Ekkora külföldi mobilizáció még soha nem volt, és ezen a téren az RMDSZ-nek is lépnie kell
Tőkés Hunor 2019. november 11. 18:57, utolsó frissítés: 2019. november 13. 09:59Barna az USR potenciálja alatt teljesített, ellentétben Johannisszal, aki magasan a PNL potenciálja fölött. Dăncilă azt hozta, amit nagyjából a PSD hozni tudott, értékelt Székely István Gergő politológus.
Megkerestük Székely István Gergő politológus kutatót, hogy segítsen támpontokat találni a választási eredmények értelmezéséhez.
A 2014-es választáshoz képest alacsonyabb részvételi arányt láttunk, például Kovászna megyében elég alacsony volt a szavazók voksolási kedve, ami általában is jellemző volt a magyarok lakta megyékre. Mi lehet ennek az oka?
- Előrebocsátanám, hogy még nem jutottam oda, hogy alaposan átnézzem a mostani adatsorokat, így amit el tudok mondani, azok az első impresszióim. Alapvetően az egyik kiindulópont az, hogy az országos részvételi arány általában alacsonyabb volt, mint a 2014-s elnökválasztás első fordulójában. Ennél érdekesebb, hogy a májusi EP-választási részvételi aránytól is elmaradt most az országos részvétel.
Az minden bizonnyal közrejátszott – bár nem lehet csak erre redukálni – hogy májusban a mobilizáció erőteljesen túlfűtött volt: akkora mozgósítást láttunk, mint még EP-választáson soha, és annál is erőteljesebb volt, mint ami a parlamenti választásokra jellemző szokott lenni. Így az, hogy idén alacsonyabb lett a részvételi arány egy elnökválasztáson, mint egy EP-választáson, az egy teljesen atipikus szituáció, ilyen még soha nem volt Romániában. A sorrend az szokott lenni, hogy elnökválasztás, helyhatósági, parlamenti és végül pedig az EP-választás.
Ennek, hogy az elnökválasztáson alacsonyabb lett idén a részvétel, szerintem két oka lehet. Az egyik az, hogy Johannis toronymagasan esélyes volt, már az első forduló előtt borítékolható volt, hogy ő fogja megnyerni, a második fordulót is. Egyesélyes elnökválasztás rég nem volt Romániában, az utolsó három biztos nem ilyen volt.
A másik ok az lehet, hogy a nagy mobilizációs hullám lecsengett az EP-választásokkal, főleg a jobboldali szavazók körében. Annak a választásnak ott, akkor hihetetlen szimbolikus tétje volt, egyfajta népszavazás volt a PSD és Dragnea ellen. Viszont másnap Dragneát letartóztatták, amivel gyakorlatilag a „public enemy number one” ki lett iktatva. Azóta a PSD-kormány is megbukott, és átvette a jobboldal a kormányzást. Úgy is mondhatnám, hogy ki lett húzva a méregfoga a jobboldal legnagyobb problémájának, ami természetesen hozzájárulhatott ahhoz, hogy alacsony volt most a részvétel.
A másik oldalról, a PSD esetében pedig azt lehet feltételezni, hogy mivel le voltak gyengülve, ők sem tudták maximálisra túráztatni a kampánygépezetet, legalábbis nem annyira, mint ezelőtt öt vagy tíz évvel. Bár egy picivel meg tudták haladni az idei EP-választások eredményét, amiből úgy tűnik, hogy azért nagyon próbáltak mobilizálni. Magyar szempontból is több magyarázat lehetséges. Ne feledjük, hogy 2014-ben Szilágyi Zsolt is indult, ez bizonyos helyeken mobilizálhatott. Másrészt azonban úgy tűnik, hogy a tömbterületeken az elnökválasztásoknak egyre kevesebb tétet tulajdonítanak a magyar választók.
Ha a 2014-es választás eredményeit megyei bontásban figyeljük, akkor nagyon szépen kirajzolódik a történelmi Erdély és Partium, ahol Johannisra szavaztak – illetve a székely megyék, ahol akkor is az RMDSZ nyert. Ehhez képest most az látszik, hogy nagyon sok megyét veszített a PSD, Johannis javára. Ebből a szempontból hogyan lehet értelmezni a Dăncilă által elért eredményt?
- A térkép valóban eléggé be van kékülve, ha a kék Johannist jelenti, a mintázat ami eddig Erdélyre volt jellemző, az most egész messze átnyúlik a keleti megyékre, illetve a déli terültek elég jelentős részére is. Délen, Munténiában és főleg Olténiában azért maradtak megyék, amit Dăncilă be tudott hozni, Teleorman, Argeș, Gorj, Dolj és hasonlók, miközben Moldovát viszont szinte teljesen elvesztette, kivétel Botoșani, amelyik az ország egyik legszegényebb megyéje egyébként. Egyértelmű tehát, hogy a térkép másképp néz ki, mint amit megszokhattunk.
Nagyon jelentős különbség, hogy 2014-ben Victor Ponta 40 százalék körüli eredményt hozott az első fordulóban, Dăncilă pedig most – a jelenlegi legaktuálisabb adatok szerint – 22,3 százalékot. Majdnem megfeleződött. De az is fontos, hogy ez a 22 százalék szinte ugyanannyi, mint amennyit az EP-választáson fel tudott mutatni a PSD, vagyis ez úgy is értelmezhető, hogy a kármentés viszonylag sikeres volt a PSD-nél. Tehát nem omlott be még jobban a párt, viszonylag stabil maradt. Mindezt olyan körülmények között, hogy lett volna egy másik baloldali, vagy balközép párt, ami fel tudta volna szívni a PSD-től elpártolók egy részét: Mircea Diaconu, aki szintén a balközép környékére pozicionálódott.
A PSD-nek ez mindenképpen történelmi mélypont, nagyon gyenge eredmény, viszont hogyha kontextuálisan nézzük, hogy egyáltalán mit lehetett volna kihozni ebből a választásból, akkor én azt gondolom, hogy a PSD számára ez nem egy katasztrófa-eredmény. Hiszen gyakorlatilag az eredmény azt jelenti, hogy a szociáldemokraták továbbra is megmaradtak komoly, súlyos játékosnak, megmaradtak nagy pártnak, a román pártrendszer pedig vélhetően kétpólusúnak.
Játékban volt még az USR-PLUS jelöltje, Dan Barna, aki viszonylag sok szavazatot kapott.
A legaktuálisabb adatok alapján, amelyben már a diaszpóra is benne van, 15 körüli százalékot ért el el Barna. Ez egyértelműen kudarc, ha ahhoz mérjük, hogy az EP választáson szinte fej-fej mellett haladtak a PSD-vel, azaz közel 22 és fél százalékos eredményt értek akkor el. Innen nézve ez egy 7 százalék körüli visszaesés, vagy ha úgy tetszik, az akkori szavazatok egyharmada mínuszban.
Persze el lehet mondani, hogy egy EP-választáson jobban teljesítenek az új pártok, nagyobb a proteszt-szavazatok aránya, kevésbé számít a pártok mobilizációs gépezete stb. De mindezt beleszámítva is az a helyzet, hogy az USR-PLUS szövetség, és különösen Dan Barna számára ez a választás kudarc. Különösen elgondolkodtató, hogy a külföldön leadott szavazatok között is alaposan rávert Barnára Johannis, olyan 50-30 százalék ez az arány a jelenlegi adatok szerint. Vasárnap este az exit pollok alapján még lehetett elnagyoltan számítgatni, hogyha mondjuk a felét megszerzi Barna a diaszpóra szavazatoknak, akkor az mire lehetne elég, mennyit dolgozhat le Dăncilăvel szembeni hátrányából, ha bejönnek a külföldi szavazatok is… Nos nem lett belőle semmi, így mindenképpen kudarc számukra az eredmény.
Nem csak a diaszpórában nem vitte el végül a szavazatok többségét Barna Johannis elől, hanem a nagyvárosokban sem, ahol a legnagyobb szavazati arányok voltak.
- Fontos, hogy a városi részvétel magasabb volt, mint a falusi, például ez egy nagyon nagy különbség a 2014-es választás első fordulójához képest. Másrészt már az idei EP-választáson is a városok jobban mobilizálódtak. Ebből azonban még nem lehetett megmondani tisztán, hogy kinek fog kedvezni. Emlékeztetni szeretnék a 2016-os parlamenti választásra, amikor a magas részvételről azt hitte a jobboldal, elsősorban a PNL, hogy neki kedvez. Végül kiderült, hogy ez nem igaz, azaz kiderült, hogy pusztán a részvételi arányokból nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni. Akkor az történt, hogy valójában a PSD-nek sikerült elég jól megvetnie a lábát az urbán környezetben is. Természetesen azt azóta teljesen elveszítette Dragnea tevékenységének köszönhetően. Viszont amit mondani akartam: szerintem a vasárnap sokan voltak olyanok, akik azt gondolták, hogy a városok, illetve az urbánusabb megyék jobb mobilizációja Dan Barnanak fognak kedvezni – közben meg nem, hanem Johannisnak kedvezett.
Persze a legjobb eredményt Barna a nagyvárosokban érte el, bár szerintem ez az eredmény is alulmaradt az USR-PLUS előzetes elvárásaihoz képest.
Ennek az alulmaradásnak mi lehetett az oka?
- Úgy fogom fel, hogy Barna az USR potenciálja alatt teljesített, ellentétben Johannisszal, aki magasan a PNL potenciálja fölött szerzett eredményt, Dăncilă pedig nagyjából annyit ért el, ahol nagyjából a PSD reálisan van. Fontos szerintem, hogy nem alatta.
De volt néhány aspektus ami „ártott” Dan Barnának. Egyrészt volt az elnökválasztás az USR-n belül, amit nem sikerült súrlódásmentesen levezényelni. Ami ártalmas, főként egy olyan párt esetében, amely úgy próbál fellépni, hogy ők a „demokrácia bajnokai”. Ez valószínűleg a szavazók, szimpatizánsok egy részéből visszatetszést váltott ki.
Aztán volt a Rise Projekt anyaga, amiből kiderült, hogy van itt egy olyan párt, amely azt kommunikálja, hogy a legnagyobb probléma Romániában, hogy korrupció van, ezért a közszférában nagytakarításra van szükség, az igazságszolgáltatást pedig erősíteni kellene, illetve az ehhez kapcsolódó intézményeket, mint a DNA. Mert a régi pártok – főleg a PSD – politikusai azok korruptak, lopják a közpénzt. A Rise Projekt anyagából aztán meg kiderül, hogy Dan Barna a projektokrácia elég reprezentatív tagjaként hasonló dolgokat követett el. Az sokat nem változtat a dolgon, hogy nem közpénzből, hanem EU-s pénzekből. Valószínűleg ez is kikezdhette a jelölt hitelességét, legalábbis a kemény magon kívül, a szimpatizánsok körében.
Harmadrészt elve nehéz helyzetből indultak, hiszen be voltak szorítva Johannis árnyékába, és a PNL-vel sem tudták tisztázni a viszonyukat. Azaz potenciális Johannis-szavazókat kellett megnyerniük, miközben az üzenetük központjában a PSD állt, mint az összes rossz kútfeje. Ebből egy ilyen felemás kampány lett, ami úgy kezdődött, hogy azzal pozicionálták magukat Johannisszal szemben, hogy Barna sokkal aktívabb elnök lesz, azaz nem fog a háttérben sunnyogni, nem marad csendben, amikor meg kellene szólalni. Aztán menet közben az egészet megpróbálták átprofitálni arra, hogy ez egy történelmi lehetőség a PSD kiejtésére a második fordulóra.
Még ennél is rosszabbul csapódhatott le az, ahogy Ludovic Orban kormányalakítási próbálkozásához viszonyultak: egy ideig kézzel lábbal tagadták, hogy bármi más elfogadható lenne számukra az előrehozott választásokon kívül, aztán ellentmondó üzeneteket kommunikáltak a kormányban való részvétel lehetőségéről, végül pedig csak megszavazták. Valóban eleve nehéz volt a strukturális helyzetük, ebből a pozícióból nagyon nehéz jól kommunikálni, és világos üzenettel előállni, de azt gondolom, hogy az USR-PLUS-nak egyáltalán nem sikerült ezt a gordiuszi csomót átvágnia.
Új elem volt az elnökválasztási kampányban az RMDSZ részéről a környezetvédelem, a fiatalos kampány és el is értek egy 4 százalékos eredményt. Mi volt ennek az oka?
- Kérdés, hogy valóban ezzel a kampánnyal szerezték-e meg ezt az eredményt – és erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Majd fel kell mérni, hogy hogyan csapódott le ez az üzenet, mennyire tetszett ez a társadalom különböző szegmenseinek stb.
Tehát bár a hatásáról nem tudok nyilatkozni, úgy látom, hogy az RMDSZ egy elég bátor kampányt folytatott, mert kísérletezni. Nekem úgy tűnt, hogy ez a kampány fokozottan odafigyelt azokra a korcsoportokra, szavazói rétegekre, ahol erőteljesebb volt az USR-re való átszavazás kockázata. Szerintem ezért lettek ilyen témák felkarolva, mint a környezetvédelem, oktatás, egészségügy, meg úgy általában az egész lendületes, rendhagyó vizuális kampánycsomag, amit kidolgoztak. Úgy látom, hogy ebben a kampányban kevésbé a stabil RMDSZ törzsszavakat szólították meg, akik többségében rurális közegben élnek és egyre idősebbek.
De azt tényleg nem tudom megmondani, hogy valóban ennek köszönhető-e, hogy szinte egy fél százalékot tudott javítani Kelemen Hunor a 2014-es eredményhez képest. Mert ebben a javításban egyéb tényezők is szerepet játszottak. Egyértelműen benne van például, hogy egy kicsit alacsonyabb volt most a részvétel, mint 5 éve. Az is benne lehet, hogy általában véve a magyar közösség az idei EP-választáskor egy hipermobilizált állapotba került, és ez nem túlzás – akkor ilyen szintre kellett felpörgetni a mobilizációt, hiszen nagyon késhegyen táncolt az RMDSZ. Ennek a hatása valószínűleg még tovább él.
Továbbá még lenne egy tényező, mégpedig az, hogy úgy tűnik, ismét kezd fontosabbá válni az RMDSZ támogatottságában az úgy nevezett szimbolikus vagy expresszív szavazás. Ami alatt egyszerűen azt értjük, hogy azért szavazunk rá, mert magyar. Az elnökválasztás egyébként éppen olyan kontextusú voksolás, ahol nagyobb tere van a racionális kalkulusnak: senki sem gondolhatja komolyan, hogy a magyar jelöltből lesz államelnök, vagy a második fordulóba bejuthat, ezért kisebb eséllyel szavaz rá, hiszen elvesztegetné ezzel a szavazatát. Nos, most épp az ellenkező irányba mozdult el az etnikai alapú szavazás mozgatórugója. Ezt persze tovább lehetne göngyölíteni, és nem kizárt, hogy ez összefüggésben van azzal, hogy a romániai magyaroknak a román politikai rendszerrel ismét nagyobb távolságot próbálnak tartani. Tudatosan fogalmazok óvatosan, mert ezek csak hipotézisek, pontos képhez majd kutatások szükségesek.
Az egy másik jó kérdés, hogy mennyire sikerült az USR-től visszaszerezni a magyar szavazókat ezzel a kampánnyal – és erre sem tudok érdemben pontos választ mondani. Kétségtelen, hogy volt magyar szavazat Barnára és Johannisra is. Nézzük például a Kolozs megyei RMDSZ eredményt, ami meglehetősen távoli az etnikai aránytól, annyira, hogy egy alacsonyabb részvételi arány nem tudja megmagyarázni. Ha a megyében 8 százalék szavazott Kelemen Hunorra, az etnikai arány pedig kb. 15 százalék, akkor ez egy alacsony eredmény. Ezt nem magyarázza meg, hogy ennyivel kevesebb magyar ment el szavazni – elmentek, csak nem Kelemenre szavaztak. De ezt meg kell minden irányból alaposan vizsgálni.
Összességében azt gondolom viszont, hogy az RMDSZ ezzel az eredményével kicsit megnyugodhat, ugyanis nem öltött kritikus méretet az USR vagy a Johannis irányába történő átszavazás. Így összességében Kelemen Hunor számára ez egy jó eredmény. Persze mondhatjuk, hogy az lett volna szép, hogyha azt a szimbolikus 4 százalékot is át tudták volna lépni, mert ez teljes feldolgozottságon bemegy 4 százalék alá egy kicsit, hiszen jönnek a diaszpóra eredmények, ami enyhén nyomja lefelé az RMDSZ-t. Nem véletlen, hogy Porcsalmi Bálint megpendítette azt a lehetőséget, hogy meg kellene szólítani a külföldi szavazókat, a Magyarországra kitelepült erdélyieket.
A külföldi szavazatok mennyire segítették Kelement?
- Ekkora külföldi mobilizáció még soha nem volt, változott a szabályozás, három napon keresztül lehetett leadni a szavazatot, e mellett még volt levélszavazás is. Kétségtelen, hogy ezen a téren az RMDSZ-nek lépnie kell, hiszen láthatóan egyre fontosabb, hogy a külföldi romániaiak magas arányban szavaznak.
Igazából az EP-választáson történhetett volna meg, hogy pórul jár emiatt az RMDSZ, hiszen hiába éri el az 5 százalékot az országon belül, ha utána a diaszpóra lenyomja őket az alá. Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy nincs akkora tartaléka az RMDSZ-nek Magyarországon, vagy bárhol külföldön. Hiszen ezek már 100 ezres nagyságrendű számok, amelyeket a román pártok a diaszpórából be tudnak mozgatni. Ezt az RMDSZ nem tudja elérni, de legalább egy 10 ezres nagyságrendig el kellene jutnia ahhoz, hogy ellensúlyozza ezt a strukturális hátrányt, amibe a közelmúlt választásain belekerült.