2019. november 14. csütörtökAliz
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Gálfalvi együttműködött, de pontatlanul informált?

Sipos Zoltán 2005. június 29. 19:01, utolsó frissítés: 17:45

“Őszinteség hiánya miatt” lemondott róla a Securitate – áll a dokumentumban.






“Galfalvi Zsolt membru P. M. R. fost agent al organelor noastre, abandonat pentru nesinceritate” – ez szerepel Páskándi Géza személyes dossziéja (ACNSAS, Fond Informativ, dosar 2534) első kötetének 40-41. oldalán. Szabad fordításban ez ennyit tesz: „Gálfalvi Zsolt, az RMP [Román Munkáspárt] tagja, szerveink korábbi ügynöke, akiről őszinteség hiánya miatt lemondtunk”.

A mondatot így értékeli egy lapunknak név nélkül nyilatkozó történész: „a szakkifejezés itt az lenne, hogy scos din retea. Az abandonat egy ennél durvább, nyersebb megfogalmazás, amit az irat kevésbé hivatalos jellege indokolhat (lévén, hogy ez egy belső emlékeztető).

A nesinceritate megfogalmazás azt is jelentheti, hogy hamis, pontatlan információkat nyújthatott a beszervezett, azzal a céllal, hogy megvédje azokat, akikről jelentenie kellett. Azt is figyelembe kell venni, hogy Gálfalvit csak 1964-ben vették fel a pártba, mivel „társadalmi” származása miatt nem indult "tiszta" lappal.” A mondat


tágabb szövegösszefüggése

egyébként a következő: „Az utóbbi időben az illető (Székely János – szerk. megj.) eléggé visszavonultan él, közelebbi kapcsolatot tartván nevezett Hajdu Győzővel, az RMP tagja, akit magyar-nacionalista megnyilvánulásairól ismerünk, Gálfalvi Zsolttal, az RMP tagja, szerveink korábbi ügynöke, akiről őszinteség hiánya miatt mondtunk le, és más elemekkel az Igaz Szó szerkesztőségének tagjai közül...” A dokumentumot Kuszálik Péter mutatta be Az ügyvédi kamara című, Földes-vitával kapcsolatos írásában. Megjelent: A Hét, 2005. június 7. Ez egy olyan


kétoldalas átirat,

ami a periférikus szervekből (a Maros Magyar Autonóm Tartományi Belügyminisztérium Parancsnokságából) "megy fel" a bukaresti központhoz. A címzett: a Belügyminisztérium III. – belső elhárítással – foglalkozó Csoportfőnöksége (Directia III.).

Részlet a jelentés második oldalábólRészlet a jelentés második oldalából


1964. június 12-én a III. Csoportfőnökség ugyanis azt parancsolta a MMAT-beli állambiztonsági szerveknek, hogy részletesen térképezzék fel a már körözött Páskándi Géza kapcsolatrendszerét, és hogy erről a vizsgálatról két héten belül küldjenek jelentést, ami végül június 26-án meg is történt.

Ami a dokumentum információtartalmát és hihetőségét illeti: elsősorban megjegyzendő, hogy hírneve ellenére a Securitate belső használatú anyagaiban


nem mindig tartotta be a konspirativitás szabályait.

Többször találkozunk az iratokban olyan – akár kéziratos – feljegyzésekkel, hogy "X este agentul Y" – mondja a forrásunk. Ennek egyszerű oka van: mivel a hatvanas évek első felében majdnem megháromszorozódott a szervek által fenntartott hálózat (1964-ben 130 ezer ügynököt tartanak számon országszerte), zavarok keletkeztek a különböző ügyosztályok, illetve tartományi/megyei parancsnokságokon dolgozó tisztek információ áramlásban. Ezért volt néha szükség egy kis „emlékeztetőre”. Az ehhez hasonló feljegyzések csak tájékoztató jellegűek, bár ez a tényező magában nem csökkenti az információ hitelességét.


– Többször is átvilágítottak

mondta a Transindexnek Gálfalvi. Csendes László, a Securitate Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) tagja lapunknak megerősítette: Gálfalvit valóban többször átvilágították. Miután 2000-ben és 2003-ban is elvégezték ezt, legutóbb a 2004. február 5-én kelt 28-as számú bizonylatban áll az, hogy Gálfalvi a 187/99-es törvény értelmében nem működött együtt a Securitatéval – mondta az RMDSZ-es küldött.

Csendes szerint ez azt jelenti, hogy az átvilágításkor rendelkezésre álló dokumentumok alapján nem találtak bizonyítékot arra, hogy Gálfalvi együttműködött volna a politikai rendőrséggel a titkosszolgálati dossziékhoz hozzáférést biztosító, ún. Ticu-törvény 5. cikkelyében leírt meghatározás szerint (a törvény a CNSAS honlapján olvasható). A különböző, itt-ott felbukkanó félmondatok nem elegendőek a besúgó mivolt bizonyítására – figyelmeztetett Csendes.

A romániai tapasztalat (lásd Corneliu Vadim Tudor esete) azonban azt mutatja, hogy a CNSAS által végzett munka nem tud minden felmerülő kérdésre kielégítően válaszolni – mondja a történész. A tapasztalat az, hogy a román és általában az összes posztkommunista titkosszolgálat


külön kezeli a ma is politikailag aktív

közéleti személyiségek kartonjait, tehát nem adja azokat át a CNSAS levéltárának, vagy öntörvényűleg manipulálhatja az iratokat. Erre jó példa a Tőkés László ellen indított dezinformációs kampány, miszerint Tőkés is együttműködött az állambiztonsággal.

A CNSAS által kiadott nyilatkozat azonban nem egyértelmű, mert annyit állít, hogy az említett irat önmagában nem bizonyítja Gálfalvi érintettségét. Ennek kapcsán merül fel az, hogy Romániában – akárcsak Magyarországon is – helyén való lenne különbséget tenni az egyes beszervezettek magatartása között, mint ahogy a budapesti Political Capital, majd az 1956-os Intézet munkatársai tették az általuk összeállított és nyilvánosságra hozott listákon. Ezek szerint a hálózati személyek között az elkötelezettség mértéke szerint találhatunk például "passzív, vagy az együttműködést megtagadó”, "közömbös” vagy "aktív magatartású” ügynököt".

Tudomásul véve a CNSAS és Gálfalvi Zsolt nyilatkozatait, a dokumentum alapján mégsem zárható ki teljesen az, hogy 1964 előtt együttműködött az állambiztonsággal, amint ezt a hivatalos bizonylat teszi. A helyzet tisztázása csakis akkor lenne lehetséges, ha maga az érintett úgy döntene, hogy a nyilvánosság elé lép, és tisztázza a helyzetet.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS