2019. december 8. vasárnapMária
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Pánikol Brüsszel és Párizs – nem tetszik a franciáknak az EU-alkotmány

Szin Péter 2005. április 22. 17:10, utolsó frissítés: 17:10

Öt hét és egy hegynyi megválaszolatlan kérdés. Az EU reformjához szükséges alkotmány híveinek meg kell győzniük elutasításra hajló honfitársaikat Franciaországban. Csak annyi világos: #b#ha nem#/b#, akkor baj van.






Hitetlenkedés, eltagadás, pánik.

Sorrendben ezek voltak a francia politikai elit reakciói, miután nyilvánosságra került több mint tizenkét közvéleménykutatás egybehangzó adata. A mérések szerint a május 29-i népszavazáson a francia választók átlagosan 53%-a elutasítaná az Európai Unió alkotmányát.


Az intézményes reformokat életbe léptetni hivatott, sok port verő alkotmányszöveget mind a 25 tagállamnak ratifikálnia kell. Az EU "újragenerálozását" célzó alapokmány a bővítés követelményeivel szembesülve (vagy a bővítés tényét ürügyként használva fel) 2002-ben kezdte megszövegezni egy, Valéry Giscard d'Estaing francia exelnök által vezetett testület.

Az alkotmányozást a régi és az akkor még jövendő tagállamok küldöttei közösen végezték. A folyamat korántsem volt zökkenőmentes: nehéz dió az EU intézményes működését úgy megreformálni, hogy eközben a nemzeti szuverenitás miatti érzékenységek se sérüljenek.


A francia kormány hivatalosan

az elfogadásban reménykedik, de négyszemközt a hivatalosságok is aggódnak. A miniszterek megkapták a feladatot: többet kell az ügyön dolgozni. Megszólaltak a külföldi szimpatizánsok is. Joschka Fischer német külügyminiszter egyenesen úgy fogalmazott, a nem az EU végével lenne egyenértékű.

Van esélyük az igen mellett kampányolóknak megfordítani a kockát? Néhány szempont. Először is kérdéses, mennyiben hasznos Chirac elnököt bevetni – bár az elnöki autoritás időnként beválik.

A Maastricht-i szerződés 1992-es ratifikálásakor az biztosított szerény többséget az igennek, hogy az akkori elnök, Mitterand tévévitára állt ki az ellenkampány vezetőjével. Most viszont Chirac támogatottsága év elejétől 6%-kal esett, ráadásul akadhatnak olyanok, akik az ő személye ellen tiltakozva voksolnának nemmel.


A fontosabb kérdés:

Maastricht kézzelfogható végeredménye az euró bevezetése volt, viszont nehéz megmondani, pontosan mi is a tétje az alkotmánynak. Nagyon szőrmentén fogalmazva ezt hangoztatja a francia kormány is: Michel Barnier szerint a nem miatt az EU csak "sebességet vesztene", Nicolas Sarkozy volt belügyminiszter azt mondja, az elutasítás "nem vezetne katasztrófához".


A harmadik probléma:

miként lehet kezelni és meggyőzni az ellenzők igencsak töredezett képet mutató táborát. Az alkotmányt a vezető bal- és jobboldali pártok egyaránt támogatják. A nem-mozgalom ereje viszont a margóra szorítottságból ered.

Az EU alapokmányát egyaránt elutasítják forradalmár kommunisták, unionisták és trockisták és jobboldali nacionalisták Philippe de Villiers és Le Pen vezetésével. A Szocialista Párt szintén a nem mellett kampányol Laurent Fabius-szal az élen.


De tényleg, mire jó

az alkotmány egyáltalán? Az igen hívei azzal érvelnek, hogy egyszerűsíti és konszolidálja az európai jogot, egy dokumentumba foglalva össze a számos alapmegállapodást. Számos kérdésben többségi szavazást ír elő a jelenlegi, vétózáson alapuló konszenzusos rendszer mellett, vagyis egyszerűsödik a döntéshozatal.

Továbbá az elnök és a közös külügyminiszteri poszt bevezetésével nagyobb súlyt ad az EU nemzetközi jelenlétének. A nem mellett kampányolók többek közt éppen ezt kifogásolják: az elnöki funkció jelképes lépés egy európai szuperállam felé, másfelől e két személyiség befolyása aláássa a tagállamok önálló diplomáciáját.


Az ellenzők azzal sem

értenek egyet, hogy az új EU 15 további kérdés kapcsán alkothatna mindenkire érvényes törvényt – ilyen a foglalkoztatottság, az igazságszolgáltatás és a bevándorlás kérdése. Az alapokmányból az sem derül ki, mi a polgárok viszonya az EU intézményeihez.

A közös védelmi politika pedig a 26 tag alkotta NATO súlyát ásná alá – hangoztatják, továbbá az is hiányzik a szövegből, hogy pontosan meddig bővülhet az Európai Unió.

A szövegen ténylegesen érződik: a nagyobb befolyású és a magukat az eljelentéktelenedéstől féltő tagállamok kompromisszumaként született. Görögország, Litvánia, Magyarország, Olaszország, Spanyolország és Szlovénia már rábólintott arra, hogy közpolitikai ruhát húzzanak az eddig inkább gazdasági társulásként működő EU-ra.


A döntés

a tagállamok kezében van, melyek közül tízben rendeznek népszavazást. Most az egyik leginkább Európa-barátnak számító országban vált kérdésessé az alapokmány elfogadása. A német parlamenten valószínűleg átcsúszik a szöveg, de a karlsruhei alkotmánybíróság jelenleg épp azt vizsgálja, hány ponton sérti a szöveg német alkotmányt.

Megannyi gáton és akadályon át az EU alapokmányának a ratifikáció kétévnyi folyamatában legfőbb segítőtársa a szöveg számtalan bizonytalan és homályos megfogalmazása – áll az Economist gunyoros kommentárjában.


Hírforrás: BBC, The Economist

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS