2017. szeptember 24. vasárnapGellért, Mercédesz
10°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Bányászjárás 15 - Bányai és Niculescu arról, mi is történt 90-ben

összeállította:K. A. 2005. június 16. 15:17, utolsó frissítés: 2005. június 15. 23:09

Az események hangulata, kontextusa, kronológiája – jó, hogy elmúltak a 90-es évek!





Mi volt a kimondott és a ki nem mondott célja a tiltakozásnak?

Niculescu Tóni: Gyakorlatilag a tüntetés spontánul állt össze, miután a FSN (Nemzeti Megmentési Front) megszegte a szavát, kijelentve, hogy indul a májusi általános választásokon. Sajnos, a közénk beékelődött szekusokon (akik ügyesen manipuláltak, kiáltottak közbe) kívül senkinek sem volt konkrét elképzelése, stratégiája.

Például naphosszat kiabáltuk, hogy Jos Iliescu!, majd este panaszkodtunk, hogy Iliescu nem áll szóba velünk. A tulajdonképpeni naiv célunk a kommunisták leváltása volt, a temesvári kiáltvány 8. pontja alapján.



Bányai Péter: Nem hiszem, hogy létezett nem kimondott cél. Illetve mindenkinek picit más volt a motivációja. Óriási mértékű volt a spontaneitás, zűrzavar, zagyvaság, naivitás – ez érthető, megbocsátható. Mégiscsak “lélegzethez” jutottunk ott, abban az irtózatos hangulatban. Vacak klisé az “Ellopták a Forradalmat” – de mi (a résztvevők nagy része) tényleg úgy éreztük, úgy éltük meg a történteket.

Egyikünk sem volt “szervező”. Különböző valós és fantom szervezetek voltak az élen, Diák Liga, Dec. 21-22. szervezet, stb.).

.


Tóni mesélte, hogy közel egy hónapig nap mint nap kint voltak a diákok a téren. Csak diákok voltak jelen?

B.P. : Szó sincs róla. Nehéz pontos számot adni, szerintem maximum 15% lehetett diák. A „szervezők” közt arányaiban többen voltak, de távolról sem volt "diákmegmozdulás"

N.T. : Mindenesetre nem a diákok voltak többségben, és nem is a fiatalok. Gondolom, nagyon sok volt az értelmiségi közöttünk. És persze szekusok is.

Egy példa: az Egyetem téren ólálkodó szekusok által folytatott manipulációra: az egyik felszólalása alatt megtapsolták Bányai Pétert ("români, maghiari, cu toţi suntem golani"), majd rögtön elkezdték tömegesen énekelni, hogy "treceţi batalioane române carpaţii!" Mire Péter lehajolt az emelvényről, és beolvasott a tömeg pofájába: "nu vedeţi că sunteţi naţionalişti?"

Milyen volt a hangulat?

N.T. : Hallatlan hangulat uralkodott, azóta se éltem át ilyenmérvű összeborulást. Mindenki mindenkinek a barátja volt, énekeltünk, skandáltunk, politizáltunk.

B.P. : Nem elég, hogy átéltem, ehhez írói véna is kéne, hogy leírjam.

HIBA (Itt a bongeszo egy flash-t kellett volna megjelenitsen).
részlet Stere Gulea
Vivi Dragan és
Sorin Iliesiu dokfilmjéből



Mit gondoltak a bukarestiek az egészről?

B.P. : Rossz kérdés. Nyilvánvaló a válasz: az "elit" (rossz szó az elit, de hagyjuk, értelmiség, művészek stb.) 80%-a részt vett, fizikailag vagy lelkileg. Az egyszerű emberek 10%-a is. Az elit 10%-a eladta magát, 10%-a semleges volt. Az egyszerű emberek 20%-a semleges volt, de 70%-a ellenséges. Utóbbi érthető, ritka jó propagandát fejtett ki a TV stb. Meg aztán, ez a réteg egyszerűen nem akart zűrzavart, újabb változásokat, bizonytalanságot. Ceausescut lelőtték – ez OK, ennél több nem kell.

N.T. : A fővárosiak zöme, akár a vidékiek, annyit tudott, látott az egészről, amit az egyetlen tv-csatorna közvetített. Ezzel magyarázható a többség ellenszenve: munkások ("noi muncim, nu gândim!") és háziasszonyok ("gospodinele cu pungi de plastic") siettek a “virágültető” bányászok segítségére – ellenünk, a golánok ellen.

Tóni, te szervező voltál. Miben állt ez a munka? Igaz az, hogy magyarul is felszólaltál? Mit mondtál az embereknek?

N.T. : A MISZSZ nevében köszöntöttem a tüntetőket, s kívántam nekik sok sikert a romániai magyar fiatalok részéről. Amúgy mi, diákok, a sepregetéstől a rendfenntartásig mindent bevállaltunk. Pl. kül- és belföldi delegációkat, köztük a FIDESZ-ét is fogadtuk, ha jól emlékszem Vágvölgyi Andrást (a Magyar Narancs akkori főszerkesztőjét) vittem Marian Munteánuhoz, akit aztán Péter később elkísért a FIDESZ kongresszusára.



.


Voltak-e a bányászok között magyarok is?

B.P.: Persze, Marian Munteanu fejét épp egy magyar akarta levágni. Ült is dutyiban (ő az egyedüli, aki ült). Viccből feltehetném a kérdést, vajon Dénes (úgy emlékszem, ez a neve) már tudta, amit mi legfeljebb sejtettünk?

Hogy Marian Munteanu „kiküldetésben” volt, a Securitate legsötétebb szárnyát képviselte, pár hónappal később, nyíltan vállalta a posztvasgárda mozgalom vezetését, és hogy szellemi mentorai Ion Coja és Ilie Badescu voltak? Pár évvel később Magureanu pártját képviselte az elnökválasztásokon.

N.T.: Domokos Géza emlékirataiban olvastam, hogy az egyik bányász Horthy-kiáltással köszöntötte az éppen a parlament padjában ülő RMDSZ-elnököt.

.


Szerintetek mi abban a morál, hogy Cozma szabadlábra került?

B.P.: Ebben nincs morál. Történt valami és annak lesznek következményei. De morál? Egyébként nem “kikerült”, hanem Iliescu megkegyelmezett neki. Később ezt visszavonták – de az igazság, a jog igenis Iliescu oldalán áll. Mármint, akármekkora gazemberség volt megkegyelmezni, ezt a döntést senki se változathatja meg. Maga Iliescu sem. Hülye a törvény, de be kell tartani.

N.T.: Integrációs szempontból a bányászjárások minimum négy évet késleltették Románia nyugati felzárkózását. Számomra az Egyetem téri tüntetésnek két kapitális tanulsága van.

Az első: nem minden magát antikommunistának valló politikus, aktivista demokrata is egyben. Erre egyébként Péter hívta fel a figyelmemet először, még a tüntetés hevében, mikor látta, hogy akár az életemet is feláldoznám Munteánuért (akinek az íróasztalán ott díszelgett Antonescu képe). Haj-jaj, de mennyire beigazolódott, nemcsak a diákvezér esetében...

A második: nem elég kiáltani, hogy jos iliescu!, előbb meg kell gondolni, hogy kit teszel a helyébe. Attól tartok, hogy ha valami csoda folytán az Alianta Civica és a CDR hatalomra kerül 1990. májusában, nagyon lejáratjuk magunkat. Jobban, mint 1996. és 2000. között.

HIBA (Itt a bongeszo egy flash-t kellett volna megjelenitsen).



Nehéz idők – kronológia

-----------------------------------------------------------------------
Részletek az Udvardy Frigyes által összeállított az Erdélyi Magyar Adatbankban hamarosan megjelenő romániai magyar kronológiából.

1990. május 1. Mintegy húszezer ember tüntetett a bukaresti Egyetem téren, közülük többen éhségsztrájkba kezdtek. A javarészt egyetemistákból álló tüntetõk Marina Munteanu diákvezetõvel az élen a teret "kommunizmustól mentes zónának" nyilvánították.

1990. május 2. A bukaresti Egyetem téri tüntetõk egy csoportja /köztük Dumitru Minca, a tiltakozó megmozdulások egyik szervezõje/ éhségsztrájkot kezdett, amelyet addig akarnak folytatni, amíg nem teljesül az a követelésük, hogy minden volt kommunista funkcionáriust tiltsanak el a választásoktól. - A tüntetõk Mihai Chitac belügyminiszter távozását követelték.

1990. május 4. Ion Iliescu elnök a Szabad Európa Rádiónak adott nyilatkozatában azt állította, hogy "Magyarország különleges jogokat kér az oktatásban az erdélyi magyar kisebbség részére, olyan jogokat, amelyeket Budapest nem ad meg a román vagy más magyarországi román vagy más magyarországi kisebbségeknek." Az Erdéllyel kapcsolatos vitáról elmondta, hogy "ennek a vitának nincs történelmi alapja, mivel Erdély az a hely, ahol a román nép született 2000 évvel ezelõtt", s "történelme során az erdélyi lakosság többsége mindig román volt". /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 6./

1990. május 4. Az erdélyi románok egy csoportja aláírással választási felhívást terjesztenek. A felhívás szerint a Marosvásárhelyen lejátszódott tragikus események után össze kell fogni a románoknak. Ezért jött létre Román Nemzeti Szövetség Pártja. Minden románnak erre kell szavaznia, mert így érhetõ el, hogy "románok vezessenek minket." /Választási felhívás vatrás módra.

1990. május 4. A Cuvintul Liber marosvásárhelyi lapban Petru Mera és Gheorghe Puni Ernyén a magyarok vasvillával és furkósbottal "dialogizáltak" a románokkal címû cikk szerint Nagyernyén a magyarok verték a román utasokat. A román lappal szemben a valóságot két ember, Balázs Kercsó Dezsõ és Nemes Zoltán mondta el. Mindketten a marosvásárhelyi kórház idegsebészetén fekszenek. Elmondták, hogy megállították a részeg hodákiakat, akik vasdorongokkal indultak Marosvásárhelyre. Egy teherautó nem állt meg, hanem elsodorta négyüket, ketten itt vannak a kórházban, Nemes Zoltán fia is megsérült, õ már hazamehetett a kórházból, a negyedik elgázolt ember Csipor Antal, aki belehalt sérüléseibe. /Máthé Éva: Sokarcú igazság ? egynyelvû vádlottak.

1990. május 8. Máj. 8-án Nagyváradon ünnepélyesen beiktatták püspöki tisztségébe Tõkés Lászlót, aki beszédében a lelkipásztorok felelõsségérõl mint a megmaradás fontos tényezõirõl szólt.

1990. május 10. Markó Béla, az RMDSZ Maros megyei elnöke Népújságban /Marosvásárhely/ elmondta: többször érdeklõdtek a szavazási irodánál, adtak-e be óvást. Mindannyiszor tagadó választ kaptak. Végül - anélkül, hogy az RMDSZ-t értesítették volna - ápr. 30-án a helybeli bíró tárgyalta a mégis megszületett óvást és jogerõs határozatot hozott: Kincses Elõdöt és Smaranda Enachét megfosztotta jelölési joguktól. Az ápr. 30-i határozat /464/1990. sz. ügyirat/ teljes szövege olvasható a lapban. A marosvásárhelyi eseményeket parlamenti bizottság vizsgálja, melynek eredményét még nem hozták nyilvánosságra, ennek ellenére a bíróság Kincses Elõdöt elmarasztalta azzal, hogy márc. 20-án beszédével közremûködött az akkori eseményekben. A Romániai Magyar Szó munkatársa feltette a kérdést, hogyan született meg 158 személy közös óvása? Ki szervezte meg ezt az akciót? /(gyéjé): Nincs apelláta, de annál több kérdés! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./ A 158 név szerint felsoroltból négyen tiltakoztak: semmit nem írtak alá, az újságból értesültek arról, hogy nevük szerepel az óvást kérõ beadványban. /(gyéjé): Nincs apelláta, de az ügy nincs lezárva. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 18./

1990. május 10. Doina Cornea máj. 10-én nyílt levélben fordult az Európa Parlamenthez, kijelentve, hogy a máj. 20-i választás nem lesz szabad. A román nép ismét visszacsúszik egy álcázott totalitarizmusba, írja. Iliescu rezsimje a kommunista diktatúra embereibõl áll és az elnök szemére vetette az ellenzéki párttagok és székházak elleni támadásokat. Az elnök ellenõrzi a rádiót és televíziót, megakadályozza a független sajtó terjesztését. Cornea bejelentette, hogy tiltakozásul máj. 11-tõl éhségsztrájkba kezd. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./

1990. május 11. Érthetetlen, hogy a márc. 21-én kiutasított Doru Popescu kanadai román származású vasgárdistát a hatóságok miért hagyták szervezkedni Romániában. Popescu ugyanis márc. 4-én a gyulafehérvári és márc. 18-án a kolozsvári Vatra Romaneasca-gyûléseken részt vett. /Olló. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 11./

1990. május 11. Ion Lancranjan, a hírhedt Cuvint despre Transilvania /1982/, a Beszéd Erdélyrõl, a rejtetten vasgárdista fércmû szerzõje újból publikál. Legutóbb az Új Román Párt lapjában, a Democratia ápr. 7-i számában elmarasztalta "N. M."-et, a "Romania Libera fõdiszpécserét". Ugyancsak jelentkezett Adrian Paunescu, Ceausescu híve, aki újabb verseskötettel lépett elõ. /Olló. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 11./

1990. május 11. Máj. 11-én Sepsiszentgyörgyön tüntetést rendezett a város ifjúsága. A kommunizmus elleni tüntetést kezdeményezõ bizottság bejelentette, hogy csatlakoznak a Temesvári Kiáltványhoz, szolidárisak a decemberi forradalom eszméivel, a bukaresti Egyetem tér és más városok tüntetõivel, javasolják a nyilvános párbeszédet a tüntetõk és a hatalom képviselõi között. /Tüntetés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 12., Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./

1990. május 13. Az RMDSZ Országos Elnöksége közleményében leszögezte, hogy Románia az 1947. dec. 30-i kommunista puccs óta törvénytelen állapotban él. Emiatt amíg a román társadalom nem döntött törvényesen az államformáról, addig elsietett volna köztársasági elnököt választani. Elnökválasztás esetén az RMDSZ nem kötelezi el magát egyik elnökjelölt mellett sem. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 13./

1990. május 15. Bukarestben, az Egyetem téren máj. 11-én már tizedik napja éhségsztrájkot tartanak tiltakozó fiatalok. Felhangzanak az Iliescu- és kommunizmus-ellenes jelszavak. A téren felállított sátrakban a tüntetõk kitartanak követeléseik mellett. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

1990. május 15. A gyulafehérvári római katolikus egyházmegye papsága állást foglalt a választások kérdésében. Mindenki tekintse lelkiismereti kötelességének a választási jogát. Mindenki lelkiismerete szerint döntsön, a választás "nem népük megosztottságát, hanem egységének megerõsítését kell hogy szolgálja." /Az egységet szolgáljuk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 15./

1990. május 16. Bukaresten, az Egyetem téren több mint három hete megszakítás nélkül tüntetnek az egyetlen politikai párt programját sem felvállaló, kommunista- és nomenklatúraellenes tüntetéssorozat résztvevõi. Már a múlt héten bejelentették, hogy akciójukat akkor függesztik fel, ha az ország ideiglenes vezetõsége leül velük tárgyalni. Erre eddig nem került sor. Máj. 16-án a temesvári események öthónapos évfordulóján tüntetést szerveztek. Többtízezren tüntettek, a menet három kilométeres volt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./

1990. május 20. A parlamenti és elnökválasztás napja. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./ A választás eredményeként az államelnök: Ion Iliescu /szavazatok 85,07 %-ával/, a parlamenti választások eredménye a Képviselõházban (szavazatok száma, /%-os arány/): Nemzeti Megmentési Front 9 089 659 /66,31 %/, RMDSZ 991 601 /7,23 %/, Nemzeti Liberális Párt 879 290 /6,41 %/, a Szenátusban: Nemzeti Megmentési Front 9 353 006 /67,02 %/, RMDSZ 1 004 353 /7,20 %/, Nemzeti Liberális Párt 985 094 /7,06 %/. A parlamenti helyek megoszlása: Nemzeti Megmentési Front 355 mandátum, RMDSZ 41 mandátum, Nemzeti Liberális Párt 38 mandátum. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./ A felsorolásban csak az elsõ három párt szerepel.

1990. május 20. A választás napján, amikor tilos volt a választási propaganda, Kolozsváron a Vatra Romaneasca pártja, a Román Nemzeti Egységpárt magyarellenes röplapot terjesztett, amelyben felhívta a románok figyelmét arra, hogy miközben számtalan politikai párt osztja meg erejüket, a magyarság egységesen, egyetlen politikai alakulatra szavaz és ennek beláthatatlan következményei lesznek. /Tudósítás az RMDSZ-rõl. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./

1990. május 23. Kovászna megyében nyilvánosságra hozták a megye választási végeredményét. Szenátorjelöltekre leadott szavazatok, a pártok sorrendje. RMDSZ /76,67 %/, Nemzeti Megmentési Front /17,52%/, Casuneanu Vlad /független jelölt/ 1,72 %, Nemzeti Liberális Párt /1,66 %/, 1% alatt: Romániai Demokrata Agrárpárt, Romániai Ökológiai Mozgalom, Román Szocialista Demokrata Párt, Keresztény Demokrata Nemzeti Parasztpárt. - Kovászna megyében megválasztott szenátorok: Király Károly és Kozsokár Gábor. Képviselõjelöltekre leadott szavazatok, a pártok sorrendje. RMDSZ /77,10 %/, Nemzeti Megmentési Front /16,63 %/, a többi 2 % alatt. Kovászna megyében megválasztott képviselõk: Domokos Géza, Márton Árpád, Bajcsi Ákos. /Az RMDSZ meggyõzõ sikere. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 23./

1990. május 24. A kolozsvári Egyetemi Könyvtár kifüggesztette az 1988-ban indexre tett szerzõk listáját. A 152 szerzõbõl 9 magyar. Közülük háromnak /Beke György, Fábián Ernõ, Molnár H. Lajos/ egy-egy munkája, míg a többinek /Banner Zoltán, Bartis Ferenc, Bodor Pál, Dános Miklós, Köteles Pál és Szõcs Géza/ valamennyi alkotása a tiltott könyvek közé került. - Ez a lista nyilván nem teljes, például az Erdély története sem szerepel rajta. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 24./

1990. május 25. A Román Hírszerzõ Szolgálat /RHSZ/ máj. 15-én sajtótájékoztatót tartott. Virgil Magureanu igazgató hangsúlyozta, hogy szervezetének nincs felhatalmazása õrizetbe vételre, házkutatásra, iratelkobzásra. Az RHSZ-nek semmi köze sincs a Securitatehoz, annak volt tagjai közül csak a kellõen leellenõrzött és nem kompromittált személyeket alkalmazzák. Az RHSZ garantálja, hogy az ártatlan állampolgároknak többé nem lesz dossziéjuk. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 25./

1990. május 26. Az RMDSZ Kovászna és Hargita megyei szervezetei Petre Roman miniszterelnöknek írt nyílt levelükben tiltakoztak a kormányfõ által aláírt, az 1990/91-es tanév mûködését szabályozó 521/1990-es határozata ellen. Ez a határozat ellentmond a Nemzeti Megmentési Front jan. 5-i kiáltványának és Petre Roman által kiadott márc. 23-i közleménynek, korlátozza a kisebbségeket abban, hogy megteremtsék saját tanintézeteiket. /Tiltakozás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 26./ Az RMDSZ Hargita és Kovászna megyei szervezeteink állásfoglalása részletezi az 521/1990-es határozatnak a kisebbségek anyanyelvi oktatását korlátozó intézkedéseit. A határozat antidemokratikus, mert leszögezi, hogy az oktatás minden fokon román nyelven történik. "A nemzeti kisebbségek számára feltételeket teremtenek az anyanyelv elsajátítására és esetenként anyanyelvû képzésre is." Ez hátrányos megkülönböztetést jelent. A határozat felsorolta a nemzeti kisebbségek számára szervezendõ iskolatípusukat, ebbõl hiányzik a szakoktatás. Az egyetemi oktatást taglaló fejezetben szó sincs az anyanyelvû oktatásról. A rendeletnek egy másik szakasza szerint a szükségletnek megfelelõ beiskolázási számokat lehet megállapítani a kisebbségek anyanyelvén történõ felsõfokú képzésben. A központilag összevont tanügyi irányítás ugyancsak kisebbségellenes. Az RMDSZ követeli az óvodától az egyetemig önálló nemzetiségi oktatást biztosító kormányhatározat kibocsátását. /Állásfoglalás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 26./

1990. május 29. Az RMDSZ tiltakozást juttatott el Iliescu elnöknek, Petre Roman miniszterelnöknek és Mihai Sora oktatási miniszternek a kormányfõ által aláírt 521. sz. határozattal kapcsolatban, amely korlátozza a nemzetiségi oktatás lehetõségeit. Az RMDSZ kéri a határozat felfüggesztését, hozzátéve, hogy annak kidolgozásában nem vett részt, a tervezetet nem juttatták el a kisebbségi szervezeteknek. A határozat olyan kereteket ír elõ a kisebbségeknek, amelyek elmaradnak a kisebbségi oktatás diktatúrabeli kereteitõl. /Az RMDSZ Elnökségének közleménye. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 29., Magyar Szó (Bukarest), máj. 30./ Balázs Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke Tiltakozunk! címmel részletezte a határozat kisebbségellenes részeit. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./

1990. június 29. A csíksomlyói pünkösdi búcsún hatalmas tömeg, mintegy 150-200 ezer ember vett részt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./ A csíksomlyói búcsúra jelent meg Tánczos Vilmos A csíksomlyói kegyhely története /Európai Idõ, Sepsiszentgyörgy. 1990/ címû összeállítása.

1990. június 6. Jún. 6-án éjjel öt pokolgép robbant a bukaresti Egyetem téren, az éhségsztrájkolók sátrai közelében. Sérülés nem történt. A tüntetõk szerint ezzel a hadsereg akarta elriasztani õket. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 7./

1990. június 13. A rendõrség erõszakkal felszámolta Bukarestben, az Egyetem téren hosszabb ideje /ápr. 22-e óta/ tartó tüntetést, hajnalban körülzárták a teret és õrizetbe vettek 263 tüntetõt. A késõbb kórházba szállítottak cáfolták a késõbb kiadott közleményt, hogy az akció erõszakos cselekmények nélkül zajlott le. Késõbb munkások támadtak a téren tüntetõ fiatalokra, sok egyetemistát összevertek. A rendõrök gumibottal támadtak a tüntetõkre. Heves összecsapások voltak, gyújtogatás is történt, autókat gyújtottak föl. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

1990. június 13. A kormány sajtóközleményt adott ki, eszerint jún. 13-án õrizetbe vettek 263 személyt, a rendõri akció incidens nélkül zajlott le. "A rendõrakció során a teret megszállt személyek részérõl kísérletek történtek az erõszakos visszavágásra, a rendõrség fegyvereket és zúzódást okozó tárgyakat kobozott el." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

1990. június 13. Az RMDSZ vezetõsége megdöbbenéssel értesült a Bukarestben végbement tragikus eseményekrõl. Az RMDSZ közleményében elítélte a tüntetõk elleni erõszak alkalmazását, és reményét fejezte ki, hogy nem a bosszú fogja meghatározni az elkövetkezõ eseményeket. /Az RMDSZ vezetõségének álláspontja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

1990. június 14. Jún. 14-én még elõfordultak kisebb összetûzések Bukarestben. A Zsil-völgyi bányászok csoportjai behatoltak az Egyetem tér övezetébe, átkutatták az egyetemet. Különbözõ csoportok behatoltak a Liberális Párt és a Nemzeti Parasztpárt székházaiba, "a bányászok minden ott talált holmit kirámoltak". Petre Roman miniszterelnök fogadta a bányászok képviselõit. A téren 26 felgyújtott gépkocsit számoltak össze. Az Egyetem téren a bányászok és rendõrök közös alakulatai végezték az igazoltatásokat. Ion Iliescu elnök beszédet mondott nagyvállalatok dolgozói és a bányászok elõtt. Iliescu szerint a hatóságok ellen fellépõk azonosak a jan. 12-én, jan. 28-án és febr. 18-án zavartkeltõkkel, csakhogy most legionárius módra szervezkedtek. Máj. 20-án a nép demokratikus vezetõséget választott, most ezt akarták erõvel megdönteni. Iliescu felszólította a lakosságot, segítsen a tettesek kézre kerítésében. A Romania Libera újság vezetõi közölték, hogy egy bányászcsoport megakadályozta, hogy a lap megjelenhessen. Több tüntetõ és a bányászok követelték a Romania Libera, a Dreptatea, és a 22 címû lapok betiltását. A Nemzeti Liberális Párt szerint az erõszakot a rendõrség fellépése váltotta ki. A párt tiltakozott székháza feldúlása miatt. Corneliu Coposu, a Parasztpárt elnöke tiltakozott a párt székházának lerohanása, feldúlása miatt, továbbá amiatt, hogy lakásába bányászok behatoltak, értéktárgyakat vittek el. Hiába fordult a rendõrséghez, nem kapott segítséget. A Nemzeti Parasztpárt közleményben leszögezte: nem vett részt a zavargásokban, s elítél mindenfajta erõszakot, a középületek megrohanását is, tiltakozott székházuk jún. 13-án barbár módon történt megsemmisítése ellen. A Nemzeti Parasztpárt hangsúlyozta: hazugság, hogy székházukban kábítószert és benzines palackokat találtak. A Nemzeti Parasztpárt kérte a kormányt, távolítsa el a székházakba törvénytelenül behatolókat. A jún. 13-án történt összecsapások során a rendõrség 600 fõt letartóztatott, az összecsapásokban 29 rendõr megsebesült.. /Bukarest, 1990. június 14. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./

1990. június 14. Az RMDSZ újabb közleményében megismételte álláspontját: a türelmes párbeszéd híve. "Elítélünk mindenfajta erõszakos lépést..." "Jogainkról nem mondunk le, de ezeket kizárólag békés eszközökkel, párbeszéd útján, a hazai és nemzetközi tapasztalatok figyelembevételével, a jogállamiság elveinek tiszteletben tartásával kívánjuk elérni." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

1990. június 15. Petre Roman miniszterelnök jún. 15-i nemzetközi sajtókonferenciáján a jún. 13-14-i eseményeket úgy jellemezte, hogy "a bandák világos, megfontolt terv szerint voltak megszervezve, méghozzá legionárius típusúan" - mondta, Iliescu elnököt idézve, aki a legionárius lázadásról beszélt. A csoportokat a társadalom söpredéke alkotta, amely természetes módon összezárult az akció sugalmazóival, akiket a törvényes rend ezen parazita társadalmi réteggel egyszerre kiküszöbölt volna - mondta a kormányfõ. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

1990. június 15. Domokos Géza, az RMDSZ elnöke és Szõcs Géza, a szervezet fõtitkára írta alá a felhívást, melyben kifejtették: félõ, hogy az erõszak kiterjed az ország más részeire is. Azok az erõk, amelyek eddig is fenyegetõen léptek fel az RMDSZ-szel, a magyarság jogos követeléseivel szemben, provokációra használhatják fel a jelenlegi feszült helyzetet. Felkérnek minden romániai magyart, hogy tegyenek bizonyságot józanságról és önmérsékletrõl. Az RMDSZ a türelmes párbeszéd híve. /Felhívás. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 15./

1990. június 15. Tõkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke jún. 15-én Iliescu elnöknek írt táviratában aggodalmát fejezte ki a bukaresti események miatt. A bányászok Bukarestbe idézése, akik békés járókelõket bántalmaztak, ellenzéki pártszékházakat támadtak meg, azonosságot mutatnak a Marosvásárhelyen történtekkel, parasztok felbujtásával, illetve a marosvásárhelyi magyarság elleni erõszakos akciókkal. Tõkés László elítélte a "rendcsinálás" célzatával kibocsátott felhívást, melynek nyomán bányászok ezrei érkeztek Bukarestbe, és felszólította az elnököt, hogy vessen gátat az erõszakos cselekményeknek, ítélje el a bányászok által elkövetett atrocitásokat és szorgalmazza ezek elkövetõinek törvény elé állítását. /Távirat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./

1990. június 16. Az RMDSZ jún. 16-i nyilatkozata foglalkozott a jún. 13-15-e közötti bukaresti eseményekkel, amikor többszázan megsebesültek, emberek haltak meg, a letartóztatottak száma meghaladja az ezer fõt. Az RMDSZ elítéli, hogy jún. 14-én Szilágyi Zsolt és Zsigmond Attila RMDSZ-képviselõket indokolatlanul bántalmazták. A sorozatos válságjelenségeket a kormányzat hibái is eredményezték, így a szélsõséges megnyilvánulások elnézõ kezelése, a közvélemény megtévesztése. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

1990. június 16. Nem volna helyes, ha azt állítanám, hogy egy bizonyos politikai erõ által szervezett összeesküvés volt - mondotta Petre Roman miniszterelnök sajtókonferenciáján, a jún. 13-i és 14-i szélsõséges csoportok támadására utalva. De kategorikusan kijelenthetem - tett hozzá -, hogy a bandák világos, megfontolt terv szerint voltak megszervezve. Cselekvési módjuk világosan bizonyítja, hogy akciójuk szervezett volt, méghozzá legionárius típusú. A kormány szempontjából a csoportokat a társadalom söpredéke alkotta. /Petre Roman miniszterelnök nemzetközi sajtókonferenciája. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

1990. június 16. Jún. 16-án sajtóértekezletet tartottak a televíziónál. Megkérdezték, hogy miért nem számolt be a tévé a bányászok akcióiról, milyen összefüggés van a jún. 13-i bejelentés, hogy a tévét legagresszívebben a cigányok támadják és a másnapi cigánypogrom között? /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

1990. június 19. A Romania Libera szerkesztõsége hírügynökségeken keresztül számolt be a bányászlátogatásról: a bányászok kijelentették: amennyiben megjelenik a lap, újból szétverik a berendezést. Jún. 16-án a nyomda nem merte kinyomtatni a lapot, félve a fenyegetéstõl. - Az Oktatási Minisztérium nyilatkozatában közölte, hogy nagyon sok egyetemistát és tanárt bántalmaztak. Jún. 18-án a Diákliga sajtóértekezletet tartott, ahol egyetemisták számoltak be sebesüléseikrõl. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

1990. június 20. Ion Iliescut jún. 20-án beiktatták elnöki hivatalába, /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./ majd Iliescu kinevezte Petre Romant miniszterelnöknek. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

1990. június 22. Jún. 14-én Bukarestben a bányászegyenruhás rendteremtõk megverték Zsigmond László és Szilágyi Zsolt képviselõket. Mindketten megmutatták képviselõi igazolványukat, ennek ellenére verni kezdték õket ólomvégû gumicsövekkel. A rendõrök tétlenül nézték, hogy verik õket. A két képviselõ a rendõrségen keresett menedéket. A rendõrök elmondták nekik, hogy parancsot kaptak: ne avatkozzanak bele a bányászakcióba. A rendõrök közölték, nyugodtan elmehetnek, de a képviselõk ragaszkodtak a rendõri kísérethez. Jól számítottak, mert odakint vártak rájuk a bányászok, tehát szükségük volt védelemre. /Tomcsányi Tibor: Bányászrend. = Valóság (Bukarest), jún. 22./

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS