Hogyan rázz fel egy várost a depresszióból?
Ivácson András Áron 2019. február 15. 18:02, utolsó frissítés: 18:12A kolozsvári fejlesztési stratégia kidolgozócsapatának vezetője úgy véli, hogy azért tudtak már a kezdetektől hatékonyak lenni, mert kiscsoportokban dolgoztak.
A Curs de Guvernare oldal közölt egy interjúrészletet, amelynek teljes változata a Cronicile nevű és az oldalhoz köthető lapban jelent meg Călin Hințea-val, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar dékánjával, akit a cikk szerint a városfejlesztési stratégia szürke eminenciásának szoktak nevezni.
A szóban forgó fejlesztési terv a 2014-2020 közötti időszakra lett kidolgozva és azért került ismét szóba, mert jövőre új fejlesztési programmal kell előállni, így idén helye van némi számvetésnek. A program rövidebb és hosszabb leírása is megtalálható a kolozsvári városháza weboldalán.
A cikk elsősorban két fontos információt közöl. Egyrészt azt, hogy ezen a fejlesztési terven hatszáz szakértő dolgozott huszonkilenc szakértői csoportba felosztva két éven keresztül az azt megelőző tizenegy év adataira alapozva. Mindezt a BBTE koordinációja alatt azzal a céllal, hogy egy megfelelő fejlesztési tervet dolgozzanak ki nem csak a városnak, hanem a körülötte lévő régiónak is. A második azonban talán még meglepőbb, ugyanis a városvezetés komolyan is vette a fejlesztési tervet és minden más érdek előtt biztosított lehetőséget a csapatnak. Amint mondja Hințea: a maradék mindössze egy jó marketing kérdése.
Hințea szerint a stratégia elgondolásának alapelveinek és irányvonalainak gyökerénél elsősorban egy metodológiai tisztázás van. Elmondása szerint az a jó fejlesztési stratégia, amely könnyen követhető, adatokon alapszik és tisztázott célja, finalitása van. Éppen ezért az ők stratégiájukat rengeteg elemzés előzte meg, amely összegzése közel ezer oldalra rúg, már csak azért is, mert mint magyarázta, két oldal elemzéshez adott esetben több száz oldal adatfeldolgozás szükséges. Romániában viszont rendszerint nem szeretnek a tényekre, elemzésekre alapozni, sokkal inkább a "laza véleményekre".
Ebből származnak, véleménye szerint, olyan problémás és felszínes fejlesztési stratégiák, amelyben részt vesz a legjobb esetben is pár szakértő és a helyi adminisztráció néhány tagja, aztán kényszeresen szerveznek egy közösségi konzultációt és vitát, amikor már megvan a teljes stratégia, ezt-azt még hozzácsapnak hozzá a konzultáció és vita eredményeként és így kész is a csoda. Ezzel szemben ők szándékosan dolgoztak hatszáz emberrel, amelyet leosztottak minden helyi problémát lefedő és kutató huszonkilenc csoportba.
Elsődleges cél volt az is, hogy a szakértőket azokból a közösségekből verbuválják, amelyek életét befolyásolni fogja maga a fejlesztési stratégia: így alakult ki a huszonkilenc munkacsoport, hiszen maguk az emberek álltak elő a problémákkal, amelyeket tapasztaltak a mindennapi életben, akárcsak az ezekre adott lehetséges válaszokkal. Ennek megfelelően mindenki a maga képesítésének megfelelő munkacsoportban dolgozott: egyetemi oktatás előtti munkacsoport, IT munkacsoport, filmkultúra munkacsoport és így tovább.
Ennek pontosan az az előnye, Hințea szerint, hogy azáltal, hogy maguk az emberek hozzák a problémákat és a megoldást is, hogy fel lehet építeni egy közösségi szervezői csapatot és munkavégzést. A közösségi szervezést azonban kiscsoportokra érti, pontosít Hințea, nem konferencia és kongresszus léptékű találkozókra, amelyek hosszasak és nem mindig érik el a kitűzött a céljukat. Azt is elmondta, hogy egy olyan harminc százalékos elutasítási arányra számítottak a toborzáskor, közben alig akadt valaki, aki elutasította volna a közös munkát.
Hințea meglátásában Kolozsvár ugyanazokkal a problémákkal néz szembe, mint az összes gyors fejlődésnek indult, hasonló méretű és pozíciójú nagyváros. Az a tény pedig, hogy hirtelen indult be egy meredek fejlődési folyamat, csak újabb problémákat keltett. Elsősorban olyan problémákkal kellett szembenéznie, amelyek sajátságosan jellemzőek a boom-and-bust néven ismert folyamat boom időszakára: mobilitási problémák (városi közlekedés, parkolóhelyek hiánya stb.), a mindennapi élet költségeinek emelkedése (növekvő lakosság egy véges területen, egyre nagyobb nyomás a költségeken és nyersanyagokon stb.), lakhatósági problémák (bérproblémák, hajléktalanság stb.), kisstílű bűnözés (kistételű lopás, koldulás, prostitúció, droghasználat stb.). Mindezek veszélye, mint mondta, hogy közép- és hosszútávon veszélyezteti a felkészült és szakképzett humánerőforrás utánpótlást a város számára.
Elmondása szerint az általuk kidolgozott fejlesztési stratégia elsődleges lényege a város életminőségének drasztikus javítása, ugyanis: ha emelkedik az életminőség, vélekedése szerint marad a humánerőforrás, ahelyett, hogy például külföldre vándorolna. Itt azonban lényeges az is, hogy miként viszonyul a helyi városvezetés. Kolozsvár esetében jól jártak, mert a vezetés felismerte, hogy az ők dolguk legfeljebb lehetőséget biztosítani a munkához, szemben azzal, hogy általában a városvezetések úgy tartják, hogy ők a megvilágosult vezércsapat. Holott sokkal inkább összegyűjteniük kellene a város szakértelmét és munkalehetőséget adniuk nekik.
Az életminőség mérésére pedig elsősorban kétféle módszer áll rendelkezésre Hințea magyarázatában. Az első a statisztikai felmérés: megnézed a korábbi évek mutatóit, különösen azt, hogy melyik voltak a legrosszabb és melyek javultak folyamatosan, majd megpróbálsz ezekre alapozva kidolgozni egy megfelelő közpolitikát. Azonban legalább ennyire fontos a mindennapi tapasztalat, amelynek értelmében a stratégia rendelkezik néhány olyan különálló ponttal, amelyre külön figyelmet fordíthat a csapat az általános infrastrukturális fejlesztés keretén belül.
Ennek értelmében Hințea négy alapvető faktort határozott meg: életminőség, egyetemi oktatás, innováció és részvétel, mint fejlesztési stratégiai kulcspontok. Az életminőség fontosságáról korábban már beszélt, azonban az egyik legfontosabbnak az egyetemi élet fejlesztését tartja, ugyanis ha az hanyatlik, fejtegette, akkor maga Kolozsvár is hanyatlik. Annál is inkább, hogy mint mondta a város egyetemei évente hétszáz millió és egy milliárd euró közötti összeget hoznak a városnak, azonban még ennél is fontosabb az általuk bevonzott szakértelem.
A városi szintű innováció alatt azt érti, hogy véglegesen át kell állni egy mindeddig működő termelőgazdaságról a tudás alapú gazdaságra, amelyet elsősorban az IT, a kutatás és fejlesztés, valamit kulturális szektorok vezetnek és visznek előre. A részvétel pedig azt jelenti, hogy a városvezetés egy erősen közösségszervező szerepet vállal a mindenkori egyszerű „vezetés” helyett, amit kezdhet azzal is, hogy összegyűjti a vásor szakértelmét és lehetőséget ad nekik a munkára. Külön kihangsúlyozta, hogy itt a közösségszervezés szerepéről van szó és nem valamiféle direkt demokráciáról. Ha mindezek megvalósulnának, Hințea szerint lehetne akár tíz, húsz vagy huszonöt éves tervekben is gondolkodni.
Azonban az is megoldásra váró probléma meglátásában, hogy a legtöbb fejlesztési stratégia csakis az adott város fejlesztésére törekszik, ahelyett, hogy megpróbálná az egész régiót együtt felemelni a város szintjére. Ennek az az eredménye, hogy a nagy fejlesztési stratégiák elvonják a nyersanyagokat és munkaenergiát a környezetükből, azonban mivel nem adnak vissza semmit vagy szinte semmit, ezek a régiók idővel túlságosan a környéken lévő nagyvárostól kezdenek függni, amely ennek következtében azt is visszahúzza és lassítja annak fejlődését is. Így a városi fejlesztési stratégiák a környező metropolisz és akár tágabb zónák fejlesztését is tárgyaikká kéne tenniük, még akkor is, ha a város és a régió között adott esetben nagyon nagy eltérések mutatkozhatnak.
Végül Hințea arról beszélt, hogy a probléma lényegében egyetlen kérdésbe is belesűríthető: milyen városprofilt szeretnének a lakók, különösen, hogy egy város profilja nem csak a felszínes kinézetében számít, hanem mély infrastrukturális okai és következményei is vannak: egy deprimáló, visszamaradott városban szeretnének élni vagy egy olyanban, amely szakképzettségében, műveltségében és fejlettségében világszínvonalú?