2019. október 18. péntekLukács
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Lemondott Nagy Pál, de az MPSZ továbbra is számíthat rá

kérdezett:Sipos Zoltán 2005. január 19. 11:00, utolsó frissítés: 10:39

„Számomra Tőkés László továbbra is etalon, Németh Zsoltot is tisztelem, a Duna TV-t is nézem, de sokan úgy gondoljuk, hibáztak, #b#megtorpantak az utolsó percekben#/b#” – mondja lapunknak az MPSZ volt ügyvezető elnöke.






A háromszéki szervezet bizalmatlansági indítványa után lehet-e válságról beszélni az MPSZ-en belül?

Nagy Pál: – Nem. Ez egy jó társaság, jó arcokkal. De persze ez még nem elég a hatékony működéshez. Jó csapattá is kell válni.



Egyes vélemények szerint a választási kudarc után gyökeresen meg kell változtatni az MPSZ politikáját. Történtek ilyen irányú, gyakorlati lépések?

– A kudarc elkerülhetetlen volt, de minimalizálni lehetett volna. Az az igazság, akkor még nem is láthattuk, hogy mekkora túlerővel állunk szemben. A kampány kezdetekor még csak egy „egyszerű” Dávid-Góliát harcnak nézett ki a dolog egy kis románozással megfűszerezve, de aztán rájöttünk, hogy az egy kiegyenlített mérkőzés lett volna ehhez képest.

Nem csak a hatalmas anyagi különbség, hanem a Júdásarcú Sógor, a Németh Zsolt lesütött szemű „meg kell maradjon a magyarság parlamenti képviselete” nyilatkozata, Tőkés püspök úr bizonytalankodása – amit ki is használt ellenünk a média –, a Duna TV választások napján sugárzott riogatása, hogy: szavazni, szavazni, mert mi lesz velünk, ha nem lesz parlamenti képviseletünk – mind ellenünk dolgozott. Egyedül maradtunk.

Nagy Pál: Gherman esetét a pártbejegyzéssel"
(fotó: Zilahi Imre)" title="Nagy Pál: "ismerjük a Sabin
Gherman esetét a pártbejegyzéssel"
(fotó: Zilahi Imre)" >Nagy Pál: "ismerjük a Sabin
Gherman esetét a pártbejegyzéssel"
(fotó: Zilahi Imre)
Ettől eltekintve számomra Tőkés László továbbra is etalon, Németh Zsoltot is tisztelem, a Duna TV-t is nézem, de sokan úgy gondoljuk, hogy hibáztak, megtorpantak az utolsó percekben. Ezt eddig nyilvánosan nem mondtuk ki, de jó, ha tisztában vagyunk a dolgokkal. Mint ahogy természetesen azzal is, hogy megvan a magunk felelőssége is.

Nem kell megváltoztatni az MPSZ politikáját, hanem profi stratégiát és programot kell kidolgozni. Itt kőkemény küzdelem folyik. Hogy egy kis aktuális hokis hasonlattal éljek: itt, így, mi mindig is a csíkszeredai Sportklub szerepét fogjuk eljátszani, az RMDSZ lett a Steaua, a bírók bukarestiek. Vagyis addig, amíg nem lesz külön bajnokságunk, addig ahányszor lehet, belénk törlik a lábukat. Tehát: autonómia.


Ha ez kizárólag a te döntésed lenne, mi az, amit változtatnál az MPSZ-ben?

– Én minimum két pillérre állítanám a polgári oldalt. Egyik az RMDSZ-szel „harcban” álló, konstruktív ellenzékként viselkedő párt lenne. A másik a civil szférában, a közéletben építkező, helytálló Szövetség.

Ebben például továbbra is fontos szerepet kaphatna az a rengeteg, a nemzeti, polgári oldalhoz tartozó egyházi és civil személy, akik a párttól elriadnának. A két pillér jól elkülöníthető vezetőkkel működne, kevés átjárással egymás között, de természetes szövetségesként, amikor úgy látják, hogy erre van szüksége a közösségnek.


Ez az (egyelőre elképzelt) civil szövetség, ha jól saccolom, kérni fogja a támogatások elosztásában való részvételt az RMDSZ-érdekeltségű civil szervezetektől. Ha ez igaz, van-e esély ennek a megvalósítására?

– Szerintem az állami pénzeket nem az RMDSZ szatellit-alapítványai kellene (f)osztogassák, hanem az erdélyi magyar közösség által létrehozott és működtetett civil szervezetek. Közös megegyezés alapján, igazságosan.


Milyen változást hozhat egy párt bejegyzése?

– Nézőpont kérdése. Jelen pillanatban nem látom a párt bejegyzésének sem reális esélyét, hisz ismerjük a Sabin Gherman esetét. De miután a most kijelölt munkacsoport kivesézi a lehetőségeket, eldől, miként kell hozzálátni. Egyébként abban hozhat változást, ha sikerül, hogy más dimenziót adna ennek az oldalnak. Eggyel több fegyver lesz a kezünkben.


A választások előtt érezhető volt a Fidesz részéről a nyomás, hogy alakuljon párttá az MPSZ. Miért halogattátok ennyit ezt a lépést?

– Érdekes. Én nem tudok ilyen nyomásról. Halogatásról sem lehet beszélni, mert egyszerűen a többségnek sokkal inkább elfogadható volt nem párttagként tevékenykedni.
Muszáj volt megpróbálni végigjárni az értelmetlen választási törvény útját, s ezt járjuk tovább is, hiszen az ügyünk most már Strasbourgban van. Most van itt az idő a párttal foglalkozni.


A választások után pedig egy nagyon finom közeledés érezhető az RMDSZ fele a Fidesz részéről. Ezt hogyan értékeled?

– A választások utáni „közeledés” szerintem természetes dolog, hisz az RMDSZ mégiscsak élvezi az erdélyi magyar szavazó polgárok egy részének bizalmát. A Fidesz és az RMDSZ nem ellenségek, de nem is természetes szövetségesek.


Hogyan illeszkedik a lemondásod a polgáriak körében tapasztalható útkeresésbe? Van-e ennek a lépésednek politikai felhangja, vagy egy egyszerű személyes döntésről van szó? Másképp: mik voltak az indítékaid, amikor így döntöttél?

– Én már október 28-án jeleztem a lemondásomat az elnökségnek, mert előre lehetett látni, hogy abban a helyzetben nem lehetünk sikeresek. A román politikai játszmák eredményeként már eleve csak rossz döntést hozhattunk, amit azonban meg kellett hozzunk, mivel a kongresszus így döntött.

De azt is éreztem (most is úgy gondolom), hogy nem hagyhatom cserben ezt a társaságot. Az más kérdés, hogy lemondásommal jelezni szerettem volna, hogy baj van. Nincsenek politikai felhangok, személyes döntés volt, amit most megerősítettem, annak ellenére, hogy akkor nem fogadták el. Ettől függetlenül a személyes viszonyom nagyon jó az elnökség tagjaival és továbbra is számíthatnak rám, hisz ez nem tisztség, hanem tisztesség függvénye.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS