Választási alamizsna Romániában: miért lehetséges még mindig?
szerk. 2019. április 25. 17:56, utolsó frissítés: 18:50A szegénység állapotát gyakran a jelenlegi politikum okozza és tartja fenn, állítja Gelu Duminică szociológus.
A Bukarest melletti Voluntari városban már elkezdődött az informális kampány a közelgő európai parlamenti választások előtt. Múlt hétvégén "húsvéti" csomagokat osztottak ki a városlakók között. A csomagban a szokásos alapélelmiszerek (liszt, olaj, cukor, tojás, rizs stb.) voltak. Eközben a PSD elnöke, Liviu Dragnea az ország észak-keleti részén járt látogatóban, ahol azt ígérte, hogy a kormány minden moldovai háztartás számára 20 ezer lejes támogatást készít elő - számol be a Radio France International Románia. A történésekre való tekintettel a rádió munkatársa, Mircea Oprea Gelu Duminică szociológust kérdezte arról, hogy
miért lehetséges egészen a mai napig Romániában a tömeges informális szavazatvásárlás, avagy a választási alamizsna?
Gelu Duminică: A szegénységben élő személyek, etnikumuktól és területi hovatartozásuktól függetlenül, egyik napról a másikra élnek. Jövőre vonatkozó terveik nem nagyon vannak, nem tudják azt sem, mi lesz velük időskorukra. Amíg az elsődleges gondjuk a túlélés, nincs is ahogy ezzel kapcsolatos víziójuk legyen. Amit ma kapnak, jóval fontosabb számukra, mint amit a jövőre nézve ígérnek nekik. Ez nem mától működik így Romániában. Nézzük meg, mit írt Caragiale a 19. század végén a választási kampányokról. Ha egy országban magas a szegénység aránya, és elfogadja az ilyen dolgokat, miért nem működne (az informális szavazatvásárlás)? Plusz, a román politikust jobban foglalkoztatja, hogyan csapja be a szavazóit, mintsem, hogyan tegyen valamit. Gyakran megvásárolja a képviseleti jogát, pontosan úgy, ahogy Dandanache is – a zsarolás, nyomásgyakorlás és a lefizetés összes eszközével – csinálta, mert nem akarta, hogy választókerület nélkül maradjon. Voltaképpen ő egy beteg politikai társadalom jelképe, amely Romániára rég jellemző.
Mircea Oprea: Kétség nem fér hozzá, hogy ezekért a politikum a felelős. De vajon, mi nem vagyunk hibásak, mi, akik elmegyünk vagy nem megyünk el szavazni, vagy, akik elfogadjuk a szavazatért járó ingyen morzsát, alamizsnát?
Gelu Duminică: Igen is, meg nem is. Maslow jó régen kimutatta már a szükségletek piramisával, hogyan rétegződnek az emberek, és az állampolgárok igényei annak függvényében, hogy milyen társadalmi közegben élnek. Emlékezzenek csak vissza, hogy a Maslow-piramis legalján voltak a legalapvetőbb szükségletek, éhség, hideg elkerülése stb. Valahol a közepén jelent meg a valamely csoporthoz való tartozás szükséglete, és csak a csúcsán az önbecsülés, az önmegvalósítás szükséglete. Ha azt vesszük, hogy a romániai lakosság több mint felét, többé-kevésbé, csak a primer szükségletek mozgatják, akkor persze, hogy a román politikus a tor utáni aprólékok szétosztásához folyamodik, választási alamizsna formájában. Az önmegbecsülés csak azoknál kezd el működni, akik „jól vannak lakva”. Nehéz tiszteletet kérni akkor, amikor szociális segélyen élsz, amikor a kezedet nyújtod és könyörögsz a jogaidért, nem pedig kéred azokat. Különösen a falvakban, de általánosan a szegényebb vidékeken élő emberek nem úgy kérik a jogaikat, mint igazi, nemzeti, európai állampolgárok, amik valójában, hanem sokkal inkább arra tanították őket, hogy koldulják a jogaikat. „Segítsen rajtam, főnök!”, „Isten éltesse a polgármester urat, amiért adott nekünk valamit”.
Mircea Oprea: Milyen hatással van mindez a társadalomra? Olyan pártokról van szó, amelyek ilyen úton olajat, lisztet, málét és egyéb alapélelmiszereket osztogatva szereznek maguknak szavazatokat, aztán 3-4 évig megfeledkeznek azokról, akik megszavazták őket. Milyen következményei lehetnek mindennek?
Gelu Duminică: Röviden, hogy a Nagy-Románia idején történtekhez hasonlítsam mindazt, ami ma történik, 1918-ban és most is Európa sereghajtói voltunk az oktatás tekintetében. Akkor is nálunk volt a legmagasabb a csecsemőhalandóság aránya, most is így van. Akkor is nálunk voltak a legalacsonyabb minőségű iskolák, és ez most így van. Folytathatnám, és láthatják, hogy Románia társadalmi-gazdasági mutatói nem számítanak újdonságnak, hanem már százéves állapotok ezek; pontosan azért, mert nem az infrastrukturális beruházások (iskolák, utak, hidak) kerültek előtérbe az ország jelentős részén, hanem az számított, hogy ki, mit fog enni. Már elnézést kérek, hogy ilyet kell mondjak, de a szegénység állapotát gyakran a jelenlegi politikum okozza és tartja fenn. Egy képzett és tanult lakosság nem koldulni fogja a jogait, hanem követelni. Attól a perctől kezdve, hogy követeli a jogait, tudatába kerül a saját hatalmának. Jóval egyszerűbb a népet a napi betevő megléte vagy hiánya felől kormányozni, a félelem vagy a terror narratívájának segítségével. Nem utolsó sorban Romániában a funkcionális analfabéták aránya 40%. Olyan emberek, akik tudnak ugyan olvasni, írni, de nem értik, amit írnak és olvasnak.
Mircea Oprea: De szavaznak…
Gelu Duminică: Nyilvánvalóan, mindenki szavazhat! Az elmúlt években a román választások tulajdonképpen egy mély, szegény és irányított Románia, illetve a nagyvárosi agglomerációk tanult-képzett Romániája között zajló összecsapás. Ezalatt ne azt értsük, hogy az egyik jobb volna a másiknál. Nem ezt akarom mondani, de az első kategória könnyebben mobilizálható, inkább engedelmeskedik, és könnyebben irányítható.
Mircea oprea: Javulhat ez a helyzet a jövőre nézve?
Gelu Duminică: Ha körülbelül másfél évvel ezelőtt kérdezett volna, optimistább lettem volna.
Mircea Oprea: Minek okán lett kevésbé optimista?
Gelu Duminică: Az a benyomásom, hogy újraéljük a 30-as éveket, azt a politikai káoszt, ami a két világháború közötti időszak több mint 20 évig tartó kormányzásait jelentette, azt a szomorú populista időszakot, amikor a félelmet oltották a lakosságba. Azt mondták, hogy jönnek az idegenek és elveszik a földjeinket. Akárcsak ma. Akkor mindez messianisztikus vezetők megjelenéséhez vezetett. Emlékezzenek Zelea Codreanura, aki a Legionárius Párt élére állt, és aki úgy lett népszerű, hogy az igazságszolgáltatás ellen küzdött. Le is lőtt egy bírót. Anélkül, hogy azt szuggerálnám, hogy legionarizmus az, ami a napjainkban zajlik, nem tudom nem látni a hasonlóságokat. Nincs, ahogy ne lássam a gyűlöletkampányokat, amelyek az idegenek, kisebbségek, bevándorlók, homoszexuálisok ellen irányulnak. Nincs, ahogy ne lássam napjaink felelőtlen populizmusát, azt, hogy az igazságszolgáltatással való nagy csatározásban egyesek bármire képesek annak érdekében, hogy megússzák szárazon, és mégis a legnagyobb támogatottságot élvezik.