Rendezni a posztszovjet "fekete lyukakat"
Budapest Analyses 2005. május 11. 16:34, utolsó frissítés: 16:34A Kaszpi-tengeri olajprofit megszerzése a célja az új nemzetközi összefogásnak?
[bevezetés] Április 22-én Chisinăuban az öt GUUAM-tagország államfői közül négyen – Üzbekisztán elnöke az utolsó pillanatban mondta le részvételét – írták alá A demokrácia, a stabilitás és a béke nevében elnevezésű nyilatkozatot.
A dokumentum állást foglal "a demokratikus intézkedések aktivizálása mellett a tagországokban", valamint közös erőfeszítésekre szólít fel a térségben lévő megoldatlan konfliktusok rendezésére. A csúcstalálkozón, melyen megfigyelőként részt vett a román és a litván elnök is, Traian Băsescu, feltehetően elsősorban a dnyesztermelléki helyzetre gondolva, úgy nyilatkozott, hogy a konfliktusokat
"Oroszországgal konszenzusra jutva" kell megoldani.
"A Grúziát, Ukrajnát, Üzbekisztánt, Azerbajdzsánt és Moldáviát magába foglaló GUUAM az európai integráció útjára lépő új demokratikus államok szervezetét jelenti", melyek közül "egyiknek sincs szándékéban egy Oroszország elleni szövetséget létrehozni." – nyilatkozta Mihail Szaakasvili grúz elnök Moldova elnökével, Vlagyimir Voronyinnyal való korábbi találkozója után.
Elemzők, az orosz és a nemzetközi sajtó egy része azonban kétkedéssel fogadta a bejelentést, s kételyei vannak az államcsoportosulásnak a nyilvánosság előtt kinyilvánított politikai céljaival szemben is.
Bizonyos, hogy a néhány esztendeje még lassan kimúló geopolitikai kuriózumként elkönyvelt államszövetség a grúziai és az ukrajnai politikai fordulat után fontos szerepet játszik az Európától a Kaukázuson keresztül Ázsiáig terjedő térségben.
[elemzés] 1997. október 10-én Strasbourgban az Európa Tanács csúcstalálkozóján négy ország, Ukrajna, Grúzia, Moldávia és Azerbajdzsán államfői közös nyilatkozatot írtak alá.
A dokumentum aláíró azt a szándékukat fejezték, ki, hogy országaik, szervezetbe tömörülve (GUAM) a szuverenitás, a területi egység, a határok sérthetetlensége, az emberi jogok tiszteletben tartásának elveit szem előtt tartva törekszenek az európai stabilitás és biztonság megerősítésére.
A szervezet további bővítésére, Üzbekisztán felvételére 1999. április 24-én Washingtonban az Euroatlanti Partnerség Tanácsának csúcstalálkozója idején került sor. Az itt elfogadott Washingtoni Nyilatkozat értelmében a GUAM Üzbekisztánnal kibővülve GUUAM elnevezéssel működik tovább.
Az ázsiai ország belépésével fogalmazódott meg az Európa-Kaukázus-Ázsia közlekedési folyosó létrehozásának szükségessége. A GUUAM a Kucsma elnök által irányított Ukrajnában tulajdonképpen az egyetlen pislákoló reménysugár volt a nyugati integráció hívei számára.
A ma már Brüsszel és Washington
támogatását maga mögött érző, Moszkvától egyre távolodó Kijev a régió vezető hatalma kíván lenni. Ez a törekvés érthető, hiszen az Ukrajnát is magában foglaló posztszovjet integrációs intézmények, a Független Államok Közössége, vagy az Egységes Gazdasági Térség egyértelműen Oroszország érdekeit szolgálják.
Következésképpen ellentétesek Ukrajna gazdasági és politikai céljaival, s a politikai prioritássá emelkedett európai integrációs szándékaival. (Az EU-ba való közeli, vagy távolabbi időben való belépés iránti ukrán eltökéltség hamarosan a köznapi jelképekben is megjelenik: az európai integrációért felelős ukrán miniszterelnök-helyettes bejelentette, hogy a közintézmények homlokzatain a nemzeti lobogó mellé ezután az EU zászlóját is kitűzik.)
Ukrajnában egyre több szó esik a FÁK működésképtelenségéről, esetleges megszűnéséről. Hivatalos ukrán vélemény szerint az államközösségnek, ha nem találják meg az összes tagállam érdekérvényesítésének mechanizmusait,
mostani formájában nincs jövője.
Szerhij Terjohin, gazdasági és európai integrációs miniszter még egyértelműbben nyilatkozott a Moszkvában április elején az Egységes Gazdasági Térség megalakításának szentelt találkozón: bejelentette, hogy a FÁK olyan rendszer, amely befejezte funkcióinak teljesítését, nincs semmi remény arra, hogy a továbbiakban fejlődőképes legyen.
A miniszter egyedül az Egységes Gazdasági Térségen belüli szabad gazdasági övezet létrehozását támogatja. Ukrajna érdekeinek tehát az Oroszország nélküli, a Moldáviától a Kaukázuson át Közép-Ázsiáig terjedő együttműködési rendszer megerősödése felelne meg.
Ez egyezik az EU és az Egyesült Államok azon szándékával is, hogy az euroatlanti térség kiterjesztése érdekében a függetlenné vált posztszovjet országokat, közöttük elsősorban Ukrajnát erősíteni kell nyugati integrációs politikájának véghezvitele érdekében.
E szándékokat erősítették meg Juscsenko egyesült államokbeli tárgyalásai. Ukrajna ígéretet kapott arra, hogy az Egyesült Államok támogatja belépését a WTO-ba. A tárgyalásokon szó esett arról, hogy Ukrajna kész aktívabb szerepet vállalni a térség stabilitásának növelésében, egyebek között a Dnyeszter-melléki konfliktus rendezésében. A tárgyalásokat értékelve Juscsenko kijelentette, hogy új korszak kezdődött a két ország stratégiai partnerségében.
Az új Ukrajnával kapcsolatos politikáját
még ki sem építő Oroszországot éppen az ilyen jelenségek és nyilatkozatok aggasztják. (Moszkva elbizonytalanodására utal, hogy Putyin elnök országa "közelkülföld" politikáját újraértékelendő létrehozta a "Külföldi országokkal fenntartott regionális és kulturális kapcsolatok hivatalát.")
A La Stampa című olasz lap azt állítja, hogy Moldova, Ukrajna és Grúzia április első napjaiban az ún. "fekete lyukak" felszámolása érdekében Putyin-ellenes szövetséget kötött. A lap értesülései szerint aláírták a "Fekete lyukak térképe" elnevezésű dokumentumot, amely együttműködést irányoz elő a dnyeszter-melléki, az abháziai és a dél-oszétiai konfliktusok rendezésére.
Köztudott, hogy Moldovában és Grúziában orosz katonai kontingens állomásozik, s ukrán-orosz viszonylatban nem teljesen rendezett a fekete-tengeri orosz jelenlét sem.
Az ukrajnai elnökválasztás után életre keltett GUUAM további működése nem közömbös az Egyesült Államok számára sem. Az USA geopolitikai doktrínájában a GUUAM olyan övezetként szerepel, amely gátolhatja Oroszország déli és délnyugati politikájának zavartalan mozgását.
A doktrína a Kaspi-tengeri olaj
Európába irányuló útvonalának kijelölésekor vált hangsúlyossá Washington számára az azeri és a kazak olajipari konzorciumokban vezető szerepet vállaló amerikai társaságok gazdasági érdekei miatt.
A Tbiliszit is érintő, a Baku és a törökországi Ceyhan közötti, 1770 km hosszúságú olajvezeték építése azóta elkezdődött, üzembehelyezése az idén esedékes. A NATO a "Partnerség a békéért" programba az összes GUUAM-tagországot bevonva egyfajta védőhálót font az amerikai társaságok ügyletei köré.
[következtetés] A GUUAM-ot a régi, uralkodói pozícióból irányítani kívánó Oroszországgal szembeni ellenállás, az egymást erősítő politikai és gazdasági érdekek, valamint az önérdekre alapozott nyugati támogatás, s korántsem a "baráti népek szövetségének" gondolata működteti.
A történelmében, vallási hagyományaiban, mentalitásában egymástól erősen elütő országok együttműködése rövid távon bizonyosan sikeres lesz. Ám a nyugati, főleg az egyesült államokbeli támogatóknak – éppen saját érdekeik végett – számolniuk kell azzal az ezekben országokban megtapasztalt friss szabadságélménnyel, amely lehetetlenné teszi a "standartizált amerikai demokrácia" exportjának sikerét.
Kérdés, hogy a nemzeti alapokon építkező, jelenleg feltétlenül Amerika-barát kormányok a jövőben hogyan tudnak együttműködni a globalizációban érdekelt Washingtonnal. A szomszédos Oroszországnak pedig létszükséglete, hogy új, a szomszédok érzékenységére és érdekeire is figyelemmel lévő doktrínát alakítson ki az államszövetséggel, s külön-külön annak országaival.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!