2018. november 18. vasárnapJenő
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kelemen Hunor: Romániában 1990 óta eredeti, Iliescu-féle demokrácia van

szerk. 2018. november 08. 09:29, utolsó frissítés: 11:39

A romániai civiltörvény elfogadásáról, az illiberális demokrácia kérdéséről és az Orbán Viktorral való találkozóról is szó esett A politika belülrőlben.


A politika miértjeire és hogyanjaira válaszokat kereső, Tibori Szabó Zoltán által vezetett műsor vasárnap, november 4-én volt látható az Erdély TV-n, a beszélgetés kivonatának első része pedig tegnap volt olvasható a Transindexen. A beszélgetés második részét most olvashatják.

A múlt héten egy bukaresti konferencián azt mondtad, hogy nálunk az illiberalizmus semmilyen veszéllyel nem jár, mondvacsinált, nem létező probléma. Erre én azt mondanám, hogy ehhez képest elég jól sikerült az egyik legilliberálisabb törvényt meghozni, amiről valaha hallottam. Ez a második, egyszer Budapesten fogadták el, most meg az ottani modell szerint nálunk, hogy az alapítványok és egyesületek be kell jelentsék a finanszírozási forrásaikat, és egy csomó egyéb macerának is alá lesznek vetve. Ez rendkívül nagy ellenszenvet váltott ki. Mi erről a véleményed, most akkor hol tartunk?

- A két dolgot válasszuk külön. Először nézzük meg ezt az alapítványi törvényt, és utána azt, amit én azon a bukaresti konferencián mondtam – amit nagyon komolyan gondolok.

Ez a törvény a pénzmosás elleni harcot meghirdető direktíva, amit az Európai Unióban fogadtak el, és Romániának már 2016-ban alkalmaznia kellett volna. Románia ellen el is indult egy kötelezettségszegési eljárás, és emiatt próbálta ezt a törvényt most elfogadtatni a kormány. Ennek ürügyén egy olyan rendelkezést vezettek be, amelyet a direktíva nem kér – ez az, ami minket felháborított, és emiatt mi nem is szavaztuk meg. Még akkor sem, amikor az utolsó pillanatban a kisebbségi frakciók kérésére született egy olyan mondat, amely a kisebbségi tanácsban lévő szervezeteket mentesíti a törvény alól, ami az RMDSZ-re is vonatkozik.


Az RMDSZ-szel kapcsolatosan nekem eddig is az volt az álláspontom, hogy minden ellenőrzésen átmegyünk, csak a román költségvetésből kapunk forrásokat, úgyhogy ilyen szempontból teljesen mindegy, hogy még hányszor fognak ellenőrizni. Az RMDSZ ebben a kérdésben ezért nagyon határozottan azon az állásponton volt, hogy nem szavazzuk meg ezt a törvényt, mert elfogadhatatlan. Mert nem lehet az, hogy sok-sok, akár tíz- vagy százezer embernek a nevét egy országos regiszterbe beteszik, mert ők a direkt haszonélvezői a támogatásoknak. Akár ösztöndíjakról, akár betegekről, akár időseknek nyújtott szociális támogatásokról van szó alapítványokon keresztül – és mindegy, hogy ezek magyar, román vagy bármilyen más alapítványok. Elfogadhatatlannak tartjuk ezt a különbségtételt és ezt a fajta bánásmódot, ezért ellene szavaztunk

A legfontosabb számomra az, hogy az első szavazásnál nem is ment át a törvény, hiszen csak 163 szavazatot kapott, és 165-re lett volna szükség. Nagyon örültünk, ünnepeltük azt, hogy nem sikerült a koalíciónak átvinnie ezt a törvényt, a PSD-ből is jó néhányan nem szavazták meg. És akkor kérte a legnagyobb kormányzó párt frakcióvezetője az újraszavazást, mondván, hogy néhány kollégája ugyan szavazott, de az elektronikus rendszer nem regisztrálta – ami szerintem egy butaság. A második szavazásnál így lett meg a 170 szavazat.

Ez az eljárás még inkább felháborított engem, mint maga a törvény. Ha elveszítettél egy mérkőzést, egy szavazást, akkor fogadd el annak az eredményét. Nem engedheted meg magadnak, hogy addig szavazol, amíg neked tetsző eredmény jön ki. Ezért a második szavazáson mi is, az ellenzék nagy része nem szavaztunk.

A törvényt az ellenzék megtámadta az alkotmánybíróságon, erről egyeztettünk is velük, és bízom abban, hogy az alkotmánybíróság ezeket a rendelkezéseket alkotmányellenesnek fogja tekintetni. Elfogadhatatlannak tartom, hogy egy ilyen ürüggyel, ami a pénzmosásra vonatkozik, a teljes civil szférát próbálják meg kontroll alá vonni. Csak a látszat mutatja azt, hogy ez a magyarországi példából inspirálódott, mert nem erről van szó – de nyilván a látszat, az a politikában is fontos. Másrészt, a pénzmosás, a terrorizmus ellen lehet harcolni anélkül is, hogy egy ilyen helyzetet teremtenél. Azt gondolom, ha az alkotmánybíróság visszaküldi, akkor ebből nem lesz törvény. És nem is kell hogy törvény legyen.

A kérdés másik része szerintem ehhez közvetlenül nem kapcsolódik. Én ugyanis azt mondtam, hogy az illiberalimzus Romániára nem veszélyes, mert Romániában soha nem volt liberális demokrácia. Az elmúlt 100 esztendőben, de hadd beszéljünk csak az elmúlt 29 esztendőről, Romániában liberális demokrácia úgy, ahogy azt a nyugati világ a második világháborút követő fél évszázadban megismerte, nem létezett. Mint ahogy nem létezett kereszténydemokrácia és szociáldemokrácia sem.

Romániában 1990 óta van egy ilyen eredeti, Iliescu-féle demokrácia, amelyet imitt-amott lehetett korrigálni, főleg az európai uniós és a NATO-csatlakozás előtt. És valóban voltak olyan pillanatok, amikor úgy tűnt, hogy ez az eredeti demokrácia át fog alakulni, és egy működő demokrácia lesz. Nemcsak intézményeiben, hanem az intézmények tartalmában is: a hatalmi ágak valós szétválasztásában, a jogállamiságban, a törvények betartásában. De ez nem történt meg. Ezért, ha szabad ilyet mondani, 1990 óta illiberális demokrácia van Romániában. Bár én ezt az illiberalizmust igazából nem tudom értelmezni, mert annyiféle értelmezése van, hogy nem lehet egy pontos definíciót adni. Van, aki a populizmussal, van, aki a demagógiával azonosítja, de baloldalon legalább annyi demagógia és populizmus van, mint mondjuk a jobboldalon.

Az nem igaz, hogy a demagógia és a populizmus csak az egyik oldalnak a kiváltsága, ez megint elfogadhatatlan megbélyegzése egyik vagy a másik oldalnak. Ahol a törvényeket nem tartják be, az mitől lenne jogállam? Én erre azon a konferencián két-három példát is adtam: például az oktatási törvényt és a MOGYE-re vonatkozó részét nem tartják be, vagy a restitúcióval kapcsolatos kérdéseket sem tartják be. Románia megállt valahol az alkalmazás felénél. És ha nem jogállam, akkor mitől lenne úgymond liberális demokrácia? Már rég nem az.

Az emberi vagy nyelvi jogokkal kapcsolatosan úgyszintén hosszan mondhatnám, hogy mennyi olyan döntés született az elmúlt években, amely megkérdőjelezi számomra azt, hogy ez valaha a nyugati értelemben vett demokrácia volt. Vagy mondhatnám a hatalmi ágak szétválasztását: ott van a parlamentben egy törvény, amit mi kezdeményeztünk, hogy a regionális pénzügyi igazgatóságok jogi személyiségét megszüntetjük, és visszaadjuk a megyei igazgatóságok jogi személyiségét. Azért, hogy az egyszerű embereknek, a kis- és nagyvállalkozóknak akkor, amikor a pénzüggyel van dolguk, ne kelljen Gyergyószentmiklósról vagy Maroshévízről Brassóba utazniuk.

Ott van ez a törvénytervezet, és a parlament nem vitatja meg, mert a kormány még nem mondta meg, hogy támogatja vagy sem. A parlament úgy viselkedik, mintha a kormánynak lenne a függeléke, nem pedig a kormányt ellenőrizné. A kormány nem mondott véleményt, én meg azt mondtam a szenátusi kollégáknak, hogy kérjék napirendre. Ha a kormány tavasz óta nem tudott véleményt mondani, ez még nem jelenti azt, hogy a parlament nem dönthet, a dolgok attól még mehetnek előre. Még mondhatnék sok-sok példát a hatalmi ágak szétválasztására, hogy nehogy már azt a látszatot keltsük, hogy az elmúlt 29 évben Románia egy svájci óraként működő demokrácia volt, és most hirtelen letért az illiberalizmus útjára. Szó nincs erről.

Tibori Szabó ZoltánTibori Szabó Zoltán


Beszéljük inkább arról, hogy a múlt héten találkoztál Budapesten Orbán Viktor miniszterelnökkel, és elég szűkszavú nyilatkozatok születtek ebből a találkozóból. Kifejtenéd egy cseppet, hogy miről volt szó tulajdonképpen?

- Hogyha visszanézed az összes korábbi találkozót, ezek a nyilatkozatok mindig szűkszavúak.

Igen, épp ezért kérdezek rá.

- Ezek nem olyan típusú megbeszélések, ahol részleteiben beszélnénk egy-egy programról, hogy ott rögtön egy sajtótájékoztatón el kellene mondani. Egyrészt a jövő héten kezdődő (az interjú a múlt héten készült – szerk. megj.) helsinki európai néppárti kongresszusról beszéltünk, ugyanis az az érdekünk, hogy egy erős Európai Néppárt fusson neki az EP-választásoknak. És hogy olyan jelöltje legyen az Európa Bizottság elnöki tisztségére, akiről úgy gondoljuk, hogy jól tudná vezetni.

Ezért én korábban már találkoztam Manfred Weberrel, és be is jelentettük, hogy őt támogatjuk. Úgy gondoljuk, hogy ő az a politikus, aki a Néppárton belül azt a centrumot képviseli, amely össze tudja fogni a tőle jobbra és balra álló szervezeteket és tagpártokat is, és képes az Európai Unió reformját lemenedzselni. Mert azt gondolom, hogy arra ma már mindenki rájött, hogy szükség van a reformokra. Maga Manfred Weber is elmondta a mi beszélgetésünkön, hogy újra akarja gombolni a kabátot. És szerintem az ő nemzedéke tudja a leginkább újragombolni.

Az Európai Unió újra fogja gombolni a kabátot, másképp a vesztese lesz a globalizációs versenynek. Sem az Egyesült Államokkal, sem Kínával, sem Oroszországgal külön-külön egyik ország sem tudna versenyezni: csak együtt tudunk. Az Európai Unió gazdaságilag ma még erős, de politikailag és védelmi szempontból nagyon gyenge. Ezt a két pillért meg kell erősíteni. Hogy hogyan erősítjük meg, ez egy kérdés, erről folyik a vita. Hogy milyen hatásköröket adunk Brüsszelnek és milyen hatásköröket őriznek meg a tagállamok. És az, ami eddig volt, valószínű, hogy átalakításra szorul, és lesznek olyan hatáskörök, amelyek visszakerülhetnek nemzeti hatáskörbe, és lesz rengeteg olyan hatáskör, amely átkerülhet Brüsszelhez. Nekünk az az érdekünk, hogy az Európai Néppárt jól szerepeljen, mi is jól szerepeljünk. Ezekről a kérdésekről beszéltünk Orbán Viktorral, és beszéltünk azokról a programokról, amelyek a magyar kormány támogatásával és az RMDSZ kezdeményezésével megvalósulnak itt Erdélyben.

Melyek ezek a programok?

A temesvári szórványkollégium, amely rövidesen átadásra készül. És nagyon fontos, hogy a szórványrégióban tanuló diákoknak legyen egy egyetemi kollégiuma. A tegnap (az interjú a múlt héten készült – szerk. megj.) kaptam egy néhány soros tájékoztatást a kollégáktól, hogy rövid időn belül át lehet majd adni. A másik, ami legalább ennyire fontos, az a másik ilyen szórványvidék: Brassóban is lesz egy kollégium, amelynek rövidesen elkezdődhetnek az építkezési munkálatai. Ezt szintén nagyon fontosnak tartom.

Fontos a szórványban történő oktatás támogatása, ami jövő évtől ki fog bővülni három megyével. Az afterschool program, hogy a kisgyerekek – nulladiktól ötödik osztályig – délután is ott maradhassanak az iskolában. Mert ez egy nagy probléma, különösen városi, szórványkörnyezetben, és ezt a programot is szeretnénk kibővíteni.

Ugyanakkor a kolozsvári kulturális intézet építkezésével kapcsolatban az a jó hír, hogy a polgármesteri hivatal – elég nagy késéssel ugyan, de – elfogadta a Részletes Városrendezési Tervet, és most már lehet továbbmenni az engedélyeztetéssel. A hokiakadémiáról beszéltünk, amelynek az első nagy épületegyüttese elkészült, novemberben lesz az átadása. Beszéltünk az előző évek terveiről, és ezeknek 2019-ben vagy a következő években kell megvalósulniuk.

Olvastam az egyik nyilatkozatban, hogy tájékoztattad a miniszterelnököt a marosvásárhelyi katolikus iskola ügyéről is. A nyilvánosságban elhangzott – és ezt jó lenne tisztázni –, hogy a marosvásárhelyi iskola újraalapítása és újraindítása kizárólag a magyar kormány hathatós segítségének köszönhető. Ha ez így van, miért te tájékoztattad Orbán Viktort?

- Hogy ezt ki írta és miért, nem tudom. Nyilván vannak ilyen vélemények is. A történet az úgy néz ki, hogy körülbelül egy évvel ezelőtt, amikor Románia OECD-be való felvétele szóba került, akkor épp a marosvásárhelyi iskolával kapcsolatosan folyt a cirkusz odáig menően, hogy az iskola bezárását helyzeték kilátásba. Ez meg is történt. Akkor volt egy egyeztetés a magyar kormánnyal is – én ezt nem tagadtam soha –, és az volt a döntés, hogy Románia OECD-tagságát megvétózzák. Ez még a Tudose-kormány idején volt.

Akkor elindult egy erős nyomás, illetve párbeszédkeresés mindkét oldalról, de főleg a román oldalról. Én közvetítettem ebben, ez is közismert, és megállapodtunk, hogy az iskolát újraalapítjuk. Ezt az ígéretet megtették a román kormánykoalíció vezetői a magyar miniszterelnöknek. Utána mi ezt a történetet végigvittük a parlamentben, a kormánynál – és nem volt olyan nap, hogy ezzel ne foglalkoztunk volna. Ez egy nagyon bonyolult dolog volt, törvénytervezet, sürgősségi rendelet, miniszteri határozat, kormányhatározat lett belőle. Ezt mind-mind nekünk kellett átvinni a román parlamentben és a kormánynál.

Nem tudom, ki részéről jönnek ezek az értékelések, de egy biztos: vannak olyan helyzetek, pillanatok, amikor az együttműködés két kormány között, illetve az RMDSZ és a mindenkori román kormány között, az RMDSZ és a magyar kormány között hozhat előrelépést, hozhat eredményeket. Hadd ne minősítsem azt, aki ilyeneket ír, de a parlamentben mi vagyunk ott, a kormánykoalícióval minden nap mi beszéltünk. Mi jutottunk el ugyanennek a sürgősségi rendeletnek a kapcsán egy másik, a román nyelv oktatásával kapcsolatos kérdésben oda, hogy az oktatási miniszter lemondott. De akkor is visszahoztuk ezt a kérdést a normalitás útjára.

A marosvásárhelyi katolikus iskola kapcsán tulajdonképpen arról beszéltünk, hogy ebben a pillanatban mi a helyzet az iskolával, és leginkább arról, ha egy olyan helyzet alakul ki, hogy azt az épületet fel kell újítani, akkor ehhez milyen segítséget tud nyújtani a magyar kormány. Mert a marosvásárhelyi ingatlan nincs jó állapotban. A nagy épület olyan állapotban van, hogy az lassan nem fogadhat gyerekeket. A múlt esztendőben történt ott egy ellenőrzés, le is zártak egy kis részt, mert omlásveszély volt, ezért az épületet föl kell újítani.

A Dorin Florea által vezetett marosvásárhelyi önkormányzat erre pénzt nem fog adni, úgyhogy nekünk forrásokat kell keresni, és ha eljön a pillanat, a jövő esztendőben vagy az azt követő években, akkor egy óriási felújítási munkálatot ott is el kell kezdeni, és ehhez támogatást fogunk kérni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS