2019. október 21. hétfőOrsolya
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Schiffer András: a nemzetállamnak elég erősnek kell lennie, hogy eltűrjön a területén autonómiákat

Kulcsár Árpád, Vass Csaba 2019. szeptember 17. 10:29, utolsó frissítés: 10:40

A Lehet Más a Politika alapítójával többek közt az ellenzéki magyar pártok határon túli sikertelenségének okairól, tusványosi fellépésről, és a "bezöldülő" magyar pártok hiteltelenségéről is beszélgettünk.


Nagyon sokat jár mostanában ide.

Mindig is jöttem, ha tehettem.

Hogy látja a mai erdélyi magyar politikát? Lehet-e más?

Rendkívül fontos küzdelem, amit az RMDSZ folytat, hiszen nehezített pályán kell elérni eredményeket a magyarság számára. Mindig is távol tartottam magamat attól, hogy Budapestről minősítgessem az itteni belmagyar viszonyokat, most sem fogom tenni. Szerintem tiszteletreméltó az, amit Kelemen Hunorék nagyon bonyolult játszmában a bukaresti parlamentben eddig el tudtak érni a magyarságnak, hol koalícióban, hol a kormányt kívülről támogatva. Nagyon nem tartom jónak, hogyha Budapestről próbálják meg minősíteni az erdélyi, székelyföldi magyar küzdelmeket.


Akkor azt sem minősíti, hogy választásokkor az RMDSZ a Fideszre való szavazásra buzdított?

Nem szerencsés dolog részükről, de ez már nem az erdélyi belmagyar politika. Az sem szerencsés, ha a Fidesz a magyarországi kampányát kihozza Erdélybe, de nyilvánvalóan az sem az, ha a bukaresti parlament képviselője véleményt formál a magyarországi választási kampányban.

Szétválasztok két politikai dimenziót: azt, ami romániai politikában és erdélyi magyarságon belül történik, illetve azt, hogy a magyarországi belpolitikának vannak sajnálatos kicsapódásai, hullámverései az erdélyi magyar politikában. Több mint célszerű lenne, ha a Fidesz ebben meg tudná tartóztatni magát, de különösebb reményeim nincsenek erre nézve.

Elég sok embert kritizálnak mostanság, hogy Tusványoson fellépnek, most leginkább Lovasi volt kipécézve. Önt nem keresték meg ezzel, hogy évről évre miért megy Tusványosra?

Megszoktam, hogy beszólnak emiatt. Már 2006 őszén is egy csónakban eveztem Lovasi Andrással, amikor a Szeretem Magyarországot klubot együtt hagytuk ott, mert az őszödi beszédet és a rendőrterrort próbálták egy kicsit kozmetikázni. Lovasi Andrásnak az ízlésvilágát mindig osztottam, természetesen én is megkapom a magamét, internetes kommentekben jöttek különböző gyalázkodások, hogy én egyáltalán miért mosolygok Gulyás Gergellyel. Megjegyzem, a Kolozsvár Magyar Napokon is vele beszélgettem.

Milyen elválaszthatatlanok lettek!

Gulyás Gergővel végig vitáztuk már a fideszes alkotmányozás időszakát is, a legkülönfélébb fórumokon és ez így is van rendjén. Ebben az a poén, hogy sokszor ugyanazok, akik a Lovasit, a Quimbyt vagy éppen engem gyaláznak azért, hogy hogy merünk egyáltalán emberszámba venni fideszest, vagy hogy merünk elmenni olyan rendezvényre, ahol fideszesek is fellépnek, máskor meg azon jajonganak, hogy megszűnt a párbeszéd, és a Fidesz nem áll ki vitákra. Ha pedig arról van szó, hogy az ember kiáll vitára, akkor meg rögtön Fidesz-bérenc lesz. El kéne dönteni akkor, hogy melyik játékot játsszák. Mondom, ez engem soha nem érdekelt különösen. Mióta egyáltalán közéleti szereplést vállalok, tehát a 2000-es évek elejétől, én konzekvensen mindig, mindenhová, függetlenül attól, hogy milyen pozícióban voltam, vagy nem voltam, minden meghívásnak igyekeztem eleget tenni, függetlenül attól, hogy milyen oldalról hívtak.



Gulyás Gergely és Schiffer András Tusványoson (fotó: Schiffer András/Facebook)

Volt szélsőjobbos rendezvényen is?

Voltam olyan rendezvényen, amit szélsőjobbosok szerveztek. Nagy dilemma volt, hogy elmenjek-e, de történetesen Gulyás Mártonnal is egy blokkban szerepeltem. Meglehetősen bizarr összejövetel volt. Jobbik-rendezvényen is jártam. Persze a Jobbiknak az irányultságát ma már meglehetősen nehéz meghatározni.

Kikkel szokott Kolozsváron találkozni?

Teljesen attól függ, hogy éppen milyen célból vagy milyen rendezvényre hívnak. Nekem külön öröm, hogy különböző szerepekben elhívnak a szervezők. Tavaly a Kolozsvári Magyar Napokon nem csak a főkonzulátus rendezvényén vettem részt, hanem az unitárius egyház is külön meghívott, és az unitárius egyház vezetőivel képviselőivel tudtam például elég hosszan beszélgetni. Annak idején amikor képviselőként jártam itt, akkor a városházára is ellátogattam, Horváth Anna akkori alpolgármesterrel folytattunk elég hosszú beszélgetést. Amikor hivatalban lévő politikus voltam, akkor kifejezetten igyekeztem az itteni önkormányzati, illetve romániai magyar pártpolitikusokkal is eszmét cserélni, de például most is sikerült szót váltanom Kelemen Hunorral.

Az RMDSZ-en kívül más erdélyi magyar politikai párttal tartja a kapcsolatot?

Nem vagyok már pártpolitikus, de annak idején parlamenti képviselőként, pártvezetőként fontosnak tartottam, hogy miközben elismerjük az RMDSZ-nek a súlyát és támogatottságát az erdélyi magyarságon belül, az Erdélyi Magyar Néppárttal és a Magyar Polgári Párttal is igyekezzünk szoros kapcsolatot kialakítani. Részt is vettem, és fel is szólaltam az Erdélyi Magyar Néppárt egyik kongresszusán. Folyamatosan azt a politikát igyekeztünk folytatni, ameddig parlamenti képviselő voltam az LMP-ben, hogy miközben tiszteletben tartjuk az erdélyi magyarok választását, valamennyi erdélyi magyar politikai szereplővel szeretnénk kapcsolatot ápolni. Az erdélyi belmagyar vitákban meg nem szeretnénk igazságot tenni. De mondok még egy szereplőt: a Székely Nemzeti Tanáccsal is folyamatos volt a kapcsolatunk, és nekem nagy megtiszteltetés volt, hogy például a székely szabadság ünnepén fel is kértek szónoknak.

Idén mondjuk a Székely Szabadság Napján kifülyüték az LMP-t.

Én a budapesti Hősök terén voltam. Ezen a napon nálam a rituálé évek óta úgy megy, hogy délben, kora délután van a tibeti felkelés napjáról a megemlékezés a Tibetet segítő társaság szervezésében a kínai követség előtt, és onnan pár száz méterre van a Hősök Tere, ahová átmegyek a székely szabadság napjára.

Tényleg szokott járni a Csángó Bálba is.

Voltam többször is.

Az miért fontos? Jó a zene? Vagy nemzetpolitikai érzelmek viszik oda?

Szerintem nagyon fontos, hogy egy sok tekintetben veszélynek kitett Kárpát-medencei kulturális hagyománynak visszatérően seregszemléje van Magyarország fővárosában.

Mit gondol azoknak a támogatásoknak a mértékéről, amit a magyar kormány és Fidesz a határon túli magyarság részére ad? Nem érzi esetleg túlzásnak?

Lehet, hogy profán lesz a hasonlat, de ezzel egy kicsit úgy vagyok, mint a futballba juttatott állami pénzekkel. Értem ez alatt, hogy tőlem soha képviselőségem alatt sem hallottak olyat, hogy kifogásoltam voltam, hogy túl sok közpénz megy a futballba. Soha nem ezzel volt bajom. Nekem nem azzal van bajom, hogy túl sok pénz menne nemzetpolitikára, hanem ahogyan a futballnál is, úgy a nemzetpolitikánál is ennek a szerkezetével van bajom. Kárpátalján beleütköztem abba, hogy ezek a pénzek túl gyakran a magyarországi pártszimpátia vagy antipátia alapján kerülnek elosztásra. Tehát adott esettben egy kárpátaljai magyar lapot, ha nem szeret a Fidesz, nem tud támogatást szerezni.

Nem a támogatás volumene a problémás, hanem az, hogy ne próbálja meg a mindenkori budapesti hatalom támogatásokon keresztül befolyásolni a határon túli magyar közösségeken belüli erőviszonyokat.

Egy politikai pártnak hogyan lehet megtartani úgy a hitelességét, gondolok itt például Romániában az RMDSZ-re, hogy folyamatosan hangsúlyozzák a multikulturalizmus fontosságát, közben meg támogatnak egy olyan anyaországi pártot, amely ez teljes mértékben elveti, és azt mondja, hogy az rossz.

Szerintem itt a fogalomhasználattal van probléma. Magam két fogalmat élesen ketté szoktam választani. Egy dolog a multikulturalizmus, és más dolog a kulturális sokféleség megőrzése. A politikai ökológiának egyik fontos célkitűzése a kulturális sokféleség megőrzése, legyen szó Székelyföldről, legyen szó Tibetről vagy éppen Kurdisztánról.

Ha egy politikai mozgalom lándzsát tör a megmaradás mellett, tehát ha egy nemzeti közösség azon a területen, ahol létrejött, ahonnan vétetett, ott meg tudja őrizni a hagyományait, a kultúráját, nos ez összhangban áll azzal, hogy nem támogat olyan trendeket, amik a kultúráknak a végzetes összekeveredését, adott esetben a kulturális identitásoknak a felszámolódását jelenti. Tehát tudatosan éles különbséget teszek a kulturális sokféleség megőrzése, ami a politikai ökológiának is fontos célkitűzése és a multikulturalizmus között, még akkor is, ha sokan keverik vagy rosszul használják ezeket a fogalmakat.

Az egymás mellett élő kultúrák hatással vannak egymásra.

Így van ez évszázadok óta. Nagyon helyes, ha van kultúrák közötti párbeszéd. Az teljesen természetes, hogy az egymás mellett létező kultúrák hatnak egymásra, ahogy a magyar nyelvre is hatottak például a környező szláv nyelvek a honfoglalás óta, vagy ahogyan mondjuk Máramaros népzenéjében ott van a Holokausztig együtt élő zsidóság kultúrájának lenyomata. Az, ha van nyitottság a különböző kulturális közösségek között, van nyitottság a magyar és román kulturális közösségek között egymás hagyományainak a megismerésére szerintem több, mint kívánatos. De a kultúrák egymás mellett élése, a kultúrák közötti párbeszéd az nem keverendő azzal, hogy egy konzumkultúra jegyében felismerhetetlenségig összekeverednek a kultúrák.

Tehát az erős nemzetállamban működhetnek más kultúrák?

Egy nemzetállamnak elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy a saját területén elbírjon autonómiákat, amelyek adott esetben etnikailag szerveződő autonómiák. Nem hiszek a centralizált demokráciában, ez a bajom az orbáni állammodellel is.

Van valaki, akinek drukkol a román elnökválasztáson?

Inkább már nem drukkolok senkinek. Bevallom őszintén, hogy annak idején, ráadásul parlamenti képviselőként én ennek hangot is adtam, Johannisnak drukkoltam Pontával szemben. Aztán megbántam.

Mi a baj Johannisszal?

Johannisban szerintem elég sok magyar bízott, hogy miután maga is kisebbségi sorból jött, támogató lesz a székelyföldi autonómia törekvések iránt. Ehhez képest egy rendkívül ellenséges politikát folytatott a magyarsággal szemben. Most azonban nem is nagyon látom, hogy kik lesznek a kihívói.

Például Dăncilă.


Nem biztos, hogy rossz lenne a magyaroknak, ha a Dancilă nyerne. Persze már nagyon óvatosan merek véleményt formálni, mert Johannisnál nyíltan véleményt formáltam, és szégyelltem utána magam.

Miért ennyire sikertelenek az ellenzéki magyar pártok Erdélyben; Mit gondol erről, miért nem sikerült felépíteni szimpátiabázist? Vagy akár szavazóbázist?

Kicsit ironikusan annyit had mondjak, hogy én ugyan '16-ban leköszöntem minden politikai pozíciómról, de a '18-as választáson talán nem szerénytelenség, hanem ténykérdés, - mert végül is az egész ciklust bírálják el egy parlamenti választáson a választók, és azért annak a ciklusnak a felében azért én fémjeleztem az LMP-t -, sovány vigasz, de picikét személyes sikerként is éltem meg, hogy a '18-as választáson az ellenzéki pártok között Erdélyben az első helyre az LMP jött fel. Ugyanakkor természetesen azt látni, hogy brutális a fölénye a Fidesznek. Ennek elég logikus indoka van. Egyrészt az erdélyi magyarságon belül sokan nem vették fel az állampolgárságot, akik fölvették a magyar állampolgárságot, azok között is vannak jó néhányan, akik adott esetben elvi okokból úgy döntenek, bár állampolgárok, ehhez a nemzethez tartoznak, de nem kívánnak a belmagyar viszonyokba beleszólni. Innentől kezdve akik viszont úgy döntenek, hogy nem csak az állampolgárságot veszik föl, és az ezzel járó választójogot szerzik meg, hanem élni is kívánnak azzal, utána, ha ezen a két választóvonalon túljutottak, szinte egyenes út vezet a Fidesz karjaiba. Azért ebben benne van az is, hogy bár maga a Magyar Igazolvány az első Orbán-kormány alatt született meg, ami önmagában a Fidesznek nem hozott volna 2018-ra ennyire megkérdőjelezhetetlen 98 százalékos szavazati arányt, de ahogyan végbement a kettős állampolgárságról szóló népszavazás, az erkölcsi piedesztálra emelte a Fideszt a határon túli magyarok között.

Az MSZP -SZDSZ -nek nyilván súlyos felelősségük van abban, hogy a Fidesznek a monopóliumává vált a nemzetpolitika, de az, hogy ezek a számok jöttek ki például a határon túli voksszámlálásnál tavaly áprilisban, az nem annyira az ellenzéki pártok hibája, bűne, hanem a Fidesz jókor és jókat lépett. Azért használom így, és nem magasztalom különösebben a Fideszt ebben a kérdésben sem, mert hangsúlyozom, hogy az első Orbán-kormány idején, amikor a magyar igazolványt megadták, a kettős állampolgárság igénye föl sem merült. Amikor fölmerült a parlamentben a Fidesz ennek ellene volt, és amikor a Magyarok Világszövetsége elkezdte gyűjteni az aláírásokat 2004 derekán, akkor a Fidesz kezdetben nem állt melléjük. Ha Gyurcsány Ferenc nem áll bele abba a szociális demagógiába, hogy a külhoni magyarság a magyarországiak létbiztonságát fenyegetik, ha állampolgárságot kapnak, akkor könnyen lehet, hogy ez az erkölcsi előnye a Fidesznek soha nem születik meg. Gyurcsány Ferencre sokszor mondják, sőt én magam is, hogy neki köszönhető a Fidesz kétharmada, de a Fidesz támogatottságán belül is a Fidesz elsöprő fölénye a határon túli magyarságban szintén Gyurcsánynak, és a korabeli miniszterelnök 2004-es kampányának köszönhető.

Igen, de 2004-ben még bizonyos pártok meg sem voltak születve, őket aztán nem lehet felelőssé tenni, és mégsem gondolják itt, hogy támogatni lehetne őket.

Ez fordított logika. A Fidesz magának szerzett ezzel egy - tegyük egy pillanatra zárójelbe, hogy jogosan vagy jogtalanul - erkölcsi fölényt 2004 decembere után. Függetlenül attól, hogy a Jobbik és az LMP mikor léptek színpadra. Nem arról van szó, hogy ők rosszak, hanem arról van szó, hogy a Fidesz került a fejekben felülre, ráadásul ő volt abban a hatalmi pozícióban a magyarországi választók döntése miatt, hogy egyáltalán meg tudta adni ezeket a jogokat a magyarságnak. Tehát az a magyar, aki úgy gondolta, hogy neki szüksége van a magyar állampolgárságra, szüksége van a magyarországi választójogra, az eleve azt látja, hogy mind a kettőt a Fidesz adta meg nekem. Ennyi a történet.

Amellett, hogy természetesen nagyon hangsúlyos Fidesz támogatottság érthető okokból, de miért van az, hogy az ellenzéki pártokat közutálat övezi? Például gondolok Vona Gábor kifütyülésére, az LMP-s politikusok, Gyöngyösi Márton kifütyülése.

Azt tudom mondani, hogy amíg én pártelnökként, frakcióvezetőként Erdélyben bárhol jártam, engem mindenhol jó szívvel, szeretettel fogadtak. El tudom mondani, hogy találkoztam a legkülönfélébb erdélyi magyar politikai pártok vezetőivel, találkoztam egyházi méltóságokkal, különböző rendezvényeken Székelyudvarhelytől Kolozsváron át Tusnádfürdőig, soha nem találkoztam közutálattal.

Hogy érzi magát attól, hogy a KDNP bezöldül?

Jaj, hagyjuk már! A KDNP-től a Momentumig mindenki bezöldült, de hát ezek egyszerű politikai PR-fogások. Az ökopolitika nem kiválaszt égető környezeti bajokat, hanem az egész globális kapitalista világrend egésze elé helyez tükröt, amit sem a KDNP, sem a Momentum nem tesz meg, érthető okokból.



klímatüntetés Budapesten (Fotó: Schiffer András/Facebook)


Sem az LMP ma már.

Nem tudom, ők mit gondolnak ma, de szerintem a Jobbik, az MSZP és az LMP ma már nem önálló tényezők a magyar politikában. Persze a KDNP sem.

És a klímatüntetésnek Magyarországon miért nincs ereje, ha világszerte milliók mennek utcára?

Egyrészt Budapesten igazából soha semmire nem lehetett annyi embert megmozgatni, mint Európa bármely más fővárosában Bukaresttől Berlinig. Néha szimbolikus pártrendezvények kivisznek százezer embert, de szociális vagy ökológiai kérdések miatt összejöjjön egy százezres tüntetés, ez elképzelhetetlen. Ez így volt a rendszerváltáskor is: a környező országok rendszerváltásai közül sehol nem vettek ennyire kevesen részt lakosságarányosan a rendszerváltozás folyamataiban, mint Magyarországon. Emlékszem, hogy amikor 2006 júniusában George Bush Bécsbe látogatott, és ott az imperialista politikája ellen a különféle szervezetek összehoztak egy hatvanezres tüntetést, a következő állomás Budapest volt és mi úgy, hogy a szélsőjobbtól a radikális balig mindenkivel tárgyaltunk, összehoztunk kétezerötszáz embert. Az önmagában is öröm és érték, hogy miközben a klímaváltozás veszélye harminc évvel ezelőtt néhány tudós és néhány perifériikus zöld párt magánügye volt, most van egy szintlépés, és a bulvársajtó ingerküszöbét is eléri a téma. Mert közeledik a jéghegy. De arra nagyon kell figyelni, hogy a rendszer fenntartásában érdekelt nagyvállalatok és neoliberális erők ne foghassák ki a szelet a vitorlából. Amikor előjönnek olyanokkal, hogy tulajdonképpen a biogazdaságok, a nyílt legelőn való legeltetés, vagy a GMO-mentes mezőgazdaság a klímaváltozás okozója, akkor nem a lóláb, hanem az egész lovarda kilóg. Mert azt látjuk, hogy a klímaváltozás ürügyén például az élelmiszerterrorista világcégek próbálnak még több profitot termelni. Nem önmagában van a klímaváltozás, hanem a globális kapitalizmus válsága teremt egy ökológiai válságot is. Nem lehet külön kezelni a Jeges-tengerben sugárzó atomtengeralattjárót, a műanyagokkal, hormon- és vegyszermaradványokkal szennyezett ivóvizet, a szikesedó talajt, vagy a cianidos bányászatot, amely technológiát különböző észak-amerikai konszernek próbálnak Erdélyben folytatni például. Ugyanannak a mohó valóságnak a különböző metszeteiről beszélünk, és azt látom, hogy a nagyvállalatok, akik az előidézői annak, hogy most az emberiség fennmaradása a tét, részproblémákat tűznek a zászlajukra úgy, hogy máshol még nagyobb károkat tesznek közben. Ha valaki elkötelezett a klímaváltozás megállítása mellett, akkor annak nem a tehenészetet, főleg nem annak a kisgazdaságokban folytatott változatát veszi célba, hanem például harcol a szabadkereskedelmi paktumok ellen.

De mit csináljon, ha nincs ehhez pártja?

Akkor meg kell csinálnia azt a pártot, ahogyan ezzel magam is megpróbálkoztam úgy tíz évvel ezelőtt.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS