Egykor az állami gondozottakat az utcára tették, ma az intézmények segítik a beilleszkedést
Tőkés Hunor 2019. december 12. 12:28, utolsó frissítés: 12:28A régi árvaházak szelídebb verziói, a gyermekotthonok is eltűnőben. Gyermekközpontú lesz végre a gyermekvédelem? Új sorozatunkban a rendszer átalakulását követjük végig különböző perspektívákon keresztül.
A gyermekvédelmi rendszer 1989 óta folyamatos átalakításon megy keresztül. Noha mára a rendszer többé-kevésbé sikeresen igazodott a gyerekek igényeihez, tíz évvel ezelőtt a gyermekotthont elhagyó fiatalok többnyire azt tapasztalhatták meg, hogy az állam teljesen magukra hagyta őket. Majláth Szabó Attila még fiatalkorúként került ki a gyermekotthonból - az utcára. Esete nem egyedi, viszont neki sikerült kilábalnia a nyomorból.
Hargita és Kovászna megye Szociális és Gyerekvédelmi Igazgatóságának vezetői szerint a korábbi állapotokat nem lehet összehasonlítani a mostaniakkal. Jelenleg családi típusú intézményekben élnek a fiatalok, és addig maradhatnak, amíg önerőből talpra nem állnak.
A régi árvaházak pont azokat hagyták magukra, akiket meg kellett volna védeniük
Majláth Szabó Attila a Sepsi Rádió Szociális Háló műsorvezetője, emellett pedig a Gyors Segély Egyesület révén különböző karitatív akcióival támogatja a rászorulókat, és segíti a roma közösség felzárkóztatását. Egy kézdivásárhelyi gyermekotthonban nevelkedett a 2000-es évek elején és 17 évesen kellett elhagynia az intézményt.
>> Új sorozatunkban a gyermekjogvédelem átalakulását követjük nyomon. Korábbi anyagaink ebben a témában: Gyeri-klub: gyerekotthonos egyetemistaélet Kolozsváron, A régi rendszer brutális volt. Gyerekotthonos egyetemistaélet Kolozsváron 2., Mi a legsúlyosabb nevelői visszaélés? Gyerekotthonos egyetemistaélet 3..>>
A kézdivásárhelyi gyermekotthonból Majláth Szabónak azért kellett távoznia, mert az intézmény személyzete kifogásolta a magaviseletét. Nyomásgyakorlással rákényszerítette, hogy aláírja a távozásáról szóló papírokat.
A távozás pillanatát sem választhatta meg, egy napon gyakorlatilag kész tények elé állították az intézmény vezetői. A falakon kívüli világ számára teljesen idegen volt, az intézmény volt az egyetlen otthona - annak minden rossz tapasztalatával együtt. A kétségbeesés azon a késő őszi estén kapta el igazán, amikor az intézmény kapuján kilépett. Néhány ruhadarab volt az összes vagyona, a rendszer nem biztosította annak feltételeit, hogy önálló életet kezdjen.
Egy barátjától kért segítséget, akit az iskola melletti közértben ismert meg néhány évvel azelőtt. Barátja érte jött és elvitte az otthonába, ahol egy hétig lakhatott.
A falakon kívüli világ, ahol nincs hová bújni a fagy elől
A sepsiszentgyörgyi Őrkő negyedben többségében romák élnek, mélyszegénységben. A negyedet sokáig fallal kerítették el a város többi részétől. A „berlini falnak” csúfolt választófal a diszkrimináció jelképévé vált. 2017-ben bontották le egy útépítés során.
Majláth Szabó úgy döntött, ebben a negyedben próbál szerencsét. Hónapokig abból élt, hogy roma gyerekeket tanított napi öt lejért írni-olvasni. Éjszakánként Sepsiszentgyörgy központjának zöldövezetében talált menedéket, ahol valamennyire melegebb volt. Ebből a helyzetből akkor került ki, amikor egy idős személy – akit még 12 évesen, a gyermekotthonban ismert meg – rátalált Sepsiszentgyörgy egyik utcáján.
Az író-költő megetette, ruhákat adott neki, lakást keresett számára és még a lakbérét és a számláit is fizette pár hónapig. Elkezdett állást keresni neki, miközben megtanította helyesen írni, folyékonyan olvasni és színvonalasan fogalmazni. Majláth Szabó Attilának több év után, 2015-ben stabilizálódott az élete, amikor munkát kapott a Sepsi Rádiónál, ahol ma is műsorvezetőként dolgozik.
Sokakkal megtörténik, hogy a peremre szorulnak, és nem találják onnan a kiutat
Majláth Szabó úgy látja, a társadalom általában nem szeret a hátrányos helyzetű emberekkel foglalkozni, mert könnyebb figyelmen kívül hagyni őket, mint segíteni rajtuk.
Szerinte fel kell karolni a nélkülözőket, segíteni abban, hogy munkát vállaljanak, és megadni nekik a lehetőséget arra, hogy a társadalom hasznos tagjainak érezhessék magukat.
„Ha előzetes felkészítés és lehetőségek nélkül tesszük ki őket a rendszerből, és a sorsukra hagyjuk őket, ezzel csak a kirekesztettek számát növeljük. Voltak, vannak és lesznek olyan katasztrofális esetek, amikor a fiatal az utcára kerül, prostitúcióra kényszerül, vagy végső elkeseredésében öngyilkosságot követ el.
Csalódtam az állami gondozásban, mert sokakkal megtörténhet, hogy nem találnak más kiutat. A rendszer pont azokat hagyta magára, akiket megvédenie kellett volna" – mutatott rá.
A gyermekotthonokat lassan teljesen felszámolják az országban, helyettük családias környezetet kialakítása a cél
A Kovászna és Hargita megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetőit arról kérdeztük, hogyan alakult át a rendszer 1989 után, milyen körülmények közt nőnek fel jelenleg az állami gondozottak és mennyire készítik elő az integrációjukat, illetve milyen nehézségekkel kell szembenézniük.
Vass Mária, a Kovászna Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője arról számolt be, hogy 1998-ban hozták létre a nevelőhálózatot, azóta hosszú folyamat vezetett az új rendszer kialakításáig. Ez alatt a két évtized alatt történt a gyermekotthonok fokozatos felszámolása. Például a kézdivásárhelyi 1-es és 2-es számú gyermekotthont, amelyben Majláth Szabó Attila nevelkedett, 2005-től szüntették meg.
Ezután családi házakat és nappali, illetve rehabilitációs központokat hoztak létre, amelyeknek szolgáltatásait folyamatosan bővítik. Jelenleg Kovászna megyében csak az oltszemi gyerekelhelyező központ működik, de ennek az intézmények is folyamatban van a felszámolása.
Az igazgató arról is tájékoztatott, hogy kevés a hivatásos nevelőszülő, akik saját otthonukba fogadnának gyermekeket.
Kovászna megyében összesen kb. 1025 gyermek él a gyermekvédelmi rendszerben (családi típusú házakban, sürgősségi befogadó központban és családi elhelyezésben vagy nevelőhálózatban). Évente 10-20 gyermekkel csökken a rendszerben élő gyermekek száma.
Milyen körülményeket biztosít az új jogvédelmi rendszer és meddig maradhatnak az állami gondozottak?
Elekes Zoltán a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője a Transindex megkeresésére elmondta, az általa vezetett intézmény célja esélyt adni a gyermekeknek, akik nehéz körülmények közül érkeztek.
Mint kifejtette, igyekeznek élni a törvény adta lehetőségekkel, megfelelő körülményeket biztosítani a gyermekek számára a családi otthonokban, ideiglenes sürgősségi központokban és nevelőszülőknél.
Elsődleges céljuk minél előbb megteremteni a körülményeket a gyerekek örökbe adására, mivel minél idősebb lesz egy gyerek, annál nehezebb örökbefogadó szülőket találni számukra.
Az igazgató szerint az utóbbi években nyitás észlelhető, egyre többen vállalnak nevelői és örökbefogadói szerepet.
Elekes Zoltán külön kitért azokra a gyermekekre, akik nevelőszülőnél, vagy családi otthonban nőnek fel, számukat tekintve többen vannak. Ezek a gyerekek tanulmányaik elvégzéséig maradhatnak állami gondozásban, ha pedig kérvényezik, és ha a szakemberek is úgy ítélik meg, munkavégzés és jó magaviselet mellett akár 26 éves korukig is a rendszerben maradhatnak.
Elekes szerint rengeteg előírás van a gyerekotthonok működésére a szervezéstől kezdve, a szülőkkel való kapcsolattartáson át, az alapszükségletek biztosításáig. Ilyenek például az élelmezés, a higiénia, fűtés stb. „Fel sem tevődik, hogy esetleg nem megfelelő körülmények legyenek” – állapította meg az igazgató.
Úgy véli, a rendszer sokszor igényesebb, mint amit egy családtól vár el az állam. „Sokszor olyan körülmények közül emeljük ki a gyerekeket, hogy ég és föld a különbség a gyerekotthon és a család körülményei között” – - mondta.
A jó lakhatási körülmények mellett a megfelelő gondoskodásra is hangsúlyt fektetnek. A nevelőnek a szülőt kell helyettesítenie: az együtt tanulástól, a játszásig minden szerepel a munkakörében.
Élet a kapukon kívül, avagy hogyan készíti fel az állami gondozottakat a rendszer?
Mint megtudtuk, a váltásban dolgozó nevelőkön és a törvény által garantált körülményeken kívül minden – családi ház típusú – központhoz tartozik egy pszichológus is, aki rendszeresen felméri a gyerekek lelki állapotát, igény szerint foglalkoztatást tart számukra, és felkészíti őket az intézményen kívüli világra - viszont nem ellenőrzik, hogy ez mennyire sikeresen történt meg.
Elekes szerint az intézmény elhagyására való felkészítésben elsősorban a nevelők szerepe a legfontosabb, nagyon sok múlik a hozzáállásukon és a szakértelmükön. Épp ezért a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság több olyan projektben vesz rész, ami a fiatalok és a nevelők felkészítését szolgálja. Ezen belül az anyagiak kezeléséről, a munkahely kereséséről, az önálló háztartás vezetéséig többféle komponensről tartanak képzéseket.
Az igazgató azt tapasztalta, hogy az önellátásra való felkészülés nehéz folyamat, ami a családból kilépő gyerekeknek is okozhat gondot.
A Hargita megyei jogvédelmi rendszerben felnövők többsége inkább külföldre menekül a megbélyegzés elől
Elekes Zoltán érdeklődésünkre a gyermekvédelmi rendszerben felnőtt, a társadalomba integrált fiatal felnőttekkel kapcsolatos tapasztalataira is kitért. Elmondása szerint nagyon sok fiatalnak a kivándorlás jelenti a „sikert” – hiszen Nyugat-Európa a biztonságot és az előítéletektől mentes életet jelenti számukra.
„Nyugat-Európában nem találkoznak annyi előítélettel, mint itthon, nem téma sem a bőrszínük, sem állami gondozott múltjuk. Mint kifejtette, itthon a gyerekvédelmi rendszer sokaknak még mindig a régi árvaházak világát és az ehhez kapcsolódó rémtörténeteken juttatja eszébe, viszont ez már nem indokolt.
„A régi és a jelenlegi gyermekvédelmi rendszert nem lehet egymással összehasonlítani. A legtöbb Hargita megyei gyerekünk hivatásos nevelőszülőknél, tehát családban él. Mások családi típusú otthonokban nevelkednek, ami azt jelenti, hogy 6-8 gyermek él egy lakásban (tömbházlakásban vagy családi házban), és öt nevelő váltja egymást. Egy kisebb közösség teljesen máshogy működik, mint egy ilyen nagy csapat, ahol csordaszellem alakulhat ki” – mutatott rá a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője.
Nem mindig zökkenőmentes az intézmény finanszírozása
A Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság anyagilag évek óta nehéz helyzetben van. A költségvetésének 90%-át eredetileg az állam biztosította, a fennmaradó összeget pedig a megyei önkormányzat. Ebből a gyakorlatból azonban a múlt évben kihátrált az állam, így a megyei tanácsnak saját költségvetéséből kell elkülönítenie a teljes összeget.
Az igazgató elmondta, már idén is akadozott a finanszírozás, és nem tudni, mit hoz a jövő év, nem lehet előre tervezni. Ez pedig azt is jelenti, hogy éppen abban az évben nem tudnak javításokat végezni, nagyobb beruházásokba kezdeni, amikor a gyermekközpontok megszüntetése kötelező lesz.