2019. november 15. péntekAlbert, Lipót
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Ázsiának hiányoznak a nők

Isabelle Attané 2006. július 17. 16:24, utolsó frissítés: 16:23

90 millió nő egyszerűen hiányzik az ázsiai országokból: a súlyos demográfiai probléma mellett #b#semmi jel#/b# sem mutat arra, hogy a nők helyzete javulna.





Több ázsiai országban a nemek egyenlőtlen megoszlása drámai fordulatot vett, és ez lassan a demográfiai egyensúlyt is veszélyezteti. Ha nem lépne közbe emberi tényező, akkor ma 90 millióval több nő élne Ázsiában.

A nemhez kötött abortusz, a nők bántalmazása, a Kínában gyakorolt egy-gyerek-politika, a születésszabályozás eddig ismeretlen helyzethez vezetett. A jelenségnek nemcsak politikai, hanem gazdasági, szociális, kulturális és vallási okai is vannak, és maga a jelenség a társadalomban mélyen gyökerező, előre kialakított elvekre támaszkodik.

A két-három éves vidéki kínai gyerekek sokkal önállóbbak, mint városi kortársaik: például egyedül esznek. Ni Yaguan fotója (összeállításunkat olyan felvételekkkel illusztráljuk, melyeket saját életükről készítettek egy segélyprogram keretében a délnyugat-kínai hegyvidéken élő nők)A két-három éves vidéki kínai gyerekek sokkal önállóbbak, mint városi kortársaik: például egyedül esznek. Ni Yaguan fotója (összeállításunkat olyan felvételekkkel illusztráljuk, melyeket saját életükről készítettek egy segélyprogram keretében a délnyugat-kínai hegyvidéken élő nők)


„Hogy milyen nőt szeretnék?”

– csodálkozik egy harminc év körüli kínai fiatalember. „Nem számít! Annyira nehéz ma nőt találni. Szeretnék egyet, ez minden!” Egyes ázsiai országokban már nem olyan könnyű feleséget találni. A becslések szerint a 2010-zel kezdődően minden évben több mint egymillió kínai férfi nem fog tudni megházasodni a nők hiánya miatt.

India egyes falvaiban, az északi Pandzsáb államban például a házasságra alkalmas korú nők hiánya miatt a férfiak a szomszédos államokba, Rádzsasztánba, vagy Oriszába mennek feleséget keresni maguknak. Indiára és Kínára – a két ország a világ népességének 37 százalékát képviseli –, ugyanaz az atipikus helyzet jellemző: a nők hiánya. Ez a demográfiai rendellenesség azonban – mindezen adatokkal együtt – sem kap akkora nyilvánosságot, mint amekkorát megérdemelne.

Az első vészjelzés, amit Amartya Sen, indiai Nobel-díjas közgazdász adott le 1990-ben, visszhang nélkül maradt. „Több mint 100 millió nő hiányzik” – írta Sen 1990. december 20.-án, a The New York Rewiew of Books-ban megjelent cikkében, nagyrészük Kínából és Indiából.

Bármely társadalomban, ahol a nők és férfiak egyforma bánásmódban részesülnek, és ahol a nők nem éreznek a férfiaknál nagyobb késztetést a kivándorlásra, akkor normális esetben többségben vannak.


Ha Ázsia megfelelne a demográfiai törvényszerűségeknek,

a kismértékű női többség elvének, akkor 90 millióval több nő lenne Ázsiában – ami Franciaország lakosságának a másfélszerese.

Kína még harminc évvel ezelőtt is a világkommunizmus egyik bástyája volt, és eltökélten küzdött a nemek egyenlőségéért, a nők társadalmi értelemben vett diszkriminációja az egyik legakutabb probléma. A gazdaság és társadalom liberalizálódásának ellenpontjaként a hatalomban is újra megjelennek a tradicionalista erők, amelyek egyáltalán nem kedveznek a nők számára.

Li Chiuzen a kínai újév alkalmából
<br />
fotózta le a kisfiátLi Chiuzen a kínai újév alkalmából
fotózta le a kisfiát


India, a fejlődésben lévő gazdasági hatalom (hetedik helyen áll a világ gazdasági nagyhatalmainak listáján), maga is diszkriminálja a nőket. Ezen két országon kívül érintett még Pakisztán, Banglades, Tajvan és Dél-Korea is, illetve kisebb mértékben Indonézia. Ezekben az országokban a világ népességének (6,5 milliárd fő) 47%-a, mintegy 3 milliárd ember lakik.


A szelektív abortuszok révén

a lányok kiválogatása, a gyermekekkel szembeni bánásmód nemek szerinti változása, a másodlagos társadalmi szokásrendszer, a rossz egészségügyi körülmények együttesen magasfokú női halandósághoz vezetnek már a gyermekkorban, de felnőttkorban is, és ez mind a nő-deficithez járul hozzá.

A nemek közötti egyensúly egy populáción belül a születések és halálozások nemi megoszlásának számától függ. Normális esetben, ha társadalmi beavatkozás nem zavarja meg a demográfiai törvényszerűségeket, születéskor kicsivel több férfi születik, így értelemszerűen magasabb a halálozási arányszámuk is, amivel természetes úton kiegyensúlyozódik a születéskor megfigyelt többlet.

Európa a „legnőiesebb, Ázsia a „legférfiasabb”Európa a „legnőiesebb, Ázsia a „legférfiasabb”


Az ázsiai országokban azonban egyik vagy másik mutató, néhol mind a kettő társadalmi befolyásolás alatt áll. Kevesebb nő születik, mit kellene, és több hal meg, mint kellene: így megnő a férfiak aránya.

A normális nemi arány esetében 105 férfi születés esik 100 nőre. (…) Sok ázsiai országban a valóság teljesen más. (…) Egészen a 80-as évekig Kínában, Indiában, Dél-Koreában és Tajvanon a gyermekek normális arányban születtek. Azóta a termékenység csökkenésével, a fiú-kedvelő hagyomány újra-megerősödésével


felborulni látszik a biológiai egyensúly.

A mostani világban a technikai fejlődés megengedi, hogy megismerjük a születendő gyermek nemét: a terhesség utolsó hónapjaiban el lehet menni ultrahangos vizsgálatra vagy amniocentézisre, és ha fiú, minden rendben van, haza lehet menni, és várakozni boldogan a születésre. Ha viszont lány, akkor ott a dilemma: megtartani vagy elvetetni.

Ha megtartják, lesz-e lehetőségük egy fiút is szülni? És ha erre lehetőség nyílik, képesek lesznek-e felnevelni mind a kettőt a gyermeknevelés jelenlegi, megnövekedett költségei mellett? Sokszor a lehetséges fiú érdekében lemondanak a nem kívánt kislányról, és abortálják. Így Kínában 12 százalékkal több fiú születik, Indiában pedig ez a szám 6 százalékkal nagyobb, mint a lányoké. Dél-Koreában a 90-es évek közepén megfigyelt tetőzés után (115 fiú esett 100 lányra) ez az arány lecsökkent 108/100-ra. (…)



A férfiak hegemóniáját és a nők hátrányos helyzetét

sok faktor határozza meg. De azok az ázsiai társadalmak, amelyek eltérnek egymástól, ami a nők létszámcsökkenését illeti, egy dologban hasonlítanak: mindegyik társadalomban a fiú-utódokat preferálják, amire még a gyermekek számának drasztikus csökkenése is ráerősít. Kínában az egy-gyerek-politika születésszabályozó hatása miatt az egy nőre eső szülések száma a 70-es évek 5-ös értékéről kettőre csökkent. Indiában pedig a folyamat arrafele mutat, hogy ez az érték három alá csökkenjen – ehhez képest húsz évvel ezelőtt egy nőre átlagosan majdnem 5 gyermek esett.

Dél-Koreában és Tajvanban egy nőre átlag 1,2 születés esik, és ez az egyik leggyengébb termékenységi mutató a világon. Mit lehet tenni tehát Kínában, hol nem lehet csak egy gyereked, és mindenáron fiút szeretnél? Egy választási lehetőség adott: a lánygyermekek születésének minden lehetséges eszközzel történő megakadályozása, illetve, ha rá lehetőség, akkor annak biztosítása, hogy ne akadályozza a szüleit egy fiúgyermek szülésében és felnevelésében. (…)

Kínában, Tajvanban és Dél-Koreában az a család, amelyiknek nincs fiú-utóda, kihal, ami azt jelenti, hogy megszűnik az ősök kultusza. A hindu vallásban ez a helyzet arra ítéli a szülőket, hogy örökké a lét körforgásában tévelyegjenek, hiszen tradicionálisan a fiú az, aki elvégezheti szülei hantja mellett a temetési szertartásokat.

Li Canmei felvétele gyermekeirőlLi Canmei felvétele gyermekeiről


Indiában és Kínában a lány csak átmeneti családtagnak

számít, hiszen amikor férjhez megy, a férje családjának tartozik majd kötelességteljesítéssel, és semmilyen kötelezettsége nem lesz a szüleivel szemben. A kínai hagyományban tudnivaló, hogy „fel kell nevelned egy fiút, hogy felkészülj az öregségre”, illetve lányt nevelni annyit tesz, mint „a szomszéd kertjét öntözni”, „más mezejét művelni”.

(…) A megkülönböztető bánásmód nem független a társadalmi státustól. Indiában például a születés előtti nemi szabályozás a gazdaságilag tehetős, iskolázott családokban a legmagasabb. (…) Ugyanígy Kínában is, a legfiatalabb és legjobban képzett városi nők körében legnagyobb a születés előtti nemi szabályozás szisztematikus gyakorlása. (…)

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a népesség több része megbecsülné a lánygyermekeket. Kínában és Indiában is a családi vagyon vagy a termelési eszközök, a föld megtartása nagyban befolyásolja, hogy milyen nemű gyermeket igényelnek. Még a jobb anyagi körülmények között élők között is a lánygyermek születése sorcsapásnak minősül. Házasságkötésekor ugyanis hozományként a férj családjának kell adni vagyonuk egy részét, míg a fiúgyermek bevételt jelent:


„Három lányod van? Tönkrementél. Három fiad van? Megmenekültél.”

A vallási hovatartozás, amely jelentősen a lány vagy fiú preferálásában befolyásolja a párok hozzáállását, a szelektív abortusz kérdésében nagyon jelentős szerepet játszik.

Dél-Korea ebben az esetben nagyon érdekes példa, a lakosság vallási szempontból az alábbiak szerint oszlik meg: az itt élők 47%-a buddhista, 37%-a protestáns, 14%-a katolikus.

A buddhizmus a valóságban sokkal inkább kompatibilis a konfucianizmus értékrendjével, amelyik a fiúkat favorizálja, mint a protestantizmus vagy a katolicizmus, és az abortusz kérdésében is sokkal toleránsabb, és ez súlyosbító tényezőként jelenik meg a születés előtt nemi szabályozásban.

Indiában pedig, ahol a muzulmánok és keresztények kevésbé diszkriminálják a lánygyermekeket – noha a fiúgyermek nagyobb társadalmi súlyt képvisel – a hinduk, főképp a szikhek és dzsainisták kifejezetten hajlamosak a szelektív abortusz gyakorlására.


összeállította: Mezei Krisztina

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS