2019. július 19. péntekEmília
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Nem is olyan rég még börtön járt a homoszexualitásért Romániában

Horváth-Kovács Szilárd Horváth-Kovács Szilárd 2019. június 18. 10:20, utolsó frissítés: 18:15

A kilencvenes években még bűncselekménynek minősült a homoszexualitás, többen is börtönbe kerültek emiatt. Csak 2001-ben hatálytalanították az erre vonatkozó törvényt.


A homoszexualitást kriminalizáló, 200-as törvénycikkely témáját járta körül a Kolozsvári Pride keretében tartott „Történetek a '90-es évekből: a 200-as törvénycikkely hatálytalanítása” című rendezvény.

Amikor megérkeztem a tranzit.ro székelyére, vagy két tucat ember beszélgetett kisebb-nagyobb csoportokba verődve. A terem nyitott ablakain beszűrődött a polgármesteri hivatal zenejátéka, Enescu román rapszódiája, jelezve, hogy 18 óra; erre rögtön válaszolt a Szent Mihály harangja is. Helyben vagyunk, gondoltam, az állam és az egyház is hozzászól az eseményhez. De a rendezvény ekkor még nem kezdődött el, Eckstein-Kovács Péter ügyvédet vártuk, az este egyik meghívottját, aki végül sajnos mégsem tudott eljönni.

Társadalmi vita a 20. század végéről

Egy videómontázs levetítésével indítottak, amelyet Ama Ciutu és Ilinca Micu állítottak össze, az Accept civil jogvédő szervezet archívumára támaszkodva. A montázs 1998-2002 közötti tévéadások anyagaiból volt összevágva, és a 200-as cikkely hatálytalanítása körüli vita politikai és társadalmi kontextusát, a közvélemény hangulatát dokumentálta.


Fura érzés volt a megszokott, majd elfeledett ProTV, Prima, Antena, TVR1 adásait nézni, a ma már idegenül ható csatornajelzéseket, vágástechnikákat, színeket, minőséget figyelni. Rádöbbenni, hogy a számomra gyermekkori események most történelmi dokumentációként szerepelnek: rögzítették, hogy 20 évvel ezelőtt hogyan változik az állam és a nyilvánosság viszonya a homoszexuális kisebbséghez.

A montázst ügyesen vágta össze Bogdan Condurache, jó ritmusa volt a filmnek, egyensúlyban tartotta a váltakozó jeleneteket. Pedig nem volt könnyű vállalkozás: unalmas parlamenti viták, heves véleménynyilvánítások, drámai tudósítások, érzelmileg feszült nyilvános vallomások, merev szakértői hozzászólások formálódtak egy nyilvános társadalmi vitává.

Nagyon sok, akkor komolynak gondolt érv ma nevetést váltott ki a közönségből, amely többnyire 20-30 éves emberekből állt, zömében az LMBTQ+ kisebbség tagjaiból és néhány nyitottabb érdeklődőből. Másrészt meghökkentő volt felismerni ugyanazokat az előítéleteket, babonás hiedelmeket, diszkrimináló sémákat, amelyek akkor is, ma is megjelennek egyházi méltóságok megszólalásaiban, vagy bizonyos politikusok kisebbségekhez való viszonyában. Románia nagyon sokat és semmit sem fejlődött ezen a téren.

Fotók: PRIDE RomaniaFotók: PRIDE Romania


A 200-as törvénycikkely rövid története

A félórás filmet követően Florin Buhuceanu tartott egy rövid történelmi előadást a homoszexualitást bűncselekménynek tekintő román törvénykezésről.

Ennek a törvényhozásnak az első lépése a múlt század '30-as éveibe vezet vissza, amikor Romániában megerősödik a vasgárda és egyéb náci ideológiák gyökerezne meg, aminek következtében felerősödik a kisebbségellenesség. Ennek három fő célpontja a magyar, a zsidó és a homoszexuális kisebbség lesz, eszköztárukban a legerősebb a propaganda. Az előadó rámutatott, hogy a homoszexualitást kriminalizálják az 1936-ban megfogalmazott a büntetőtörvénykönyv 431-es törvénycikkelyében, amellyel az állam egyrészt elismeri, hogy léteznek homoszexuálisok, másrészt bűncselekménynek minősíti. A törvény az azonos nemű emberek közötti szexuális aktusokat tekintette bűnténynek, és amennyiben ezek „nyilvános botrányt” okoznak, 6 hónaptól 2 évig terjedő börtönbüntetéssel jár.

Florin Buhuceanu kitért arra, hogy ez a törvény különböző apróbb módosításokkal egészen a huszadik század végéig hatályban marad, ez lesz a hírhedt 200-as törvénycikkely.

A második világháború után, 1948-ban az új hatalom átveszi ezt a törvényt, ekkor válik a büntetőtörvénykönyv 200-as cikkelyévé. A homoszexualitást szigorúbban büntetik: 2-5 év szabadságvesztéssel. Az előadó megjegyzi, hogy ez még mindig a „szelíd korszakhoz” tartozik, mert még ott szerepel a „nyilvános botrány” kitétel: igaz, hogy erre nem létezett egyértelmű meghatározás, ezért teljességgel a bírók önkényére volt bízva, hogy a bűntény megtörtént-e vagy sem.

Az előadó arra is felhívta a figyelmet, hogy az új kommunista rendszer nem egyszerűen bűncselekménynek tekintette a homoszexualitás minimális megnyilvánulását, hanem ideológiai színezettel is ellátja. E szerint a homoszexualitás „kapitalista dolog”, így a szexuális kisebbségek automatikusan „osztály- és népellenségekké” váltak. Az előadó megjegyezte, hogy ennek volt egy olyan következménye, hogyha például munkást vagy mezőgazdászt „lepleztek le”, mint homoszexuálist, akkor addig vallatták, amíg megnevezte az „ideológiai forrását”.

Ezzel összefüggésben 1957-ben kiveszik a „nyilvános botrány” okozására vonatkozó tételt, és a homoszexuális aktusok önmagukban büntetendő cselekménnyé válnak. Florin Buhuceanu megjegyezte, hogy ezután következik a legrosszabb helyzet. Ugyanis 1968 után a totalitárius államhatalom immár személyiség elleni bűncselekménynek is tekinti a szexuális kisebbségek megnyilvánulásait, amelyet a besúgói-titkosszolgálati rendszerbe szervesen beépítenek. Ekkortól bárkit lehallgatnak, kihallgatnak, listáznak, illetve beszerveznek a Securitátéba, akkor is, ha az illetőnek valójában semmi köze nem volt a homoszexualitáshoz. Így a szexuális kisebbség tagjai az egyik legüldözöttebb, és a legnagyobb terror alatt élő közösséggé váltak, jelezte az előadó.

Az 1989-es rendszerváltás ebből a szempontból alig hozott enyhülést, hiszen a 200-as törvénycikkely továbbra is érvénybe maradt, bár visszaesik a letartoztatások száma, továbbra is több ember kerül börtönbe csak azért mert homoszexuális.

Az utolsó elítélteket csak 1998-ban engedik szabadon, Emil Constaninescu elnöki dekrétumának következtében, és ez is nemzetközi nyomásra történik, illetve az 1996-ban alakult romániai jogvédő szervezet, az Accept nyilvános vitáival megtámogatva. Végül 2001-ben a Năstase-kormány 200-as törvénycikkelyt sürgősségi kormányrendelettel hatálytalanítja, amelyet 2002-ben Ion Iliescu is aláír. Az előadó megjegyezte, hogy lényegében e mögött az állt, hogy Románia 1999-ben megkezdte a tárgyalásokat az Európai Unióhoz való csatlakozásról.



Az előadó kiemelte, hogy az Accept akkori munkájában a legerősebb támogatást a magyar kisebbség képviselőitől kapták, kiemelve Eckstein-Kovács Pétert, aki akkor a nemzeti kisebbségekért felelős tárca nélküli miniszteri tisztséget töltötte be. Nagyon sajnálta, hogy Eckstein nem tudott eljönni az eseményre, hogy erről az időszakról beszélgessenek.

Florin Buhuceanu azzal zárta az előadását, hogy bár megtörtént a homoszexualitás dekriminalizálása, ez még messze áll a szexuális kisebbségek emberi jogainak elismerésétől, hiszen az ortodox egyház, illetve több politikai párt ma is mozgósít e kisebbség további elnyomása, láthatatlanná tétele mellett. „Gondoljunk csak a 2018-as alkotmánymódosító referendumra” - hozta fel recens példának.

Ez előadás után kötetlenebb beszélgetéssel folytatódott az esemény. Szóba került, hogy bár az elnyomó rendszer és törvénykezése eltűnt a történelem süllyesztőjében, a társadalomban a homofób mentalitás, és diszkriminatív atmoszféra megmaradt, mint ahogy az erőszak kultúrája ma is erőteljesen hat.

A dokumentarista és jogvédő szakértők arra is felhívták a figyelmet a beszélgetés során, hogy „meg kell írni a homoszexuális kisebbség történelmét”, amely ma még teljességgel hiányzik Románia történelméből. Pedig ebben a történelemben is vannak mártírok, hősök, amelyeket a LMBT+ közösség múltjához tartoznak, érdemes lenne megismerni, kutatni őket. Illetve arra is felhívták a figyelmet, hogy nem csak az a gond, hogy e nélkül „hiányos Románia történelme”, hanem e nélkül a múlt felvállalása és megértése nélkül nem tudjuk a jelent sem megfelelően megérteni, élni.

(A romániai homoszexualitást érintő törvénykezés történetét a transindex alaposabban összefoglalta itt.)

Az esemény végkicsengése visszafogottan optimista volt, hiszen a szervezők szerint a dolgok kedvezően alakulnak, bár nagyon-nagyon sok munka és tennivaló van még ahhoz, hogy a társadalom egyenlőnek ismerje el az LMBT+ közösség tagjait.

(A nyittóképen Florin Buhuceanu és Ama Ciutu a beszélgetés közben.)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS