2019. aug. 21. szerdaSámuel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A román külügy a magyarigazolványról

ford.:Koros-Fekete Sándor 2001. október 26. 13:51, utolsó frissítés: 13:51

"A román fél sem kifejezett, sem pedig hallgatólagos beleegyezését nem adta a magyar törvényben előírt intézkedésekhez" -- áll a román külügyminisztérium jelentésében, mely a státustörvényről és a Velencei Bizottság jelentéséről készült.




A román külügyminisztérium összefoglaló jelentést készített a státustörvényről, összevetve a törvény szövegét a Velencei Bizottság jelentésével. A szöveget teljes egészében közöljük, a román külügy szakértőinek megjegyzései az összeállításban dőlt betűvel szerepelnek.

A törvény célja "a szomszédos államokban élő magyaroknak az egységes magyar nemzethez való tartozása, szülőföldjükön való boldogulása, valamint nemzeti azonosságtudata biztosítása" (bevezető, 5. bekezdés)

Az a közigazgatási okmány, amelyet az állam a rokon kisebbségekhez tartozó személyek számára kiállít (A "rokon kisebbségek" kifejezés alatt a Velencei Bizottság jelentése olyan személyeket ért, akiknek nemzeti/etnikai eredete ugyanaz, mint a kedvezményes bánásmódot biztosító állam ("rokon állam") többségi lakosságának (jelen esetben a rokon kisebbség a Romániában és a többi szomszédos államban élő magyar kisebbség, a rokon állam pedig a Magyar Köztársaság). "Nem létesíthet politikai kapcsolatot a kedvezményezett és a rokon állam között [...]" (18. o., utolsó paragrafus)
"A kedvezményes bánásmód megadható a rokon kisebbségekhez tartozó személyeknek az oktatás és a művelődés terén, amennyiben ez megfelel annak a jogos célnak, hogy a kulturális kapcsolatokat megkönnyítse és ezzel a céllal arányban áll." (Záró rendelkezések, 4. paragrafus, 6. pont)



"A törvény hatálya arra a Horvát Köztársaságban, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban, a Romániában, a Szlovén Köztársaságban, a Szlovák Köztársaságban, vagy Ukrajnában lakóhellyel rendelkező nem magyar állampolgárságú, magát magyar nemzetiségűnek valló személyre terjed ki, aki magyar állampolgárságát nem önkéntes lemondással veszítette el" (1. paragrafus 1. bekezdés)

A kedvezményes bánásmódot nemcsak a szomszéd országokban, hanem általában a határokon túl élő rokon kisebbségek számára kell biztosítani. (14. o., utolsó paragrafus)

"E törvény hatálya abban az esetben is kiterjed az (1) bekezdésben meghatározott személy együttélő házastársára és a közös háztartásukban nevelt kiskorú gyermekre, ha egyébként nem magyar nemzetiségűek." (1. paragrafus 2. bekezdés)

A rokon állam által alkalmazott kiemelt kisebbségvédelem új és eredeti formáinak megjelenése pozitív tendenciának tekintendő, amennyiben ténylegesen megfelel a cél elérésének (14. o., 4. paragrafus). "A bizottság tudomásul veszi, hogy a rokon államok szerepet játszanak a rokon kisebbségek védelmében és fenntartásában, abból a célból, hogy biztosítsa egyes nyelvi és kulturális kötődések megőrzését (szerk. megj. -- Per a contrario, a védelem nem adható meg olyan személyeknek, akik nem tartoznak ezekhez a kisebbségekhez, mivel a kulturális és nyelvi kötődések megőrzésének célja az ő esetükben már nem áll fenn.)
A rokon állam beavatkozásának jogos célja kell legyen és arányosan kell történjen (20. o., 5. és 6. paragrafus, Záró rendelkezések, utolsó két pont)


A törvényt a szomszéd államokkal való egyeztetés nélkül fogadták el.

A nemzeti kisebbségek védelmének felelőssége elsősorban arra az államra tartozik, amelynek a kisebbségi személyek állampolgárai. (Záró rendelkezések, 1. paragrafus)
"Olyan egyoldalú intézkedések meghozatala az állam által, amelyek a rokon kisebbségek számára kedvezményeket biztosítanak [...] csak akkor jogos, ha az államok területi szuverenitásának elvét, pacta sunt servanda, az államok közötti jószomszédi kapcsolatokat és az emberi jogok és alapvető szabadságok biztosítását, különösen pedig az egyenlőség elvét tiszteletben tartják." (Záró rendelkezések, 3. paragrafus)
"Amennyiben ilyen törvényeket alkalmaznak a külföldön tartózkodó idegen állampolgárokra nézve azokon a területeken, amelyekre nem vonatkoznak kétoldalú egyezmények vagy nemzetközi szokások, melyek alapján az anyaország feltételezheti az otthont adó ország beleegyezését, ezt a beleegyezést kérni kell, mielőtt bármilyen intézkedés életbe lépne." (Záró rendelkezések, 4. paragrafus 2. pont)
Az államoknak tartózkodniuk kell olyan egyoldalú intézkedések meghozatalától, amelyek veszélyeztethetik a más államokkal való együttműködés légkörét (18. o., 3. paragrafus)


" A törvény hatálya alá tartozó személy a Magyar Köztársaság területén, illetőleg a szomszédos államokban lévő lakóhelyén az e törvényben meghatározott feltételek mellett, a 19. paragrafus-ban meghatározott igazolvány alapján kedvezményekben és támogatásokban részesül." (2. paragrafus 1. bekezdés)


"A Magyar Köztársaság [...] a [...] gazdasági [...] kapcsolatok zavartalansága [...] érdekében [...]a területére történő beutazás és ott-tartózkodás tekintetében az e törvény hatálya alá tartozó személyek számára [...] az adott helyzetben legkedvezőbb elbánást biztosítja." (Általános rendelkezések, A törvény hatálya, 3. paragrafus)
"a Magyar Köztársaság területén munkát végző, e törvény hatálya alá tartozó személyek -- ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik -- a magyar társadalombiztosítási szabályokban meghatározott egészségbiztosítási- és nyugdíjbiztosítási járuléknak megfelelő összeget kötelesek fizetni a külön jogszabály által erre kijelölt szervnek. E befizetés alapján a munkavállaló a külön jogszabályban meghatározott körű egészségügyi- és nyugdíjellátásra szerez jogosultságot." (7. paragrafus, 1. bekezdés)
"Az egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulék fizetésére az (1) bekezdés szerint nem kötelezett, e törvény hatálya alá tartozó személy az általa Magyarországon -- saját költségtérítés mellett -- igénybe vehető egészségügyi szolgáltatás költségeinek megtérítését -- a szolgáltatás igénybevételét megelőzően -- az e célból létrehozott közhasznú szervezettől pályázat útján igényelheti." (7. paragrafus, 2. bekezdés)
"A törvény hatálya alá tartozó személy Magyarországon [...] utazási kedvezményekben részesül." (8. paragrafus, 1. bekezdés)

"Amennyiben ilyen törvényeket alkalmaznak a külföldön tartózkodó idegen állampolgárokra nézve azokon a területeken, amelyekre nem vonatkoznak kétoldalú egyezmények vagy nemzetközi szokások, melyek alapján az anyaország feltételezheti az otthont adó ország beleegyezését, ezt a beleegyezést kérni kell, mielőtt bármilyen intézkedés életbe lépne." (Záró rendelkezések, 4. paragrafus 2. pont)
"a rokon kisebbségekkel szembeni kedvezményes bánásmódra vonatkozó törvények vagy rendelkezések nem érinthetnek olyan területeket, amelyeket a fennálló kétoldalú megállapodások már szabályoztak ('pre-empted'), kivéve azt az esetet, amikor az otthont adó ország véleményét kikérték és az jóváhagyta a szóban forgó lépést, vagy implicit módon, de egyértelműen elfogadta azáltal, hogy nem emelt kifogást ellene" (17. o., utolsó paragrafus)


"A törvény hatálya alá tartozó személy a Magyar Köztársaság területén, illetőleg a szomszédos államokban lévő lakóhelyén az e törvényben meghatározott feltételek mellett, a 19. paragrafus-ban meghatározott igazolvány alapján kedvezményekben és támogatásokban részesül." (2. paragrafus 1. bekezdés)
"A Magyar Köztársaság [...] a [...] gazdasági [...] kapcsolatok zavartalansága [...] érdekében [...]a területére történő beutazás és ott-tartózkodás tekintetében az e törvény hatálya alá tartozó személyek számára [...] az adott helyzetben legkedvezőbb elbánást biztosítja." (Általános rendelkezések, A törvény hatálya, 3. paragrafus)

"a Magyar Köztársaság területén munkát végző, e törvény hatálya alá tartozó személyek -- ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik -- a magyar társadalombiztosítási szabályokban meghatározott egészségbiztosítási- és nyugdíjbiztosítási járuléknak megfelelő összeget kötelesek fizetni a külön jogszabály által erre kijelölt szervnek. E befizetés alapján a munkavállaló a külön jogszabályban meghatározott körű egészségügyi- és nyugdíjellátásra szerez jogosultságot." (7. paragrafus, 1. bekezdés)
"Az egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulék fizetésére az (1) bekezdés szerint nem kötelezett, e törvény hatálya alá tartozó személy az általa Magyarországon -- saját költségtérítés mellett -- igénybe vehető egészségügyi szolgáltatás költségeinek megtérítését -- a szolgáltatás igénybevételét megelőzően -- az e célból létrehozott közhasznú szervezettől pályázat útján igényelheti." (7. paragrafus, 2. bekezdés)
"A törvény hatálya alá tartozó személy Magyarországon [...] utazási kedvezményekben részesül." (8. paragrafus, 1. bekezdés)

"Amennyiben ilyen törvényeket alkalmaznak a külföldön tartózkodó idegen állampolgárokra nézve azokon a területeken, amelyekre nem vonatkoznak kétoldalú egyezmények vagy nemzetközi szokások, melyek alapján az anyaország feltételezheti az otthont adó ország beleegyezését, ezt a beleegyezést kérni kell, mielőtt bármilyen intézkedés életbe lépne." (Záró rendelkezések, 4. paragrafus 2. pont)
"a rokon kisebbségekkel szembeni kedvezményes bánásmódra vonatkozó törvények vagy rendelkezések nem érinthetnek olyan területeket, amelyeket a fennálló kétoldalú megállapodások már szabályoztak ('pre-empted'), kivéve azt az esetet, amikor az otthont adó ország véleményét kikérték és az jóváhagyta a szóban forgó lépést, vagy implicit módon, de egyértelműen elfogadta azáltal, hogy nem emelt kifogást ellene" (17. o., utolsó paragrafus)


"Az e törvény hatálya alá tartozó személyek -- a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény magyar állampolgárokra vonatkozó rendelkezései szerint, az e paragrafus-ban meghatározott feltételek mellett -- jogosultak a Magyar Köztársaság felsőoktatási intézményeiben egyetemi, főiskolai szintű alapképzésben, kiegészítő alapképzésben [...] részt venni" (9. paragrafus, 1. bekezdés)
Előírják a magyar nemzetiségű tanárok magyarországi továbbképzésének lehetőségét (11. paragrafus)
Előírják a külföldi magyar nyelvű oktatás elősegítését, kihelyezett egyetemi tagozatok létrehozása (13. paragrafus) és a szülőföldön nyújtható oktatási támogatás (14. paragrafus) által

"A kedvezményes bánásmód megadható a rokon kisebbségekhez tartozó személyeknek az oktatás és a művelődés terén, amennyiben ez megfelel annak a jogos célnak, hogy a kulturális kapcsolatokat megkönnyítse és ezzel a céllal arányban áll." (Záró rendelkezések, 4. paragrafus, utolsó előtti pont)
"...ha egy állam egyoldalúan elhatározza, hogy ösztöndíjakat biztosít azon külföldiek számára, akik a vele rokon kisebbséghez tartoznak és akik nincsenek kapcsolatban a rokon állammal (szerk. megj.: hozzájárulnak a kulturális kapcsolatok fenntartásához), ez a döntés összeütközésbe kerül az állam belső állampolgári politikájával (oktatási politikájával) (16. o., 2. paragrafus)
"Amennyiben ilyen törvényeket alkalmaznak a külföldön tartózkodó idegen állampolgárokra nézve azokon a területeken, amelyekre nem vonatkoznak kétoldalú egyezmények vagy nemzetközi szokások, melyek alapján az anyaország feltételezheti az otthont adó ország beleegyezését, ezt a beleegyezést kérni kell, mielőtt bármilyen intézkedés életbe lépne." (Záró rendelkezések, 4. paragrafus 2. pont)"


Az elbíráló hatóság a "Magyar igazolvány"-t akkor állítja ki, ha a kérelmező személy olyan ajánlással rendelkezik, amelyet a szomszédos államokban élő magyar nemzeti közösségek képviseletében az adott államban eljáró, a Magyar Köztársaság Kormánya által ajánló szervezetként elfogadott szervezet állított ki, továbbá amely tanúsítja a kérelmező magyar nemzetiségét az általa [...] tett nyilatkozata alapján, tanúsítja aláírásának hitelességét..." (20. paragrafus)
Az igazolvány tartalmazza "a jogosult családi és utónevét [...] születési helyének a szomszédos államban hivatalosan használt és magyar megnevezését; születési idejét, nemét; anyja nevét a lakóhelye szerinti szomszédos államban hivatalosan [...] használt módon [...] állampolgárságát..." (21. paragrafus 5. bekezdés)

"Ha egy állam adminisztratív, félhivatalos tisztséggel ruház fel olyan nemkormányzati egyesületeket, amelyeket egy másik országban jegyeztek be, akkor közvetett módon államhatalmat gyakorol. Éppen ezért, különleges felhatalmazás nélkül ez nem lehetséges." (16. o., 6. paragrafus)
Az igazolás bármely formáját csakis a konzuli hatóságok gyakorolhatják, amelyeket az otthont adó ország, a nemzetközi jognak megfelelően, kifejezetten felhatalmazott arra, hogy az ő területén hivatalos okmányokat bocsássanak ki. Ezeknek közönséges iratoknak kell lenniük, a konzulátusokat pedig nem lehet felruházni olyan jogosítványokkal, amelyek túllépnek azokat a kereteket, amelyek megfelelnek a gyakorlatnak és amelyek szokás szerint megengedettek." (16. o., 6. paragrafus)
Pontosan meg kell határozni azokat a jellemzőket, amelyek alapján meg lehet állapítani a személy etnikai/nemzetiségi hátterét (17. o., 1. paragrafus)

A rokon államok által kibocsátott okmányok csakis tulajdonosuk kedvezményekre való jogosultságára vonatkozhatnak (per a contrario, nem utalhatnak a nemzetiségi hovatartozásra vagy egyéb adatokra). (Záró rendelkezések, utolsó paragrafus). Nem tartalmazhatják a kérelmező összes személyi adatát, hanem csakis azokat, amelyek lehetővé teszik azonosítását egy olyan személyazonossági okirat alapján, amelyet az otthont adó állam bocsátott ki (ezt az iratot a személy minden esetben magánál kell hordjon, amikor a rokon államba utazik).
A rokon állam által a vele egy nemzethez tartozó személyek számára kibocsátott közigazgatási okmány nem helyettesítheti az otthont adó ország által kiadott személyi igazolványt és csak egy ilyen igazolvánnyal együtt lehet érvényes (18. o., utolsó paragrafus, Záró rendelkezések, 3. paragrafus 3. pont)
Nem hozható létre politikai kapcsolat a rokon állam és a vele rokon nemzetiséghez tartozó személy között ennek az adminisztratív okiratnak az alapján (18. o., utolsó paragrafus)


Előírják azon határon túli szervezetek támogatását (18. paragrafus), amelyek "a szomszédos államokban élő magyar nemzeti közösségek céljait" szolgálják. "az e célból létrehozott jogszerűen működő közhasznú szervezethez pályázatot nyújthat be az (1) bekezdésben meghatározott szervezet, amelynek célja..."

"A kedvezményes bánásmód megadható a rokon kisebbségekhez tartozó személyeknek az oktatás és a művelődés terén, amennyiben ez megfelel annak a jogos célnak, hogy a kulturális kapcsolatokat megkönnyítse és ezzel a céllal arányban áll." (Záró rendelkezések, 4. paragrafus, 6. pont)


A Joggal a Demokráciáért Európai Bizottság (Velencei Bizottság) által 2001. október 18-án elfogadott, a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénnyel kapcsolatos Jelentés következményeinek felmérése

1. A Jelentés kezdettől fogva meghatároz egy sor elvet, amelyekből kiindulva a törvény egészét át kell gondolni. Ezek az elvek a következők:
-- a kisebbségvédelem felelőssége elsősorban azokra az államokra hárul, ahol a kisebbségek élnek; a rokon államok bizonyos szerepet játszhatnak a kisebbségek védelmében és megőrzésében, amennyiben ennek célja az autentikus nyelvi és kulturális kapcsolatok fenntartása;

-- a kisebbségvédelem fennálló kereteinek tiszteletben tartása kötelező módon elsőbbséget élvez; az melyeket egyes európai kezdeményezések égisze alatt elfogadott sokoldalú és kétoldalú szerződések aláásását jelentené, hogyha nem jóhiszeműen és az államok közötti jószomszédi viszonyokra való tekintettel értelmezik és alkalmazzák őket;

-- az államok által életbe léptetett egyoldalú intézkedések, melyek kedvezményeket biztosítanak a szomszédos vagy más országokban élő, velük rokon kisebbségekhez tartozó személyek számára (ami nem vált nemzetközi szokássá) csak akkor jogosak, ha tiszteletben tartják az államok területi szuverenitásának elvét, a pacta sunt servanda elvet, az államok közötti baráti kapcsolatok és az alapvető emberi jogok és szabadságok tiszteletben tartásának elvét, különös tekintettel a megkülönböztetés tiltására. Ezekre az elvekre a román fél állandóan hangsúlyt fektetett; ezek alkotják a Románia és Magyarország által 1956-ban megkötött Kölcsönös egyetértési, együttműködési és jószomszédi szerződés alapját és Európában illetve világszinten általánosan elfogadottak.

2. Ezen elvek tiszteletben tartásának követelményéből kiindulva, a Bizottság megnevez egy sor feltételt, amelyeknek a jelenlegi egyoldalú intézkedés eleget kell tegyen.
A törvénynek nem lehet területen kívüli hatása más állam polgáraira nézve.
A Jelentés záró fejezete világosan előírja, hogy egy állam csak akkor fogadhat el külföldi állampolgárokat érintő rendelkezéseket (törvényeket), amennyiben ezek hatása saját határain belül fog megnyilvánulni, és hogy abban az esetben, amikor hatást fejthetnek ki külföldi állampolgárokra olyan területeken, amelyekre egyezmények vagy nemzetközi szokások nem vonatkoznak oly módon, hogy a kisebbségnek otthont adó állam beleegyezése feltételezhető lenne, az érintett állam beleegyezését kérni kell, még mielőtt bármilyen intézkedés életbe lépne.

A Jelentés példaként említi a nemzetközi tanulmányi ösztöndíjak odaítélését külföldi állampolgárok számára a rokon országban, illetve a más országban anyanyelven való tanuláshoz, vagy az anyanyelv külföldiek által történő elsajátításához nyújtott segítséget, azok etnikai hovatartozásától függetlenül. Ezen a területen feltételezhetni lehet az állam beleegyezését, amennyiben létezik erre vonatkozó nemzetközi szokás vagy ha az az állam, ahol a kisebbség él, ugyancsak intézkedett ezirányban a vele rokon kisebbségek érdekében.

Ami az egyéb területeket illeti, amelyek felől az egyezmények vagy a nemzetközi szokások nem rendelkeznek, ezekkel kapcsolatban a kisebbségnek otthont adó állam kifejezett beleegyezését kell adja; az állam nem adhat egyoldalú módon ösztöndíjakat a rokon kisebbséghez tartozó külföldi hallgatóknak, hogha azok tanulmányai nem kapcsolódnak az adott nyelvhez és kultúrához.
Ez az elképzelés megfelel a román fél álláspontjának; a Bizottság indoklásának megfelelően a magyar törvény sok vonatkozásban nem alkalmazható Románia területén, a román fél előzetes beleegyezése nélkül.

A törvény nem ruházhat fel tisztségekkel más államok területén működő szervezeteket. A Jelentés záró fejezete világosan megfogalmazza, hogy egy adott állam egyetlen megközelítőleg hivatalos tisztséget sem ruházhat át egy másik államban bejegyzett nemkormányzati szervezetre.
Amint a Jelentés indoklásából kitűnik, ez az államhatalom közvetett gyakorlását jelentené más állam területén, ami megengedhetetlen, hogyha a szóban forgó állam kifejezetten nem engedélyezi.
Ezen következtetések és indoklások megfelelnek a román fél álláspontjának.

Ezek után, amennyiben a magyar törvény előírja egyes döntési funkciók átruházását bizonyos szomszéd országbeli szervezetekre avégett, hogy azok ajánlásokat bocsássanak ki mindazon személyek részére, akik a felajánlott kedvezményekben részesülni kívánnak, ez a törvény nem alkalmazható jelenlegi formájában, 2002. január 1-ével kezdődően, és módosításra szorul.

Az egyoldalú intézkedések nem kerülhetnek összeütközésbe a szerződésekkel.
A Jelentés a pacta sunt servanda elvből indul ki és világosan megfogalmazza, hogy annak az államnak, amely aláírt egy kisebbségvédelmi előírásokat tartalmazó szerződést, teljesítenie kell az abban foglalt összes kötelezettségeket, beleértve azon kötelességét, hogy kétoldalú tárgyalásokat folytasson a kisebbségeknek nyújtott jogok kiterjesztésére vagy módosítására vonatkozó lehetőségek kivizsgálása végett.

Amennyiben egyoldalú beavatkozás történik olyan területeken, amelyeket az egyezmények nem szabályoznak, ez az intézkedés ellentmond a szerződések jóhiszemű betartására vonatkozó kötelezettségnek.
Ebben az értelemben a Jelentés következtetéseiben kinyilvánítja, hogy azon egyoldalú intézkedések, melyek kedvezményes bánásmódot biztosítanak a rokon kisebbségek számára, nem vonatkozhatnak a kétoldalú szerződések által szabályozott területekre annak az államnak a kifejezett beleegyezése vagy hallgatólagos -- de egyértelmű -- egyetértése nélkül, amelynek az érintett személyek állampolgárai.

Ezzel kapcsolatban a Bizottság kihangsúlyozza annak szükségességét, hogy az államok tartsák tiszteletben a baráti viszonyok elvét és ne alkalmazzanak olyan egyoldalú intézkedéseket, amelyek veszélyeztethetik a többi állammal fennálló együttműködés légkörét.
Közismert tény, hogy az 1996-os román-magyar szerződés nagyon széleskörű és kiterjedő előírásokat tartalmaz a kisebbségekhez tartozó személyek védelmére vonatkozólag; ugyanakkor a két állam között érvényben vannak olyan szerződések, amelyek a kultúra, az oktatás, a munkavállalás terén, valamint az egyéb területeken történő együttműködéssel foglalkoznak és amelyek a magyar törvénnyel tartalmi szempontból túlnyomórészt megegyeznek.

A román fél állandó jelleggel hangoztatta a kétoldalú szerződések alkalmazásának szükségességét.
A magyar törvényről csupán véleménycserék történtek, amelyek során mindkét fél fenntartotta saját álláspontját; a román fél sem kifejezett, sem pedig hallgatólagos beleegyezését nem adta a magyar törvényben előírt intézkedésekhez.
A román fél fenntartja azon álláspontját, hogy az ilyen intézkedéseket meg kell tárgyalni az érintett szomszéd országokkal és azok kifejezett egyetértése nélkül nem alkalmazhatóak.
A román fél úgy véli, hogy az egyszerű konzultációk nem tévesztendők össze a beleegyezés elnyerésével; mindaddig, amíg a konzultációk nem vezettek eredményre, a szóban forgó ország nem alkalmazhat egyoldalú intézkedéseket.

Az az okirat, amelyet egy másik állam polgára számára állítanak ki, nem lehet személyazonossági jellegű okmány, amely politikai kapcsolatot hozhat létre a rokon állammal.
A Jelentés megállapítja, hogy egyes országokban az említett okirat személyazonossági jelleggel bír, mivel tartalmazza az irat birtokosának fényképét és mindazon adatait, amelyek nemzeti hovatartozására vonatkoznak, tehát természetétől fogva személyazonossági okmányként használható, legalábbis a rokon állam területén. Elismerik, hogy az említett okirat jelen formájában, természetéből adódóan politikai kapcsolatot létesít a külföldi állampolgárok és a rokon állam között, valamint hogy annak az államnak, amelynek az érintett személyek polgárai, ez aggodalmat okozhat és ki kell kérni a véleményét, mielőtt bármilyen intézkedés születne, amely egy ilyen okirat létrejöttét eredményezheti.

A Bizottság véleménye szerint amiatt, hogy egy ilyen dokumentum csupán egyszerű közigazgatási eszköz lehet, az igazolvány kizárólag csak azt bizonyíthatja, hogy az érintett személy a törvény által előírt kedvezményekre jogosult; érvényességi idejének meghatározása pedig semmi esetre sem függhet egy adott kisebbséghez való tartozástól.
A Bizottság világosan megfogalmazza, hogy egy ilyen okirat nem tűzheti ki célul politikai kapcsolat létrehozatalát az irat birtokosa és a rokon állam között, és nem helyettesítheti azon személyazonossági okiratot, amelyet az az állam bocsát ki, amelynek az érintett személy állampolgára.

Következésképpen a Bizottság, mindezen indokokat összegezve megállapítja, hogy egy ilyen okirat csupán birtokosának a törvény által felkínált kedvezményekre való jogosultságát bizonyíthatja.
Ezek az indoklások és következtetések lényegében megerősítik a román fél álláspontját, amelynek értelmében egyetlen okirat sem tüntetheti fel egy adott személy nemzeti hovatartozását, lévén, hogy a személyazonossági iratokat csakis azok az államok állíthatják ki, amelyeknek az érintett személyek polgárai; egyetlen más igazolvány -- diák- vagy tanulóigazolvány, más országban munkát vállaló, vagy ott letelepedett személyek okiratai -- sem létesíthet politikai értelemben vett kapcsolatot a rokon állammal és nem helyettesítheti a személyazonossági igazolványt, amelyet az az állam állít ki, amelyeknek az érintett személy állampolgára.

Milyen területeken és milyen körülmények között lehet kedvezményes intézkedéseket alkalmazni a kisebbségekhez tartozó személyek érdekében?
A Bizottság abból a tényből indul ki, hogy az ilyen intézkedések elvileg megkülönböztetett bánásmódban részesítik a rokon államok polgárait és a kedvezményezett személyeket azokkal szemben, akik ugyanabban az országban élnek valamint a többi külföldivel szemben, tehát alkalmazásuk áthágja az egyenlőség elvét.

A megkülönböztetett bánásmód az európai szabványoknak megfelelően csak akkor elfogadható, amennyiben tárgyilagosan és ésszerűen indokolt, illetve ha jogos célt követ és ha az adott intézkedés a követett céllal arányban áll.
Ezekből a premisszákból kiindulva a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy a kedvezményes bánásmód az oktatás és a kultúra területén csak akkor biztosítható, ha a kulturális kapcsolatok előmozdításának jogos célját követi (értelemszerűen a rokon állammal) és ha ezzel a céllal arányos.

Ezek a következtetések is egybevágóak a román fél által támogatott tételekkel, melyeknek értelmében más állam polgárait érintő kedvezményes intézkedések csak az oktatás és a kultúra területén alkalmazhatóak, azzal a kizárólagos céllal, hogy megőrizzék és fejlesszék nyelvi és kulturális azonosságtudatukat, a célnak megfelelő arányban, azaz amennyiben szükségesek, az otthont adó ország által biztosított anyanyelvi oktatási és kulturális lehetőségekre való tekintettel, illetve addig, ameddig szükség van rájuk.

Ami az egyéb területeket illeti, a román fél állandó jelleggel kiállt amellett, hogy bármilyen intézkedés (például a munkavállalás, a társadalombiztosítás, az egészségügyi ellátás vagy a közlekedés terén) mindenki számára, nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül kell kedvezményeket nyújtson. Azon intézkedések, amelyek a kedvezményeket csupán bizonyos kategóriába tartozó személyek számára biztosítanák, a nemzeti hovatartozás figyelembe vételével, ellentmondanak az európai és nemzetközi szabványoknak, beleértve az Európai Unió normáit is.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS