2019. szeptember 22. vasárnapMóric
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

100 év Romániában: melyek voltak a magyarságot érintő sorsfordító események?

Ambrus István Ambrus István 2018. augusztus 29. 14:50, utolsó frissítés: 17:51

Lönhárt Tamás történész szerint a erdélyi magyarságra a kommunista hatalomátvétel után bekövetkező államosítás, az intézményrendszerek megszüntetése és a magyar oktatás ellehetetlenítése jelentette a legnagyobb csapást.


Erdély Romániához való csatolásának centenáriuma mellett több olyan évforduló is van idén, amely az erdélyi magyarság történelmének szempontjából jelentőséggel bír, és amely események rávilágítanak arra a fontos kérdésre is, hogy mit nyert Románia az 1918-as egyesítés során - hangzott el a Kolozsvári Magyar Napok keretében tartott előadáson. A Lönhárt Tamás, a Jelenkor Történeti Intézet oktatója által tartott előadáson azokról a sorsfordító eseményekről esett szó, amelyek az 1918-as, az első világháborút lezáró békediktátum, illetve a második világháború után következtek be a magyarság életében.

Az előadáson elhangzott, hogy az általánosan elterjedt nézőpontokkal ellentétben az egyik igazán nagy töréspont az erdélyi magyarság életében az 1918-as események után, a második világháború és az 1948-at követő időszakban történtek. Ez azzal magyarázható, hogy az addig meglévő és bár nehéz körülmények között működő magyar intézményrendszerek fennmaradtak egészen a kommunista hatalomátvételig, illetve a magyarságot érintő megtorló intézkedésekig.

Meglátása szerint ezek a töréspontok az 1948-as, a kommunista hatalomátvétel után bekövetkező államosítás, az 1956-os események után bekövetkező megtorlások sorozata, a Bolyai Tudományegyetem összevonása 1959-ben, valamint az 1968-as megyésítés tervének megvalósítása voltak.

Az erre vonatkozó, 1920 és 1944 közötti időszakról szóló kutatásokból kiderül, annak ellenére, hogy ebben az időszakban az addig a magyar állam által fenntartott intézményrendszerek, szövetkezetek, bankok nem működhettek zavartalanul - ugyanis nem részesültek állami támogatásban -, az erdélyi magyarság intézményhálói önfenntartóakká váltak és továbbra és megőrizték funkcionális jellegüket. Ebbe beletartoztak az akkori iskolahálózatok is, amelyek annak ellenére, hogy az 1923-as alapjog szavatolta az oktatáshoz való jogot a román és a magyar gyermekek számára is, ez a gyakorlatban mégsem valósulhatott meg a magyar közösség számára, mert a magyar iskolák nem részesültek állami támogatásban.


Már az 1918-as időszakra jellemző román nemzetépítés során is egyértelművé vált, hogy a kulturális reprodukció legfontosabb eleme az anyanyelven való oktatás, ezért már ebben az időszakban az oktatás kérdése a román és a magyar közösség közti frontvonal egyik fontos elemévé vált. A két világháború közötti időszakban a magyar oktatás az egyházak által nehezen fenntartott iskolákban zajlott, annak ellenére is, hogy az 1925 és 1927-ben bevezetett törvények nehezítették ezek működését.

A szövetkezeti, illetve az erdélyi bankok hálózata a székely, illetve a kalotaszegi és az egyéb régióban élő magyar emberek erőfeszítésének köszönhetően túlfeszítve, de működtek, így ennek köszönhetően fennállt egy egészséges versenyhelyzet is, ami elősegítette ezeknek az intézmények, így ezen keresztül a magyar közösség megmaradását is.


1948-tól az'58-as megtorlásig

Az 1948 utáni eseménysorozat, a kommunista hatalom megszilárdulása, az államosítás során megszűntek az addig létező magyar intézmények. Annak ellenére, hogy a kommunista ideológia proletár, internacionalista, többnemzetiségű kommunizmust hirdet, a valóságban nemzetépítés történik, amelynek egyik fontos eleme, hogy az addig kiépített iskolahálózatot, illetve az oktatási intézmények épületeit a román állam birtokba veszi, és a kommunizmus kiépítésének szellemében az iskolákban megkezdődik az intézményesített átnevelés a marxizmus jegyében, amely során a nemzeti identitás nevelése is elkezdődik.

Az 1952-ben elfogadott alkotmány előírja a Maros Magyar Autonóm Tartomány létrehozását, amely tulajdonképpen a Szovjet központú közigazgatás helyi leképződése. Ennek egyik sajátossága, hogy a létrehozott közigazgatási egységen belül teljes mértékben magyarul működtek az intézmények, ugyanakkor ennek nem volt működési szabályzata, így egy sajátosan működő, fentről lefelé építkező hierarchia épült ki, amelynek a vezetőjét Bukarestből nevezték ki. Ennek további sajátossága, hogy a pártvezetés belátta, a magyarok által lakott régiókban akkor igazán hatékony a kommunizmus építése, ha az erre vonatkozó kommunista ideológiát, a propagandát magyar nyelven közvetítik. Ugyanakkor arra hivatkozva, hogy létezik Romániában egy önálló státussal rendelkező közigazgatási egység, az ezen kívüli iskolákon, egyetemeken és egyéb intézményeken még erősebb asszimilációs politikába kezdtek.

Ünnepi felvonulás a Maros Magyar Autonóm Tartományban.Ünnepi felvonulás a Maros Magyar Autonóm Tartományban.


1956-tól Kádár kolozsvári beszédéig

A kommunizmus kiépítése során létrejött normarendszer volt az oka annak, hogy a magyarországi eseményekkel párhuzamosan Erdélyben is szervezkedni kezd a magyarság és a budapesti események mentén Romániában is történnek a rendszer megdöntését célzó cselekmények. Az általános vélekedéssel szemben nem csak a magyarországi események voltak ennek a kiváltó okai, hanem az erdélyi magyarságot ért sérelmek is.

Az ebből következő megtorláshullám pedig még erőteljesebben célba vette a magyarságot, ennek következtében a hatalom bebörtönözte a vezető értelmiségieket és megvalósult a Babeş és a Bolyai egyetem összevonása, de ennek mentén a még meglévő magyar intézményi hálózatrendszereket is tovább bontják. Az egyetem összevonását megelőzően a helyi megyei pártvezetés tett egy kísérletet az Ady Endre és a Gheroghe Şincai kollégium egyesítésére, 1958-ra pedig teljes mértékben érvényesült a megfélemlítés és a mézesmadzag politikája, amelynek végkifejleteként a Kádár János Romániában tett látogatása során tartott beszéd követően a román hatalom arra a következtetésre jutott, hogy teljes mértékben szabad kezet kapott a romániai kisebbségi helyzet rendezésére.

Nicolaie Ceausescu 1965-ben hatalomra kerül, ezt követően 1968-ban megvalósul a megyésítés terve Romániában, de már ezt megelőzően megfogalmazódik az az álláspont, hogy a szeparatizmus elleni küzdelem jegyében Erdélyben a magyar iskolákat meg kell szüntetni. Ennek keretében olyan sajátos, a magyarságot kirekesztő törvények születtek, melynek értelmében magyar osztályokat csak abban az esetben lehet indítani, ha a tanulók létszáma eléri a 40-et.

Kolozsváron 1948 után rejtett közösségé válik az etnikai kisebbség egy része

Az 1948-as időszakot követően Kolozsvár lakosságának összetétele is jelentősen megváltozott, a zsidó és a német ajkú lakosság rejtett közösséggé vált, a 60-as évekig a zsidó lakosság száma jelentősen csökkent. 1956-ban a zsidó lakosság száma 4530 volt, a német lakosságé 5545, a magyar 74.155, a román lakosságé 74 033. A város környékén lévő román falvakból való betelepítések következtében 1977-ben a román lakosság száma 173.033 volt, a magyaroké pedig 86.215.

Ebben az időszakban a mennyiségi textussal megváltozott Kolozsvár minőségi textusa is, a tömbháznegyedek építésével pedig elkezdődik a történelmi város arculatának megváltoztatása, amely sajátos stratégiát követ, ugyanis a belváros köré kezdenek felépülni a tömbháznegyedek, amelyeket a későbbi építkezés során a külvárosból a város központja felé kezdenek kiterjeszteni.

Az etnikai arányok megváltoztatása nemcsak az oktatás frontvonalán történik, ugyanis az 50-es évek közepére az etnikai kiszorítósdi a munkásosztályon belül is megjelenik. Ezen belül a tömbháznegyedekben a munkások egy sajátos kulturális identitást alakítanak ki, létrejön egy sajátos munkástársadalom, amelynek a legmagasabb fokozatát az ipari munkások töltik be. Ebben a közegben, amelyben belső hierarchia jött létre, amelyből munkásként individualista módon lehetett kiemelkedni.

Ebben az időszakban újfajta státusba nevelik bele a munkásokat, a technikai szakoktatás bevezetésével megjelenik a modern munkás fogalma, aki már diplomával is rendelkezik, ez pedig hierarchizálódáshoz vezet. Ennek későbbi következménye, hogy a technikai értelmiség elkezdi megszervezni önmagát, ami abban is kibontakozik, hogy a tudás és a kapcsolati tőke alapján a párttal szemben kritikát fogalmaznak meg.

Az etnikai arányok változása és a nemzeti nacionalista irányelvekben való nevelés a munkástársadalom körében is kibontakozik. Ez abból is látszik, hogy az 50-es években még voltak vezető beosztásban lévő magyar gyárigazgatók, akiket a 70-80-as években azonban teljesen leépítettek.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS