Kelemen Hunor: a népszavazás intézményét alaposan újra kell gondolni
szerk. 2018. november 07. 08:04, utolsó frissítés: 2018. november 08. 11:17A politika belülről aktuális részében a referendum eredményéről és a jövő évi tisztújító kongresszusról is beszélt az RMDSZ elnöke.
Kelemen Hunor szövetségi elnök több aktuális téma mellett a referendum eredményéről, az egyház politikai szerepvállalásáról illetve a jövő évi tisztújító kongresszus előkészületeiről is beszélt A politika belülről című műsor legújabb kiadásában. A politika miértjeire és hogyanjaira válaszokat kereső, Tibori Szabó Zoltán által vezetett műsor vasárnap, november 4-én volt látható az Erdély TV-n, a beszélgetés kivonatának első része pedig alább olvasható. A második részt holnap közöljük.
Kezdjük talán a családról szóló népszavazás kérdésével: milyennek értékeli az RMDSZ az eredményét, és a szövetség véleménye szerint milyen következményei lehetnek ennek a népszavazásnak?
- A népszavazásnak többféle értelmezése lehetséges. A legfontosabb, hogy az emberek nem mentek el szavazni, aminek valószínűleg két-három oka számunkra is megfogalmazásra érdemes.
Egyrészt, nem érezték úgy, hogy lenne most egy ilyen probléma, amit azonnal meg kellene oldani, nem látták azt, hogy jelen pillanatban Romániában lehetséges lenne az azonos neműek közötti házasságkötés. Azok, akik egy kicsit utánanéztek, viszont látták, hogy az Alkotmány egyértelműen fogalmaz, illetve volt egy alkotmányértelmezés is az elmúlt években ezzel kapcsolatosan. A polgári törvénykönyv pedig hasonló módon nagyon határozottan férfiról és nőről beszél a házasságkötés esetében.
A másik ok a politikát illeti: a politikum jelentős része – különösen a nagyobbik kormányzó párt, a PSD – egyik pillanatról a másikra vette elő ezt a témát, és felpörgette. Két hét alatt az emberekben nehezen lehet tudatosítani, ha létezik is egy probléma, azt miért kell megoldani. Azt is el tudom képzelni, hogy a magyarságnak az ortodox egyházhoz köthető viszonya egy kicsit más – de hát a románok sem mentek el szavazni. Itt tulajdonképpen ez a vonatkozás nem is volna fontos.
A harmadik ok ahhoz köthető, hogy az erdélyi magyar emberek különbséget tesznek akkor, amikor a saját dolgaikról, életükről van szó, és akkor, amikor egy álproblémát próbálnak eléjük tárni egy azonnal megoldandó kérdésként. Ebből származott az az eredmény, amit ismerünk, hogy nem volt érvényes a népszavazás.
A másik perspektíva, hogy akik elmentek szavazni, azok hogyan szavaztak. Ez pedig azt mutatja, hogy a társadalom többsége – itt 91,5%-ról beszélünk – igennel szavazott, és alig 8,5% szavazott nemmel. Ha a részvétel nagyobb lett volna, ez az arány nem változott volna lényegesen – tulajdonképpen a társadalom nagy része egyetértene vagy egyetért ezzel a felvetéssel.
Én azt gondolom, hogy a mi álláspontunk, amely egy kiegyensúlyozott álláspont volt, helyes volt. Mi azt mondtuk, hogy a szavazati joggal élni kell – én ehhez évtizedek óta ragaszkodom. Bizonyos kérdésekben következetesnek kell lennünk: amikor szavazni kell, akkor ott kell lenni, legyen az népszavazás, választás, a demokrácia a részvételen alapul. Azt gondolom, hogy nem lehet azt üzenni a választóknak, hogy az egyik szavazás fontos, a másik meg kevésbé az, és nem kell foglalkozni vele. Ezért mondtuk azt, hogy részvételre buzdítjuk az embereket, arra, hogy menjenek el szavazni, és azon belül mindenki a lelkiismerete szerint szavazzon, mert végül is ez egy lelkiismereti kérdés.
Az én személyes álláspontom ismert, ezen sem azelőtt, sem azóta nem változtattam: a család intézményét egy sokkal befogadóbb intézményként kell megértetni, elfogadtatni a társadalommal. Vannak olyan családok, amelyek nem feltétlenül apa, anya és gyerekből állnak ilyen vagy olyan okok miatt: elváltak, elköltöztek, nem is voltak összeházasodva, vagy a nagyszülők nevelik a gyerekeket. Ezért a mostani szabályozás nem szerencsés, mert összemossa a házasság intézményét a család intézményével.
Másrészt meg azt gondolom, hogy a házasság intézményét – ahogy ebben a nyugati, tulajdonképpen hellenisztikus, zsidó-keresztény kultúrkörben kulturálisan kialakult – meg kell őrizni a férfi és a nő számára. Azok számára pedig, akik ebbe nem férnek bele, kell teremteni egy másik intézményt – akár azonos neműekről, akár férfi-nőről van szó, akik nem akarnak a házasság intézményébe beilleszkedni. A bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét tulajdonképpen nagyon sok helyen megoldották. Ez egy kvázi konzervatív álláspont, de én ezt a mostani körülmények között vállaltam és vállalom.
Mindebből az következik szerintem, hogy a népszavazás intézményét alaposan újra kell gondolni. A népszavazás intézményét ugyan érdemes és kell is használni, én annak vagyok a híve, hogy az embereket meg kell kérdezni, de olyan kérdésekben nem szabad használni, amikor a társadalom megosztottságát élezi ki, vagy egy álproblémát próbál megoldani.
És azt is látom, hogy a népszavazás előtt a bejegyzett élettársi intézménynek a törvénybeni rendezését szinte mindenki támogatta, a sikertelen népszavazás után pedig mindenki kifarolt mögüle. Ez megint csak egy fontos üzenet mindenki számára, a politikusok és a társadalom számára is: elkészült a bejegyzett élettársi viszonyról szóló törvény, a parlament elé terjesztették azok, akik ezt aláírták –tőlünk is többen a frakcióból, volt egy hosszú vitánk erről – de ismerve az adott körülményeket, azt is, hogy hogyan viszonyultak a nagy pártok ehhez a kérdéshez – beleértve az ellenzéki pártoknak egy jelentős részét is –, ma nagyon szkeptikus vagyok, hogy ez a parlamenten hogy fog átmenni.
Az a helyzet, hogy ez másról is szól. Arról, hogy az ortodox egyháznak egy jelentős kezdeményezési szerepe volt ebben a népszavazásban, és hogy ez az eredmény az egyházaknak sem volt jó olyan szempontból, hogy ilyen alacsony volt a részvétel. Vajon nem érkezett el az ideje annak, hogy a szekularizációt egy kicsit tovább vigyük, és elmagyarázzuk, hogy a francia forradalom óta, éppen ebben a nyugat-európai kultúrkörben már a szekularizáció megtörtént, és az állam teljesen elvált az egyháztól, ami itt, ugye, azért nem mondható el.
- Hogyha történelmileg akarjuk nézni, történelmi perspektívából megítélni, akkor nyilván azért óriási különbség van a nyugati kereszténység és az ortodox egyház, a keleti kereszténység között. A nagy egyházszakadás óta az egyik egy irányba fejlődött társadalmilag is, a másik pedig sokkal másabb irányt vett – és ez a többségében ortodox országokban érezhető. De nem ez a fontos, én ebben a kérdésben az eredményt illetően az egyházat egyáltalán nem tudom hibáztatni.
Az egyháznak, ahogy eddig is, ezután is választ kell adnia bizonyos társadalmi kérdésekben is. Véleményt kell mondania, és véleményt is mond, akár a szegénység, az elesettek kérdéséről, akár a családról vagy a homoszexuálisok kérdéséről van szó – gondoljunk bele, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban csak a katolikus egyházon belül milyen álláspontok fogalmazódtak meg. Én nem hiszem, hogy az egyháznak a társadalmi kérdésektől távol kell tartania magát, mert akkor miért várná el, hogy a hívek vele tartsanak?
Nézzük csak meg, hogy a nagy egyházak, amelyek az elmúlt évtizedekben tulajdonképpen a hagyományos egyházaktól elszívják a híveket – akár a különböző, Amerikából indult neoprotestáns egyházakat nézzük, akár más közösségeket –, azok megnyilvánulnak társadalmi kérdésekben is. Nem gondolom, hogy ez ilyen szempontból óriási problémát jelentene.
A másik kérdés viszont az, hogy nem az egyházaknak kellene mozgósítaniuk, és ezzel tökéletesen egyetértek. Akkor, amikor egy népszavazásról, amikor egy ilyen kérdésről van szó, nem tartom elvetendőnek, sőt, fontosnak tartom, hogy az egyház a hívei fele valamilyen álláspontot képviseljen, de nem neki kell mozgósítania. Az mégiscsak a politikának, illetve a politikusoknak a dolga, meg azoknak, akik a politikával foglalkoznak, akik a társadalmat vezetik.
Februárban tisztújító kongresszust tart az RMDSZ. Ilyenkor az előkészületek zajlanak. Ezek sajnos a köztéren, a nyilvánosság előtt, megyei vagy városi szervezeti szinteken többnyire nem láthatók. Készültök valamiféle változtatásokkal a program, stratégia, taktika szempontjából, vagy minden marad a régiben?
- Az RMDSZ-nek a nagy programja, amely az alapértékeket, az alapcélokat tűzi ki, nem változik. Nem írunk egy új programot, viszont lesz néhány olyan, a programunkat kiegészítő dokumentum, amely 2019-ben a jövőképet próbálja meg megfogalmazni a következő esztendőkre – és ez a jövőképformálás tulajdonképpen egyfajta víziót is jelent, hogy hogyan gondoljuk a következő éveket.
Nem fogunk kitérni minden egyes területre, de a fontosabbakra igen. Egyrészt azokra, amelyek az identitáshoz köthetők, mint az oktatás és a kultúra. Az oktatás továbbra is egy prioritás marad az erdélyi magyarságnak, és bármennyit haladtunk és léptünk is előre, közben megpróbálnak visszafele is léptetni bennünket. Az oktatástól azért nem fogunk tudni eltekinteni, mert a versenyképes tudásnak a megszerzése mégiscsak az oktatási intézményekben történik, és ma ez az egyik legnagyobb kihívás, hogy milyen szaktudással kerülnek ki a fiatalok az egyetemekről, az iskolákból, a szakiskolákból.
A másik része, ami fontos eleme lesz a jövőképformálásunknak, az a gazdasághoz, infrastruktúrához, a szociális szférához kötődik, mert nyilván nem az a cél, hogy az erdélyi magyarság leszakadjon, szegényebb legyen. A gazdasági fejlődésnek az elemeit mindenképpen meg fogjuk fogalmazni. Én itt a nagy infrastruktúrára, a fiskális politikára koncentrálnék, illetve a vidékfejlesztésre, mezőgazdaságra, mert 2019-ben is nagyon sokan a mezőgazdaságból, vagy az ahhoz kapcsolódó, különböző ágazati tevékenységekből élnek.
De ugyanakkor a szociális kérdésekkel is foglalkozni kell és foglalkozni is fogunk. Ezek lesznek azok a dokumentumok, amelyek elkészülnek a jövő év elejéig, a január végén–február elején tartandó Szövetségi Képviselők Tanácsának üléséig, és ezekre a kérdésekre próbálunk meg olyan választ adni, ami a mi víziónkat tartalmazza.
Az alapszabályzatban szerintem lényeges módosulások nem lesznek, mert ez a szervezet jól működik, illetve apró hibák, botlások mindig vannak. Az alapszabályzatban csak árnyalatbeli pontosítások lehetségesek, nem látom szükségét annak, hogy ezzel különösebben matassunk. De ez az a része a kongresszus előkészítésének, ami az emberek nagyon nagy részét nem érdekli, mert nem érinti.
De az érdekli őket, hogy indulsz-e újabb mandátumért.
- Ezt december elején fogom bejelenteni.
De azt tudod, hogy mire gondolsz már most...
- A kollégáimmal is végig kell még beszélnem. Én azt gondolom, hogy ez egy teljesen nyitott kérdés számomra, és mások számára is az. Nem kell hamarabb foglalkoznunk ezzel, mint ahogy eljön ennek az ideje. Majd decemberben ezt a bejelentést én is meg fogom tenni, gondolom mások is, akik a versenyben érdekeltek, és megpályázzák ezt a tisztséget.
Egyébként nem könnyű ezt eldönteni számomra sem, gondolom, más számára sem. Mert minden látszat ellenére ez egy nehéz feladat. Mindig nehéz feladat volt az RMDSZ elnöki tisztségét betölteni. Másrészt annyira átalakult a világ körülöttünk, annyira gyorsan változik, annyira hirtelen történnek a különböző változások, hogy az emberek nagyon alaposan átgondolják, hogy egy ilyen politikai útra vállalkoznak vagy sem.
Itt nem is arról szól a történet, hogy az RMDSZ-en belül mekkora az én támogatottságom, hanem egyszerűen a következő időszak kihívásait kell nekem is számba venni, és azt a kérdést feltenni, hogy ezekben a kihívásokban én tudom segíteni, vagy nem tudom segíteni a Szövetséget, illetve ezen keresztül a közösséget.