2019. szeptember 19. csütörtökVilhelmina
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Hogyan értelmezi az irodalom, és hogy látják a történészek az 1918-as eseményeket?

Ambrus István Ambrus István 2018. december 11. 09:51, utolsó frissítés: 2018. december 12. 11:49

Az impériumváltásról szóló konferencia zajlott Kolozsváron, amelyen a kollektív emlékezetről, valamint a kortárs irodalom szerepéről volt szó.


A száz évvel ezelőtti gyulafehérvári eseményeket és az azt követő időszakot mutatta be az a konferencia, amelyet a Vallásszabadság Házában szervezett Impériumváltás, önrendelkezés, nemzetépítés címmel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), a Buza László Egyesület a Nemzetközi és Regionális Kapcsolatokért (BLENRK), valamint a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT).

A konferencián szó volt arról, hogy miként értelmezi és hogyan reflektál a kortárs irodalom az első világháborút lezáró béketárgyalásokra, illetve miként alakult át a kollektív emlékezetben a száz évvel ezelőtti hatalomváltás.

A rendezvényt Sándor Krisztina, az EMNP alelnöke nyitotta meg, majd egy, a kolozsvári nemzetgyűlésről szóló, Janovics Jenő által készített rövid dokumentumfilmet láthattak a résztvevők.

A Janovics Jenő kolozsvári filmstúdiója által készített háromperces kisfilm az 1918. december 22-én tartott kolozsvári nemzetgyűlést mutatja be, amelyen - válaszként a gyulafehérvári román nemzetgyűlésre - az erdélyi magyarok több tízezres tömege kinyilvánította, hogy "Magyarországgal egyazon népköztársasági állami közösségben kívánnak élni, és az egységes és csonkítatlan Magyarország keretein belül követelik minden itt lakó nemzet számára a teljes egyenlőséget, szabadságot és önkormányzatot". A némafilm tanúsága szerint az egykori Erdélyi Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács által közösen szervezett nagygyűlésnek román felszólalói is voltak.


A néma mozgóképeken a Kolozsvárra vonattal érkező kalotaszegi küldöttek és az egyetemi ifjúság felvonulása, a város főterét megtöltő tömeg, valamint a nagygyűlés szónokai is láthatók, akiktől kimerevített képeken írásban idéz egy-egy gondolatot a kisfilm.

Dr. Vallasek Júlia egyetemi docens, a BBTE Magyar Filológiai Intézet tanára előadásában olyan kortárs szerzőktől származó művekről beszélt, amelyek a fikció elemeivel ötvözve mutatják a trianoni döntést követő Magyarország, illetve Erdély helyzetét. Vallasek Júlia elmondta, az irodalmi művek alkalmasak arra, hogy a köztudatba beékeljenek adatokat, ugyanakkor több szempont szerint vizsgálható az, hogy miként válik egy mű valóban alkalmassá arra, hogy a kulturális emlékezet médiumává váljon. Ezt elsősorban az intramediális elemek, a kollektív emlékezet retorikája, valamint az ezekből következő környezeti reakció határozza meg - magyarázta.

Az első világháborút és annak történéseit bemutató művekben erőteljes az erdélyi dominancia és a tapasztalati megközelítés, ugyanakkor Vallasek kiemelte, hogy „Trianon nem élhető meg önmagában, csak járulékos történetként írható meg”.

Az előadáson felsorakoztatott művek közt szerepelt Romsics Gergely Trianon a házban című műve, amely az 1990 és a 2002 közötti időszakot öleli fel, amikor Trianon egyre inkább visszakerült a közbeszédbe. Ennek kapcsán az is elhangzott, hogy a magyarok körében magas szintű a sorsfordító magyar események ismerete, ugyanakkor sok pontatlanság is él ezekről a kollektív magyar emlékezettudatban.

Vallasek szerint egyik fő oka annak, hogy egyre hangsúlyosabban jelen van ez a téma a magyar kortárs irodalomban az, hogy ezek a történelmi események fizikailag is megtapasztalhatóak, valamint beilleszthetők egy Magyarország és a nyugat viszonyrendszerét taglaló narratívába, amelyben a Nyugat a magyar érdekekkel szemben közömbös.

A kortárs szerzők egyike, aki ezeket a történelmi tényeket és az ebből fakadó életérzéseket szemlélteti, Tompa Andrea, aki Fejtől s lábtól című regényében két Erdélyben elő orvos életét mutatja be. A regény sajátossága, hogy lebontja a homogén etnikumú Erdély-képet, helyette egy etnikailag, vallásilag összetett közösséget mutat be. A csángó-székely református férfi és egy neológ zsidó nő történetén keresztül megismerhető a háború előtti magyar identitáshoz való viszony, illetve az, hogy miként reagálnak eltérően a mű szereplői a saját magyar identitásukra. Ezt a történelmi korszakot és sajátos helyzetet tárják az olvasók elé Szabó Magda, Vida Gábor, Selyem Zsuzsa és Bauer Barbara művei is.

Dr. Lönhárt Tamás egyetemi docens, a BBTE Magyar Történeti Intézet vezetője kifejtette, az irodalom érzületi etika irányából mutatja meg azt, amit a történelmi adatok nem tudnak megragadni. A történész az 1918-as események kapcsán elmondta, hogy a monarchia népei nemzeti tanácsainak a megalakulását IV. Károly uralkodó legitimálta, amikor a monarchia „hűséges nemzeteihez” fordult, és azt is lehetővé tette számukra, hogy a monarchia felbomló hadseregéből nemzeti gárdákat szervezzenek. Hozzátette: a magyarok késlekedtek a nemzeti hadsereg megszervezésével, és ez végzetesnek bizonyult az ország számára. Magyarország területén ugyanis a karhatalom hiánya a rend felbomlásához vezetett, és az antanthatalmak számára is az volt a legfontosabb, hogy biztosítva legyenek az országon átvezető felvonulási útvonalak a szovjetek elleni háborúhoz.

Fotó: Emnt.orgFotó: Emnt.org


Dr. Fodor János, a BBTE a Kolozsvári Magyar Történeti Intézet egyetemi tanársegédje az Impériumváltás stációiról beszélt, amely tágabb értelemben a 18. századtól az 1930-as évekig értelmezhető. Elmondta, az első világháború végét, a monarchia felbomlását a nemzeti tanácsok létrejöttének időszaka jellemezte, amelyek az önszerveződés formái voltak a román megszállás kezdetén. Ilyen szerveződések a nagyobb erdélyi városokban is végbementek, köztük Kolozsváron, ahol megalakult az Erdélyi Nemzeti Tanács, melynek vezetőségi tagja volt Apáthy István, és Janovics Jenő is.

Dr. Hunyadi Attila Gábor, a Kolozsvári Magyar Történeti Intézet egyetemi adjunktusa a párizsi békekonferenciáról beszélt, amelyben fontos szerepet játszottak Mária királyné levelezései és diplomáciai tevékenysége. Benkő Levente történész, közíró 1918-1919 kapcsán Benedek Elek munkásságát emelte ki, aki amellett, hogy a gyermekirodalom jeles alakja volt, közéleti szereplőként a Székelyföld és az erdélyi magyar közösség szervezéséért is sokat tett. Az impériumváltásról szóló konferencián Dr. Lakatos Artúr kutató, történész a Tanácsköztársaság létrejöttének erdélyi vonatkozásait emelte ki, Dr. Szász István Tas orvos, közíró pedig a szászok 880 éves történetét ismertette.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS