

Ebben az időszakban újfajta státusba nevelik bele a munkásokat, a technikai szakoktatás bevezetésével megjelenik a modern munkás fogalma, aki már diplomával is rendelkezik, ez pedig hierarchizálódáshoz vezet. Ennek későbbi következménye, hogy a technikai értelmiség elkezdi megszervezni önmagát, ami abban is kibontakozik, hogy a tudás és a kapcsolati tőke alapján a párttal szemben kritikát fogalmaznak meg.

Az etnikai arányok változása és a nemzeti nacionalista irányelvekben való nevelés a munkástársadalom körében is kibontakozik. Ez abból is látszik, hogy az 50-es években még voltak vezető beosztásban lévő magyar gyárigazgatók, akiket a 70-80-as években azonban teljesen leépítettek.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS