2018. november 20. keddJolán
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Veress Emőd: abszurd, hogy a Mikó államosításakor még az egyházat tekintették tulajdonosnak

Ambrus István Ambrus István 2018. november 07. 13:04, utolsó frissítés: 13:04

A református egyház ügyvédje nem túl optimista, szerinte a sepsiszentgyörgyi iskola ügye a jogállamiság tesztje is egyben.


November 8-án várható a végső ítélethirdetés a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásának perében. A sepsiszentgyörgyi iskolát, amelynek az addigi tulajdonosa a református egyház volt, 1948-ban államosították. A református egyháztól elkobzott ingatlanokat 2002-ben szolgáltatta vissza az állam, de az akkori restitúciós bizottság tagjai ellen vádat emelt a korrupcióellenes ügyészség. Ennek következményeként a bizottság tagjait felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, a büntetőeljárásban érintett ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó döntést pedig megsemmisítették.

A református egyház ezt követően ismét kérvényezte a Mikó kollégium visszaszolgáltatását, de ezt a kérelmet 2016-ban elutasította a bíróság. Ezellen nyújtott be fellebbezést a brassói illetékes ítélőtáblánál a református egyház, amelynek az elutasítása után a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszékre került a restitúciós peranyag. Veress Emőd, a református egyház ügyvédje a Transindexnek elmondta, sajátos érvrendszert alkalmaztak a restitúciós igénylés során, amelyet eddig következetesen elutasítottak az illetékes bíróságok. Szerinte a Mikó-ügy restitúciójában hozott döntés precedens értékű lehet.

Miért utasította el a Restitúciós Bizottság a visszaszolgáltatási kérelmet?

Veress Emőd: A visszaszolgáltatással kapcsolatos jogvita a telekkönyvi bejegyzésen alapszik. Az ingatlan telekkönyvében „tulajdonosként” maga az "ev. ref. Székely Mikó Kollégium" szerepel, amely az államosítás következtében mint jogi entitás megszűnt. Az ingatlan állami tulajdonná vált. A visszaszolgáltatás kapcsán a restitúciós bizottság 2016-ban azt mondta ki, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület nem jogosult a restitúcióra, mert nem az egyházkerület a volt tulajdonos, hanem a kollégium. Ez az álláspont azonban felületes vizsgálat eredménye. A telekkönyvi bejegyzés 1900-ból származik, ezért az adott kor jogrendszere és joggyakorlata alapján kell meghatározni a tulajdonost és a kollégium jogállását. A tudományos igényű vizsgálat eredménye pedig az, hogy az ingatlan tulajdonosa az Erdélyi Református Egyházkerület volt.


Miért a Székely Mikó Kollégium szerepel a telekkönyvben, és miért nem a református egyház? Ha ebben a dokumentumban a református egyház szerepelne mint tulajdonos, akkor vitathatatlan lenne, hogy ki az ingatlan tulajdonosa.

A 19. század végén, 20. század elején a gyakorlatban kialakult egy sajátos telekkönyvezési mód. A református egyház úgy telekkönyveztette ingatlanjait, hogy az egyszerre jelezte az ingatlan tulajdonjogi helyzetét és rendeltetését. A szándék az volt, hogy az épület rendeltetését úgy határozzák meg, hogy nem lehet másra használni, mint ami az erre vonatkozó előírásban szerepel. Ez a típusú telekkönyvezés akkoriban általános volt, így találkozhatunk olyan telekkönyvek sokaságával, amelyben evangélikus reformátusi kántori hivatal, vagy harangozói állás szerepel „tulajdonosként”. Egyértelmű, hogy itt is a tulajdonos és a rendeltetés egyszerre van rögzítve.

Veress EmődVeress Emőd


A református egyház iskolai vagyonának státusát a korabeli szakirodalom és az egyházjog pontosan tisztázta. Dósa Elek, a 19. századi híres jogász az egyházi vagyon problémáját is tárgyalta, és kifejtette a református egyház és az egyházi iskolák közti jogviszonyt. Ez leszögezi, hogy az egyházi vagyon az egyházi tulajdon, az iskolák csak használják az egyházi tulajdont.

Az egyházjog soha nem adott jogi személyiséget a református kollégiumoknak. 1885-ben az egyházjog név szerint felsorolja azokat a kollégiumokat, amelyek az Erdélyi Református Egyházkerülethez tartoznak. Itt szerepel a Mikó Kollégium is. A kollégiumoknak az egyházjog autonóm jelleget biztosított, de csak az egyház keretén belül. A kollégium az egyház szervezetrendszeréhez tartozó, belső struktúra, amely az egyház működésében szerves részt vállal. Úgy fogalmaz egy 1904-es egyházi törvénycikk, hogy ezek a kollégiumok az „egyház testéhez” tartoznak.

Perdöntő jellegű az 1911-es Igazságügyi Közlönyben megjelent igazságügy-miniszteri rendelet, amely a vitatott kérdést tisztázza. Ebben az szerepel, hogy a hatályos telekkönyvi rendtartásnak megfelel az, ha az iskola nevére telekkönyvezték az ingatlant, de ez nem vonja kétségbe az egyház tulajdonosi minőségét. Mindemellett ez az 1911-es rendelet elismeri az egyháznak azt a jogosultságát, hogy ezt a típusú telekkönyvezést korrigáltathatja, vagyis az egyházat is be lehet jegyezni mint tulajdonost. Ezzel a lehetősséggel a legtöbb esetben nem éltek az egyházak, mert logikusan ragaszkodtak a hagyományos, rendeltetést is rögzítő telekkönyvezési módhoz, így ez a telekkönyv marad érvényben egészen az államosításig. Ez a rendelet egyébként az impériumváltás után is hatályos maradt.

Ezek szerint a kollégiumok nem rendelkeztek jogi személyiséggel?

Pontosan. És ez a státusuk az impériumváltás után is fennmaradt. A Székely Mikó kollégium magániskolaként működött tovább. Egyházi intézmény, de a román oktatási rendszer szempontjából ez magániskolának tekinthető. 1925-ben született meg a magánoktatásról szóló törvény, amely ráerősít a korábbi helyzetre, ugyanis tételesen kimondta, hogy a jogi személyek által alapított iskoláknak nincs az alapítótól — esetünkben az Erdélyi Református Egyházkerülettől — eltérő jogi személyisége. Ennek a jogszabálynak az alapján az oktatásügyi minisztérium 1928-ban kibocsátotta a Székely Mikó Kollégium működési engedélyét, amelyben egyértelműen szerepel, hogy ez az iskola az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona. Ez az engedély Románia Hivatalos Közlönyének 1928. augusztus 8-i számában is megjelent. Ugyanakkor 1924-ben, a jogi személyekről szóló törvény értelmében, minden olyan szervezet, amely jogi személyiséggel rendelkezett, 6 hónapot kapott, hogy nyilvántartásba vétesse magát. A kollégiumok nem kérték a jogi személyként való regisztrációjukat, mert abban a korban nyilvánvaló volt, hogy nem rendelkeznek jogi személyiséggel, és jogi személyiség hiányában tulajdonosok sem lehetnek.

Ezt egyébként számos további bizonyítékkal alátámasztottuk. Van például olyan eset, hogy a két világháború közötti időszakban a Mikó Kollégiumból elbocsátott tanár perbe hívta az iskolát. Ennek kapcsán a bíróság megállapította, hogy a kollégiumnak nincs jogi személyisége, ezért nem is képviseltetheti magát ebben a perben, így a volt tanárnak az Erdélyi Református Egyházkerületet kell perbe hívnia, mint tulajdonost. Az egyházkerület jogi személy, ehhez tartozik mindenféle sajátos testület. Két olyan bírósági határozatunk is van, amely kimondja, hogy a Székely Mikó Kollégium nem jogi személy, így nincs perbeli képessége.

Az államosítása idején is tisztázott volt az ingatlan tulajdonosi jogviszonya? Ez is lehet döntő érv a restitúciós perben?

Az államosítást megelőzően a Román Nemzeti Bankot azzal bízták meg, hogy térképezze fel az államosítandó ingatlanokat. Egy 1947-es dokumentumban újra kimondták, hogy a kollégiumnak nincsen saját jogi személyisége és ennek tulajdonosa az Erdélyi Református Egyházkerület. Az államosítást, ami tulajdonelvonás, a református egyházzal szemben foganatosították, ebből egyenesen következik, hogy az egyházat tekintették az államosítás pillanatában is tulajdonosnak. Abszurd, hogy ha az államosítást lehet az egyházzal szemben foganatosítani, akkor a restitúciós eljárás során ennek alapján nem lehet a református egyház javára dönteni.

Jelenleg a Restitúciós Bizottság határozata ezzel kapcsolatosan azt mondja, hogy az egyházkerület nem tulajdonos, mert a Mikó Kollégium a tulajdonos jogalany, a Mikó Kollégium jogi személy. Nem lehet mai fogalmak alapján minősíteni egy 1900-ban történt telekkönyvezést.

A református egyház tekintetében a hasonló restitúciós perek során többségében hogy döntött a bíróság? Ezek milyen mértékben szolgálnak hivatkozási alapként a Mikó-ügyben?

A székelyudvarhelyi, a nagyenyedi Bethlen kollégium, vagy a marosvásárhelyi református kollégium esetében is ilyen típusú telekkönyvezés volt. Restitúciós határozatok sora született meg a rendszerváltás után a kollégiumok épületeinek visszaszolgáltatásáról. Vagyis eredetileg elismerték, hogy a visszaszolgáltatási kérelmek jogszerűek. Változást pontosan a Székely Mikó Kollégium kapcsán megfogalmazott korrupcióellenes ügyészségi álláspont hozott, amely mellőzve a hiteles és pontos jogtörténeti elemzést, azt a jogilag téves nézetet képviselte, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület nem jogosult a restitúcióra.

Szintén kulcsfontosságú, hogy a nagyenyedi Bethlen Kollégium kapcsán volt egy jogvita, amely a Legfőbb Semmitő- és Ítélőszékhez került, és 2010-ben Románia legfelső igazságszolgáltató szerve még korrekt módon kimondta, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület az ilyen típusú telekkönyvezés esetén tulajdonosként jogosult az ingatlannak a visszaszolgáltatására. Ez fontos előzmény és hivatkozási pont.

Milyen indokkal utasította el a Brassói Ítélőtábla az önök által felsorakoztatott érveket?

A Mikó kollégiummal kapcsolatos restitúciós ítéletben annyit mondott ki az ítélőtábla, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület nem volt tulajdonos, holott minden érv azt támasztja alá, hogy ez nem így van. Az ítélőtáblának mindenik érvünket külön kellett volna elemeznie és megindokolnia, hogy miért nem fogadja el. Ez egy több száz oldalas, a bíróság által bizonyítékként elfogadott dokumentumanyag, de az elsőfokú határozat az érvelésre egyáltalán ki sem tér, ami a védelemhez való jognak súlyos sérülése.

A bíróság következetesen azt állítja, hogy ez 1870-től állami iskola volt. A hivatkozásban az is szerepel, hogy az egyháznak nem voltak anyagi forrásai az iskola finanszírozásra, így ebből az következik, hogy az ingatlan jogutódja a román állam. Ez teljesen logikátlan: valóban 1870-ben helyi szinten átadtak az államnak egy elemi iskolát a városnak, de ez nem a Székely Mikó Kollégium.

A Kollégium pedig valóban kapott állami támogatást, de ennek mértéke nem haladta meg az iskola költségvetésének a felét, azaz a vonatkozó jogszabályok szerint az iskola státusa egyáltalán nem módosult. Ha a támogatás mértéke nagyobb lett volna, az sem befolyásolta volna az épületek tulajdonjogát, az állam az iskola irányítását vette volna át. De ez az eset nem állt fenn. Ha már a XIX. századtól állami iskola, akkor miért működteti folyamatosan, egészen az államosításig az Erdélyi Református Egyházkerület a kollégiumot és miért van szükség államosításra? A fellebbezés során fenntartottuk az összes érvünket és eljárásjogilag is kifogásoltuk, hogy ezeket a Brassói Ítélőtábla miért nem vizsgálta.

Mi történik az ingatlannal ha nem kerül vissza a református egyház tulajdonába?

Ha nem szolgáltatják vissza a Székely Mikó Kollégiumot az egyháznak, akkor az ingatlan tulajdonjogi státusa változatlan marad. Az iskola jelenlegi tulajdonosa Sepsiszentgyörgy municípium.

Ön szerint milyen ítéletet hoz ebben a kérdésben a legfelsőbb bíróság?

Most a döntést várjuk. Személy szerint nem vagyok optimista, mert ebben az ügyben végig azt tapasztaltuk, hogy a jogállamnak nem így kellene működnie. Ez az ügy, ismerve azt, hogy az érvrendszerünk mennyire erős és mennyire alátámasztott, a jogállamiság tesztje is.

Negatív döntés esetén lehet élni még valamilyen jogorvoslati lehetőséggel?

A belső perorvoslatok rendjében ez a döntés végleges. Nemzetközi fórumokhoz, elsősorban az Emberi Jogok Európai Bíróságához lehet fordulni. Az Erdélyi Református Egyházkerület ezzel a lehetőséggel is élni fog, mert kötelességünk az utókor fele elszámolni azzal, hogy az igazság érvényesítése érdekében élünk az összes jogi lehetőséggel.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS