2019. november 15. péntekAlbert, Lipót
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Schöpflin: a brit multikulti csődöt mondott

kérdezett:Sipos Géza 2005. július 25. 14:36, utolsó frissítés: 2005. július 23. 02:05

Az EU bővítése mindenre megoldás? A nemzetközi kapcsolatok szakértője válaszol.






Mik a jellemzői a britek sokat emlegetett euroszkepticimusának?

Schöpflin György: – Kulturális háttere van, nevezetesen az, hogy a britek soha nem értették vagy nem akarták megérteni, hogy az európai integrációs folyamat politikai, és nem gazdasági jellegű. Pedig ha visszatérünk a legelső pillanathoz, a Schumann-tervhez, a Jean Monnet-féle paradigmához, akkor ez világosan látható. A cél az volt, hogy ne legyen többé háború Európában, s ami Nyugat-Európát illeti, ez kiválóan sikerült.


A britek a háborúból győztesekként kerültek ki, így ezt az elvet nem is lettek volna képesek megérteni, mert úgy érezték, a béke nem probléma. Harmadrészt a brit politikai osztály az integrációt kizárólagosan gazdasági folyamatként adta el a társadalomnak. Ám mikor nem egyszer kiderült, hogy ennek komoly politikai célkitűzései vannak, nem voltak hajlandók elfogadni, vagy elkezdtek sikoltozni, hogy mi ez a szemtelenség.

"Noha már az ajándék plüssmacik és nyomogatós szívek fogytán vannak, találkozzunk az Európai Néppárt promó-sátránál négykor, mert én leszek az ügyeletes" – interjú-megbeszélés a nemzetközi kapcsolatok professzorával a tusnádi szabadegyetemen


E mögött ott van az a nagyon érdekes kérdés, hogy egy ponton túl a gazdaságot csak politikai akarattal lehet integrálni. Az angolok viszont mindig abból indulnak ki, hogy vannak közös érdekek, ezeket lehet megvalósítani, ennél több nincs. Értékek?

Ne fárasszatok bennünket ilyenekkel! – mondják.

Ennek következtében indult el az utóbbi 15 évben – jelei már korábban is megmutatkoztak – Európa defenzív visszaverése a brit közéletben. Minél többet tudtak meg az angolok a kontinensről, annál inkább érzik, nincs közük hozzá. Annak ellenére, hogy sokan utaznak ide, de úgy, mintha ez valami arctalan hely lenne, ahol csak nyaralni és sörözni lehet. Hogy itt más kultúrával rendelkező társadalmak élnek, az végképp nem érdekli őket.

Csak olvasni kell az angol lapokat, hogy az ember megérezze, a bulvársajtó 15 éve milyen erőteljesen propagálja a xenofóbiát: rasszista kategóriákat alkalmaz a franciákkal és a németekkel szemben.

Az effajta populizmusnak komoly társadalmi támogatottsága van, nagyon megnehezítve a mindenkori angol politikai osztály dolgát, amelyik – ami az európai projektet illeti – amúgy is eléggé ódzkodik bármiféle kompromisszum keresésétől, mert tudja, a háttérben ott ez az eléggé radikális hozzáállás. Mindez akadálya annak a pragmatikus hatalomgyakorlásnak, amiről az angolok magukat oly híresnek tekintik.


Hogy látja most, a terrortámadások után Tony Blair helyzetét, hiszen most már egyértelműen bebizonyosodott, hogy London is célpont?

– Már nagyon hosszú ideje mindenki tisztában volt azzal, hogy a brit főváros valóban célpont, de az a legérdekesebb, hogy kiderült, ezek külföldről mozgatott, de alapvetően hazai terroristák, Nagy-Britanniában született és nevelkedett fiatalok.

Bár ezt a britek nem hajlandók elismerni, ebből ítélve teljesen csődöt mondott a multikulturalizmus. Nem lep meg, hogy ezek a fiatal muszlimok nem akartak és nem voltak képesek integrálódni. Az angolok szemében észrevehetetlen probléma, hogy bárki lehet brit, de nem lehet angol.

A bevándorló mindig is kirekesztve marad valamiképp. Elfogadjuk őket, de mégsem olyanok, mint mi – ez az alaphelyzet. Még akkor is ez van, ha ugyanazzal az akcentussal beszélik ugyanazt a nyelvet vagy szlenget, és ugyanazt a popzenét hallgatják. A probléma, hogy a terroristák a harmadik nemzedékből kerültek ki. Hogyha ők képtelenek beilleszkedni, akkor az ember valamennyire megérti ezt a radikális visszaváltást.

Nagy-Britanniában él egy többnyire dél-ázsiai származású, nem egészen kétmillió főből álló, eléggé differenciálódott muszlim kisebbség, melyből egy parányi kisebbség a radikális. Hogy most mi fog történni? Az angol politika egyszerűen tanácstalan.

Ami Blair helyzetét illeti, lehet, hogy a támadás pozitív fejlemény olyan értelemben, hogy a vészhelyzetre hivatkozva nem kell foglalkozni a brit EU-elnökség nehézségeivel. A britek egyébként is nagyon rosszul kezdtek Brüsszelben: már az első, júniusi csúcstalálkozón nekimentek a franciáknak, ennek következtében egyértelmű, hogy e hat hónap alatt semmit sem fognak elérni,

mert a franciák válaszul mindent megakadályoznak.

Első hallásra mindenki el volt ragadtatva Blair az Európai Parlament előtti beszédétől, de miután reflektáltak a szövegre, rájöttek, nagy, üres és semmitmondó szólamok csupán. A hatást egyedül a beszéd stilisztikai oldala érte el. Az angoloknak persze tetszett.

Amikor Blair azt mondta, összetákolt egyezményeket nem tud elfogadni, akkor az EU hagyományaival szegült szembe, mert az unióban a megállapodások mindig az utolsó percben születnek úgy, hogy mindenki bedob valamit a közösbe. Az európai hatalomgyakorlás kompromisszumok sorozata. Nem tudom, mi lesz ebből az elnökségből: a költségvetést valószínűleg az osztrákok fogják dűlőre vinni.

Schöpflin GyörgySchöpflin György


Romániára fókuszálva: sok szakértő előtt világos, hogy az ország általános helyzetét tekintve szinte mindegy, hogy 2007-ben vagy 2008-ban történik a csatlakozás, hiszen a modernizációhoz úgyis még legalább tíz évre van szükség. Akkor nem volna egyszerűbb minél hamarabb az országot Bulgáriával együtt bepasszírozni az unióba?

– Elsőrendű probléma, hogy Romániával elhamarkodottan írták alá a csatlakozási megállapodást, mindenki tudta, hogy az ország sokkal inkább elmaradt a koppenhágai kritériumok teljesítésével, mint a 2004-ben csatlakozott tíz állam. Ezzel együtt az Európai Parlament megszavazta a Romániáról szóló jelentést.

Mi, magyar képviselők módosító javaslatokkal, fenntartásokkal jelentkeztünk, de a nagy többség azt mondta, lépjünk csak előre. Mikor idén februárban Németországból komoly Románia-ellenes hullám indult el, akkor már politikai értelemben túl késő volt. Arról nem is szólva, hogy ezeket a fenntartásokat a Nastase-kormány idején kellett volna nyilvánosságra hozni.

Ungureanu külügyminiszter meghallgatásán nyíltan elismerte a nehézségeket, vagyis közölte, a Tariceanu-kabinet tisztában van azzal, mekkora méreteket ölt a korrupció. De miért kell most az új kormányt büntetni, mikor az előző a bűnös?

Az Európai Tanács és a Bizottság fokozatosan bekeményít.

Az a bizonyos, elsősorban Törökországra, és nem Romániára vonatkozó tárgyalási keret sokkal szigorúbb – bár ugyanakkor Olli Rehn bővítési biztos a következetességet hangsúlyozza. Pacta sunt servanda, mondta, azaz a szerződéseket be kell tartani.

Legyen így! De könnyen fel lehet állítani olyan ellenérvrendszert is, miszerint a románok nem teljesítik a követelményeket, hogy az ország a koppenhágai kritériumokat be nem tartva abszolút nincs készen a tagságra.

Az az érvelés, hogy csak integráljuk Romániát, aztán majd minden rendbe jön – nos, ez egyre kevésbé elfogadható. Hat hónap alatt az új kormány talán hangulatilag elért valamit, de gyakorlatban nem. Az igazságügyi minisztérium például ugyanolyan rosszul működik, bármit is csinál a miniszterasszony.

A korrupció még mindig ott tart, ahol, de nem is lehet egy stagnálást reprodukáló rendszert egyik napról a másikra megváltoztatni. Ám ezt az álláspontot nem lehet az EP-n belül elfogadtatni, mert az euroképviselők formálisan viszonyulnak Romániához, elvileg mindent elfogadva, amit a kormány mond, de mikor kiderül, hogy a gyakorlat nem esik ezzel egybe, már késő.

Úgy gondolom tehát, egy év múlva alkalmazni fogják a védzáradékot, majd 2008-ban kiderül, akkor sem alkalmas a csatlakozás, így a ratifikáció elhalasztásával fogják megoldani, hogy Románia ne legyen még az EU tagja.

Látjuk, Horvátországgal szemben egyre szigorúbbak a feltételek. Hol a párhuzam, Romániával szemben miért nem? Ha valaki nem viselkedik következetesen, akkor elveszíti saját hitelét. Bővítéssel nem lehet mindent megoldani: ez a gondolatom elsősorban Törökországnak szól, de kihat Romániára és Bulgáriára is.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS