Kinek a törvénytelen munkája a gombaszedés?
Dobrai Zsolt Levente 2018. szeptember 21. 13:50, utolsó frissítés: 2018. szeptember 24. 14:32A Jára völgyében évente több száz roma indul neki gombát szedni, a vargányák pedig rekord időn belül olasz luxuséttermek asztalaira kerülnek. Film készült gyerekmunkáról, kizsákmányolásról és a rendszer cinkosairól.
Kényes kérdésről készítettek riportfilmet a kolozsvári NCN hírcsatorna riporterei. A Kolozs megyei Jára völgyében minden nyáron több száz személy, többnyire romák vállalják, hogy a völgy és szomszédos hegyek eredőit járva nagy mennyiségű ízletes vargánya gyűjtésére indulnak.
A nomád életformát választó roma családok és közösségek körében ez a fajta tevékenység olyan régi, hogy már szokásnak számít. A Jára-völgyiek esete is, több mint valószínű, hogy a törvénytelen munkát végző, prekárius hegyalji közösségek (favágó, kőműves, bányász stb.) hosszú sorából csak az egyik, viszont ez a film most róluk szól. Arról, hogy miként akadtak olyanok, akik a romák nomád életmódjából adódó idénymunka vállalásának szokását úgy szervezzék meg, hogy
abból maguknak a romákénál jóval nagyobb hasznot húzzanak.
Ha ez a szervező közreműködés – ami alapvetően informális – jelen van a szedő-eladó és vevő-szállító-továbbadó között, akkor már egy kereskedelmi formáról beszélhetünk, amely – lévén informális – törvénytelen. Nem is kifejezetten az a lényeg, hogy ennek a munkának a törvényes vagy törvénytelen jellegét hangsúlyozzuk, hanem inkább az, ahogyan egyes személyek társadalmi pozíciója (iskolázottság, állandó lakhely és jövedelem) miként lesz alapja a kizsákmányolásnak. Mert ezt így hívják (hogy ne föltétlenül a filmben használt rabszolgaság kifejezést használjuk, mert az csak akkor volna igaz, ha a romák kényszertől hajtva ugyan, de nem önként vállalnák a munkát).
Voltak tehát olyan falubéliek, akik a rendszerváltást követően elvesztették korábbi munkájukat, a megélhetés és a munka átszerveződött, az állam – amely a helyi közösségeket magára hagyta – helyett maguknak kellett kitalálni a megélhetést biztosító munka, helyi ismeretekre, helyi tudásra és kapcsolatokra alapozó új formáját. Ki is találták. Ki, ahogy tudta. Ilyen prekárius életkörülmények között már aligha számít az, hogy a kereskedelmi tevékenység, amit folytatsz, törvényes-e vagy sem.
Ez volna az ott élők – végül is érthető – nézőpontja, hozzáállása. És akadtak olyan jellegű munkaátszerveződések, amelyek, mint a Jára völgyi gombászatot, erdei gyümölcsszedést beszervezték az országos és nemzetközi szállítóiparba. Így alakult ki az a helyzet, hogy az áruvá lett termény szállításáért felelős felek – a film szerint a mély állami struktúrákban dolgozó tisztviselők és termelő-kereskedők – felhasználják és beszervezik a közvetítő és a gyűjtő rétegek munkáját ahhoz, hogy ők a törvénytelen munkából származó plusz jövedelmet, profitot bezsebeljék.
A törvénytelen munka kifejezés alatt rendszerint mégis a legkiszolgáltatottabbak által végzett munkát értjük,
az átláthatatlan, nehezen lenyomozható rendszer szintű korrupció nem foglalkoztatja annyira a köz fantáziáját – már csak azért sem, mivel a hétköznapokban közvetlenül nem azzal találkozik; többször kerül szembe egy portékáját kínálgató utcaárussal, egy szekér fát hozó mindenessel stb., mint ahányszor találkozna egy profi szinten csaló, nyakkendős bürokratával, vállalkozóval vagy rendőrrel.
A riportfilm készítése során ismeretlenek többször értesítették a hatóságokat arról, hogy a környéken szimatol a sajtó, a rendfenntartó erők szinte azonnal a helyszínen teremtek, mi másért, mint hogy rendet teremtsenek. Ami azt jelenti, hogy a kereskedelmi lánc alján elhelyezkedőket vették elő, a legkiszolgáltatottabbaknak írtak ki pénzbeli bírságot.
De mi lesz a közvetítőkkel? Mi lesz az Olaszországba, Németországba stb. szállító cégek tulajdonosaival? Bonyolult helyzet, de amit talán a legkönnyebb volna szabályozni, anélkül, hogy a nomád életformát választó emberek életformáját föltétlenül fel akarnánk számolni, az az, hogy a gombaszedők áruit felvásárló szállítókat és az erdőterületekkel rendelkező települések helyi adminisztrációját arra kötelezné a jogszabály, hogy: 1. a gyerekmunka legyen tilos, 2. felnőtt korú munkások számára megfelelő szállást és szerződéses munkát biztosítsanak, megfelelő bérért, 3. a vevő-szállítók tevékenységét körültekintően kidolgozott – akár speciális szociális – normák szabályozzák.
A filmből alapvetően túl sok mélyreható tény nem derül ki azon túl, hogy kik tartoznak a Jára völgyi szállítók körébe, milyen megyékben, hol tárolják a begyűjtött terményeket, hova viszik tovább, mennyiért adják el, és hogy a vételár hányszorosáért értékesítik azt a természeti terméket, amely minősége egyedülálló a kontinensen. Ellenben a hasonló, akut szociális/politikai témákra való ilyen mértékű odafigyelés ritkaságszámba megy a hazai sajtóban, ezért mindenképp érdemes megnézni és elgondolkodni rajta.