2019. december 12. csütörtökPandora, Gabriella
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Romániában 39 százalékkal csökkent a tanulók száma a rendszerváltás óta

2019. június 12. 14:28, utolsó frissítés: 2019. június 13. 16:31

A magyar tannyelven tanulók esetében a visszaesés enyhén mérsékeltebb. Az Erdélystat összegezte az közoktatás helyzetét.


1990 és 2017 között a romániai közoktatásban tanulók száma 39%-kal csökkent, 4,1 millió diákról 2,5 millióra. A magyar tannyelven tanulók esetében a visszaesés enyhén mérsékeltebb, itt 188 ezerről 122 ezerre, 35%-kal csökkent a diákpopuláció - írja elemzésében az Erdélystat.

Mint írják, az arányok változása esetében részben pozitív trendek figyelhetők meg. A magyar oktatásban részt vevők aránya a teljes romániai iskolai populáción belül az 1996-os, 4,6%-os mélypont után szinte folyamatos növekedést mutatott a 2010-es évek elejéig. Ezt követően egy stagnálási periódus következik, a magyarul tanulók aránya a közoktatásban az elmúlt években 5,1–5,2% között ingadozik, és továbbra is elmarad a népességen belüli, mintegy 6%-os magyar anyanyelvi aránytól. Ugyanakkor azt is megjegyzik, hogy különböző oktatási szinteken, illetve az egyes erdélyi régiókon belül jelentősen eltérnek az arányok.

Következzenek a részletek:

Az elemzéshez az Országos Statisztikai Intézet adatait használták fel, amely öt szintre bontva közli az oktatási rendszerben részt vevő óvodások és diákok számát a tanítás nyelve szerint éves és megyei bontásban. Az adatok jelenleg 1990–2017 között érhetők el, megyei megoszlások 1997-től kezdődően vannak.


Az adatokat a tanév kezdésekor összesítik, kiterjed a nappali, esti, csökkentett látogatású vagy távoktatásban részesülőkre, az állami- és magánoktatásra és a speciális osztályokba járókra is. Eszerint a következő oktatási szintekre kérhetők le az adatok: óvodai oktatás (1990–2011 között a 3–6 éves, 2012-től a 3–5 éves populációt célzó szint), elemi és általános oktatás (1990–2011 között a 7–14 éves (I–VIII), 2012-től a 6–14 éves (0–VIII) populációt célzó szint), líceumi oktatás (15–18 évesek, beleértve az elméleti és szaklíceumokat is (IX–XII/XIII)), szakiskolák (15–18 éves korcsoport, egy és négy évfolyam között), posztliceális iskolák (két–három évfolyam, jellemzően 19–21 éves korúak).

A közoktatásban tanulók számának alakulása

A statisztikai intézet adatai, illetve az oktatási minisztérium tanulmányai alapján arra következtetnek a szakemberek, hogy a tanulóknak az adott évfolyamnak megfelelő korcsoporthoz viszonyított súlya (a bruttó beiskolázási arányok) nem változtak jelentősen. Kisebb-nagyobb hullámzások mellett a 6–10 éves korosztályban a beiskolázási arány átlagosan 94%-os volt az 1990-2017 közötti periódusban, a 11–14 éves korosztályban 90%-os, a 15–18 éves korosztályban pedig 76%-os. Míg az elemista korúak esetében a tendencia enyhén csökkenő, a líceumi és szakiskolai korosztályon belül pedig valamelyest növekvő. Mint írják, egyértelmű, hogy a diákpopuláció drámai csökkenésének hátterében elsősorban demográfiai okok állnak (alacsony születésszám, nagyfokú kivándorlás).

A magyar tannyelvű osztályokba járók száma 1996-ig csökkent jelentős ütemben, azt követően pedig néhány év kivételével (2001, 2014, 2016, 2017) kisebb mértékben apadt, mint a teljes populáció esetében. Az 1990-hez mért csökkenés 2004-ben egyenlítődött ki a két populáció között.

Az ábrák forrása az Erdélystat. Az ábrák forrása az Erdélystat.


A romániai nagyrégiók és a főváros szintjén a diáklétszám csökkenése 1997 és 2017 között nagyjából hasonló mintázatot mutat. Jelentősebb eltérést a fővárosi régió esetében figyelhető meg, itt a beiratkozottak száma 2011-ig jelentős tempóban apadt, viszont az előkészítő osztályok bevezetését követően enyhén, de folyamatosan bővült 2017-ig.




A magyar nyelven tanulók arányának változásai

Az elemzés készítő szerint az óvodai képzés esetében kijelenthető, hogy a magyar óvodába járók aránya folyamatosan meghaladja a magyarság arányát az adott korcsoportban. Ennek több oka lehet. Egyrészt az óvodai hálózat jelentősen fejlettebb az erdélyi régióban, másodrészt feltételezhetően a magyar szülők nagyobb arányban íratják be gyerekeiket (az óvodai oktatás nem kötelező), harmadrészt nagy valószínűséggel a magyar nyelvű óvodákban számottevő arányban járnak más nemzetiségű gyermekek is (akik a népszámláláskor romaként, svábként vagy románként lettek regisztrálva). Az arányok viszont fokozatosan kiegyenlítődnek, 2017-re már kevésbé kiugróak az eltérések.



Az alapfokú képzésben (elemi és általános évfolyamok) a magyar nyelven tanulók aránya ugyan elmarad az etnikai és anyanyelvi arányoktól, viszont időben pozitív elmozdulások is megfigyelhetők. Az 1996-os mélypont után, egy rövid stagnálási periódust követően, 2002 és 2013 között jelentősen növekszik a magyarul tanulók aránya az alapfokon beiskolázottak körében, elérve az 5,5%-ot. A 2014-es tanévtől kezdődően ellenben enyhe visszaesés, stagnálás figyelhető meg, a magyar nyelven tanulók aránya 5,4% körül mozog.

A javuló tendenciák hátterében - a tanulmány készítő szerint - a legfontosabb ok nagy valószínűséggel az anyanyelven tanulók arányának növekedése, a magyar gyerekek egyre nagyobb hányada magyar tannyelvű osztályokba jár. A pozitív trend ugyanakkor azzal is szorosan összefügg, hogy az elmúlt két évtizedben jelentős mértékű tömbösödés figyelhető meg az erdélyi magyar népességen belül, illetve hogy a magyarok és a románok korstruktúrája közötti eltérés csökkent, elsősorban a kivándorlás etnikai kiegyenlítődése következtében.

Másrészt az aránynövekedés annak is köszönhető, hogy egyre nő a magyar oktatáson belül a magyar anyanyelvű, de nem „népszámlálási magyarok” aránya. A magyar nyelven tanulók között olyanok is vannak, akiket a népszámlálások időpontjában más nemzetiségűnek regisztráltak (románok, romák, svábok). Úgy kalkuláltak, hogy a 6–14 éves, magyar anyanyelvű gyerekek 10%-a járt nem magyar tannyelvű osztályokba 2017-ben.

A középfokú oktatásban (líceumok és szakiskolák) a legrosszabb a magyar nyelven tanulók aránya az elemzés szerint. 1991-ben a magyar etnikumú fiatalok mintegy 38%-a iratkozott be magyar tannyelvű osztályokba, miközben az országos beiskolázási arány 74%-os volt. Azonos beiskolázási aránynál ez azt jelenti, hogy a magyar fiatalok alig több mint fele tanult magyar nyelven ezen a szinten. A tendencia itt is pozitív a szociológusok szerint, a 90-es évek közepétől megindult a felzárkózás, viszont továbbra is jelentős az elmaradás az etnikai, anyanyelvi arányokhoz képest. A pozitív folyamatok hátterében hasonló okok állhatnak, mint az alapfokú oktatás esetében. Fontos kiegészítés, hogy Romániában jelen pillanatban csupán 10. osztályig kötelező az oktatás, így itt nagyobb mértékben szerepet játszhat a korai iskolaelhagyás is. Erre vonatkozó, etnikai bontású adatok sajnos nincsenek.

A tanulók etnikuma

Az Országos Statisztikai Intézet felmérései kitérnek a diákok etnikumára is, függetlenül attól, hogy milyen tannyelvű osztályba járnak. A diákok etnikumát az oktatási intézmény rögzíti a beiratkozási adatlapok, azaz a szülők nyilatkozata alapján. Az adatok csak országos összesítésben elérhetők, jelenleg a 2014, 2015 és 2016-os kezdetű tanévekre. További probléma, hogy a felmérések elemzési egységét az oktatási intézmények képezik, így nem létezik olyan adat, amely az etnikum és a tannyelv összefüggéseit mutatná.

A legfrissebb, 2016/17-es tanévre vonatkozó elemzés szerint a közoktatásban tanuló diákok 5,2%-a volt magyar nemzetiségű. Ez pontosan megegyezik a magyar tannyelven tanulók számával és arányával, viszont az egyes oktatási szintek esetében jelentősek az eltérések.


Infogram


Az óvodások 5,9%-a volt magyar etnikumú, viszont ennél többen járnak magyar óvodai csoportokba, itt az arány 6,3%-os. A kutatók szerint ez azzal magyarázható, hogy ezen a szinten jelentős a nem magyar etnikumú (akár népszámlálás, akár beiratkozás esetében rögzített), de magyar tannyelvű óvodába járó gyerekek száma. Hasonló az aránybeli eltolódás az alapfokú képzésben is. A magyar nemzetiségűek aránya 5,1–5,2%-os, a magyar tannyelven tanulóké pedig 5,4%-os. Az eltérések minden bizonnyal még ennél is nagyobbak a kutatók szerint, mert feltételezhető, hogy a magyar nemzetiségű gyermekek egy része román vagy más (pl. német) tannyelvű osztályokba jár.

Líceumi szinten már fordított az összefüggés, a magyar etnikumúak és a magyar tannyelven tanulók aránya 86%-os, azaz számottevően több magyar gyermek van a rendszerben, mint amennyien magyarul tanulnak. A szakiskolások között felülreprezentáltak a magyar etnikumúak (7,8%), viszont jelentős részük (legalább 10%-uk) román nyelven tanul. A posztlíceumi szinten a magyar fiatalok több mint fele nem anyanyelvén tanul.

Beiskolázási arányok régiók szerint

Míg Erdély egészében a teljes diákpopuláció 66%-ra csökkent ebben a húsz évben, a magyar nyelven tanulók száma kisebb mértékben, 78%-ra apadt. Az Erdélyen belüli régiók közül a Partiumban volt a legkisebb a magyar nyelven tanulók számának csökkenése (14%-os), Közép-Erdélyben 20%-os, Székelyföldön 24%-os, a szórványmegyékben pedig a leghangsúlyosabb, 37%-os.



Székelyföld (Hargita és Kovászna megyék) esetében enyhén növekedett a magyar oktatásban részt vevő diákok aránya 1997 és 2017 között. Az óvodába járókon belül a magyar nyelven tanulók aránya stabilan 80% körüli, ami enyhén meghaladja az óvodáskorú népességen belüli etnikai arányt. Ebből arra következtetnek, hogy az óvodát magyar nyelven végzők egy része a népszámlálások alkalmával nem magyar nemzetiségűnek (hanem elsősorban romaként) volt regisztrálva.



Az elemi és általános oktatás esetében ebben a húsz évben enyhén növekedett a magyarul tanulók aránya, 76-ról 79%-ra, és nagyjából megegyezik az etnikai aránnyal, amely szintén emelkedett a vizsgált periódusban. A középfokú képzés esetében van hangsúlyosabb lemaradás, viszont javul a tendencia, 2017-ben a 79%-ra becsült magyar anyanyelvű népességhez képest 77%-os a magyar tannyelvű líceumi és szakiskolai osztályokba járók aránya.

Közép-Erdélyben (Maros és Kolozs megyék) az óvodások arányának enyhe mérséklődése követi a népességen belüli aránycsökkenést. Az alapfokú képzésben magyarul tanulók aránya 2014-ig enyhén növekedett, azt követően viszont csökkent, 2017-ben 21%-os, miközben a magyar anyanyelvűek becsült populációja 22%-os. A középfokú oktatásban itt is jelentős a felzárkózás, a magyar gyerekek egyre nagyobb hányada anyanyelven végzi tanulmányait.



A Partiumban (Bihar, Szatmár, Szilágy megyék) felemás a helyzet, alapvetően kedvezőtlen a magyar oktatási intézményrendszer szempontjából. Partiumi sajátosság, hogy a magyar óvodákban tanulók aránya jelentősen elmarad a népességen belüli magyar aránytól, elsősorban Szatmár és Bihar megyében. Bár enyhén javult a helyzet, 2017-ben továbbra is jelentős a különbség, a magyar óvodások aránya csupán 22%-os, míg a 3–5 éves korcsoportban a magyar anyanyelvűek aránya 28%-os. Az alapképzésben valamivel kisebb az eltérés: az iskolás populációban 24, a viszonyítási korcsoportban 28%, de itt is jelentős a nem anyanyelven tanuló magyarok aránya. A líceumi és szakiskolai magyar osztályokba járók aránya látványosan nőtt, viszont továbbra is jelentősen elmarad a populáción belüli magyarok arányától.



A dél-erdélyi, bánsági és észak-erdélyi régiókat összevonva tárgyalták. A szórvány kategóriába sorolt megyékben (Arad, Beszterce, Brassó, Fehér, Hunyad, Máramaros, Krassó-Szörény, Szeben, Temes) a legkedvezőtlenebb a magyar oktatás helyzete. Pozitív trendnek tekinthető, hogy az óvodások és az alapfokú iskolai tanulmányaikat végzők esetében többnyire sikerül stabilan tartani a magyarul tanulók arányát, olyan körülmények között, hogy az iskoláskorú (6–18 éves) magyar népesség több mint a felére csökkent az elmúlt két évtizedben.

A kilenc megye összességében az óvodai szinten jónak tekinthetők a magyar beiratkozási számok, az alapfokú képzésben a magyar anyanyelvű gyerekek mintegy fele, a középfokú oktatásban pedig mintegy egyharmada tanult anyanyelvén a 2017-es adatok alapján.

A líceumi és szakiskolai képzés esetében azt is figyelembe kell venni (a regionális elemzés egészében), hogy egyrészt a magyar nyelvű oktatási kínálat ezen a szinten nagyon eltérő regionálisan (például a szaklíceumi és a szakiskolai oktatás túlnyomó része Székelyföldön összpontosul), illetve ezzel összegfügésben, hogy a diákok mobilitása már sokkal hangsúlyosabb lehet (más megyékben, más régiókban folytatják tanulmányaikat).



Az elemzés részletes leírás, a módszertan részletezése, illetve az ábrákhoz használt adattáblák itt érhetőek részletesen.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS