2020. április 2. csütörtökÁron
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Vincze Loránt az MSPI esélyeiről: a bizottságnak be kell bizonyítania, hogy a polgári kezdeményezés nem csak porhintés

Kulcsár Árpád Kulcsár Árpád 2020. február 12. 15:41, utolsó frissítés: 16:16

Üti egymást a Minority SafePack és az SZNT régiós kezdeményezése? Melyek a kisebbségek legfontosabb kérései Európában, és mi következik most, hogy végre a bizottságnak is bemutatták?


Múlt héten mutatták be a Minority SafePacket Brüsszelben az Európia Bizottság képviselőinek. Egy nyolcéves történet jutott ezzel az új fázisába, Vincze Loránt EP-képviselő és csapata egy hetvenhat oldalas jogalkotási javaslatcsomagot tett le az asztalra, ezt követően pedig a bizottságnak július 10-ig kell elgondolkodnia azon, hogy kíván-e ezekből bármit is megvalósítani. A bemutatott csomagról és a további útjáról beszélgettünk Vincze Loránttal, a FUEN elnökével.

A sajtóhírekben az jelent meg, hogy pozitívan fogadta az Európai Bizottság a Minority SafePacket. Mit jelent pontosan ez a pozitív fogadtatás?

- A beszélgetés során előkerültek mindazok a témák, amelyek benne vannak a csomagban, lehetőségünk volt elmondani, hogy miért volt szükség a kezdeményezésre, és hogy mit tartalmaznak a javaslataink. Röviden kellett tennünk mindezt, hiszen összesen egy óra állt rendelkezésünkre. Letettünk az asztalra egy hetvenhat oldalas dokumentumot a jogszabály-javaslatokkal, és ennek kapcsán hangzottak el kérdések. Gondolom, írásban még nagyon sokat fogunk kapni. De nagyon nyitottak voltak, és értékelték, hogy részletesen kidolgoztuk a törvényalkotási javaslatokat, ez az első alkalom, hogy egy kezdeményező bizottság ilyet tesz. Ezzel beindult a párbeszéd, júniusban a kollégium dönt, addig még behívhatnak minket. Március 23-án lesz a témában a közmeghallgatás az Európai Parlamentben. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy nagy konferenciát, ahol minden érdekelt fél ott lesz. A szabályok lehetőséget adnak egy plenáris vita megszervezésre is. Ebben meg kell egyezzenek a frakciók, de ha lesz plenáris vita, akkor ennek határozat is lehet a vége.

A Néppártban ezt már felvetették?


- Igen, felvetettem, és mondtam, hogy szeretném, ha a Néppárt ebben kezdeményező volna, és pozitív választ kaptam. Nyilván a többi frakcióra is szükség van. Ilyenkor derül ki, hogy mennyire hasznos a Kisebbségi Intergroup. Ennek tagjai elsősorban azt vállalják, hogy segítenek megteremteni a fogadókészséget saját pártjaikban. Ez egy fontos feladat és a végén a bizottság szuverén döntése lesz, hogy hogyan jár el.

Az nem hátrány, hogy egy bolgár biztos előtt kellett bemutatni a kezdeményezést? Ott ugyanis nem ismerik el a nagyszámú török kisebbség kollektív jogait.

- Ha előítéletesen közelednénk, akkor mindenkinél találhatnánk valami olyan témát, ami a nemzeti érzékenységet valamilyen módon sérti. Mariya Gabrielt régóta ismerjük, az előző mandátumban a digitális tárcáért felelt. Többször találkoztunk, nagyon pozitív személyiség és például az RMDSZ Nőszervezetével is jó viszonyt ápol.

A két jelenlévő biztosnak milyen feladatai vannak még?

- A bizottság belső munkamechanikáját ismerve a jelenlévő biztosi kabinetek és az igazgatóságok vezetői készítenek majd egy jelentést, azt elküldik valamennyi biztosi kabineteknek, ezek egymás közt megköröztetik a munkaanyagot és elkészítik a végső formát, amely majd a biztosi kollégium elé kerül. Ezalatt több alkalmunk lesz találkozni velük, és nekik is egymással. Ez egy hosszabb folyamat.

Sokan mindmáig nem értik, miért kellene az őshonos kisebbségekkel foglalkozni, miért nem lehet egyszerűen a kisebbségekkel. Egyáltalán, miért kellett megkülönböztetni az őshonos kisebbségeket a többiektől?

- Minden kisebbségnek megvannak a sajátos témái, az őshonos közösségeknek is, a bevándorló kisebbségeknek is, vagy egyik tagállamból a másikba áttelepülteknek is. Ennek a három típusú kisebbségnek azonban az érdekei nem egyeztethetők össze, más-más a céljuk. Az őshonosoknak az identitás megőrzése, a nyelv és kultúra megmaradása, ennek az alapja az oktatás. Ha ugyanezt rávetítjük a bevándorló kisebbségekre - azokra, akik úgy döntöttek, hogy idejönnek egy jobb élet reményében -, ha ők kapnának egy kisebbségi hálózatot, az nem segítené az integrációjukat a társadalomban.

Ugyanaz érvényes azokra, akik elköltöztek, mondjuk Romániából az Egyesült Királyságba dolgozni. Nem reális elvárás, hogy román vagy magyar nyelven részesüljenek oktatásban. Amikor megpróbálják egy tető alá hozni a különböző kisebbségeket – és erre volt már kísérlet az Európa Tanácsban a Kisebbségi Keretegyezmény átértékelése során, akkor felvetődött, hogy ugyanolyan módon kellene kezelni a különböző kisebbségeket –, az szegregációhoz vezetne a bevándorlók esetében. Mi több évszázados intézményeinket, évezredes kultúránkat szeretnénk megőrizni, átörökíteni, ehhez ragaszkodunk.

Ez érthető, de mi van akkor, ha például a román diaszpóra Spanyolországban úgy dönt, hogy szeretnének anyanyelvi oktatást?

- Ez elképzelhető, és meg is tehetik, például a magánoktatás kereteiben, amihez az önkormányzat is hozzájárulhat. Csak nem tudom elképzelni, hogy ez uniós cél legyen, vagy a tagállamok erre kötelezettséget vállaljanak. Ha ezeket a közösségeket ilyen módon szeretnék támogatni, akkor ma is megtehetik.

Akarnak egy intézményt is létrehozni, a Európai Soknyelvűség Központot, ez mire jó?

- Magában hordozza annak a bizonyosságát, hogy a témával foglalkoznak. Az ehhez kapcsolódó ügynökségnek az is feladata lenne, hogy szemrevételezzék, hogy áll a nyelvi sokszínűség helyzete az unióban, és külön-külön a tagállamokban. Jelentéseket készítenek majd és monitorizálnak.

Mi lenne a garanciája annak, hogy ez nem egy üresben működő intézmény lenne, és össze lehetne kötni valamiféle kötelezettségek számon kérhetőségével is?

- Pont az, hogy ezek az ügynökségek úgy működnek, hogy évente jelentést tesznek a bizottságnak, és jelentés is készül az ügynökség további működésére vonatkozóan. Ebbe a sorba illeszkedne a soknyelvűségi központ is.

A monitorizáláson és számonkérésen kívül mivel foglalkozna még ez a Központ?

- Sok mindennel, ezt számos pontban összegeztük a beadott dokumentumban. Én nagyon fontosnak tartom például azt az elemét, hogy a pozitív gyakorlatokról is beszámoljon. Bizonyos tagállamokban vannak jó gyakorlatok kisebbségi oktatás vagy az anyanyelv-használat terén például, bátorítani kellene ezek megismertetését, az Európai Bizottság ezeket ajánlatszintre emelhetné.

Melyik tagállamokban lehet ezekhez inspirálódni?

- Mi mindig azokra az országokra tekintünk, amelyek jobb helyzetben vannak nálunk, holott kétségtelenül van, ahol rosszabb. A mi kisebbségi helyzetünk valahol középen van. De a Finnországban élő svédek kollektív autonómiarendszere egy jó példa. Kétnyelvű az ország, annak ellenére, hogy csak 6,5 százaléknyi svéd van. Vagy ott van a dél-tiroli autonómiamodell, ami nemcsak az autonómia miatt érdekes, hanem azért is, hogy milyen gazdasági fejlődést tudott elérni. Belgiumban is modellértékű a helyzet.

Sok helyen jól működik a kulturális autonómia is, ami Romániában a fiókban hever. Németországban és Dániában idén ünneplik a határmódosítás 100. évfordulóját, és mindenki tudott neki örülni, nemrég pedig a számik ügyében hozott a finn legfelsőbb bíróság egy ítéletet, akiknek az állam korlátozta a rénszarvas-legeltetési és halászati jogait, és most a bíróság kimondta, hogy nem lehet őket beszorítani a huszonegyedik századi korlátok közé.

Van egy olyan javaslat is, amely azt mondja ki, hogy a hátrányosabb helyzetben lévő, főleg kisebbségek által lakott régiók több támogatást kapjanak. Erről nyilván bővebben is érdemes beszélni, de először is azt kérdezném, hogy ez nem fedi-e a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezését, amire mostanság igencsak elkeseredetten gyűjtik az aláírásokat.

- Kiegészítik egymást. Sokáig párhuzamosan futottak a bíróságon, csak a miénk hamarabb ért ott révbe, és elkezdtük az aláírásgyűjtést. A mienk kevésbé a történelmi régiós megközelítést alkalmazza, sokkal inkább azt próbáltuk hangsúlyozni, hogy a kohéziós alapok alapításában vegyék figyelembe, hogy az adott régióban kisebbségek élnek, és ők önmagukban is értéket képviselnek. Jelenleg ugyanis nincs ilyen szempont az elosztásnál, a határokon túl átnyúló programokat leszámítva.

Miért számítanak önmagában értéknek a kisebbségek?

- Azáltal, hogy más nyelvet, kultúrát is ismernek, többletet tudnak adni. Ezt figyelembe kell venni, ezt az értéket jobban kell hasznosítani a társadalom egésze számára. Például az unió használja a 2 + 1 nyelvoktatási rendszert, ami anyanyelvet, egy nemzetközi nyelvet és egy másik regionális nyelvet jelent. Utóbbi lehetne a kisebbségi nyelv.

Nem tartunk ott, hogy értéknek számítson, hogy valaki az államnyelv mellett egy másik nyelvet, az anyanyelvét is ismeri, csak megfordítva szokták példaként felhozni, hogy miért nem beszéli az államnyelvet. Mindenhol a világon a több nyelv ismerete hozzáadott értéket képvisel, és ez gazdaságilag is kimutatható. Az, hogy a baszk gazdaság áttért a kétnyelvűségre, több millió eurós többletet jelentett a gazdaságban. Románia például távol áll attól, hogy értéknek tekintse a kisebbségi nyelvek ismeretét, és az uniónak lépnie kellene, a kohéziós politikában pedig ezt meg lehetne tenni.

Akkor ebből például profitálhatnának a romák is? Az EP-nek volt már azzal kapcsolatban állásfoglalása, hogy az általuk lakott térségeket kiemelte kellene támogatni.

- Tulajdonképpen rájuk is vonatkozik, de ha a fenti három említett csoportra gondolunk, akkor a romákra megint külön esetként kell gondolni. Számukra nem az identitáskérdések a legfontosabbak, hanem szociális, oktatási, lakhatási, foglalkoztatási problémáik vannak. A 2010-ben elfogadott uniós roma stratégia nemzeti együttműködésekre épül, de azt gondolom, hogy ezt mindenképpen kibővítené a mi javaslatunk. Amúgy vannak roma tagszervezeteink, a németországi romák szervezete például leginkább diszkriminációs kérdésekben szeretne nagyobb odafigyelést. Ebben a javaslatcsomagban például kitérünk az Európai Unión belül élő hontalan állampolgárokra is, nekik egy részük is roma.

Ha már itt tartunk, nem tart attól, hogy a balti államok emiatt vehemensen fogják ellenezni a csomagot? Tekintve, hogy ők például nemzetbiztonsági kockázatként tekintenek a hontalan oroszokra.

- Tapasztaltam bizonyos ellenérzést, amikor nemrég Tallinban, Rigában és Vilniusban jártam. Vannak érzékenységek Európában. Ha mindentől félünk, akkor egy ilyen javaslatot nincs is értelme elkészíteni, hiszen mindig valakinek sérti az érzékenységeit. Merészet léptünk ezzel a javaslattal, hiszen senki nem szavatolta nekünk, hogy biztosan siker lesz a vége, de mivel fontos volna, hogy ebben a kérdéskörben európai szabályozás szülessen, a kockázatot is vállalni kell.

Visszatérnék a határokon átívelő együttműködésre, ahol önök a kisebbségi szempontokat vennék figyelembe. Lehet erre példát mondani, hogyan lehetne például előtérbe helyezni a kisebbségeket itt?

- A határokon átívelő együttműködés legkézenfekvőbb példája a német-dán modell. A régiók itt ezer szálon kapcsolódnak egymáshoz, és nemcsak kulturális téren. Naponta több ezren ingáznak, vagyis egyik országban élnek és a másikban dolgoznak, rengeteg a német-dán közös vállalkozás, és így tovább. Ennek komoly gazdasági vonzata van, amely elsősorban a nyelvismeretnek és a kulturális kötődéseknek köszönhető. Mindkét állam évtizedek óta felismerte az ebben rejlő lehetőségeket, elismerte a németországi dán és a dániai német kisebbség hídépítő szerepét, és támogatja ezt. Ez a modell Európa számos térségére átültethető lenne, ha meglenne rá a politikai akarat, ehhez azonban néha külső nyomásra van szükség. Mi azt szeretnénk, ha az unió támogatná a jó példák meghonosítását.

Szeretnék a kisebbségekkel kapcsolatos kutatásokat is támogatni. Most is rengeteg EU-s program van, miért kell külön figyelmet szentelni rájuk?

- Azért, mert lehetnének ilyen kutatások, de nincsenek. Ez az ügynökség a jó részét elvégezhetné. De a kohéziós politika átalakításához komolyabb elemzéseket kell még elvégezni. Amikor bemutattuk a javaslatot, akkor ellenvetették, hogy mi azt mondjuk, a kisebbségi nyelvek számára nem elérhető az Erasmus+, holott az mindenki számára nyitott pályázási lehetőség. Igen ám, csakhogy mondjuk a kisebb intézmények hiába pályáznak, nyilvánvalóan hátrányban vannak a nagy európai fővárosi intézményekkel szemben, nincs meg hozzá gyakran az infrastruktúrájuk, tapasztalatuk. A berlini Operaház nyilván több programot nyer meg, mint a kézdivásárhelyi színház, pont ezért kellene elkülöníteni forrásokat a kisebbségi kultúra számára. Mert ha azt mondják, hogy jár, csak nem jut, akkor nyilván ezt a célt nem érte el az Unió.

Hogyan lehet az audiovizuális irányelvek megváltoztatását elérni? Önök azt szeretnék, ha jelentős eseményeket, sportközvetítéseket mindenki az anyanyelvén nézhetne. De hogyan lehet rákényszeríteni a szolgáltatókat erre?

- Ez a javaslataink technikai szempontból legbonyolultabb része. A szolgáltatóknak egyrészt érdeke az, hogy műsoraik minél szélesebb körben elérhetőek legyenek, de ugyanakkor nem szeretnék, hogy a drága pénzért megvett műsoraikat más is elérhetővé tegye. Itt jön a képbe a geoblocking, amely a mi értelmezésünkben diszkriminálja az uniós állampolgárokat lakóhelyük szerint. Az audiovizuális médiaszolgáltatásokat szabályozó uniós direktíva lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy listázzák azokat a nagy fontosságú eseményeket, amelyeket kiemelten fontosnak tartanak a társadalom számára, és megakadályozhatják azt, hogy ezeket az eseményeket kizárólag fizetős adókon sugározzák. Vagyis a tagállamok elérhetik azt, hogy például a sportközvetítések mindenki számára elérhetőek legyenek egy adott tagállamban. Mi ezt egészítenénk ki azzal, hogy a tagállamoknak legyen joguk felülírni az exkluzív műsorszórási jogot is annak érdekében, hogy mindenki anyanyelvén követhessen egy adott közvetítést.

Ezen kívül a műholdas műsorszórásban használt dekódoló készülékek behozatalát és forgalmazását tiltó rendelkezések feloldását is kértük, és külön kitérünk a javaslatainkban az online közvetítésekre is. Ezzel kapcsolatban nagyon sok minden történt az elmúlt nyolc évben, amióta elindultak a digitális szolgáltatások.

Románia már kétszer perelt az MSPI ügyében, mennyire számítanak arra, hogy ismét akadékoskodni fog külügyi szinten?

- Szívesen mondanám, hogy Románia belátta, hogy ez egy jó projekt, semmit nem vesz el az országtól, a kisebbségi jogokat sem forgatja fel, semmi olyat nem kér, ami ne lenne az országnak eleve kötelezettsége. De arra számítok, hogy kerékkötője lesz, mert nem szeretné, hogy további kisebbségvédelmi nemzetközi dokumentumok szülessenek.

Frakción belül vannak viták román képviselőkkel? Mondjuk Băsescuval.

- Nem merült még fel beszélgetés szintjén. Nyilván tudják, mivel foglalkozom, és hogy az RMDSZ-nek van ez a javaslata, de még nem került elő.

Csak azért kérdem, mert Băsescu elég sokat üzenget mostanában a magyar ügyek kapcsán.

- Igen, de főleg Bukarestben, szerencsére inkább belpolitikai témákhoz kapcsolódik, mint a brüsszeliekhez.

Akkor nincs feszültség vele?

- Némi idegességet okoz bennem, hogy nyíltan támadja az RMDSZ-t, az elnökét, és Brüsszelben meg együtt vagyunk egy delegációs ülésen. Megmondóemberként viselkedik úgy, hogy papírja van arról, hogy besúgó volt. De most ez a helyzet, európai parlamenti képviselő.

Van esély frakción belül megpróbálni frakciófegyelmet kérni?

- Az EP-ben és a frakción belül sincs szinte egyáltalán olyan téma, ahol mindenki egyetértene. Mindig vannak ellenzők, akik általában kisebbségben maradnak. A Néppárt azt kéri, hogyha eltérő véleményen van valaki, akkor azt jelezze. Minden kérdés kapcsán nagyon sok vita van. Most dolgozza például ki a Néppárt a migrációs álláspontját, az elmúlt két hétben csak én hat tanácskozáson voltam. Általában, aki kisebbségben van, az belátja, hogy nincs támogatottsága.

Nagyon sok sürgős és fontos téma fut most az EP-ben, az Európai zöld megállapodás, vagy a költségvetési vita. Mennyire nehezíti ez meg az MSPI mediatizálását?

- Mindig számos téma fut, ezek között van néhány, ami kimagaslik a médiában, van, ami nem éri el az ingerküszöböt. De van itt egy intézményi szempont is. Az MSPI az ötödik benyújtott európai polgári kezdeményezés, a korábbi négy nem jutott el a jogalkotásig. Ez olyan deficit, amivel valamit kezdeni kell. Ezt tudja a bizottság is. Ursula von der Leyen is azt mondja, hogy tudja, hogy a parlament sok javaslatot megfogalmazott, amelyek a bizottság fiókjában maradtak, és megígérte, hogy ez változni fog. Ennek farvizén feljöhet az MSPI is. A bizottságnak azt is be kell bizonyítania, hogy ez az eszköz, az európai polgári kezdeményezés, nem csak porhintés.

A vitákig vagy a bizottság döntéséig mit lehet még tenni, hogyan lehet lobbizni?

- Az egyik módja, hogy házon belül csináljuk, az EP-képviselőknél, csoportoknál lobbizunk. El fogok menni minden képviselőcsoporthoz.

Meg kell akkor győzni Dacian Cioloșt is?

- Nyilván. De van kolléga a liberális csoporttól a Kisebbségi Intergroupban. Ők tudnak segíteni ebben. De a biztosokkal is állandó kapcsolatban kell maradnunk, és a nemzeti kormányokban és parlamentekben is lobbiznunk kell. Mert az nem lesz elég, hogy a bizottság és a parlament elfogadja a javaslatainkat, végül úgyis a tanácsnak lesz a legnagyobb szava.

A román zavaros belpolitikai helyzet mennyire segít önöknek?

- Nagy kár, hogy Romániában zűrzavar van a politikában, mert a fejlődést gátolja. Akik viszont figyelik ezt a témát, azok, meggyőződésem, hogy rajta vannak most is.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS