Újságírót vesztegetett volna Băsescu kabinetfőnökének férje
Nagy Lehel 2005. október 24. 18:04, utolsó frissítés: 17:18Repülőjegyet, fényképezőgépet ajánlott fel az üzletember a róla cikkező riporternek.
Az Evenimentul Zilei mai számában egy olyan beszélgetés átiratát hozza, melyben egyik újságírójukat egy Dorin Cocoş nevű üzletember megpróbálja lefizetni. A sztori azért érdekes, mert Cocoş az államelnök volt munkatársa, Elena Udrea férje. A megvesztegetési kísérlet akkor történt, amikor Udrea még az elnök kabinetfőnökeként tevékenykedett.
A sajtó által egyszerűen csak „Băsescu szőkéje”-nek titulált Udrea a múlt héten mondott le tisztségéről, mondván, nem akarja akadályozni az államelnök korrupció-ellenes harcát. A közvélemény főleg férje gyanús üzleti kapcsolatait rótta fel a fiatal nőnek.
A vékonyka akadémiai pályfutással
rendelkező (mindössze egy jogi magánegyetemet végzett) Udrea karrierjének egyik emlékezetes pillanata, amikor Robert Turcescu 100% talk-showjában kiderült: nem tudja, hogy Norvégia királyság, és hogy az ország nem tagja az Európai Uniónak. Egy másik beszélgetőműsorban PNL-tag létére nem tudta megmondani, hogy milyen liberális vezetők a példaképei.
Komolyabb politikai tapasztalatokkal rendelkező személyiségeknek már régóta szemet szúrt, hogy gyakorlatilag Udrea döntötte el azt, hogy kinek van bejárása Băsescuhoz.
Ő állította össze az államelnök programját és az elnöki fogadások meghívottainak a listája is átment a kezén. Szintén Udrea feladata volt az elnöki hivatal teljes postaforgalmának a kezelése, iktatása és szétosztása. Így titkos információk dolgában kabinetfőnökként nagyjából annyira lehetett naprakész, mint maga az elnök.
"Ne gondolják, hogy nekem célom
a munkatársaim férjeivel foglalkozni. Hogyha arra céloznak, hogy én kértem volna Elena Udrea lemondását, akkor inkább hagyják" – kommentálta ma Băsescu elnök Dorin Cocoş megvesztegetési kísérletét.
Mihai Munteanu, az Evenimentul Zilei riportere hónapokat töltött Udrea férje, Dorin Cocoş ügyleteinek felgöngyölítésével. Az újságíró beszámolója szerint Cocoş október 12-én reggel kereste meg először.
Munteanunak aznap jelent meg egy cikke, melyben azt állítja: az üzletember érdekeltségébe tartozó cégek a a külföldi munkalehetőségeket közvetítő hivatal közreműködésével, „orvosi vizsgálatok” címén körülbelül 317 milliárd (ROL) lejt
zsebeltek be
a vendégmunkára jelentkezőktől. Az üzletember az irodájában megjelenő újságíróval – beszámolója szerint – szemlátomást barátkozni akar. Munteanu egy füst alatt interjút kér tőle vitatott üzleti ügyeiről. Meg is egyeznek, de Cocoş azt kéri, megjelenés előtt láthassa a szöveget.
Munteanu szerint a beszélgetés végén érkezik az első „ajánlat”: hogy kifizetné a mobilszámláját, esetleg különszámlát nyitna az újságírónak az egyik, birtokában levő vendéglőben. Miután Munteanu elutasítja, újabb találkozót beszélnek meg, amikor az üzletember megnézheti az elkészült interjút.
Az október 13-án este megejtett találkozóra már rejtett mikrofonnal megy az újságíró:
Dorin Cocoş: Mi az én ajánlatom: találkozzunk néha, havonta egyszer legalább! Beszélgetünk, eszmecserét folytatunk, talán elmesél nekem egyet-mást. Talán, hogy is mondják... nem információkat, mert nincsen szükségem információkra, csak úgy elmondja nekem: nézze, uram, ez van!
R.: Milyen információkat adhatok én önnek? Mindent, amit megtudok, megírok...
D.C.: Hát talán tud olyan dolgokat, amiket nem akar megírni.
R.: Én mindent lehozok az újságban, kivéve azt, amit nem tudok bizonyítani.
D.C.: Vagy azt mondja, amit hallott... Hogy is mondjam, kölcsönösen hasznára válunk egymásnak. „Uram, nézze, úgy hallottam, hogy Mitrea isten tudja mit csinál, ön mit tud? Segítesz rajtam?” És lehet, hogy tudok segíteni... Vagyis ezzel ne gondolj arra, hogy... nem tudom, hogy én elő tudnálak lépteni az Evenimentul Zilei-nél vagy valami hasonló. (...)
D.C.: Hallod, várj picit. Szóval vettem egy üveg konyakot, és még van valami itt. Egy parfüm, ez-az...
R.: Nem, nem, köszönöm.
D.C.: Én kérlek...
R.: Kérem ne haragudjon rám és értse meg. Én alávetem magam a szakmai etikettnek.
D.C.: Ba..d se..be az etikettet... Mondjad, mit tehetek meg érted.
R.: Cocoş úr, nem...
D.C.: hát nemtom, el kell menj valahova, szükséged van egy repülőjegyre, valamire, én kérlek szépen... Én csak segíteni akarok!
R.: Cocoş úr...
D.C.: Szavamra! Tényleg meg szeretném ezt csinálni. Uram, látod, azt sem tudom, mit írtál. Ezt baráti alapon mondom.
R.: Kérem nézze meg a cikket. Pontosan az, amit elmondott, szépen megszerkesztve.
D.C.: Pontosan, semmi kifogásom nincsen. Ezért mondom... én is akarok tenni valamit, hogy segítsek rajtad. Hogy is mondjam, szeretném ha ez az együttműködés nem rövidtávú lenne. (...)
D.C.: Segíteni akarok önön. Azt akarom, hogy elmondja nekem ezt. Nem tudom, gondolkozzon még. Én mindenképp felhívom jövő héten, hogy találkozzunk. De közben gondolkozzon ön is. Talán szüksége van... nem tudom, uram. Egy fényképezőgépet akar, egy videót, az ördögbe, valamire csak szüksége kell legyen. Nem levegővel él...
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!