2019. május 21. keddKonstantin
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Tehetünk valamit a magas albérletárak ellen?

Dobrai Zsolt Levente Dobrai Zsolt Levente 2018. december 12. 11:36, utolsó frissítés: 2018. december 13. 16:45

Új önkormányzati és szociális lakásokkal, valamint lakásépítési programmal lehetne kezelni a problémát a Kolozsvári Albérlők Egyesületének aktivistája szerint.


A kolozsvári lakhatási kérdéssel foglalkozó ankétunk második részében a Kolozsvári Albérlők Egyesületének (Asociația Chiriașilor Cluj) aktivistájával, Alexandru Boguș-sal beszélgettünk.

Mi az Albérlők Egyesülete? Mikor jött létre? Milyen megfontolásból hoztátok létre ezt a csoportot?

- Az Albérlők Egyesülete körülbelül két évvel ezelőtt alakult meg, 2016 őszén. Néhányan azt gondoltuk, hogy elérkezett az ideje egy ilyen kezdeményezésnek, meg kell próbálnunk valamit tenni az albérletárak növekedésével kapcsolatban, ami alapvetően összefügg a kolozsvári életszínvonal kérdésével is. Nem kizárólag személyes problémaként viszonyulunk hozzá, noha a legtöbb ismerősünk albérletben lakik, hanem egy általánosabb politikai kérdésként próbáljuk megközelíteni, hiszen ez a kérdés a városlakók nagyobb részét hétköznapi szinten érinti.

Egyre több Kolozsváron élő személy számára valódi kihívást jelent, hogy ebben a városban maradjon, vagy hogy egyáltalán fenntartsa magát. A helyi társadalom több rétege is túl alacsony jövedelemmel rendelkezik ahhoz, hogy méltányosan el tudja magát tartani – bármennyire jól kereső és virágzó is a menedzserek és az IT-sok képezte szegmens. Egy olyan család vagy pár, amelynek jövedelme a minimálbér szintjén van, a bevételeinek akár 80 százalékát is az albérletre kell fordítsa.


Milyen tapasztalataitok vannak eddig az Albérlők Egyesületéhez forduló albérlők panaszaival kapcsolatban? Milyen problémákkal fordulnak hozzátok, és milyen elvárásaik vannak veletek szemben?

- Az elvárások változóak: egy olcsó vagy megfizethető albérlet keresésétől kezdve, bizonyos albérleti szerződésekkel kapcsolatos jogi tanácsadáson keresztül, egészen a rovarirtásért felelős szervek felkereséséig. Tehát lehetőségeinkhez mérten különféle természetű tanácsadással és helyzetkezeléssel foglalkozunk, és azt is olyan mértékben, amennyit a bérmunkával eltöltött időnk utáni, politikai önszerveződésre fordított „szabadiőnkben” meg tudunk engedni magunknak.

A felmerülő helyzetek a polgári törvénykönyv és a lakástörvény szerinti értelmezését pedig sokkal inkább saját tudásunkra vagy a képzett, de ritkán elérhető jogász és ügyvéd ismerőseinkre vagyunk kénytelenek bízni. Ez nem azt jelenti, hogy nem dolgoznánk szívesen együtt szakemberekkel, csakhogy ez rendszerint nem pro bono működik, és az Egyesületnek anyagi támogatásra - adomány vagy hozzájárulások formájában - is szüksége volna ahhoz, hogy biztos jogi támogatást nyújtson.

Egy gyakori probléma, amivel találkozunk, az a garanciapénz tulajok általi vissza nem térítése olyan károkra hivatkozva, amelyekről sosem lehet tudni első perctől és pontosan, hogy ki okozta őket, vagy kinek lenne a felelőssége a javítás. Még ott van a szabályos albérleti szerződés hiánya, mint probléma, ami igencsak kellemetlen helyzetebe sodorhat, néha komoly visszaélésekhez vezethet.

Az ilyen helyzeteknek az orvoslására, illetve egy általánosabb lakáspolitikáért való szerveződés érdekében van szükség az Albérlők Egyesületére – hogy ne individuálisan küzdjünk meg az efféle problémákkal, hanem szervezetten, közösen.

Jelenleg nincs olyan jogszabály, amely konkrétan védené az albérlőt a főbérlővel szemben. Mit gondoltok, miért nincs a mai napig egy olyan törvény, amely az albérleti piac szabályozását lehetővé tenné?

- Nemrég történt egy módosítás a lakástörvényben, miszerint az albérlőknek – bizonyos feltételek mellett – jogukban áll a tulajdonosok egyesületéhez hasonló érdekvédelmi tömörülést, az albérlők egyesületét létrehozni. Az új rendelkezés viszont nagyvonalúan fogalmaz, és egyáltalán nem világos, hogy milyen konkrét haszonnal járna ez a szervezeti forma az albérlőkre nézve – leszámítva néhány javítási munkálatot, amit a tulaj helyett az albérlő is elvégezhet, ha felhatalmazzák rá. A lépcsőházgyűléseken pedig eddig is részt vehettek a bérlők, ugyanúgy mint a lakástulajdonosok.

Nyilván, jó dolog, hogy ez a jogi forma most már létezik, viszont még több módosításra volna szükség, hogy az albérlők közvetlenül hasznát tudják venni, vagy erősebb alkupozícióba kerüljenek például az önkormányzattal, hogy egy inkluzívabb lakáspolitika érdekében tudjanak nyomást gyakorolni rá. Ez sokak érdeke lenne.

Alexandru Boguș, Kolozsvári Albérlők EgyesületeAlexandru Boguș, Kolozsvári Albérlők Egyesülete


Hogy miért nincs még törvény, amely szabályozná az albérletek árát és az albérlők jogait? Talán ehhez az szükséges, hogy a közvélemény belássa, egy ilyen intézkedés jogos és szükséges, indokolt a magántulajdonosok szándékait korlátozni, ameddig azzal a piac deregularizációja okozta perverz következményeket lehet orvosolni. Ugyanis az állam szinte teljesen kivonult a piacról, ami oda vezetett, hogy egyesek a nyereségeiket növelhetik, másoknak viszont csak a magasabb, egyre emelkedő árak járnak.

Volt egy kolozsvári törvényjavaslat, amelyet több párt képviselője is támogatott, de amely még nem ért révbe. Meggyőződésünk azonban, hogy a lakhatás kérdése egyre fontosabb problémává válik. Kezdettől fogva ez volt az egyik fő célkitűzésünk, hogy állítsuk falhoz a témát, és kezdjünk el beszélni róla nagyobb nyilvánosság előtt. Azért lenne célszerű ez, hogy ne korlátozódjon a lakhatási helyzettel kapcsolatos elégedetlenkedés a Facebook falaira vagy a kocsmák és kávézók sötét sarkaira.

Mi lenne szerintetek a lakhatási problémákra általában a megoldás? Mit lehetne Kolozsváron tenni? Mi az, amit a Kolozsvári Albérlők Egyesülete javasol vagy követel?

- Röviden: új önkormányzati és/vagy szociális lakások építésére volna szükség, az ANL programhoz hasonló lakásépítési programokra, amelyek nem volnának szociális lakások, de amely által növelnénk az állami vagy önkormányzati lakásállományt. Ugyanakkor az egyetemistáknak szánt bentlakásállomány növelése is szükséges. Ezek volnának a hosszú távú megoldások. Rövid távon azonban az állami-magán partnerségek megkötése volna hasznos, hogy bármely újabb ingatlanberuházásból származó részesedés visszakerüljön az önkormányzathoz. A beruházók pedig adókedvezményekben vagy plusz juttatásokban részesüljenek a programban való részvételükért cserében.

Egy másik rövidtávú megoldás az albérleti küszöb bevezetése volna. Ha az egész városra kiterjedő küszöbről jelenleg nem is beszélhetünk, legalább egyes városrészeknek erre nagy szüksége volna. Az alapvető nehézséget viszont az jelenti, hogy egy olyan mélyen meggyökerezett elvvel szemben kell fellépni, miszerint a magántulajdonosok szándékaival szemben az állam nem léphet fel, illetve, hogy a lakhatási kérdéshez, a lakáshoz való hozzáférés és a lakásállományépítés kérdéséhez 90-től mostanáig kizárólag piaci prizmán keresztül viszonyultunk.

A város erőfeszítései arra kellene irányuljanak, hogy a „lakáspiac” legalább egy szegmensét tegye elérhetőbbé a nehezebb anyagi körülmények között élők számára. Más szóval, a lakásállomány növelése jelentené az egyetlen reális megoldást. Annál is inkább, mert ez a megközelítés kibékítheti a piacpárti aktorokat is, akiknek a beszédmódja a kínálat és keresletre korlátozódik. Másrészt viszont rendkívül fontos, hogy a városháza megállítsa a marginalizált rétegek továbbképződését, amelyek kirekesztődnek a városi élet körforgásából. Végül pedig véget kell vetni az elhelyezés nélküli kilakoltatásoknak, méltányos elhelyezést biztosítva nekik.

Hogy látjátok, milyen eszközök révén lehetne felépíteni az albérlők vagy a lakásproblémával küzdő személyek önszerveződő mozgalmát?

- Ha a helyi kontextust nézzük, hogy milyen irányba mozognak a dolgok Kolozsváron, mindig egy szakértőkből, civilekből és aktivistákból álló belterjes csoport volt az, akiknek néha még sikerült egy-egy haladóbb személetű ügyet átvinni, ha a városháza időnként engedményeket akart tenni nekik – utólag ezt nevezzük a helyi önkormányzat „nyitottságának”. És erre vagyunk nagyon büszkék.

Egy konkrét példa erre az, hogy a városháza jóváhagyta az albérletpótlék programot. Az, ahogyan megvalósították, hagy némi kívánnivalót maga után. Jellemzően liberális megoldás abban az értelemben, hogy a támogatás kevesebb, mint 2 évre szól. Mintha bárki is ennyi idő alatt ki tudna lépni a társadalmi kirekesztettségből, vagy mintha bárki is egyszerű akarattal és egy másfél éves albérletpótlékkal jobban jövedelmező biztos pályára állhatna.

Ami jelenleg nagyon hiányzik, az az albérlők számottevő mozgósítása a kolozsvári lakáshelyzettel kapcsolatban. Nem hiszem, hogy megérett volna az idő a tevékenységünk alapos elemzésére, inkább ennek folytatására és ennek fokozására van szükség. Ezek a kezdeményezések, a mozgalommá válás hosszú és kitartó munka eredménye. Nehezen és lassan indul, mivel – amint már említettem – időnk nagy részét felemészti a bérmunka, és azonkívül a lakáskérdés mellett más politikai munkával is foglalkozunk önkéntes alapon. De ami az Albérlők Egyesületét illeti, újabb lépésekre szántuk el magunkat annak érdekében, hogy láthatóbbak és hatékonyabbak legyünk. Többek között részt veszünk a december 17-ei kolozsvári lakásmeneten is.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS