2020. június 5. péntekFatime
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Hova fordulhatunk és mit tehetünk a családon belüli erőszak ellen a kijárási tilalom idején?

Horváth-Kovács Szilárd Horváth-Kovács Szilárd 2020. március 30. 18:30, utolsó frissítés: 18:30

A szükségállapot különösen nehéz helyzetet jelent az olyan családok életében, ahol jelen van az agresszió. Szakértőket kérdeztünk.


A kijárási tilalom érzékenyen érinti a családon belüli erőszak témáját is: ezekben az időkben megugorhat az ilyen jellegű esetek száma, derül ki több beszámolóból is, amely szerint Kínában, Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban, Cipruson, Brazíliában és az Egyesült Államokban is 20-50%-ban megemelkedett (lásd itt, itt, itt).

A jelenségnek számtalan oka lehet, a bizonytalanság az intézmények működését illetően, a mindennapi élet lehetőségének részbeni elvesztése okozta tehetetlenség, düh, az összezártság miatt kialakult feszültség rosszul kezelése. Megkerestük Csép Andreát, hogy tisztázzuk a hatóságok és intézmények felelősségét a szükségállapot ideje alatt, illetve László Évát, a téma pszichológiai szakértőjét, hogy felvázoljuk a különleges helyzetben létrejövő lélektani hatásokat és tanácsokat kapjunk arra vonatkozóan, hogy mire figyeljünk oda.

Megkeresésünkre Csép Andrea képviselő, az RMDSZ Nőszervezetének a szociális és családügyekért felelős alelnöke tisztázta, hogy a szükségállapot miatt nem változnak azok az intézményes lehetőségek, támaszok, amelyek a családon belüli erőszak áldozatainak a rendelkezésére állnak.

„Maros megye példájából indulok ki, itt ugyanúgy működik a menhely, amely kimondottan a családon belüli erőszak áldozatainak és az érintett gyerekeknek van fenntartva. Itt a program most úgy van szervezve, hogy a szakemberek váltásban dolgoznak, hogy ha valamelyik véletlenül kiesik a járvány miatt, akkor lehessen cserélni. Így gondoskodtak a folyamatosságról, és fel vannak készülve minden forgatókönyvre” – mondta a képviselő, aki kifejtette, hogy a szakértők átszervezték a működést, hogy lehetővé tegyék a direkt kapcsolatba lépést az áldozatok gyermekeivel. Emellett a menhely az élelmiszer ellátást egy catering-cég segítségével oldotta meg.


Csép Andrea szerint egyértelmű, hogy a jelenség felerősödhet a jelenlegi helyzetben. Viszont fontos tudni, hogy a hatóságok most is mindenkinek a rendelkezésére állnak, tehát amennyiben valaki áldozat, akkor rögtön hívja az 112-t. A rendőrség továbbra is kiszáll, intézkedik, meghozza a kellő döntéseket.

„Az, hogy szükségállapot és kijárási tilalom van Romániában, az nem jelenti az, hogy a családon belüli bántalmazottak nem kapják meg a kellő segítséget és a törvényes védelmet, ami jár nekik” – jelentette ki. Mivel sürgősségi esetekről beszélünk, az intézmények – rendőrség, törvényszék, bíróság – továbbra működik a családon belüli erőszak megfékezése érdekében.

Emlékeztetett arra, hogy most is kiállítanak távoltartási végzéseket, hiszen „amikor valakinek távoltartási rendeletre van szüksége, akkor annak arra van szüksége: a távoltartási rendelet most már a helyszínen, rögtön kiállítható, és 5 nap után eldöntheti a bántalmazott, hogy meg akarja hosszabbítani vagy sem. De a bántalmazót most is rögtön elviszik” – jelentette ki a képviselő, hozzátéve, hogy az érvényben lévő vonatkozó törvényeket a járvány nem írja felül.

Meglátása szerint a problémát inkább az okozhatja, hogy a fertőzéstől való félelem miatt félnek hívni a hatóságokat, félnek jelezni, mert nem tudják, hogy hova fognak kerülni, mi lesz velük, hogyan kerülhetnek biztonságos központba. Az elöljáró elmondta, hogy ezektől nem kell tartani, a központok fertőtlenítve vannak és járványveszélyben is biztonságot nyújtanak a bántalmazottak számára.

A bántalmazottak a központok nyújtotta környezetben 60 napig asszisztenciát kapnak, hogy nyugodtan újragondolják az életüket, feldolgozzák a bántalmazást, és erőt kapjanak, hogy új életet kezdhessenek. Egyik problémát az jelenti, hogy innen az áldozatok nagy része sajnos visszamegy a bántalmazó környezetbe, elég kevés az olyan személy, akinek sikerül újrakezdenie az életét. A jelenlegi helyzetben igyekeznek az intézmények meghosszabbítani ezt a 60 napos időszakot, hogy tovább maradhassanak biztonságos, védett otthonokban a bántalmazottak, tekintettel a járványra, illetve az összezártságnak való kitettségre.

Minden megyében a Megyei Gyermekvédelmi Hatóság az, akinek a feladatkörébe tartozik, hogy gondoskodjon a családon belüli erőszak áldozatairól. Helyi szinten pedig léteznek működő intervenciós csoportok, akik abban a pillanatban, amikor bántalmazásról érkezik jelentés, kiszállnak, felmérik a helyzet súlyosságát és annak függvényében meghatározzák a kellő lépéseket, meghozzák a döntéseket. Most is, hiszen mindenkinek ugyanazok a jogai vannak és élni kell velük: ha valaki veszélybe kerül, akkor értesíteni kell a hatóságokat.

A Romániában bejelentett esetek száma egyelőre nem nőtt meg, mondta Csép Andrea, aki a megkeresésünk kapcsán rákérdezett erre. De mivel a folyamatos közös légtérbe zártság számunkra is kényelmetlen, feszült helyzeteket teremthet, elképzelhető, hogy mennyire fokozottan jelentkezhet ez egy olyan családban, ahol jelen van a bántalmazás. A képviselő elmondta, hogy felkészültek a központok, Marosvásárhelyen például létrehoztak egy elkülönítő szobát is, arra az esetre is, ha valaki karanténban van, vagy fertőzésveszélynek volt kitéve, azt is fogadni tudják.

„A legfontosabb, hogy az ilyen eseteket jelenteni kell. Ha távoltartási végzésre van szükség, akkor az kell. Ha pedig megsértették a távoltartásit, akkor azt rögtön jelenteni kell a hatóságoknak” – utalt arra a Vaslui megyei esetre, amiről a Transindex is beszámolt. „Nem úgy megy az, hogy távoltartási van, és akkor oda mehet: rögtön jelenteni kell a rendőrségnek, aki köteles intézkedni. Hiszen a távoltartási megszegése miatt 1 hónaptól 1 évig járó börtönbüntetés jár” – tette hozzá. Elmondása szerint a hatóságok is tudják, hogy milyen időszak következik, és nem lesznek „kíméletesek” a bántalmazóval, a törvények érvényesek és a jogosultságok ugyanúgy megvannak.

Ennek értelmében, ha a szomszédban erőszakra utaló hangokat hallunk, pont úgy értesíteni kell a rendőrséget, mint eddig: „a civil kurázsi most is jelen kell legyen, és most sem tolerálható az erőszak. Hasonlóan, ha tűz üt ki a tömbházban, akkor azt ki kell oltani, mindenki ezt tenné: attól függetlenül, hogy van vírus, vagy nincs vírus, oltani fogjuk a tűzet, mert féltjük egymás életét. Az erőszak esetében is, amikor halljuk, hogy veszélyben van valaki, akkor igenis ki kell hívni a rendőrséget, és elmondani, hogy a szomszédasszonyt verik. Mert az ilyesmi végzetes kimenetelű is lehet az áldozat számára” – hangsúlyozta a helyzet komolyságát Csép Andrea.

Fotó: 'Free-Photos' képe a Pixabay.com-on. Fotó: 'Free-Photos' képe a Pixabay.com-on.

Határhelyzetben az áldozat és a bántalmazó

László Éva pszichológus, a BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézetének oktatója, az ARTEMIS – Nők az Erőszak ellen Egyesület egyik alapítója arra a kérdésünkre, hogy hogyan hat a kijárási tilalom a családon belüli erőszakra, azt a választ kaptuk, hogy az általánosan megemelkedett – számunkra is tapasztalható – szorongás, aggodalom, félelem az erőszakos családok esetében károsabb hatású lehet.

„A kijárási tilalom, a bezártság az áldozatokra fejthet ki nyomasztóbb hatást. Ismert az, hogy az áldozatok jellemzően egy erőszakos kitörés után kérnek segítséget vagy próbálnak meg kiszakadni az erőszakos kapcsolatból. A kijárási tilalom azzal szembesítheti őket, hogy a segítségforrások elzáródnak. Nem jöhet hozzá barát, hozzátartozó, nem mehet ő el egy tanácsadó központba. Úgy gondolhatja, hogy a rendőrség, segélyszolgálatok nem válaszolnak ezekre a helyzetekre, a törvényszékek bezártak. Ez nagyon megnövelheti a kiszolgáltatottság, kétségbeesés szintjét” – tudtuk meg a szakértőtől.

László Éva szerint egy ilyen világszintű krízishelyzetben – ahol az agresszor, az áldozat és a gyermekek összezárt – a kockázati tényezők többszöröződnek és ezek összhatásaként az erőszakos interakciók gyakorisága vagy súlyossága nagy valószínűséggel nő.

Arra is felhívta a figyelmünket, hogy vannak akik a kialakult helyzetet traumaként, illetve a saját vagy szerettei fele irányuló életveszélynek, vagy súlyos sérülésekkel való fenyegetettségként élik meg. „A krízishelyzetre adott szorongásos reakciók egyik legsúlyosabbja ez, de lehetnek ennél enyhébb, szintén lelkileg megviselő reakciók is, mint például a pánikrohamok. Ezek megjelenése esetén is bátorítom az érintetteket, hogy hívják a segélyvonalakat, lelki segélyszolgálatokat” – nyilatkozta a pszichológus, megjegyezve, hogy nem minden erőszakos vagy fenyegetett helyzetben jelenik meg a poszttraumás stresszzavar.

A jelenlegi helyzet egyértelműen megnöveli azoknak a tényezőknek a számát amelyek hozzájárulnak a kapcsolatok erőszakossá válásához. Emellett csökkentik azokat a tényezőket amelyek segítségével a bántalmazási helyzetben élő személy megküzd az erőszakélményekkel. A szakértő utalt azokra a lehetőségekre, amelyek az áldozat számára kikapcsolódást (az otthoni feszült állapotból) vagy feltöltődést jelent: a munkavégzés, a munkatársakkal, barátokkal, rokonokkal való találkozások, a mindennapi rutin végzése, az esetleges hobbik gyakorlása, templomba, támogató közösségbe való járás, mindaz, ami számára „békeszigetet” jelent, most nagymértékben korlátozódik. Ezáltal is csökken az úgynevezett ellenálló képesség (ő maga is fáradékonyabbá, ingerlékenyebbé, türelmetlenebbé válhat) és gyengülnek az eddig többé-kevésbé hatékonynak bizonyult megküzdési stratégiák.

Ehhez hasonlóan az erőszakos magatartású személyeknek is csökkentek az erőszakos kitörést megelőző cselekvési lehetőségek. A munkába járás, sportolás vagy más fizikai tevékenységek, mindazok a családi házon kívül történő tevékenységek, amelyek segítettek »kiengedni a gőzt«, korlátozódnak. A bezártsági helyzet serkentheti az alkohol vagy más, tudatmódosító szer használatát, ami szintén szoros összefüggést mutat az erőszakos magatartással (a társ és a gyermekek iránt egyaránt)” – ismertette az esetleges agresszorokat érintő hatásokat László Éva, hozzátéve, hogy a kialakult helyzet abból a szempontból is az agresszorok »malmára hajthatja a vizet«, hogy a külvilágból jövő fenyegetettséget, veszélyhelyzetet jelző információkat elképzelhető, hogy a jó manipulációs készséggel rendelkező, érzelmileg bántalmazó agresszorok felhasználják áldozataik megfélemlítésére vagy kontrollálására.

Fotó: Ria Sopala / Pixabay.com.Fotó: Ria Sopala / Pixabay.com.


Tanácsok nehéz helyzetre

Arra kérdésünkre, hogy mit lehet tanácsolni a kijárási tilalom időszaka alatt, kiemelte az önmagunkra való vigyázást, amelyet mindenkinek javasol. „Az erőszakhelyzetben élők számára valószínű, hogy még nagyobb kihívás mint másoknak, de ez segíthet testileg, lelkileg kitartani, akár kordában tartani vagy megelőzni az erőszakos megnyilvánulásokat” – mondta, kiemelve, hogy „másokra vigyázni (gondolok a gyermekekre, idős szülőkre) is jobban lehet, ha mi magunk jól vagyunk.”

Hangsúlyozta, hogy fontos megtartanunk, amennyire csak lehet, a napi rutint. Felkelni, felöltözni (ha dolgozunk, munkaruhába, aztán házi ruhába), gyermekeket „iskolába/tanulni küldeni”, azaz amit lehet, tartsunk meg a szokásos tevékenységekből. Figyelmet fordítani a fizikai, biológiai szükségletekre: mozgás, evés, folyadékfogyasztás, megfelelő mennyiségű és minőségű alvás.

„Tudatosan kell figyelni a feltöltődésre. Ha 10 percet is, olyan tevékenységet folytatni, ami pozitív élményt biztosít: varrni, festeni, olvasni, táncolni, zenét hallgatni. Ha hívő valaki és járt templomba, most kövesse az istentiszteletet online. Ha nem, akkor ajánlott a meditáció, relaxáció. Kerülni ajánlatos az áldozatoknak is a szerfogyasztást. A jó testi, lelki erőnlét segít akár az erőszak korai, figyelmeztető jeleinek felismerésében, az enyhébb vagy súlyosabb helyzetekben való jobb reakcióban” – fogalmazott a szakértő.

A bántalmazottak abból meríthetnek lelki erőt a cselekvésre, hogy tudhatják, hogy nincsenek egyedül. Van segítségnyújtási lehetőség, a hatóságok, a szervezetek akik ezen a területen dolgoznak, továbbra is jelen vannak. A rendőrség minél inkább kint van az utcákon, annál inkább megszólítható (még akkor is, ha a járvány miatt járőröznek) – tette hozzá.

Felkészültség

Megkérdeztünk, hogy meglátása szerint mennyire felkészült a rendszer arra az esetre, hogy megugorhat a családon belüli erőszakos esetek száma. Elmondása szerint éppen a járvány kitörése előtt készült megnyitásra egy országos programon keresztül létesített támogató és menhelyhálózat a Férfiak és nők közötti egyenlő esélyek országos ügynökség (ANES) által koordonált projekt keretében. 42 megyében indítottak új szakszolgáltatást a meglévő szolgáltatások mellett. Ezekről minden Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóságnak van információja, de az országos segélyvonalon keresztül is lehet információt kérni (lásd a cikk végén).

Ez egy nagy ugrást jelent az ellátórendszer tekintetében, úgyhogy sokkal felkészültebb az ország, mint pár hónappal ezelőtt” – mondta a szekértő. A beavatkozás nyilván megváltozott az új helyzetben, de a szociális munkások is első fronton dolgozó szakemberek közé tartoznak, akikre nagy nyomás hárul: mivel a protokollok nagy része még új, például a mobilcsapatok, vagy lehet, hogy ilyen helyzetre nincs (még) protokoll - tette hozzá.

Azokon az eseteken túl, ahol az áldozat és az elkövető (ahol gyermekek vannak, ők is) még együtt vannak, a szakértő elmondása szerint még figyelembe kell venni, hogy „vannak azok az esetek, amelyek esetében visszaesésre vagy súlyosbodásra számítunk, ahol elváltak már, de van közös, kiskorú gyermek. Itt a láthatás kapcsán jelentkezhetnek újabb súrlódási felületek. Amikor pl. valamelyik fél nem érti meg, vagy nem fogadja el a kijárási tilalmat és követeli a megszokott körülményekre érvényes láthatási jogait.”

A szakértő szerint, ami az esetszámok megugrásának kérdését illeti, az elmondottak alapján is számíthatunk erre, de ilyen jelzések érkeznek azokból az országokból is, ahol a járvány hamarabb és drámaibb méreteket öltött.

„Arra is számíthatunk, hogy ez az ugrás a kijárási tilalom után fog megjelenni, vagy nőni, ugyanis megtörténhet, hogy akik most nem tudnak segítséget kérni, csak később fogják a helyzetüket jelezni (pl. elveszik tőle a telefont, nincs számítógépe)” – jelezte a helyzet egyik problémáját László Éva.

Fotó: Anemone123/ Pixabay.com.Fotó: Anemone123/ Pixabay.com.


Mit tehet a közösség?

A társadalom, közösség szerepére rátérve, a szakértő szerint a mostanában sokat emlegetett egymásra vigyázás kaphat nagyobb jelentőséget.

Jobban figyelni azokra, akik erőszakos magatartásra hajlamosak. Például ha tudjuk, hogy van ismerősünk, rokonunk akinek alkohol hatása alatt bántó magatartása van, ne fogadjuk el az »online kocsmázás« felhívásait. Ha látjuk, hogy olyan képeket posztol, amelyeken alkohol látható (üvegek, poharak, rendelés stb.) hívjuk fel - ha lehet videohívással, hogy láthassuk, hallhassuk, hogy minden rendben van a családban. Figyeljünk jobban rájuk, oldjuk a szorongását, segítsünk csökkenteni az esetleges ingerlékenységet (hajlamosabbak az offenzív magatartásra, pl. személye elleni támadásnak értelmezhet olyan cselekedeteket, amelyek nem ilyen célzatúak)” – fejtette ki.

Jobban figyelni azokra, akikről tudjuk, hogy áldozati helyzetben vannak. Most mindenki olyan helyzetben van, hogy könnyebben megértheti és ezáltal nagyobb empátiával fordulhat majd azok felé, akik élete fölött más veszi át a kontrollt. Most mindannyian érezzük a változó életszabályok hatását a mindennapi életvitelünkre, hogy »magyarázkodnod kell« mikor te csak a dolgod végzed (pl. igazoltatnak mikor munkába mész), nem láthatod a kórházba került szerettedet. Átélheted a tehetetlenséget, dühöt, elkeseredést, amikor valaki nem érti a számodra egyértelmű együttélési szabályokat vagy érti, de nem tartja be, úgy tűnik, csak azzal van elfoglalva, hogy neki jó legyen (nem tartja be a kijárási korlátokat, az előírt fizikai távolságot stb.)” – mutatott rá László Éva egy lehetséges szolidaritás lehetőségére, hiszen a családon belüli erőszak áldozatai ezekben és ezek komplexebb, súlyosabb formáiban (fizikai, szexuális erőszak, verbális támadások, gazdasági kihasználás) élnek, talán hosszú évek óta.

Ha családon belüli erőszak miatt segítségre van szüksége, hívja az áldozatok megsegítése céljából működtetett 0800 500 333-as ingyenes, zöld telefonszámot, vészhelyzet esetén pedig az 112 segélyhívószámot.

Nyitókép: nokert.hu

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS