Túlterhelt, de szereti a gyerekeket. Ilyen az erdélyi magyar pedagógus fantomképe
Korodi Zsuzsa 2019. április 17. 13:56, utolsó frissítés: 2019. április 18. 09:32Tudatosan, és nem B-tervként választják szakmájukat az erdélyi magyar tanítók és tanárok egy kutatás szerint.
Arra teszünk kísérletet, hogy az RMPSZ pedagógusokról szóló kutatása alapján megrajzoljuk az erdélyi magyar pedagógus fantomképét. Természetesen nem teljes a kép, de mivel a tanügyben dolgozó 13 ezer erdélyi pedagógus több mint fele válaszolt a kérdőíves felmérés során, köztük több intézményvezető is, elég reális portrét kapunk az átlagos erdélyi magyar pedagógusról. A két évig (2017-2018) készült felmérést a csíkszeredai KAM - Regionális és Antropológiai Kutatások Központja készítette, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének megbízásából.
Egy viszonylag reális problématérkép készült el - véli Burus Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke, aki azt mondta, szakpolitikai döntések előkészítésére használják majd ezt az ismeretanyagot. Többek között az derült ki, hogy jelentősen csökkent a tanárok, tanítók és óvónők/óvóbácsik társadalmi megbecsülése az elmúlt időszakban és ezt egyértelműen érzékelik, fájlalják a pedagógusok.
Lássuk akkor az erdélyi magyar pedagógus fantomképét:
Pályaválasztás: stabil pályakép
A mi pedagógusunk azért választotta ezt a pályát, mert szeret gyerekekkel foglalkozni, de sokaknak egy tanár szolgált mintaképéül a pályaválasztásnál. Emiatt már-már sértőnek vélheti, hogy sokan úgy gondolják, hogy viszonylag kevesen szeretnének például tanárok lenni, inkább B-tervként, egyfajta kényszerpályára kerülve választják a pedagógusi szakmát.
Nem... A mi pedagógusunk elhivatott, személyes indíttatásból dolgozik ezen a területen és tudatosan választotta ezt a pályát. Tehát határozott, stabil pályakép befolyásolta a pályaválasztását, és ezt támasztja alá az a tény is, hogy egyáltalán nem tervez más szakmát keresni (a pályaelhagyást tervezők aránya kicsi, mindössze 7,7 százaléka a megkérdezetteknek válaszolta azt, hogy változtat, amint jobb lehetőség adódik, ezzel szemben 84 százalék mondta azt, hogy nagy valószínűséggel ezen a pályán marad). A pedagógusi pályán való maradást a túl sok adminisztráció, az alacsonyabb bérezés és a szülők, családok nem megfelelő hozzáállása jelentősen megnehezíti - véli az erdmagyar pedagógus.
De ennek ellenére hosszabb ideje van a rendszerben. Ha mégis változtat, akkor nem anyagi okokból teszi majd. Egy pályakezdő tanár körülbelül bruttó 3 500 lej körül keres, ez a régiséggel és a különböző fokozatok, vagy a doktori cím megszerzésével akár a 4 700 - 5 200 lejt is elérheti. Ha a pedagógusunk fantomképét tovább rajzolnánk, akkor azt mondhatnánk, hogy a fizetésével viszonylag elégedett az elmúlt évek béremelése miatt, de természetesen kaphatna többet is.
Túlterheltség, működési akadályok a legfontosabb szakmai nehézségek között
Megterhelőnek tartja, hogy rengeteg adminisztratív munkával kell foglalkozzon az oktatási-nevelési feladatokon kívül, akár szabadidejében is. Úgy érzi, ez a gyerekektől vesz el, sokkal többet tudna fordítani szakmai helyzetek megoldására, kezelésére. A munkahelyi stressz a munkáját jelentős mértékben befolyásolja. Ami még inkább nehezíti, az a szellemi környezet hiánya. Ezt Burus Siklódi Botond, RMPSZ elnök szerint, úgy kell érteni, hogy az adott településen a pedagógus-társadalom nem tud egyenrangú értelmiségi réteggel kapcsolódni. Ezért is választják sokan az ingázást a falusi környezetben való letelepedés helyett az értelmiségi ingerszegény környezet miatt.
Számos fejlesztési igény fogalmazódott meg a pedagógusunkban a módszertan aktualizálására vagy akár eszközellátásra vonatkozóan. Óriási szükség lenne - szerinte - az iskolák didaktikai, műszaki eszközökkel való ellátásának növelésére, az oktatási módszerek frissítésére, a tananyag megújítására, és a digitális anyagok felhasználására. Azt azért tisztán látja a pedagógus, hogy egy-egy iskola esetében, ahol a wc még a kertben van, nehéz digitalizációról, high-tech felszereltségről beszélni, de megpróbál személyes keretei között élni a digitális lehetőségekkel.
Siralmasan alacsonynak érzik a tanárok a társadalmi megbecsülésüket
Azt is igencsak fájlalja a pedagógusunk, hogy alacsony a szakma társadalmi megbecsülése. De ezt részben a tanulás és az iskola társadalmi szerepének csökkenésével magyarázza, illetve azzal is, hogy a média nem értékeli kellőképpen a munkáját. De elismeri azt is, hogy a társadalmi megítélés változása legfőképpen a pedagógus személyiségétől és munkájától függ.
Ezért úgy véli, az iskola és a szülők közötti jobb együttműködés javítaná a pedagógusok társadalmi megítélését/megbecsülését, ahogy a magasabb bérezés, vagy az is, ha több idő és több támogatás lenne az extracurriculáris tevékenységek számára. De nem ártana - véli a mi pedagógusunk -, ha az iskolák egy kicsivel jobb marketing tevékenységet folytatnának.
Annak is tudatában van, hogy sok esetben az elismerés hiánya mögött a teljes oktatási rendszer negatív megítélése áll: a folyamatos reformokkal telefoltozott tanterv, tankönyv problémák, gyenge vizsga eredmények, stb.
Ő mindenképp nyitott, úgy a szülők, mint akár a polgármesteri hivatalok felé. Sőt, úgy érzi, hogy ő a nyitottabb fél, ami az együttműködést vagy legalább annak szándékát illeti. Véleménye szerint az iskolának, és így a pedagógusoknak is elsősorban a szülőkkel kellene jó viszonyt ápolni. Ezt követően az önkormányzatokkal, tanfelügyelőséggel, egészségüggyel, egyházzal, vállalkozásokkal és a megyei tanáccsal.
Az iskola, pedagógus szerepénél az anyanyelv, a nemzeti kultúra és a történelmi tudat a fókuszban
A pedagógusunk szerint az iskola a nemzeti identitás erősítését kell felvállalja egy adott közösségben, és ez talán a legfontosabb szerepe. Ezenkívül a helyi kulturális életnek is részese kell legyen az intézmény, a családi nevelési hiányosságok pótlása mellett pedig legalább olyan lényeges a hivatalos ünnepeken való részvételi szerepvállalás.
Kisebbségi létéből fakadóan fontosnak tartja a pedagógusunk az anyanyelv ápolását, védelmét, a nemzeti kultúra átadását és a történelmi tudat megalapozását, erősítését is. Pedagógusi pályájának ez az alfája és omegája, főként ha szórványban dolgozik.
Ami a fantomképből kiamaradt
A fantomkép kapcsán természetesen nem feledkeztünk meg arról, hogy a pedagógus társadalom igen tagolt. Az átlagot vettük alapul. És nem feledkeztünk meg a kérdőíves felmérésekkel szembeni egészséges szkepticizmusról sem, hisz ebből a kutatásból például hiányzik egy igen lényeges kérdéskör, éspedig, hogy hogyan látják a pedagógusok az oktatási rendszert. Azt a bürokratikus, kiszámíthatatlan és központosított rendszert, amely a tanárok, iskolák kezét is megköti, nemcsak a gyerekeket nyomorítja egy túlzsúfolt tantervvel. Ezenkívül a versenyvizsgáztatási rendszer is átláthatatlan, ahogy a továbbképzés is alulfinanszírozott, mint a teljes oktatási rendszerünk. Egy olyan oktatási rendszerünk van, amelyben nem érzi jól magát sem a pedagógus, sem a gyerek, sem a szülő - ez kétségtelen. A pedagógus-szülő kapcsolatból pedig azt hiszem, jelenleg leginkább a kölcsönös bizalom, tisztelet és egymásra figyelés hiányzik. Az egymásra mutogatás (“iskola hibája”, “szülő hibája” kezdetű mondatokra kell gondolni) nem a gyerek érdekeit tartják szem előtt. Nincs partnerség. Az iskola, a szülő/család és az oktatási rendszer között elveszik a gyermek, mint a bábák közt.